Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

'

Vállalták - teljesítették

A békéscsabai MÁV fűtőiház dolgozói minden évben eredményeikkel köszöntik május elsejét, a munka ünnepét. Az idén is ezt tették.

A mozdonyjavftó-műihely KISZ-brigádja az ünnep tiszteletére vállalta, hogy terven felül egy mozdony részlegvizsgálatát teljesíti. A fiatalok állták szavukat.A kocsijavító-műhely munkásai is kitettek magukért: a terven felül ígért öt kocsi részlegvizsgája helyett kedd estig hat kocsit vizsgáltak felül, s adtak át Az az elhatározás is megvalósult, amit a niozdonyműhelybea tettek. Kedden-, 29-én 102,5 százalékra teljesítették április havi tervüket

A íűtőíháziak — a felajánlás szerint — tegnap, szerdán este 7 órakor egy 2000 tonnás irányvonatot indítottak útnak Hatvanba.

A jó munka jutalma nem is maradt el, ugyanis az ünnep alkalmából 4000 forintot osztottak ki a legjobb dolgozók között.

Tegnap este fáklyás felvonulás volt Békéscsabán

s Békéscsabán már tegnap meg- rkezdődtek a május elsejei ünnepségek. Este 7 órakor a Szabadság téren mintegy ezer fiatal gyűlt össze. Égő fáklyákkal kezükben, vidám nótaszóval, rendezett sorokban vonultak végig a Sztálin úton. Majd a Szabadság téren, mit sem törődve a hűvös idővel, tűzijátékot rendeztek, zakatoltak, táncoltak. A táncoló fiatalok jókedvű kacagását visszhangozták a tért körülvevő falak. A villany pislákoló fényében egy szép májusfa emelkedett a táncolok fölé. „Fiúk, lányok tegyük fel a májusfát a KISZ bizottság épületére”. A vállalkozók már vitték is és pár perc múlva az épületen lengette a szél az első májusfát, melyet követett a többi.

A régi népszokáshoz híven a szerelmes fiúk vitték a feldíszített fájukat választottuk házához. Az egyre szaporodó fiatalok jókedve határtalan volt.

A lányosházak ablakai alatt hangzottak a szép magyar nóták. Szerenádot adtak. A fiatalok szép ünnepsége átcsapott erre a napra is, és búcsúzáskor ki barátjának, ki pedig szerelmes párjának suttogta: majd délelőtt újra találkozunk s ünnepeljük a tavaszt, május elsejét.

A fiatalok tegnap este Kulich Gyula édesanyját is meglátogatták.

„Édesapám mondta el..

— Sarkadi nyolcadikosok a régi május elsejékről —

Uyertkar — ha tellett — jobb e- bédet főzette a családnak...

Bertalan J ulika Chudy bácsi — a régi május elsejék szervezőjének szavait mondta él:

„1920 május elsejét a zalai erdőkben Sümegen szerveztük meg. Már harmincegyen voltunk. Megbeszéltük, hogy a férfiak a kabát gomblyukába •vörös szalagot tesznek, az asszonyok pedig vörös szalagot fonnak hajukba. így indultunk a hegyeikbe. Az erdő tisztásán már a vörös zászlók is előkerültek. .Rövid méltatás, majd beszélgetés kezdődött... Sajnos, ez az ünneplés rövid pár nap után tragikusan folytatódott. Árulás történt. Feleségemet megszöktettem, rokonaimnál helyezkedett el. Kiadtam a jelszót, hogy „a környékről jobb lesz eltűnnünk”. Én Kisbéren, az egykori vörös katona barátomnál, Vida Imrénél ütöttem tanyát, s csak hónapok múlva mertem új munkalehetőség után nézni.’“

A tanár néni megkérdezd Simon Jutkát: Neked 1945-ben a rokonaid Sarkadon resztvettek az első szabad május elsejei felvonuláson.

A tanai- néni mosolygó arccal nyit be a tanterembe. A tanulók tiszteletiéi köszöntik.

— Ma — mondja a tanárnő — a régi május elsejékről emlékezünk meg — s több kéz jelzi, hogy csaknem mindenkinek van mondanivalója. Posztós Évi kezdi ez elbeszélést:

— A mi vidékünkön 1901-ben már a földmunkások is részt vettek a május 1-1 tüntetéseken. 1891- ben Orosházán, Békéscsabán, Gyulán, Hódmezővásárhelyen elhatározták, hogy megünneplik május 1-ét. A kormány betiltotta, de mégsem sikerük a megmozdulásokat leállítani. Orosházán véres összecsapásra került sor a csendőiiséggel. Másnap Békéscsabán a földmunkások betörtek a községházára. A főszolgabíTó katonaságot hozatott és a harcnak halálos áldozata is lett. Az orosházi és a békéscsabai események forrongásba hozták az egész környéket...

Boros Zsuzsa következik:

— Hazánkban a felszabadulás e- lőtt nem engedélyezték a május elseje megünneplését. A munkások ennek ellenére minden alkalomkor ünnepeltek, ha utána büntetés, vetés járt is. A mi községünkben nagyon figyelték azokat a szociáldemokratákat, népkörvezetőiket, akik a földmunkások szervezkedését irányították. De azért titokban mégis minden alkalomkor sikerült megszervezni.

Azt mesélte édesapám, hogy ilyenkor mindig a legjobb ruhákat vették magukra az emberek és egy piros szekfűt tűztek a kabá- tuk gomblyukába. Jobban készültek erre * napra, mint a karácsonyi, vagy a húsvéti ünnepekre.

Mondd ei nekünk, hogyan is tör* tént:

— Községünkben 1890 nincstelen földnélküli cselédnek, kubikosnak tízezer hold földet osztottak ki 1945. május 1-ig. Ez kimondhatatlan nagy boldogság volt számukra. Volt, aM ráborult arra a földre, amit kapott és megcsókolta. Volt, aki örömköny- nyaket huHajtva szaladt utcáról utcára és újságolta a hagy hírt« „Földet kaptam”. A feketéének már az első május 1-én bejelentették — táblákon is hirdetve —■, hogy az ősszel vetett gabonát már nem az uraság zsákjaiba rakják* hanem az övéké lesz. Alig várták, hogy szánthassanak, vethessenek saját földjükön.

így beszélte tovább az emlékeket. Talán egy egész újság is kevés volna arra, hogy minden élményt leírjunk. Az ó«a végén megfogadták a gyerekek, hogy a- páildhoz, nagyapáikhoz méltáart minden évben megünneplik ezt a napot. De nem ég}«, mint ok annak idején, hanem vtidánwm. szabadon.

TIA,, T ~ ' ^

Máj fák szalagjait lengeti a szél...

— Május elsejei népszokások —

i

WWMWWV>WWWMtWMWWWMW%WHWWWWVMWWWWWWtM VWHMMWMMW

okozó, guggoló s a levegőbe vetődő csizmás táncosokat.

K Fölkelés terén nagy tömeg áhitatos csöndben, szinte mozdulatlanul vett körül egy teherautót.

Csak nagynehezen nyitották utat az emberek. Újságpapírral befödött asztalon egy ember ült. Ünnepi fekete kabátja alól halványkék orosz ing mosolygott. Bronzszín sza- kállát és haját ezüst csíkok tarkították. A nagy arcú, hosszú karú, nagy tenyerű, széles váüú munkás hangosan, hogy a hallgatók legtávolabbi köréig is eljusson a szava, elmondta, hogy ezen a téren, amelyet most mindenki a Fölkelés terének nevez, ezerki- lencszázötben barikádok álltak, amelyekről ágyúkkal is támogatott katonaság rohamait verte vissza a fölkelt munkásság, ö is itt állt, a balszélen...

Mesélt a harcokról, az illegalitás korának nehézségeiről. Aztán leszólt az autóhoz szorult tizenhat-tizenhét éves legénykére, aki Almélkodva, rajongva hallgatta:

— El ne felejtsd, fiam... nem adták ingyen a szovjet életet.

C zűk mellékutcákon — amelyeket elke*** került a felvonulás — siettünk tova. A Belső körúton, a Nyikickij-kapu tágas térségén, Tyimij-jázev bronz szobra előtt, a moszkvai villanykörtegyár indulásra várakozó menetének — soknemzetiségű munkásainak tánc- és énekcsoportjai bűvölték el a nézőket és hallgatókat.

Mélyen a Herzen utcában, közel az egyetemhez, váratlanul a Bunlcócska dallama ért el hozzánk .

A régi forradalmi munkásdal hallatára otthoni emlék ébredt bennem... Hűvöskés, holdvilágos, április végi éjjelen, két évvel azelőtt, együtt meneteltem száz, talicskája fölé haűó kubikossal Pest felé. Az ezüstös fényárban. a névtelen síkon, a talicskák nyikorgása fölé egyszerre, magányosan és messze- hatóan a Bnnkócska furcsa, hetyke, bizakodó dallama szállt.

Később összetötmörültek az emberek, és leálltak az útszélre pihenni.

Felfordított talicskára álltam, s a közelgő nagy ünnep, a május elseje múltjáról, jelentőségéről és a nemzetközi munkásszolidaritás egyre növekvő erejéről beszéltem nekik.

w7alka észrevette meghatottságomat. Tán

“ megérezte, mi megy végbe bennem, és sietve vitt az éneklők felé. Zömök termete, kemény, széles válla, mint ék a fába, fúrta magát az emberrengetegbe. Amikor elértük az éneklőket, hangosan mondott valamit oroszul, amelyből csak egyetlen szót értettem: vengerec... Egyszerre tízen is kiáltottak. Egyszerre százan és százan tapsoltak. S egyszerre,öt harmonika is kezdte billentyűzni a Bunkócskát. S felcsendült Zalka nem nagy terjedelmű, de bársonyos meleg baritonja Magyarul zengte:

Sohse‘ hallottam még olyan szép nótaszót, Amüyent sihedertiyi koromban.

Soha nem gondoltam, hogy valaha ezrek előtt fogok énekelni. De Zalka nagy, dióbarna szeme sürgetett. Odaszegődtem kíséretnek melléje. S amikor az utolsó szakaszhoz értünk:

Ha majd eljön a nap, mikor ébred a rab, S lekötött kezét-láhát kinyújtja,

S aki ellene van, az a fűbe harap,

Mert a bunkó a földre lesújtja... ...amikor ideértünk ketten, magyarok, magyarul az utolsó strófához, mintha mennydörgés támadt volna: ezer és ezer hang zúgta orod a büszke, fogadkozó szavakat.

TI zután embervállakon ülve, mondtam ■**' el emlékemet az éjféli menetről. Zalka fordította oroszra. Láttam, egyre reszket a szája széle... S amikor azt mondtam: eljön az idő, amikor már Magyarországon se kell bújva hirdetni az igazságot, Zalka Máténak, a polnárhnborű kemény, hős harcosának a szeméből kicsordult a könny...

(Gergely Sándor „A nagy föld“ című könyvéből).

Mint ez a több, mint százéves tavaszi dal is mondja, a természet májusban új életre kel. Kertek, mezők virágillattól terhesek. Madárkák víg dala köszönti a kibontakozó életet. A természet újjáéledésével az ember is újjáéled, megfiatalodik. Tavaszi jókedv, tavaszi erő feszíti a kebleket, örömünnep e nap; nem csoda, hogy az emberek régtől fogva megkülönböztetik a többitől. Ezt a megkülönböztetést mutatják a- zok a hagyományos népszokások, melyek az év kiemelkedő napjaival, így május elsejével kapcsolatban is kialakultak. Ezek a szokások mind-mind a tavasz vidámságától, üdeségétől telítettek. Nézzünk néhányat közülük!

A legismertebb & májusfa vagy „májfa” állítása, tűzése. Legéül nyék tűzik hajnalra a lány házá- ‘hoz. Általában az ajtó elé az udvarba, de pl. Békés Sámsonban a kémény mellé tűzik, hogy messziről is lehessen látni. A májusfa általában nyárfa, vidékünkön a- zonban — közismerten — orgona. Éjjel, szalagokkal földíszítve tűzik a kedves udvarára, és a földre odaírják, hogy kik jártak itt. Ha valamelyik lányra haragszanak, orgona helyett kukoricaszár- köteget tűznek a kémény mellé, amire fekete szalagokat kötnek, jelezve, hogy jobb lenne, ha az illető elköltöznék... De nemcsak a legények tűznek májusfát. Az é- lelmesebb lányok is megtréfálják a fiúkat! Savanyúuborkát, paprikát, krumplit tűznek a legények házánál a májusfára. ami miatt aztán szégyenkezhet a „savanyúképű”, „paprikajancsi”, „krump- Mfejű’ legény. A jegyesek már komolyabb ajándékot kötnek a má- iusfára: pl. selyemkendőt, üvegben bort stb. A májusfa tűzésével szorosan kapcsolatban áll a máju.-leien a víg tavasz,

A kellemes kikelet;

.(óbb napok váltják föl A koSrá?TJ ztfrd telet;

Lágy szellőit a süvöltő szélet, Melyeit melegítik a delet,

Üjul észak, dél, nyűgöt, kelet.

si szerenád, amit a legények ráglopással szoktak egybekötni.

Az első májusi reggel ünnepélyessége a falu külsején is meglátszik. A házakat virággal díszítik. A kocsisok virággal, szalagokkal díszítik fel a lovat, kocsit, ostort, úgy hajtanak.

Érdekes májusi játék a „vámkerék”. Egy oszlop tetejére kocsikereket szerelnek. "Megfognak maguk közül valakit, és az oszlophoz kötik. Az illető kedvese vámot fizet, ha nem akarja, hogy a fiú vagy a lány sokáig szenvedjen. Az így öszegyűjlótt pénzt azután közösen mulatják el. A kerékre szekták borosüvegeket kötni, és aki fölmászik az oszlopra — állandó zavargás közben —, az lehozhat magának egv üveget* Ez esetben a mászás kockázatossága a „vám”. Különösen urasá- gokban, nagy gazdaságokban terjedt el ennek egy változata: magas nyárfára kötözték a borosüvegeket és aki felmászott, az nyert egyet. Különösképpen a századforduló táján dívott ez, hogy a dolgozó szegények figyelmét az idilli hangulatú, vidám népszokások ’erőteljes költivá!á«á- val eltereljék a kialakulóban levő harcos május elsejékről.

Sorolhatnánk még itt vég nélkül a különböző népi szokásokat, melyekből még ma is él néhány.- A május elsejét azonban ma új szemmel nézzük. A május elseje ma már több, mint amit e szokások mondanak. Ma is tűznek má-< jusfát, ma is megtréfáliák egymást a vidám emberek. Májusi daluk azonban sokkal-sokkal tol« szabadultabb.

Beck Zoltán tanár, Orosháza,