Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-06 / 105. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. május 6., kedd Nagyobb türelemmel Nemzetközi szemle Egy elvtársiról szól ez az írás, de lehet, hogy magokra Ismernek benne többen is, olyanok, akiknek eaemlédetében előfordul a kommunista gyakorlattól való eltérés, szektás felfogás. F. elvtáns pártámunkás és fontos funkciót tölt be az egyik járási tanácsnál. Becsületes ember és minden tudásával igyekszik ellátni megbízatását. Azonban e kitűnő eredményeit csorbítja, hogy némely kérdésben a végtelenségig ragaszkodik helytelen nézeteihez. Elvében szilárd, de szemléletében káros nézetei vannak, melyektől nehezen bír megszabadulná. S éppen ezért sok esetben a párt politikájától eltérően akarja megoldani a nap mint nap felmerült úgynevezett kényes kérdéseket. Együtt néztük vele a szemnek, szívnek egyaránt tetsző május elsejei felvonulást. Környezetünkben más elv társak és pártonkívü- Jiek is voltak, s amikor a kis falu templomából a zsoltáros könyvet szorongató emberek felénk közeledtek, olyan kijelentést tett, ami ellenszenvet váltott ki környezetében. A kijelentés lényege az volt: azoic, akik most a templomból jönnek mind ellenségek és ennek megfelelően is intézné el őket. Ismétlem, ezt a megjegyzést nem kísérte nagy tetszésnyilvánítás. Nem kísérhette azért sem, mert az egyik templomból jövő idős ember a nézők seregéhez cfiiattSßöüVä' fürkésző tekintettel leste fiát, aki az állami gazdaság egyik" kjgjobb dolgozója, s ott lovagolt büszkén az ünnepi menetben. S a nemtetszésen túl elég pferázs vita alakult ká azon nyomban. F. elvtárs szabadkozott, talán hiúságból sem a- kartia elismerni, hogy nincs igaza. Lehet, hogy később gondolkozott ezen és legalább annyit bevallott önmagának, hogy túllőtt a célon. Ha nem elmélkedett volna rajta, akkor reméljük e néhány sor gondolkozásra bírja. A kommunisták — mi tagadás, ezt mindenki tudja — nem örülnek annak, hoigy nálunk még elég sok a vallásos ember. Akik viszont ennek okait keresték, nagyon jól tudják, hogy a magyar nép többségének évszázadokon át csak a földöntúli boldogság volt a remény forrása, mert uraink s az idegen hódítók a végtelenségig kiszipolyozták. A vallás ópiumát itatta bele a klerikális reakció, a- mely mindenkor hívein kiszolgálta a tőkés uralkodó osztályokat és butította a szegény, földhöz ragadt embereket. A szeghalmi Kárász- u radaromban például csak olyan katolikus csalód kapott munkát, aki rendszeresen járt templomba és a legnagyobb ünnepeken meggyónt, mégáldozott, s a hosszú évtizedek cselédsonsában a vallásos mézet beléivódott az emberekbe. A vallás szolgálatában állt az ó- voda, az iskola, a levente intézmény és ismertem meglett korú inasokat, akik pofont kaptak a plébános úrtól, mert elmulasztották a vasárnapi misét. Egy szóval a bölcsőtől a koporsóig ezt a világnézetet oltották az emberekbe, ettől a szemlélettől nehezen szabadulnak meg egyesiek. Az is Igaz, hogy a reakció egyes egyházi vezetői a vallásos érzelműeket a munkáshatalom gyengítésére próbálják felhasználni. A vallást e- gyesek arra használják fél, hogy megbontsák a dolgozók sorainak egységét. Ezzel minden kommunista tisztában van. De az F, elvtárs által javasolt módszer, az adminisztratív intézkedés, az álradi- kália megoldás nem alkalmas arra, hogy az idealista gondolkozása embereik máról holnapra marxistákká válj anale, vagy legalább is kevésbé vallásossá tegyük őket. Épp ezért társaságának nehány tagja helyesen szállt szembe F. elvtárs hibás nézetével és azzal a helytelen felfogással, mely türelmetlenségéből adódóan parancsszóra akarja megoldani ezt a nem könnyű problémát. Igazuk volt, mert az embereket az idealista világnézettől csak valóban leninista módon, nagy türelemmel a tudomány minden rendelkezésre álló eszközével lehet megszabadítani. Az idealista világnézet elleni harc eszköze a tudományos materialista világnézet ismertetése F. elvtárs is ennek tanulmányozása során és nem parancsszóra vált materialistává, szabadult meg korábban beléoltott vallásos' gondolkodásától, különböző előítéletektől. S minden védekezése hiábavaló, mert F. elvtárs is — ahogyan elvtársai elmondták — szorgalmasan templomba járó gyerek volt. Édesanyja nagyobb ünnepek alkalmából, az illendőség kedvéért ma is eljárogat a templomba, de nem ellensége a mi rendszerünknek. Azt is elmondták, hogy F. elvtárs rendkívül sokat tanult és rendszeres látogatója volt a Szabad Föld Téli Esték természettudományos előadásainak és a pártiskolán egyik legkedveltebb tananyaga éppen a vallás eredetéről, és társadalmi gyökereiről szóló tanítások voltak. Tehát tisztában van mind a két ideológiával? És mcst egy kérdést intézek F. elvtárshoz. Kis falujukban az utóbbi években hányszor tartottak az embereknek ilyen tudományos előadásokat? Tettek-e és megtettek-e mindent azért, hogy a tudomány birtokában és ne hatalmi szóval neveljék a vallásos embereket a materi alásita világszemléletére? Mert ez nagyon fontos, hisz a türelmetlenség, a mindent parancsszóval intézés egyáltalán nem vezet célhoz, legfeljebb felkorbácsolja a.kedélyeket és lerombolja az eddigi fáradságos nevelés gyümölcsét. F. elvtárs, ha sok vonatkozásban igen, de ebben a kérdésben nem szívlelte meg eléggé az országos pártértekezlet útmutatását, mely felhívja a figyelmet az opportunista, s egyben a szektás nézetek elleni harcra. Ennek betartása pedig minden párttag kötelessége s akik F. elvtárshoz hasonló nézeteket vallanak, nem árt, ha felülvizsgálják magukat. F. elvtárs is eredményesebben tud munkálkodni, ha leszámol önmagában ezzel a rosszal, s ez nemcsak magával, hanem a párttal szemben is kötelessége, mert a párt nemcsak a revizionizmus- sal akar leszámolni, hanem a széktássággal is és ha jól átgondolja mindezt, bizonyéra igazat ad majd a kijelentésén méltatlankodó elvtársaknak. Deák Gyula Nemrégiben történt a texasi Houston városában^ az Eg-yesiilt Államokban Délután 4 órakor vijjogni kezdtek a szirénák. A houstoni és a galvestonl egyetem orvosi karát nyomban kitelepítették a várostól 64 kilométerre. 4.30: Houstont elpusztította egy hidrogénbomba. A rádióban rendelkezést olvastak fel, hogy a segélykórházak azonnal lépjenek működésbe és közelítsék meg a várost... 40 kilométerre. 5 óra: az országút feketéink az elpusztított városból kifelé özönlő autóktól és emberektől. Százával /szállítják a sebesülteket. 6.30: az első sebesütlek megérkeznek az előretolt állomásokra, ahol specialisták vizsgállak őket, valón sebesülésen kívül fertőzüttek-e rá- •üóak'tivitással. Hét órától éllel egy óráig: az ötszáz sebesültet megoperálták, bekötözték és mentesítették a robbanás okozta sokktól Heggel négy óra: a két kitelepült kórház visszatért a városba. A rí- eoeb"t hadművelet befejeződött. Alvilági színi áték Mert természetesen nem valódi hidrogéntámadásró), hanem csak egy gondosan kitervelt hadműve- ’etről, pontosabban szólva eszevezett és apokaliptikus főpróbáról volt szó. Mint a Le Monde című párizsi lap tudósításában olvashatjuk, a naey ..főpróbát“ gigászi előkészületek vezették be. Három hónapig készültek rá, háromezer önkéntes mentőt, orvost, ápolót mozgósítottak, nem is szólva arról az ötszáz orvostanhallgatóiról, akik a feltételezett sebesülteket játszották. A ricochet hadműveleti terv feltevése szerint a megadott napon délután 4.30 órakor lezuhant .hatalmas h i drogénbom ba” a zuhanás helvé'től számított 16 kilométeres körön belül minden épü- 'etet teljesen szétrombolt. És hogy az ,.illúzió" teljes legyen, a feltételezett robbanási sokkot szenvedő egyetemi hallgatók arcát és kezét hamuszürkére, ajkát szederjeskéik- -e festették, kezükben vérrel töltött palackokat nyomtak, amelye- vet a feltételezett sebekre kellett '-'teniök az elsősegélyállomáso'VTJ. Nehezen lehetne a houtomi főpróbát” egyszerűen érdeik-feszí- 'ő eseményként s a róla szóló be- "zámolókiat Izgalmas olvasmányokként kezelni. Ami ebben a *°xas! városban történt nemcsak ügondolko7taté. de mélységesen evugta1 anv*ő is. Nemcsak azért, mert eev elképzelhető szörnyű | katasztrófa lehetőségére figyelmeztet s még azért sem. mert ar- -n utal hogy e katasztrófa lehe- -ósé«e miatt milyen iszonyatos zvakortatoknak vetik alá a ooi- -árl lakosságot. Ami leginkább nyugtalanít és aggasztó ebben az egész ,,operation-ricochet”-ben, az annak nyilvánvalóan tudatos propaganda és lélektani hatása. Nem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy akik ilyesfajta színjátékot rendeznek, azok végeredmény, 'ben hozzá akarják szoktatni az amerikai közvéleményt az atomháború gondolatához, s ami ezzel egyenértékű, fokozatosain el akarják sorvasztani a közvéleményben, a tömegekben azt a készséget, hogy fellépjenek az atomháború lehetősége és egyáltalán az atomfegyver használata ellen. Ennek a hátborzongató „riasztási gyakorlatnak” a fényénél még keményebben, hangsúlyozottabban rajzolódnak ki a csúcstalálkozó körül folyó nemzetközi küzdelem körvonalai. A haladás kétségtelenül lassúbbá vált, noha a- jelek többsége változatlanul arra mutat, hogy a nagyhatalmak tárgyalására elóbb-utöbb mégis sor kerül. Mindaz azonban, ami a világom a 'egutóbbi hónapokban történt, arra figyelmeztet, hogy a csúcstalálkozóval nem szabad késlekedni. Minél később kerül sor a csúcs- találkozóra, annál inkább megnőnek azok a fizikai, katonai és politikai elemek, amelyek nehezebbét teszik a nagy találkozó eredményes befejezését. Ami a fizikai elemeket illeti, hatszáztizennyolc angol tudósnak MacMillan mlnisz. terelnökhöz intézett május elsejei levele épp erre figyelmeztet: a légkör fokozódó szennyeződésére, vb-' Iamint arra, hogy amennyiben az atom- és hidrogénfegyver btrtok- ’ása újabb és újabb hatalmakra is kiterjed, növekszik a megegyezés nehézsége, s vele együtt nő egy kataszrófális háborús kirobbanás veszélye. A politikai és katonai akadályokról szólva, elegendő emlékeztetni a NATO-nak arra a határozatára, mely szerint rakétakilövő támaszpontokat helyeznek el Nyu- gat-Euróoában és külön emlékeztetni kell a nyugatnémet szövetségi gyű'és döntésére a nyugatnémet csapatok atomfegyverrel való ellátásáról. Vajon ki tagadhatná Józan fővel, hogy e határozatok val óraváltása csaknem forr. pontig növelné a feszültséget Eu- | répában, a konfliktusok kockázatát pedig veszélyes módon megsokszorozná? Időhúzás és kényszerítő áramlatok A nyugati világ vezető körei a- zonban láthatóan húzzák-IHalaszt- iák a csúcstalálkozó összehívását 4 Szovjetül# KemM Pártja Központi Bizottságának levele a Belga Szocialista Párthoz A Pravda vasárnapi száma teljes szövegében közli azt a levelet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Belga Szocialista Párthoz Intézett. A levél megemlíti, hogy a Központi Bizottságban mély csalódást keltett a Belga Szocialista Párt 1957 októberi határozata. A KB e csalódás ellenére levéllel fordul a Belga Szocialista Párthoz, mert úgy látja, hogy a világesemények feUődése a legutóbbi Időkben veszélyesre fordul. A levél ezután részletesen foglalkozik a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlésének azzal a határozatával, hogy atomfegyverrel szereli fel a Bundeswehrt. A Bundeswehr atomfegyverrel való felszerelése Belgium létét fenyegeti. Belgium egy emberöltő alatt kétszer vált a német militarista erők agresszióiának áldozatává. A levél ezután felhívja a Belga Szocialista Párt figyelmét azokra a fontos lépésekre, amelyeket a Szovjetunió a legutóbbi Időkben tett, hogy megkímélje az emberiséget az atomháború veszélyétől. A Központi Bizottság kifejezi azt a reményét, hogy a Belga Szocialista Párt, amely mint kormányzópárt súlyos felelősséggel tartozik hazáia Jövendőjéért, a kellő figyelmet tanúsítja a szovjet kormánynak az atomfegyverkísérleteket megszüntető mélységesen emberi kezdeményezése Iránt. Az a mozgás, ami eddig a csúcstalálkozó irányába történt, bizonyíthatóan a szovjet kezdeményezések hatására és a közvélemény nyomására történt. Erre vonatkor zóan hadd idézzünk néhány mondatot a New York Times egyik legutóbbi számából: „A nyomás Angliában a legerősebb, ahol a MacMillan kormányt, úgy látszik, ráerőszakolták arra, hogy az ellenzék néhány érvét elfogadja. Noha az amerikai közvélemény viszonylag nyugodt maradt, legfontosabb szövetségesünk megmutatta, hogy még mindig jelentős befolyással rendelkezik Washingtonban... A Szovjetunió, mint a csúcstalálkozó hirdetője sikeresen őrzi meg a kezdeményezésit, viszont az Egyesült Államok még mindig szenved attól a hátrányos helyzettől, hogy negatívnak látszik... Dulles visszautasítja ® szovjet Lorelei-!, de az áramlatok egyre közelebb és közelebb lökik csónakját a csúcstalálkozó sziklájához”. Az idézet eléggé beszédes, valójában az tükröződik benne, hogw^ a nyugat és elsősorban az sült Államok fél egy olyan csúcs- találkozótól, amelyben nem tud „az erő helyzetéből” tárgyalni, vagyis nem tudja egyoldalú engedményekre késztetni a Szovjetuniót. Ezért az időhúzás, ezértt Nyugat-Európa és benne Nyugat- Németország atomfelfegyverzésének terve. De még valamit remélnek a halogatástól. Azt, hogy a közvélemény végülis belefárad —1 nem a fő kérdésbe, a csúcstalálkozóba —• hanem a csúcstalálkozóhoz vezető technikai előkészületek vitáiba. Ha pedig ez bekövetkezik, — remélik egyesek Washingtonban, — akkor kihull a nagy küzdelemből az egyik Icj^B kellemetlenebb partner: a nemzet»^^ közi közvélemény. Ez az egyik oka annak, amiért az amerikai lapok az utóbbi időben őszinte megszállottként térnek vissza arra a témára: hogyan lehetne hatásosabbá és meggyőzőbbé tenni a nyugati propagandát a csúcstalálkozó ügyében általában, konkrétan pedig az atom- és hidrogénkísérletek felfüggesztésében. A nemzetközi élet nehéz és fárasztó szakasza áll tehát előttünk. Soha ilyen nagy felelősség nem terhelte még a vezető államférfiakat. & soha ilyen nagy, történelmi feladat előtt nem állott még a nemzetközi közvélemény, a nukleáris fegyverek árnyékában élő népötmegek százmilliói. A csúcstalálkozó ideje és sorsa nagymértékben eninék a közvéleménynek, ezeknek a százmillióknak éles1 átá- sától és kitartásától függ. Ha az eljövendő hónapok világpolitikai alakulását figyelemmel akarjuk kísérni, elsősorban a nemzetközi közvélemény mozgásáról érkező híreket érdemes olvasnunk. Mindenekelőtt az angliai és a nyugatnémetországi helyzet alakulása nyújthat hasznos tájékozódást ebben a szakaszban a nyugati világon belül. ^ .. Olvasd n NEPUISßGOT
