Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

IMS. májas vasára»»

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

3

Három pohár sörért - tíz kocsi trágya

Amikor Csanádapácán keresztül visz az utam, mindig „beugrók” a Haladás Tsz-be. Valahogy kedvelem a ezt a kis közöst az utóbbi időben tapasztalt gazdálkodásáért. Az ez évi üzemtervet is úgy készinyár folyamán meg akarunk terí- ríteni vagy H>0 holdat. Van a közösbe is egy kevés, aztán most már a háztájiból sem adhatja el senki a trágyát január 1 óta.

— Hát eddig eladták?

den évben volt ennyi és 150—200 mázsájával 15—20 hold közös földet tudtak volna megteríteni s holdanként legalább 2—3 mázsával több termést takarítottak volna be. Persze ez már a múlté. Kár keseregni rajta. De csak abban az

KEDVES ISMERŐS

Kedves öregember Venczák Vince kondorosi géplakatos. Apri* lis 3-án találkoztam vele először: Békéscsabán, a KIOSZ székházi* ban. Meghatottan vette át akkor az ,.50 éves kisipari munkássága* ért” díszoklevelet és jelvényt.

Boldog volt többi kitüntetett iparos társával együtt. Szeméből majdnem kicsordult a könny a megbecsülésért, amiben része* sítették. Néhány percig beszélgettünk, majd elbúcsúztunk. Sietett, mert indult az autóbusz Kondorosra.

tette el a 3O04-es kormányhatározat megjelenése előtt, hogy aztán alig kellett valamit módosítani rajta. Hétszáz hold földjének egy- harmadán szerződéses növényt termel, 52 sza. zasmai’hát és 230 sül- j dőt hizlal. Szóval a területéhez viszonyítva, elég sok árut ad a közösség asztalára.

Meg aztán a tsz barátságos elnökével, Forró Imre elvtárssal is szeretek beszélgetni, már csak a- zért is, mert eddig még mindig mondott valami újságba való érdekességet. Most legutóbb azonban úgy látszott, hogy hiába faggatom. — Nincs most semmi különös újság, — válaszolta kérdezös- ködésemre. De azért nem szaladtam el mindjárt, mert jóné'hányan voltak az irodában és reméltem, hogy majd csak mondanak valami érdekeset.

Mondtak is. Ahogy ott beszélgetünk erről is, arról is, egyszeresek Varga János, vagy valaki más azt mondja az elnöknek:

Nagyon érdeklődnek

az egyéniek, hogy mikor hordjuk már tőlük a trágyát?

— Éntőlem is kérdezték már «agy huszonötén, — válaszolja az •lnök. Türelemre intettem őket. Amint elvetünk, azonnal hordjuk a fogatokkal, a Zetorokkal és még * gépállomástól is igénybe veszünk vagy két vontatót.

— Hogyan, hát trágyát vásárok nak? — kérdezem csodálkozva, mert tudom, hogy elég szép számú állatállománya van a tsz-nek, s műtrágyát is 100 kilogrammot használnak fel holdanként.

— Vásárolunk, mert most a

így van, annak egyik példája: éppen a becsületes orvosok jelzéseire alapozva indult meg a küzdelem az orvosi etika ellen vétőkkel szemben. A becsületes orvosak kérése és kívánsága tel-« jesült, amikor a Minisztertanács ezt a fontos kérdést napirendre tűzte. A túlnyomó többség megérdemli a megbecsülést, a tiszteletet.

Mégis mi lehet az oka, hogy az orvosnak készülő fiatalok között akadnak olyanok,akik nem hivatásból, nem a legszebb emberi erényektől vezérelve, hanem pénzszerzési vágyból vállalkoznak erre a hivatásra? Talán egyes orvosok hasonló példája? Vagy a szülőd és iskolai nevelés hiánya? Lehet egyik, lehet másik, mert az ilyen eset csak azt igazolja, hogy a fiatalokat nem készítjük elő arra, hogy ez a hivatás milyen érzésű embert követel. Pedig ez fontos. Az orvos lelkiismeretének szentnek és sérthetetlennek kell lennie. Nem befolyásolhatja sem fáradtság, sem a szegénység, sem a pénz.

Nagy kár, de még inkább bűn, hogy az orvosnak készülő fiatalok között akadnak olyanolt, a- kík mégsem erre gondolnak. A pénzszerzési vágy elharnáíly’osk benniü: minden szép és nem«

— El, ha volt, aki megvegye. De leginkább úgy adtuk oda köszönöm szépenért, hogy ne legyen az udvaron.

— És kinek adták?

— Az egyénieknek.

— Én három pohár sörért

adtam oda —

— mondja Lunner Gyula olyan hangon, mintha nem is értékes trágyáról lenne szó. Ingyen is odaadtam volna, mert már nagyon felszaporodott. Volt vagy tíz kocsival.

— Mióta a tsz megalakult, a háztájiból nem került trágya a közös földre, — mondja az elnök.

— Odaadták az egyénieknek, s közben versenyeztek velük, hogy ki tennél többet? No, ilyet sem hallottam még.

— Nevetséges, de igy volt — szól közbe Mihalík Péter. De a volt

esetben, ha más termelőszövetkezetben nincs Gyaraki Lajoshoz ha. sonlóan gondolkozó elnök. Remélhetőleg nincs. Az utóbbi időben már nagyon megnézik a tsz-tagok, hogy kit. választanak elnöknek. A kaszaperi Lenin Tsz elnöke például azt mondta, hogy szinte fizikai fájdalmat érez, amikor látja, hogy lágyával tele vagonok gördülnek ki Kaszaperről s viszik más megyékbe. Azért, mert az a föld, amelytől az egyéniek most eladják a trágyát, előbb-uíóbb a tsz-be kerül és nehéz lesz feljavítani.

Igaza van. A csanádapácai egyéniek is azt mondják, hogy azért adják el a trágyát, mert az ősszel úgy is belépnek a tszJbe. Akár belépnek, akár nem, rossz vásárt csinálnak, mert a trágyázatlan földnek a közösben is és az egyéni gazdaságban is ők látják elsősorban kárát.

— ki —

A minap, amikor Kondoroson jártam, eszembe jutott kedves ismerősöm. Rövid kérdezősiködés u- tán odataláltam takaros házához.

Az asztalnál ült: még, pihent egy kicsit ebéd után. Örömmel üdvözöltem, hiszen már első találkozásunkkor csodálattal tekintettem erre iaiz aranykezű iparosra. Hely- lyel kínált. Aztán mesélni kezdett életéről.

— 1891-ben lettem kovács-ta- nonc az édesapámnál Emdrődön. Négy évig tancncoskodtam, mert bizony akkoriban így járta. De meg is tanultam dolgozni. Ahogy aztán felszabadultam, gondoltam egy nagyot. Még egy szakmát választottam. Szarvasra mentem Nagy Sándorhoz, hogy a géplakatos mesterséget is kitanuljam. U- tána itt dolgoztam egy ideig, aztán visszamentem Endrédre, onnan pedig Pestre.

— 1907-ben visszakerültem Endrédre. Önálló lettem. Sokat dolgoztam, annyit, hogy azt senk lenne sorolná. Aztán jött a háború, u- tána meg a kommün — s ekkor felcsillant fáradt, hunyorgó szeme.

— Direktóriumi tagnak választott a pép a községben. Pesten is jártam. Ismertem Kún Bélát is. Aztán, amikor vége lett a kom- münnék, majdnem pórul jártam. Széf lében-hosszabban káá 1 tattá te

rám is: „Fel kell kötni a büdös kommunistát”.

Tönkretették. Amikor 1929-ben Kondorosra költözött, két talicskára való holmija maradt. Itt újból kezdte. Egy év múlva az Első Kondorosi Hengermalomban gépész lett. Hosszú esztendőkig dolgozott ott.

Néhány éve kis műhelyében dolgozgat. Reggel hatkor már talpon’ van s míg be nem alkonyodik, ott tesz-vesz a műhelyben. Munka mindig akad, s most 80 esztendős korában sem szorul segítségre, kö- nyöradománvra.

H,a valaki, úgy ő méltán megérelnöknek, Gyaraki Lajosnak ki volt ficamodva a gondolkodása. Én mint brigádvezető egyszer szóltam a fogatotoknak, hogy hordják ki a trágyát az udvaromról a ábla végére. Gyaraki lehordott a sárga földig. Azt mondta, mit képzelek, azért tárt a tsz fogatost, hogy a háztájit takarítsa? Mit tehettem? Én is odaadtam annak, aki elvitte.

— Az én udvaromban ott van a- zon mód felgyűlve, megérve a sok trágya — mondja az elnök.

De most kihordjuk egy szálig’

Számításunk szerint a háztájikban van vagy három—három és félezer mázsa.

Az én számításom szerint minérzést. Agyuk és lelkűk soha nem találkozik azzal a büsizke, felemelő vággyal . és megnyugvással, amely akkor virágzik az igazi, hivatását és embertársait szerető orvos szívében, amikor meggyógyít egy beteget, amikor visszahozza kis gyerekünket a sír széléről, s tudásával, meleg emberi szívével rrtosolytt varázsol a nagybeteg arcára és csendben, szerényen, lélekben megnyugodva visszaadja őt az életnek, s külön pénzt nem várva barackot nyom az életnek megnyert szöszke gyermek fejére.

Ezt a boldog érzést persze nem adja olcsón az élet. Emberül meg kell szenvedni érte és csak az az orvos érezheti igazán, aki nem törődik a tűző nappal, az esővel és hóviharral, a kilométerekkel, az éjszakával, ha beteghez hívják. Nem gondol a fáradtságra, az otthon hagyott meleg ágyra. Mindent elfeled s ebben az órában csak egy, az embert élet megmentésének vágya lebeg szeme előtt, anélkül, hogy a „nagy pénzek" járnának az eszében.

El kellett ezt mondanom, mert ezt követelte a kötelesség, kisfiam kérdő tekintete, most is füleimbe csengő szavai s a hivatásuknak élő orvosok becsületének megvédése.

Deák Gyula

Minden kezdet nehéz, — szokták mondani, de így is van. Az új takarékszövetkezetnek is nehéz volt, mert megalakult ugyan, de működni nem tudott, nem adták meg a működési engedélyt.

— Minek az? Ügy sem él meg, hisz’ itt van az Országos Takarékpénztár fiókja, s oda se viszik a dolgozók a pénzt — így okoskodtak. Hosszas utánajárásra azonban szeptemberben a minisztérium Illetékes osztálya kiadta a működésá engedélyt. Azóta él, s igen jól működik a szarvasi Takarékszövetkezet.

_ . *>

Egy eve alakultak s taglétszámuk megkétszereződött. Minden nap felkeresik az emberek. Pénzt hoznák, pénzt visznek, mert a takarékszövetkezetből vinni is lehet. Ha valakinek sürgősen pénzre van szüksége, természetes csak ha tag, nyugodtan kérhet ki pénzt kölcsön, s ha a kérés indokolt a szövetkezet igazgatósága meg is adja a kérőnek.

A kezdéskor pénzalapjuk nem volt. Hogy mégis hogyan tudtak eredményt elérni?

— A tagok részjegy alapot fizettek — mondja Osicsely elvtára, aki egyébként a takarékszövetkezet igazgatóságának elnöke és tszcs-elnök is. — Saját forintjainkat raktuk össze s aztán úgy gyarapodott, hogy egy éve még mi sem hittük volna.

A takarékszövetkezet tagjai mintegy 40 ezer forint részjegy- alapot fizettek be. S takarékbetét állományuk meghaladja a 400 ezer forintot.

Tagjaik közt vannak dolgozó panasztok, értelmiségiek, hivatali dolgozók és üzemi munkások. S mint Bencsik elvtára, ügyvezető mondja:

— Nincs olyan nap, hogy ne látogatná meg valaki, akár befizető, akár kölcsönt kérő. Jelenleg csaknem 250 ezer forint kölcsön van kint mintegy 160 szövetkezeti tagnál.

Azzal búcsúztattak, hogy a legközelebbi látogatáskor már Tótkomlóst is megelőzve, ugyanis Jelenleg Tótkomlós mögött a másodikok, még gazdagabb takarékszövetkezetet találunk. S ha továbbra Is így dolgoznak, ilyen kedvvel, ambícióval az említett eredmény elérése nem lesz meglepő.

Majnán József

demelte a kitüntetésit, a megbecsülést. Hisszük, hogy ünnepélyes alkalmakkor még sokáig tűzi fel a jelvényt, amivel fáradhatatlan munkásságáért jutalmazták a hajlottkorú mestert.

P. P.

Ünnepi díszbe öltözött a csabai Halászcsárda ötéves fennállása előestéjén. Az asztalokon elhelyez ett vázákban virágok illatoztak, a a terembe ünnepi hangulat lopakodott: Csaba e kedvenc szórakozó helye első jelentős jubileumához é rkezett.

Este hét után megérkeztek az első vendégek és elfoglalták he* lyüket az ízlésesen megtérített asz falóknál. Aztán egyre többen e$ többen jöttek, s később bizony szűknek bizonyult a terem, össze* koccantak az aranyló sárga nedű vel telt poharak, s közben a konyhából szálló ínycsiklandozó il lat az étvágyat is meghozta.

A vendégek szórakoztatására magyar- nótaestet rendeztek. Ungvári Aladár zenekarának kíséretével egymás után csen difitek fel a szebbnél-szebb nóták Szegi Zsuzsának, a Jókai Színház művésznőjének ajkán, amit a hálás nótakedvelők jutalma: taps kísért.

Szólnunk kell a szakácsnőkről Is, akik ezen az estén Is remekeltek. Majer- hoffer Ferencné és Cserve- nák Erzsébet főztjét csak dicsérni tudták a fogyasztók.

Szabó Károlynak. a Halászcsárda fizetöpincérének Is akadt jócskán dől. ga ezen az estén. A tőle megszokott gyorsasággal, fürgeséggel és udvariasan dolgozott.

Szép Jubileum volt'...

a szarvasi Takarékszövetkezet

EGY ÉVES