Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-25 / 122. szám

195*. május 25.. vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPC.ISAG 5 Jóra vezethet ex? Orvosaink a gyógyulni vágyó emberi lássák, ne a pénzforrást Köszöntjük azokat, akik gyermekeinket félté gonddal nevelik A gyermeknap alkalmából min­den gyermekét szerető szülő ki- sebb-nagyobb meglepetéssel ké­szül az ünnep méltó megtartására. Gyermekemk, kis apróságaink — bőr néha szüleik, nevelőik, megbontásával, tudatosan, vagy tudatlanul — minden korban, pó­lyától az iskoláig emlékezetünk­ben örökké élő kisebb, apróbb huncutságaikkal, ravaszságukkal, emléket hagynak. A szülő, a gyermekét igazán szerető, e béntalmakat űgy-ahogy elviseli és emiatt most nem, is a szülőkről, hanem nevelőikről aka­runk egy pár sort írni. Reggelenként, már fél héttől kezdve a babakocsik, — ki erre, ki arra — bennük kis apróságokkal a bölcsődék felé indulnak. Mi szülők, akiknek gyermekei a városi tanács II. számú bölcsődé­jében vannak elhelyezve — a kö­zeledő gyermek- és pedagógus nap alkalmából — a sajtón keresztül köszönjük meg azt a szeretetet, türelmet, melyet gyermekeinkért nap, mint nap tesznek. Minden gyermekes dolgozó szü­lő tudja, hogy a nevelés már itt, a bölcsődében kezdődik és neve­lők hivatásuknak élve már ekkor megkezdik a rendre, tisztaságra és amit e korban főként adhatnak, a játékra tamtam. A gyermekszáj — úgy mondják — igazán őszinte. Már pedig csa­csogó gyermekeink ugyancsak el­mondják esténként otthon apró örömeiket. Hány gyermek mondja édesen, úgy, ahogyan azt csak ők tudják mondani: ,Joiu néni ezt mondta, „Jói" néni erre tanított. Igen, <t legtöbbször a J’alí nénit — a bölcsőde vezetőjét — emlege­tik, aki a bölcsőde egyéb és más tennivalóit elvégezve, ide jét a gyermekeink között tölti. Hányszor gondoltunk arra, mi­előtt a bölcsödét megismertük vol­na: jó lenne valamilyen asszonyra bízni a gyermeket. Igen ám, de ez nem 80—120, hanem 450—500 fo­rintba kerülne és vajon mit kapott volna ott a gyermek? Azt nem tudjuk, de amit itt kapnak — minden téren — azzal nagyon meg vagyunk elégedve. Gyermekeink második otthona, mondhatjuk bátran, fizetésünk ki­egészítője is. A bölcsőde orvosa — dr. Szent­kc reszt y íg. főorvos, akitől nem félnek, sőt szeretilt gyermekeink — azt mondja, egyszer ha neki ilyen kisgyermeke lernte, minden utólagos megbánás nélkül elhe­lyezné az ilyen név lökkel rendel­kező bölcsődében: Mi szülők, akik becsüljük és tiszteljük a bölcsőde valamennyi dolgozóját, a közelgő két ünnepük — a gyermek és a pedagógus nap alkalmából —kívánjuk, hogy tar vábbra is egészségben és ugyan ilyen szeretettél és körültekintés* sei neveljék drága gyermekeinket. Deák Ferencné MOZI SZABADSÁG MOZI BEKESC3 'R 4 Május 22—28: N#gy lépés a fellegiben. Kezdés: n.i 8. i, v,: 4. \ * disitor, BRIGÁD MOZI, BÉKÉSCSABA Május 22—28: Po Iónjai express. TERV MOZI, BÉKÉSCSABA Május 22—25: Aida. Kezdés: 8'étakor. PARTIZÁN MOZI, OROSHÁZA Május 22—28: Egy halálraítélt megsü­tött. Kezdés: h.: í, rjtl és t árakor» BEKB MOZI, OROSHÁZA Május 22—27: Vasvirág. ! K: h: fél «, íél 8, v: fél 4, fél 6 fél 8S PETŐFI MOZI, GYULA j Május 22—27: Trapéz. ! K: ti. 5, I, vasárnap 3, 5, 1 érakor, ERKEL MOZI, GYULA j Május 23—28: Trapéz, j K: b. fél 8. fél #, v. fél 4, fél 8. fél S-, TÁNCSICS MOZI, SZARVAS Május 22—28: Egymásra találtak. Kezdés: b. \ S. v. 4. 6v E BASTYA MOZI, BÉKÉS Május 22—25:' tfcsy. Kezdés: n.: S. a, v.i 4, *. » órakor, BRIGÁD KERTMOZI, BÉKÉSCSABA Május 25—25: Mágnás Miska. K: mindennap este 3 órakor. PETŐFI MOZI, SARKAD Május 24-28: Csalódás. Kezdés ft.: 7, v.s J, 5, 7 érakor, SZABADSÁG MOZI, GYOMA Május 24—2®: Turistas2erelem. Kezdés: is.: 8. 1. I (: » árakor, ADY MOZI, SZEGHALOM Május 24—26: Égi madár. Efezdes: ft.: 7. v.: 3. a J érakor. VÖRÖS OKTOBER MOZI, mezOkovac.su AZ A Május 24—26: Berlin Schönhauser sarok. RÁDIÓMŰSOR Az orvosi kezelés, a gyógyszer, a kórházi ápolás a tőkés országok­ban a dolgozók vállára nehezedő súlyos teher volt. Népi demokrati­kus rendszerünkben viszont a legtermészetesebb dolog, hogy a betegbiztosítási igazolvány felmu­tatója előtt anélkül nyílnak meg a gyógyszertárak, rendelők, kórhá­zak és foetegüdülőli kapui, hogy a pénztárcájába kellene nyúlnia. — a felszabadulás nemcsak a gyógyí­tásra szorulók, hanem az orvosok életkörülményedben is alapvető változást hozott. Részükre is meg­szűnt a létbizonytalanság, mely a Horthy-időkben a fizikai és szelle­mi munkások zömét gyötörte. Ma a nép egészségének vigyázása, gyógyítása minden orvost csata­sorba állít. Városban és, falun a dolgozók hatalmas vállalkozást hajtanak végre, új társadalmat é- pítenefc. Soha még ennyire nem volt szükség a munkások, parasz­tok és értelmiségiek teljes fizikai és szellemi erejére, mint éppen most! A nagy társadalmi erőfe­szítéshez orvosaink a maguk erő­feszítésével járulnak. Fáradságot nem kímélve oltják a gyermeke­ket, hogy megelőzzék a járványos hidegségeket, az üzemeikben és ^termelőszövetkezetekben, intéz­ményeknél, iskolákban és minde­nütt ügyelnék a felnőttek és fiata­lok egészségére. Előadásokat tar­tanak, tanácsokat adnak: orvosi kötelességüket teljesítik. Nem véletlen, hogy a kormányzatunk részéről különféle elismerésiben, magas állami kitüntetésben része­sülő orvosok száma egyre gyara­podik. Semmelweis^ ha élne, elé­gedetten látná, hogy utódai a nép érdekében tevékenykednek. Azaz, ha kissé körül­nézünk, nem mindnyájukról állíthatjuk Aggodalmat keltő jelenségeket irthatunk, olyat, mely nemcsak ÉH a szempnn’ból kliíogásol­haio, hanem a szocialista erkölcsöt is sérti. Egyes orvosok hivatásuk­kal és társadalmi kötelezettségük­kel szemben az anyagi lehetősége­ket helyezik előnybe. Sajnos ez országos tünet, de egyelőre még- csak tünet és reméljük, nem vá­lik kórossá. Ennek az írásnak is az a célja, hogy a kór elhatalma­sodását gátolja. A veszély jelen­létére és fokozódására jellemző, hogy legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megvitat­ta a kérdést. Az egyik tanácstag megjegyezte, hogy ma már nehéz lenne eldönteni, hogy a betegek és hozzátartozóik szoktatták-e az orvosokat a „borravalóra" vagy fordítva. Akármiint van, míndjob- b„v kialakul egy egészségtelen ál­lapot, melyben a dolgozók és családtagjaik ingyenes gyógyke­zeltetése ellenére akadnak bete­gek és hozzátartozók, akik azt képzelik, hogy alaposabb vizsgá­latot, gondosabb kezelést, azaz több egészséget kapnak, ha .meg­kenik a kereket”. Az a baj, hogy vannak orvosak, akik kezdetben talán szemérmesen, majd bátrab­ban, de később már követelőén nyújtják a tenyerüket ..bakszsérí”, melynek hatására és viszonzása­ként „erkölcsileg” elkötelezték magukat arra, hogy pénzes betegeikkel többet, jobban, szívesebben foglalkoznak Ennek törvényszerű ellenhatása, hogy ezekkel az úgynevezett „cif­ra” SZTK-sokkal és maszek-bete­gekkel szemben a „csupasz” SZTK-sokat, akik borravalóval nem tudják és nem is akarják az orvosi ellátás normális, törvényes menetét befolyásolni, — kénytele­nek hanyag, kapkodó módon ke­zelni, hogy a „muszájmunka" ti­tán mielőbb a pénzesre vethessék magukat. A következmény a sok „selejt" ami emberben mást je­lent, mint anyac'avarban. A gyö­kér persze a burzsoó társadalom­ba nyúük, aholás az emberek — foglalkozásra való tekintet nélkül — az „adofc-veszek" és a „ki fizet többet” alapján gondolkoztak és cselekedtek, hogy megélhessenek., Am ami akkor rendjén, volt, az | nem biztos, hogy ma erkölcsös és közérdekű. A mi társadalmunk­ban csak egyféle beteg létezhet, öljön, árit meg kell gyógyítani. Tegyük fel, egyike vagyok a- zeknak az orvosoknak, akik első­sorban az anyagiakat nézik, a borravaló után. loholnak. Eszem ellen való vétek voína kifáraszta­nom magam a „csupasz” SZTK- sok gyógyításában. Csak éppen annyit bajlódom velük, hogy sú­lyosabb vád ne érthessen, aztán máris fel a motorra és hajrá a bor­ravalósokhoz, mert röntgengépet akarok venni, meg fogorvosi be­rendezést, ezekkel is növelhetem a jövedelmem. Kell a pénz rette­netesen, mert a tavalyi bútornál szebbet látott a feleségem, a ru­háit is hamar megunja, gyermeke­im kerékpárjai már nem ragyog­nak úgy, másikat kívánnak, en­gem meg a gépkocsim színe nem elégít ki. Szórakozásban is roha­mosan nő az igény! őrület, meny­nyire keli a pénzes beteg. Azon­ban egyik éjjel, mikor súlyos be­teg kisgyermekhez hívatnak és éppen ezt latolgatom, érdemes-e felkelni, hoz-e valamit a konyhára, hirtelen belémny'Laliik a lelkiis- mereí: — jóra vezethet-e, ha így folytatom? Nem! Semmiképpen sem! Egyszer arról írtunk a lapban, hogy egy hódmezővásárhelyi kór­házi orvos éjt nappallá tévő hősi küzdelemmel megmentett az élet­nek egy békésesa bárói beszállí­tott tífuszé® lányt, akit már ment­hetetlennek tartottak. Mikor a szülők, akik ki 1 enc gyermekes, két­kezi dolgozók, — örömkönnyek közt maikába nyomtak egy szá­zast, felháborodva adta vissza, mondván, hogy ő netn kereskedő, hanem orvos, akit az emberéletek megmentésére és mindennemű gyógyításra orvosi esküje kötelez. Maguknak sokkal nagyobb szük­ségük van a pénzre — simogatta később az édesanya kezét, engem pedig a borravaló hivat ásom ban alázna meg — tette hozzá. Népi demokráciánkban az emberek gyógyításának a kérdése csakis így fogható fel Az anyagiak lázas hajszolásával az orvos nemcsak a betegeknek, hanem mindazon orvostársialinak árt, akik odaadóan végzik szép feladatukat. Az általa elsietett, el­rántott kezelést nekik kell helyre- hozmok — saját munkájukon fe­lül. — Mi lenne az orvosság ez ellen a pénzkergetés ellen (mit egyes áEa-torvosok is vígan űznek, állatállományunk kárára)? A személyi igényeknek társadal­munk jelenlegi anyagi körülmé­nyedhez történő igazítása. Az or­vosi eskü a borravalók orvosi te­vékenységet foly tató megszállott­jait is kötelezze, hogy a betegben kizárólag gyógyulni vágyó em­bertársat lássanak, ne pedig pénz­forrást. Huszár Rezső JÓKAI SZÍNHÁZ .Május 25-én este fél í órakor: DOLORES (Bérletszünet.) TÁJ ELŐADÁS Szeghalmon, május 25-én este 8 órakor: Május 25., vasárnap Kossuth Rádió 7.47: Jó a gyerekeknek nálunk. 8.20: Egy falu — egy nóta. 10.10: CSINN-BUMM! 12.15. Jó ebédhez szól a nóta... Lakatos Sándor és zenekara játszik, Palló Imre éne­kel. 12.50: Hétvégi jegyzetek. 13. Szív küldi szívnek szívesen. 13.40: A XXI. századból jelentik. 15.20: Operettrészletek. 16.30: Verbun­kosok és népdalok. 17.10: A kesz­tyű. Elmondja: Uray Tivadar. 18.: Kincses kalendárium. 18.50: A Magyar Rádió tánczenekara ját­szik. 19.40: Emberek között.:; 19.50: Jóéjszakát gyerekek! 20.10: A kerékasztal asszonya. 22.10: A vasárnap sportja. Totó. 22.30: Liszt: Requiem. 23.30: Régi leme­zeinkből. 36. Rácz Laci és Banda Marci zenekara játszik. 24.00: Hí­rek. 0.30: Himnusz. Petőfi Rádió 8.00: Orgonaművek. 8.30: Az e- vangélikus egyház félórája. 9.00: Könnyű dalok. 9.30: Miska bácsi lemezesládája. 10.10: Szív küldi szívnek szívesen. 12.00: Közked­velt lemezeinkből. 12.50: Művész- lemezek. 14.10: Tamás úrfí, mint detektív. 17.IQ: Tánczene. 19,00: Tündéri völgység. 19.45: Fúvósze­ne. 20.00: Prágai tavasz 1058. 22.25: Jóéjszakát! Operettdalok, Május 26., hétfő Kossuth Rádió 8.10: Reggeli hangverseny. 9.25: Filmzene. 10.10: A gúnárom elve­szett.;: Óvodások műsora. 19.30: Szívesen hallgattuk... 12.13 ifj. Magyari Imre és zenekara ját­szik, Gál Gabriella és Bojtor Imire énekel. 13.00: Válaszolunk hallga­tóinknak. 13.15: Operettrészletek; 15.00: A magyar zene kincseiből; 16.10: Lányok, asszonyok... 17.00: Vendégek — itthon. 17.15: ötórai tea... 18.10 Népdalcsokor. 13.45 íljúsái őrjárat. 19.00: Részletek Millöcker Szegény Jonathán és A koldusdiák c. operettjéből. 19.50: Jóéjszakát gyerekek! 19.55: Esti krónika. 20.15: A Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik, ve­zényel Borbély Gyula. 22.40: 7 'nc- zene_ 0.10: Szendlay László és ze­nekara játszik. 0.30: Himnusz. dott Gaál. Hirtelen elvörösödött és az ajtó felé rohanva kiabálta: Különben én nem vállalok semmiért felelősséget. — Nem is kívánjuk — jegyez­te meg gúnyosan Gombos s egy pillanatra a becsapódó ajtón maradt tekintete. — Vigye el az ördög, ez mindig jajgat. Mindig a GYOSZ, a. GYOSZ, a GYOSZ. Hát nekünk meg van szakszer­vezetünk. Ma már nem' vertnek szét bennünket a zsaruk, mint a 30-as esztendőkben. Most 1946- ot írunk. Értik ezt szaktáraak? Meg kommunisták is vannak a világon. Együtt talán csak erő­sebbek vagyunk mint a GYOSZ? Szóval: azt mondanám, az üze­mi bizottság határozza meg, mit kell tennünk. Hívja meg az ülésre az igazgatót is. — Úgy van! Mi vagyunk az e- rősebbek — kiáltott pirosító arc­cal Szabó Erzsi. Izgalmában top­pantott vékony lábával és hát- malkötött kendője alól ide-oda .csilingeltek szőke hajtincsei. — Még neked is jár a szád? — csutoráit Kovácsné. — Hátul­jádon még ott a tojáshéj... Ke­nyér kell, nem ülés. — De kemény a fejed — né­zett rá szigorúan Gombos. — Hát azt akarunk. — Majd meglátjuk — morog­tak többen. — Nekem sem repül a számba a sültgalamb — dörögte Gom­bos. — No. gyerünk — é& az üzemi bizottság tagjai utána ló­dultak. » Lónyay Gedeon, köves gyűrű­jével játszadozott a sötétszínü, faragott diófa íróasztala mögött. Szikár arcán nyugtalanság ült. Fényesre olajozott haja úgy ta­padt a fejéhez, hogy egyetlen szál sem rezdült meg, ami még inkább roegnyújtotía bosszú ar­cát. Néha kissé összeránduh szemöldöke, mint amikor új gondolat kerít valakit hatalmá­ba. Olyankor még vékony ajkát is beharapta és hosszú ujjaival dobolt az asztalon. Egyszer csak hirtelen az ujjara húzta a gyű­rűt és a telefonhallgatóért nyúlt. Tárcsázott, de a keresett szám nem jelentkezett. Révetegen tet­te vissza a hallgatót, felállt s le­fél sétált ,az irodában. Csak ak­kor állt meg, amikor halk kopo­gást hallott az ajtón, amely hir­telen ki is nyűt. Ajkán volt, hogy rendreutasítja a belépőt, hogy senki nem mondta neki, szabad, de visszafojtotta a hang­ját, ahogy megpillantotta Gaált, akinek ritka haja csapzottan hullott homlokába. (Folyt, köv.) DOLORES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents