Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-27 / 123. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. május 21.« kedd Urbwncsok Pál, ez a jól megtermett fiatalember a napokban „ünnepli’• kálváriájának első év­fordulóját. Tavaly, májúé közepe táján kezdődött és még a mai napig sem fejeződött be. Igaz, hogy a felsőbb szervek részéről még ez év februárjában pontot tettek az Urbancsok-ügy végére, de még sincs befejezve. Talán kezdjük elölről ezt a kissé bonyolult ügyet, hogy valamennyien levonjuk a tanulságot belőle. ,fülY nagy cél érdekében“ Néhány óra Szudán és India fiaival Május 25-én, vasárnap délelőtt egynapos látogatásra Gyulára érkeztek Mahmoud Gaafar, a DÍVSZ alelnöke és felesége, Khadl-= ga Gaafar. Urbancsok Pál köröstarcsai -lakos egyszerű polgára a a társadalomnak. Hosszú ideig — 1950—195?'május 17-ig — a helyi tanácsnál dolgo­zott többféle munkakörben. 1957. május 17-én, mint derült égből s villámcsapás úgy érte a hír: mun­kaköréből azonnali hatállyal elbo­csátották. Mit is tettem, futott át agyán az első gondolat? Nem lop­tam, nem sikkasztottam, a kor­mányt sem szidtam, hiszen én is egyik támogatója vagyok. Párttag létemre a pártra sem mondhat­tam semmi rosszat. Mit tettem hát? Igen, ez tisztázatlan kérdés volt előtte, de akárhogy is gondolko­dott, nem jött rá. Amikor a felet­teseitől érdeklődött, hogy mi bűnt követett el, azt mondták: Olvassa el a felmondási indokot. Urbancsok Pál hiába olvasta Ké szer, háromszor, nem lett oko­sabb és nem értette meg, miért kell otthagyni azt a munkahelyet, amelyet hét év alatt úgy megsze­retett. A felmondási indok rövid volt, de velős: A nevezett szem­ben áll sok esetben a forradalmi munkás-paraszt kormány határo­zatával, amit alátámaszt az ez év május 1-i ünnepségen tanúsított magatartása is. Az ünnepély ideje alatt má­sokkal beszélgetett és befeje­zés előtt távozott (Ma már azzal egészítik ki, hogy az ünnepségen nevetett.) Ezen­kívül nevek és egyéb hitelességet Igazoló bélyegző volt a hivatalos papíron. Megjegyzésként még az is, hogy a felmondási idő alatt munkájára igényt tartanak és ez idő alatt az esedékes szabadságát is ki kell vennie. ismerik, hogy cselekedeteiben tá­mogatta a pártot, a kormányt. De ezenkívül vádolták azzal is, hogy az egyik köröstarcsai lakosra ter­helő vallomást tett és azt később visszavonta.! Ezeket a részben megfoghatatlan vádakat zúdította a pártvezetőség a fejére. Persze a taggyűlés nem fogadta el bizonyí­tás nélkül a vádi kát és Urbancsok Pált ezen a taggyűlésen nem zár­ták ki. A pártvezetőséggel ellen­tétben a munkahelyéről történt felmondással sem értettek egyet a párttagok és mások sem, hi­szen szerették Urbancsok Pált a tanácsnál. Jogos panaszával a te­rületi egyeztető bizottsághoz for­dult. A kivizsgálás után teljes jog­gal visszahelyezték a tanácshoz a régi munkakörébe. Igen ám, de azzal a vezetők, — akik a határo­zatot hozták —, nem értettek e- gyet. Semmi áron sem akarták visszavenni. (Hiszen csorbul a te­kintélyük, ha ilyet cselekszenek.) Az ügyészség közbelépésére az­után mégis elfogadták, hogy Ur- bancsok a tanácsnál dolgozzon, de megmondták neki, hogy 24 órán belül fegyelmit indítanak ellene és mégis nekik lesz igazuk. Urbancsok elvtárs az ügyészség felszólítására bement a munkahe- tj'ére, de három napig csak könyö­költ az asztalon, mert semmi muiv KáV rifejft adtak neki, de még a hi­vatalsegéd sem szólt hozzá. Ur­bancsok Pál'is önérzetes ember és három nap után felmondott. Ezért a cselekedetéért éppen hogy a vál­lát nem veregették meg a tanács vezetői. így aztán kilépett a ta­nácstól — a vezetők szerint — sa­ját kérésére. De most már mit te­gyen, hol dolgozzon? A rizsterme­lőknél kért munkát és a mai napig is ott dolgozik. A helyi pártvezetők sem nyu­godtak bele, hogy az első kísérle­| tűk a kizárásra kudarcba fulladt, megkísérelték még egyszer. De ez már ősszel volt Ekkor a korábbi indokaikkal kizárták a pártból is. Persze ez aztán teljesen a leikébe mart. Azt még elviselte, hogy mun­kahelyéről kidobják, de azt már nem tűrheti, hogy a pártból is ki­zárják. Fellebbezett a megyei pártbizottsághoz. A megyei párt- bizottság alaposan kivizsgálta az ügyet Akárhogyan is nézték, o- lyan hibát nem találták, amiért Urbancsok elvtársat ki kell zár­ni a párttagok soraiból. A februári megyei párt-végrehajtó bizottsági ülésen minden pártbüntetés nél­kül visszaadták a párttagsági könyvét. Ügy néz ki, hogy ezzel helyreállt a teljes rend. Urbancsok elvtárs elégtételt kapott, s a helyi vezetők Is belenyugodtak. Pedig nem Így van. A helyi pártbi­zottság titkára, Bak elvtárs még mindig ügy van vele, hogy el kell fo­gadni » felsőbb utasítást. Még most sem ismerik el, hogy ők sem csalha­tatlanok, és tévedhetnek Is éppen ügy, mint ebben az esetben. A tanácsveze­tők meg úgy vannak vele, hogy sem­mi közük hozzá, hiszen törvényesen felmondott. Különben is Urbancsok elvtárs nem tudna ott dolgozni, mert a tanácstitkárral személyes ellentétei vannak, s hogy jön az ki, hogy két ember dolgozik egy munkahelyen, a- klk nem beszélnek egymással. Urban­csok elvtárs viszont joggal követel munkát magának, íüszen öt sértették meg és a tanácsnak kellene jóvátenni az Ügyét. 'Különben ií beteg, nem bírja a kinti munkát. Az elmúlt napokban is csak azért kereste fel a megyei ta­nács elnökhelyettesét, hogy elpana­szolja, hogy őt még mindig olyan em­bernek nézik a községi vezetők, aki örüljön, hogy ott levegőt vehet, nem­hogy még munkát biztosítsanak neki. Az egy évig húzódó kálvária még mindig itt tart. Törvényesen Joga van. Urbancsok elvtársnak ahhoz, hogy dolgozzon, de gyakorlatilag nincs. CSEPKO ETA A fiatalok először a Gyulai Gépészképző Szakiskolába látogat- tak el, ahol nagy szeretettel fogadták a kedves vendégeket. Az iskola megtekintése után a vendéglátók körében nagy ér­deklődéssel nézték végig az intézet sportpályáján megrendezett női kézilabda-mérkőzést, majd a klubteremben érdekes beszélge­tésre került sor. A szudáni fiatalok szavai nyomán a jelenlévők előtt egy hőt nép véres harcának története bontakozott ki A szudáni népé méla elnyomassál, terrorral, börtönökkel és kivégzésekkel dacolva m Kommunista Párt vezetésével és a függetlenségi pártokkal újra újra harcba indult, hogy kivívja nemzeti szabadságát. Áldozatuk nem volt hiábavaló, engedményekre kényszerítették az elnyomókat kivívták függetlenségüket. Szudán harcol és harcukban erős támogatójuk a Szov­jetunió és a szocializmust építő országok népei. Ezután a küldöttek érdeklődtek az iskolai munkáról, a KISZ helyi szervezetének tevékenységéről. A beszélgetés végén a helybeliek ajándékokkal kedveskedtek a vendégeknek. Ebéd után a küldöttek szívélyes búcsút vettek a jövendő trak­torosaitól és városnézésre indultak. A gyulai vár törökágyú-verte falainak megtekintése után a gyógyvizkutató fúrógépek munkásaival beszélgettek, majd onnan a Harisnyagyárhoz sétáltak, ahol a kapuban a KISZ üzemi szerveze­tének képviselői és az üzem igazgatója baráti üdvözlő szavak kísé­retében virágcsokrot nyújtottak át a vendégeknek és megmutatták üzemüket. Délután 3 órakor a harisnyagyári KISZ-fiatalok vendégeként d kultúrházban fogadáson vettek részt. Mindenütt szeretett, kedvesség, meleg baráti szeretet fogta körül őket. Hamarosan megérkeztek az indiai küldöttek. Sukhendu Ma- jumdert, a DÍVSZ indiai titkárát és feleségét, Haimanti Ma jutá­dért szeretettel, virágcsokrokkal fogadták és meghívták őket a ven­dégek tiszteletére a Komló Étteremben rendezett vacsorára. A vacsora után a KISZ gyulai szervezetei nevében a vendéglá­tók, miközben méltatták e találkozás jelentőségét, kedves ajándé­kokat nyújtottak át a küldötteknél , A búcsúzás pillanatában — bár senki sem szólt a zenészek­nek — ők is megérkeztek, hogy itt valami nagyszerű történik, mert hirtelen elhallgatott a zenekar hangja, hogy újra megszólal­jon, erőteljesebben, határozottabban. Magasba szárnyalt a világ If­júság indulójának dallama: Egy a jelszónk, a kéke... a következő taktusokat már együtt énekeltük Szudán és India fiainak küldöt­teivel. ... Egy nagy cél érdekében, tör előre ifjú seregünk... szárnyalt a dal s örömcsillogás gyűlt a szemekben, szícböl, igazán éreztük" hogy legyen bármily fekete a bőrük s a mienk fehér, eltéphetetle- nül egyek vagyunk, összeköt bennünket a közös gondolat, a közös cél. Boda Zoltán FRÄNCIA-0. ALGERIA NÉPÉI franciák franciák és arabok arabok Elekor válóban az járt az eszé­ben, hogy nevetett-e és beszélge­tett-e ezen a napon. Igen. volt ilyen valami — döbbent rá. Az ün­nepi beszéd alatt a mellette álló Szomszédjának arról beszélt, mi­lyen jó is ez a májusi eső. Az idő­sebbek úgy mondják, hogy ara­nyat ér. Ezen aztán még el is mo- sólyodtak. Az is igaz, hogy hama­rabb hazament, mint ahogyan a beszédnek vége lett, dé már úgy elázott, hogy az ingéből is csa­varni lehetett a vizet. Ekkor még nem gondolta, hogy ezért a csele­kedetéért ily’ nagy árat fizet. A felmondás kézhez vétele után első ólja a pártszervezethez veze­tett. Ügy érezte, hogy ő is idetar­tozik. De amikor a helyi pártbi­zottság titkárának el panaszolta ü- gyét, látszott, hogy nem lepődik meg, sőt tud a dologról. 'Hogy mennyire tudott, azt a május 25- én megtartott taggyűlés is igazol­ta. Ugyanis ekkor javasolták el­ső ízben a pártból való kizárását azzal az indokkal, hogy az ellen- forradalom alatt valamilyen meg­jegyzést tett a Kádár-kormányra. Hogy mit, azt nem tudták kiderí­teni, mert csak hallották. Azt el­0 forrongó Algéria ki rész az egész területnek egytl- zede, viszont az összlakosság 90 százaléka itt él. Algéria lakóinak száma 10 millió. A lakosság 10 százaléka európai — fran­cia bevándorló. Az európai lakos­ság kétharmada az északi rész vá­rosaiba tömörül s a gazdasági élet kulcspozícióit tartja kezében. A mintegy 40 000 francia telepesnek pedig a megművelhető terület fe­le (egyúttal a legjobb minőségű földek) van tulajdonában, tehát annyi, amennyin félmillió arab kis­birtokos gazdálkodik. Ezenkívül Algériában háromnegyed millió arab parasztcsalád teljesen föld­nélküli agrárproletár. A szociális és politikai elnyomás ellen az al­gériai arabok négy év óta fegyve­res harcot vívnak, melynek vég-* célja az önálló arab Algéria. Ai algériai militarista puccs célia töb­bek között a francia gyarmati ura­lom biztosítása Algériában. A stratégiai szempontok mellett gaz­dasági érdekek döntő szerepet ját­szanak e puccsban. Algéria ugyan­is ásványi kincsekben igen gaz­dag. (1954 ben például 3.5 millió tonna vasércet bányásztak és vit­tek ki Algériából), mezőgazdasága is fellendülő irányzatú, (közel IS millió hektoliter bort exnortálnalg amivel a bor világexportjában Ab géria ax első he’yen áü), ,,Szaharai területek’' feletti fenn­hatóságot pedig a párizsi Szahara Minisztérium gyakorolja. Az észa­két részre osztja fel: északi része Franciaországhoz tartozik közvet. lenül, a déli sivatagos vidék a Algériát, Franciaország legfon­tosabb gyarmatát nyugatról Ma­rokkó, keletről Tunisz, északról a Földközi tenger, délről pedig Francia Nyugat-Afrika határolja. Területe 8 224 000 négyzetkilomé­ter. A francia államjog Algériát

Next

/
Thumbnails
Contents