Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-04 / 104. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956, május. 4., vasárnap A Gyulai Gépállomás széles udvarán piros zászlót vivő embert pillantottam meg. Nem tudom ki, hogy van vele, de ilyenkor nagy ünnepire készülés idején nem szeretem hétköznapi kérdésekkel zavarni az embereket. Pont ünnep előtti napon álljak oda a sürgülő- dők elé, akik már gondolatban kicsinosított gépeiken ülnek és a holnapi felvonulásán érzik magukat? és kérdezzem: mi lesz a tavaszi munkával, teljesítitek-e a tervet és ha igen, hogyan? Mit csilláinak a kommunisták? De mégis meg kell tenni, mert nyakunkon a tavaszi munka. így fontolgattam a gondolatokat, miközben az egyik emberemtől a párttitkár holléte felől érdeklődtem. Az a kékzubbonyos szerelő a j párttitkár — mondta — s a távo- ! labb beszélgető csoport felé mutatott. Néhány perc múlva már együtt ültünk az irodában Búzás Károllyal, a párttitkárral, Krasznai elvtárssal, a pártvezetőség egyik tagjával és az igazgató elvtárssal. — Látom, ugyancsak készülnek az ünnepre — kezdtem rosszul leplezett gyanakvással, amiből azt érethették, gyanítom, hogy közben talán megfeledkeztek erről-ar- ról. Aztán megbántam, ahogy mondottam, mert a beszélgetés során kiderült, hogy az ünnepi hangulat nemhogy felejttette volna a feladatokat, éppen ellenkezőleg. Erősítette az emberekben a munka irán_ ti felelősséget. A traktorosok földre éhesek — mondta Vincze elvtárs, az igazgató. Itt van például Borsi József kommunista traktoros — vette át a szót Knaszmai elvtárs— érdekes helytörténeti térképpel kedveltetik meg a történelem- tanítást Békés megyében A Békés megyei Tanács művelődési osztályának indítványára Kőhalmi János, Tibori János és Virágih Ferenc békéscsabai tanárok elkészítették Békés megye helytörténeti térképét. A megye általános és középiskoláiban — köztük a tanyai iskolákban s a nagyszénás) művelődési otthonban is — már kifüggesztetíjíkig^nagjp szemléltető térképet, amely a tanulók szülőföldjének történelmi múltját tünteti fel. A nagy figyelmet keltő, színes térképen külön-külön rajzokon láthatók az ősemberi települések és régészeti lelőhelyek a megye területén, a XV. századbeli nagyobb földesúri birtokok, köztük Hunyadi Jánoséi. Ismerteti a térkép azt is, hogy a török hódoltság idején mintegy harminc község — közte Püski, Dánfok, Fjé- rem, Mető és Rotyma — pusztult el Csaba környékén. Mutatja a fontosabb hadiutakat, így például azt, hogy hol vonultak át a tatárok öldöklő és Dózsa felkelő hadai a megyében, merre terjedt a békésszent andrási parasztfelkelés? A kutatók munkája nyomán felszínre került az az eddig kevésbé, vagy egyáltalán nem tudott tény, hogy ezerhatszáz körül erdélyi hajdúk erős csapatokkal megkísérelték a gyulai, a békési és a szarvasi török kézen volt vár visz- szafoglalását, valamint Thököly Imre 1686 utáni próbálkozása Munkács várának visszafoglalásé, ra Gyuláról. Szemlélteti a jelentősebb agrár- és munkásmozgalmak, valamint földmunkásegyletek, felkelések helyeit, s az egykori városokat, a régi és új határvonalakat, a Kőrösök hajdani s mai medrét. Lát' hatók, hol álltak várak, merre terjedtek mocsarak, mikor és hova telepítették a nemzetiségi lakosságot, akik között a XI. században — Mezőgyán és Kö egyán vidékén — flandriad vallonok is voltak. S vasárnap is dolgozott és azon az egy napon 50 kataszt- rá’is hold földet műtrágyázott a gyulavári Petőfi Termelőszövetkezetben és 16 kát. holdat fogasolt is. Három és fél műszaknormát teljesített. De rajta kívül minden traktoros alig várja, hogy gépével a földre mehessen. Május elsején is. ahol a föld megengedd, dolgoznak. ök kérték ezt, mert megértik. hogy most minden percet ki kell használni. A pártvezetőség foglalkozik a tavaszi munkákra való mozgósítással — fűzte a gondolatot Búzás elvtárs. Hétfőn beszélték meg a kommunisták feladatait. A párt- megbízatás, melyet közöltek a ~ÍEgy '*s&5TT^példamutatás, minőségi munka és az idő — beleértve a vasárnapot is — maximális kihasználása. A feszített munka azonban nem mehet a minőség rovására Ezt úgy oldjuk meg, — mondotta Vincze elvtársi —, hogy a termelő- szövetkezetek vezetőivel és az ag- ronómusokkal karöltve, sűrűbben ellenőrizzük, segítjük a traktorosokat. Aztán egy esetet mondottak el az egyszeri tsz-elnökröl, aki nem szerződött ugyan gépre, de, amikor a földjük mellett haladt el a traktor, azt mondotta a vezetőinek: húzzon már egy csíkot, hadd nézzük meg, mát tud a díszt inger (tárcsás eke). Aztán az „egyszeri elnök” — aki Gyulaváriban lakik és a Dózsának a vezetője — huzatott még egy csíkot, aztán még egyet és 60 kát. holdig meg sem állt. A- vo-vros meg hiába mondta, bogy őt várják, nem engedték el. Várhatták a traktort a másik termelőszövetkezetben, szidták is az „útonállókat”, mint a bokrot. Eny- nyit arról, hogy a szervezettségre nagy szükség van, hogy minél kevesebb bosszúság érje az embereket. Meg is beszélték a kommunistákkal a taggyűlésen, és a párton- kívüiiek Is vállalták, hogy megszüntetik a tervszerűtlenséget és megvalós'iják a „két kilométeren beiül 12 hóíd”-mozgalmat. A beszélgetésből azt tudtam meg, hogy a gépállomás dolgozói becsülettel helyt állnak. Ha a termelő- szövetkezetekben is hasonló a vélemény, a jó termés bizonyára nem marad el. B oda Zoltán Május 5: a szovjet sajtó napja Irta: Pavel Koseljov újságíró A közös mnnka eredménye Gyulán 1957 tavaszán, mint mindenütt, Gyulán is elölről kellett kezdeni a sajtóelőfizetők szervezését, azonban hosszú ideig nem mutatkozott komolyabb eredmény. Ez év februárjában a hosszú töprengést végre tett váltotta fel. A városi pártbizottság kezdeményezésére, a helyi postahivatallal közösen megbeszélték a sajtóterjesztés helyzetét és meghatározták a feladatokat. Felmérték a város olvasottságát, nagyobb üzemekben kiépítették a sajtófelelősi hálózatot és általános előfizetés- gyűjtést kezdeményeztek a város területén. A munkához csatlakoztak a posta külkerületi- és hírlapkézibesítói. A közös összefogás eredményeként az egyes lapok előfizetői száma jelentősen megnövekedett. Nép- szabadságból 277, Népújságból 91, a Szabad Földből 411-gyel emelkedett az előfizetők száma. Ezenkívül a különböző képeslapok előfizetőiének száma is 119-cel emelkedett. A munka során igen jó eredményt értek el postás dolgozók közül: Földvári Gyula, Vidó János, Kiss István külkerületi kézbesítők és Cs. Nagy József é3 Csikósné hirlapkézbesítők. Helyes lenne, ha a belterületi kézbesítők is követnék szaktársaik példáját és az eddiginél aktívabban foglalkoznának a sajtóterjesztéssel. Ugyancsak meg kell emlékezni a Gyermekkórház és a Harisnyagyár sajtóaktíváiról, akiknek odaadó munkája nyomán üzemükben számos előfizetővel emelkedett az újságolvasók száma és ezzel segítették az eredmények elérését. A Gyulán elért eredmények világosan mutatják, hogy ahol a pártbizottság és a posta együttesen kézbefogja a sajtóterjesztés irányítását, ott az eredmény nem marad el. Minden évben május 5-éo ünnepeljük a szovjet sajtó napját. Negyvenhat évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg először Lenin kezdeményezésére a bolsevikek lapja a: „Pravda”. A kegyetlen cári terror idején a dolgozók nagy eseményként ünnepelték a harcos forradalmi lap megjelenését. A munkások szerették a ,JPravdá‘’-t és sokat irtok a saját életükről, forradalmi harcukról a lap szerkesztőségének. Ezenkívül a nyomda és a szerkesztőség számára pénzt is gyűjtöttek A lap a munkások révén a parasztokhoz is eljutott, akiket szinte harcra buzdított, a cárizmus eiten. Ma már a „Pravda” az egész világhoz szól. Az egykori munkásújságból kifejlődött a Szovjetunió Kommunista Pártja Köziponti Bizottságának harcos szócsöve. A lap naponta öt és félmillió példányban hirdeti a szocializmus igazságát. A sajtó a szovjet hatalom évei alatt hatalommá vált. Jelenleg az országban hét és félezer újság, több, mint 53 mülió példányban jelenik meg. A sajtótermékeket a világ hatvan nyelvére fordítják le. A központi lapok mellett köztársasági, területi, kerületi és szakmai újságok te megjelennek. Külön lapjuk és folyóiratuk van a pionírok maik. az ifjúságnak, az irodalom doi- gozinak, a vasutasoknak, kereskedelmi alkalmazottaknak séb. A szovjet sajtó valóban a népet szolgálja, s erejét éppen a néppel tartott szoros kapcsolatából meríti. Jellemzői közé tartozik a magasfokú eszmeiség, az elv- hűség és az igazmozdás. A kommunista párt a sajtót eredményesen használja fel a néptömegek nevelésében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a fiatal szovjet állam előtt legfontosabb feladatként a szocialista építés állt. Ezért a Szovjet lapok különösen sokat foglalkoztak a termelés kérdésével és a szocializmus építőinek nevelésével. A sajtó a szovjet hatalom viszonyai között kollektív propagandistává, agitátorrá és szervezővé vált. Sokszor rendkívül nehéz körülmények között állt ki az iparosítást, a mezőgazdaság kollektivizálását, a szocialista mtmfcaverseny kifejlődését gátló akadályok ledöntéséért. De a szovjet sajtó mindig az első sorokban harcolt a szocialista vívmányokért. A lapok hírt adtak az új gyárak és üzemek építéséről. Meggyőzték a parasztokat a kolhozrendszer előnyeiről és szították a szocialista munka verseny ttizét. Büszkén hirdették a kommunista párt politikáját, amely a szovjet emberek jólétéért szállt síkra. S szovjet sajtó jellemzői közé tartozik a demokratizmus is. Nincs olyan szovjet lap, amely ne támaszkodna a munkás-levelezők széleskörű hálózatára. A levelezőmozgalom a szovjet hatalom első éveiben kezdődött, s azóta ki téréből y esedett, színvonalában fejlődött. Ma már a lapok sok ezer munkás, panaszt és értet miségi levelezőt tekinthetnek állandó munkatárs tiknak, afcák tevékenyen részt vesznek a lap megírásában. A levelezők bátran leleplezik az osz- táiyeilenség próbálkozásait, bírálják a hibákat, s beszámolnak az új élet építésének megannyi eredményéről. A dolgozók levelei éltető erőt Jelentenek az új-1 Ságok számára, hiszen csak ezeken keresztül kapcsolódhat be a sajtó a gyárak, kolhozok, intézmények mindennapi lüktető élőiébe. így válnak a szovjet lapok az éiet igazmozdó tükreivé. A hivatás védelmében A napákban kisfiámmal a cipőboltokat róttam. Meg-megáll- tunk kirakataik előtt és kissé irigykedve, meg bosszúsan néztük a szebbnél-szebb cipőket, csak sajnos olyan nagyságú nem volit sehol, ami a kisfiam lábára jó lett volna. S ahogy bámészkodtunk, hátunk mögül érdekes hang ütötte meg a fülemet. Nem akartam oda figyelni, a kisfiam sem, de a beszéd olyan hangos volt, hogy akár akartuk, akár nem, hallanunk kellett. — Te melyik egyetemre mész? Minek készülsz? — Csuda pofa vagy. Ügy teszel, mintha nem tudnád. Orvosnak! — Akkor lesz gondod elég. Orvosnak lenni nagy szó. Igen felelősségteljes munka. — Oh, Anci, hogy te milyen maradd vagy. Nem tudod, hogy ez a legpompásabb foglalkozás? Ha a páciens meghal, úgysem reklamálhat, ha meggyógyul, e- gé&z életében áldani fog, én pedig jó pénzeket vágok le tőle... A kisfiam (tízéves), aki végighallgatta ‘ ezt az eszmecserét, kérdően pillantott rám. Kicsi kora ellenére sokszor és ho6z- szabb ideig volt kórházak lakója. Sokszor emelte láztól csillogó tekintetét az orvos bácsikra és gyógyulása óta minden vágya, hogy ő is ilyen szerető gondoskodással gyógyíthassa a kis betegeket. S a következő pálla- nafban megjelent a kirakat csillogó tükrében két fiatal leány és egy fiú arca. A prímet a középső, magos, barna lány vitte. Arca szenvtelen volt. Kabátja hajtókáján érettségi zögomb díszlett. Tehát most végez. Tizennyolc éves lehet. Gyerek. S talán azért kellene megbocsátanom neki mindazt, amit mondott... Lehet.., Sokat gondolkoztam már ezen, de minduntalan elém tűnik kisfiam kérdő tekintete s szavad, melyekkel azóta is kérdően ostromol ha haza megyek. — Milyen orvos lesz abból a lányból, ha elvégzi az egyetemet? Olyan biztos nem, mint az a bácsi, amelyik engem vakbéllel operált. Az ügye nem azt kérdezte, hogy van-e pénzed, vagy nincs? Nem is kérdezhette, hiszen ti a legnagyobb nyugalomban voltatok otthon, amikor engem megoperálták. És úgye azóta sem kért pénzt tőled? Ha néha találkozók vele,, mindig megsfmogatja a fejem. Ha a pénzen múlt volna, talán már rég nem is tehetnék veletek. S ahogy ■ hallgattam kisfiam szavait, egyre jobban erősödött bennem az a gondolat, hogy ez a leány már nem gyerek, nem meggomdolaüanságiból bestééit, nem abban a pillanatban határozta el magában azt, hogy orvos tegyen. Az a biztos védekezés, az a határozott hang, a- meHyed ő „tudatlan” osztálytársát kioktatta, csak arra vallhat, hogy régóta érlelődik benne az a gondolat, hogy az orvosi pályát, mint a „legjövedelmezőbb” foglalkozást választja. Ezek utón még gondolni is rossz ama, ha ez a leány bejut az egyetemre s néhány év múlva valamelyik rendelőintézetben, vagy kórházban találkozna véle a gyógyulásért reménykedő kisfiam, vagy jómagam, mert tudjuk, hogy szívtelenül, lélektele- nül néz át betege szívén s a diagnózis helyett azt kémleli, mennyi pénz van a tárcájában. S milyen érzést váltana ki, ha a többi betegek is tudnának erről? Vagy csak sejtenék, hogy ennek az orvosnőinek mennyire mindegy, hogy ő életben marad, vagy meghal... Ta'áin meg is ő- rüine a gondolattól, vagy inkább meghalna, semhogy egy ilyen érzésű emberre bízza életét. De nem. A beteg nem tudja ezt. Nem is táplál magában ilyen gondolatokat, annál is inkább nem, mert az orvost mindenütt tisztelik., szeretik az emberek. Bíznak benne. A legtöbb orvos becsületes, telkiisrneretes, hivatását .szerető ember. S hogy
