Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-25 / 122. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. május 25., vasárnap CM >'< l'l l'SI A ti emlékezésiek már más lesz GABI Millió gyermek kedves módján alszik, s álmodik szépeket.., £des gondok nappali száza álomban is csak szép lehet. Nem szégyellem, Kimondom nyíltan: — irigylem hamvas életét. Ilyen sorsért, ilyen nyolc évért eldobnám életem felét. Hol topogtam ilyenkor én még! Pitvamyi volt a „nagyvilág”. Képzeletem nem sas ragadta, csupán butuska kis libák, ö már korának csöpp tudósa, mese s valóság doktora. Nem libákra, a csillagokra eserdit terelő ostora! Nem úri kegy, népe vigyázza, tanítja élni, játszani. Ennyi szívnek, erőnek, észnek meg is kell rajta látszani I Aludj Gabink, álmodjál szépen ... Es — ha majd szemed ráuk ragyog, benne ragyog mosolygó arcunk, i a messzi, messzi csillagok Az őrültek megint ezt IU atomrobbantási kísérletek éta több lett a torzslillött " Mint édesanya és mint pedagógus veszem kezembe a tollat, hogy most róluk, gyermekeinkről írjak. Legdrágább kincseink ők, a jövő nemzedéke. A családban ők az összekötő kapocs, a szemünk fénye. Hányszor térünk fáradtan haza munkahelyünkről, s ha kis gyermekeink kacagása hallatszik felénk, minden bajunkat, fáradtságunkat feledni tudjuk s velük örülünk. Kísérjük csak végig rövidke életüket: Ha értelem csillan két kis szemén, vagy ha felénk nyújtja két puha kezét, milyen boldogok vagyunk. Az első lépéseknél, ami még csak tipegés, milyen féltve őrködünk. Hogy örülünk az első kimondott szavaknak. Ha betegágyánál virrasztunk, mennyi aggodalom él bennünk. Milyen türelemmel fogjuk kicsi kezét, mikor az első osztály házi feladatát készíti gyermekünk. S valljuk be ő- O.I kezsö | szintén, mennyi szülői büszkeség tölt el bennünket, ha dicséretet hoz. Mennyi gondot okoz a pályaválasztás kérdése. De szülői szeretetünk következetes szigorral is megbirkózik. A mieink ők, értük dolgozunk kitartóan, nekik építünk, hogy szép, boldog legyen az életük. Dr. Karl Beck, a bayxeutlsi, állami gyermekiklinika volt főorvosa sokéves kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy a bay- r-euthl gyermekklinikán világra- jött torzszülöttek számának emelkedése és az atomrobbantási kísérletek között minden valószínűség szerint okozati összefüggés van. Dr. Beck megállapította, hogy 1950 és 1951 között a torzszülött gyermekek száma 1,1 százalékról 3,1 százalékra szökött fel. van. Nemzetközi Gyermeknapról az ő korukban dehogy is tudtak. Ugye milyen más a ti életetek? Napsütötte bölcsődék, napközi otthonok, nevelő és szórakoztató céllal működő úttörő házak, tágas, mindent nyújtó gyermekotthonok, büszkeségünk, a Gyermek- város és számos más intézményünk mind-mind értetek van. Elején írtam, hogy mint édesanya és mint pedagógus is veszem kezembe a tollat. Egyformán aggódunk mi a ránkbízotta- kért a szülökkel.^Kísérjük lépteiket, figyeljük megnyilatkozásaikat. Nagy öröm számunkra, ha gyermekeink jól vannak, ha munkánkat siker koronázza. Hányszor töltünk el csendes magányunkban is órákat tanítványainkra, gyermekeinkre gondolva. Ismerve képességeiket latolgatjuk, kihői mi is legyen, ha megnő? Szülőnek, nevelőnek nem lehet nagyobb öröme, mint mikor azt látja, hogy gyermekeiből becsületes, igaz embert nevelhet, nem lehet szomorú. Boldogan emlékezzetek vissza erre a napra, a ti kedves ünnepetekre! cv Pszöüüinfi benn« lakéi gyerekek Minden május egyik legszebb ünnepe a gyermekek napja. Ezen a napon bolog kacagástól, játékA mai napon kedves gyermek, fläl'Üiklfi'd'ül az őszüld'kedves nagyanyó vagy nagyapó és gyermekkoráról mesél, számodra valóban régi-régi mesének tűnik, ők már kicsi korukban rótták a szántóföldet, tűzött rájuk a forró nap. Eles tarló szúrta gyenge lábukat és hányszor sajgóit gyenge testük a fáradtságtól.. Most, ha megsímogatnak reszkető öreg kezükkel, ezen a napon a símogatásukban mindez benne Kívánjuk, hogy egész életetek boldog, békés legyen! Örüljetek szép gyermekkorotoknak. Szülőitek, nevelőitek szeretete vesz körül benneteket. Figyelemmel kísérjük lépteiteket, s munkánkkal azon fáradozunk, hogy jó úton járja'tolt.becsületes" embereitefaka'-" runk nevelni mindnyájatokból Ha majd a mi kezünkből kihullik már a véső, kasza, kalapács, könyv, toll és leállnának a gépek, ti vegyétek át, s becsülettel vigyétek tovább a munkát. Tegyétek még szebbé, emberhez méltóbbá az életet. S ha egyszer ti is szülők lesztek, boldogan meséljetek a ti gyermekkorotokról. A ti mesétek már Csoszor Zoltánné Dévai-árnya nevelőotthoni tanár Évike fogadalma Anyuci, én mindig jó kislány leszek, csak tessék adni eg forintot fagylaltra. — ígéred Évike? — Higyjél nekem Anyuci, még az üzletbe is elmegyek vásárolni, csalt írd fel, hogy mit kell hozni. tói hangosak a játékterek, a parkok. Az ilyen vidám gyermekek között sétáló szülőknek önkéntelenül is eszükbe jut saját gyermekkoruk s az arcuk egyszerre komorrá válik, hiszen az ő gyermekkorukat a gyötrődés és a bánat töviskoronázta. S a gondolatok közepette az édesanyák, édesapák megszorítják gyermekeik kezét úgy. mintha azt fejeznék ki: mindent megteszünk értetek, csak gondtalanul. boldogan éljetek, tanuljatok. De ugyan akkor megfogadják azt is, hogy olyan embert nevelnek fiaikból, lányaikból, akik helytállnak az élet minden területén, akikre bizton lehet számítani a szocializmus építésében. így 's van ez rendjén. Tanítsuk meg őket igaz ember módjára él- mi és dolgozni, de nem csak önmaguknak, hanem hazájuknak, a Magyar Népköztársaságnak és a^ egész emberiség boldogulásának. A megyei KISZ bizottság és a megyei Űttörő elnökség nevében köszöntünk minden gyermeket és kívánunk jó egészséget és hoido* életet. Ä mi életünk boldog, munkánk a tanulás A nap meleg sugarai ölelik át a földet. A tavasz legszebb hónapjában, májusban van a „Gyermeknap”, Ezt a napot a szeretet fénye övezi szerte a világon. Ezen a napon a gyermekek ezrei és tízezrei boldogan ünnepelnek. Ady Endre jóslata a mi országunkban már megvalósult: „Ti lesztek majd e rab ország megváltott és boldog népe.” Az utolsó lakásban is kialudt a fény Ohányban. Nyugalomra tért a falu apraja-nagyja. A kellemesen hűvös, holdvilágos májusi éjszakában csak a határban berregő Zetor hangja zavarja meg a néma csendet. Az Uj Elet tsz földjén dolgozó Zetoron elgondolkodva ül az acélnyeregben Nagy Ferenc: megszokta már, hogy nyílegyenesen vezeti gépét a félhomályban is. Merően néz maga elé s gondolatai messze járnak. „Hogyan is történhetett ez meg?"' — kérdezgeti saját magitól. Mind a négy gyerek beleesett egymásután a szamárköhögésbe s ráadásul még az asz- szony is gyengélkedik. Mennyi gond, baj szakadt a vállára egyszerre. FIárom gyerek lassan kilábal a bajból, de a hatéves É- tűkét kórházba kellett szállítani, ő volt a legsúlyosabb beteg. Hiába kapott injekciókat, 40 fokos lázban feküdt s minden pillanatban azt hitték, hogy megfullad a rettenetes köhögéstől. Mintha csak most is látná, amint megérkezett a mentő és hordágyra fektették a kis beteget. ő úgy látta, hogy a kislány könyörgő tekintettel néz rája: „ne küldjétek a kórházba". Mire felocsúdott gondolataiból, * fehér autó már eí is tűni a kanyarban. Most azon morfon* dirozik, hogyan ossza be a holnapi napot. Vasárnap lesz, meg szeretné látogatni a kislányt Gyulán. De ha vonattal megy, kora reggel kell indulnia és jön apukám. Eljön, meglátogat, mert nagyon szeret engem. Biztosan meg is siratott, amikor elhozott a mentő. És Évike nem csalódott: 10 órakor, amikor megkezdődött a ÉDESAPA... csak este lesz itthon. Nem segíthet semmit annak a szegény asszonynak. Számolgat magában s kiderül, hogy oda-vissza 80 kilométer az út. Ez bizony nem csekélység. Mire pirkadni kezd keleten az ég alja, eldönti: kerékpárral megy reggel Gyulára. Ez idő alatt Gyulán, a kórház fertőző osztályának egyik szobájában az igazat álmát alusz- sza Nagy Évike. Az alvó gyermek arcán megjelenő enyhe mosoly arról árulkodik, hogy Évike álmában már az édesapjával társalog. Ezt igazolják első szavai, amint kinyitja a szemét: —• Ugye nővérke ma vasárnap van? Az igenlő válasz után így folytatja: —Akkor ma egész biztos ellátogatás, az ő édesapja is falhoz támasztotta biciklijét és szapora léptekkel igyekezett a fertőző osztály felé. Megható jelenet volt, ahogy apa és leánya üdvözölte egymást. A beteg az ablakon át nézte izzadtságtól gyöngyöző édesapját, a kerítésen kívül álló napbarnított arcú férfi pedig egyre azt hangoztatta: — Ugye jobban vagy már kislányom? Egyél Évikém, anyuka sütötte a krémest. Amíg a kislány jóízűen falatozza a hazait, az apa elbeszélget a többi látogatóval. — Messze van igaz, de nem jöhetek vonattal, — magyarázza. Akkor elmegy az egész napom és nem segihetek az asszonynak odahaza. Azt meg nem bírnám ki, hogy ne lássam Évikét. Igaz, még három gyerek van otthon, mégis na-1 gyón hiányzik ő. j Lassan elérkezik a látogatásig idő vége. Búcsúzkodni kell. Az édesapa egyre halkabban, gyen-, géden kérleli a kislányt: — Jó legyél Évikém. Fogadjál szót mindenkinek. A doktor-', bácsi meg fog gyógyítani és akkor hazaviszlek. Vasárnap el-1, hozom a kerékpáron Ferikét is,l ő már nem köhög. j A kislány megígéri, hogy jó, lesz, de cserébe elvárja, hogy Apuka ismét meglátogassa. Az] édesapa, amint elnézi a sápadt! kis arcot, egyre sűrűbben tö-\ rölgeti saját arcát, melyen az' izzadságcseppek között egy- egy könny is legördül. 1 Amikor elindul, Éviké kihaj-í lik az ablakon s nézi, amíg el\ nem tűnik a kanyarban, Aztán nagyot sóhajt, s mintha csak magának mondaná vigasztalásul: 1 „Az én apukám nagyon sze-\ rét engem”. A látogatók pedig egyöntetűen elkönyvelik magukban: amíg Évike kórházban lesz, egyetlen vasárnap sem kell hiába várakoznia ... Ary Róza A mi életünk boldog, munkánk a tanulás. A r'rári szünidőben üdülőkben, utazásokkal ismerjük meg hazánk szépségeit. A mi iö* vőnkért harcol a béketábor. De ea zen a napon sem feledkezünk meg azokról a gyermekekről, akik még nem tudják, milyen az igazi gyermekélet. „ .:. Ott nyugaton sok éhei ember kóborol, hol lesz békéjük és mikor?... (Kuczka) — kérdez* zük a költővel. Természetesen nem a minden földi jóban dúskál* kódokra gondolok, hanem a ba* rakklakások, teherautón rögtönzött szükséglakások kis lakóirr. Azok* ra, akik éhesen, rongyosan állnak ,a fényes kirakatok előtt. Titok* ban pedig falra írják ezt a szájukra bűvös szót: „béke”i : Igen, béke kell ennek a világnak. A szovjet, a magyar, lengyel, kínai gyermekek önfeledt kacagását viszi a májusi szél, figyelmeztetőül azoknak, akik ezt a mi 'békés életünket meg akarják dön* feni; I Cs. Szabó Judit I VIII. a. tanuló, Szeghalom lYajfj ss.it bású gyermeknap Gyopároson Ma nagyszabású ünnepségei rendeznek Gyopárosfürdőn. Ez alkalommal a gyermekek együttesen a tűzoltó zenekar kíséretével vonulnak az ünnepség színhelyére. Az előkészítő bizottság gazdag műsorral készül a gyermeknapra.
