Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-25 / 122. szám

4

BÉR ÉS MEGYEI NÉPCJSAG

>058. május 25 , vasárnap

Tiszteletet a munkásoknak!

HÓFEHÉRKE ES A HÉT TÖRPE

A békéscsabai I. sz. általános iskola tanulói kedves kis mese- játékkal örvendeztették meg a szüleiket s a város lakosságát. Az előadásuk olyan jól sikerült, hogy nemcsak a házi színpadon mutatkoztak be, hanem felléptek a Jókai Színházban is, ahol szorgalmas munkájuk jutalmául sok tapsot kaptak.

Nem valamiféle etikai szabályról van szó, bár erről is többet lehetne és kellene szólni. Sajnos fiataljainkból némelykor hiányzik; valami, mely ha megvolna, talán az idősebbek szívesebben vennék, társaságukat. Haj- bókolást, érzéstelen udvariasságot követelek? Nem. Az csak annyit ér, hogy méginkább tartózkodjon az ember az ilyen ud_ variaskodó, sokszor a burzsoá formaságok szellemét idéző, sí- mulékony alakoktól. De ha vonaton, vagy autóbuszon egy fiatalember átadja helyét fáradt öreg embereknek, — nem alakoskodás! Még az sem, ha egy hölgynek átadja ülőhelyét. Érzésből fakadó tisztelet ez.

Igen, a tisztelet. Adjuk, meg embertársainknak a tiszteletet. Nemcsak a fiatal az idősebbnek, hanem emberek egymásnak is. Örömet szerezni másnak, — nem kicsi dolog. Akit elkeseredésében már megvigasztaltak; akit bajbajutásakor segítettek; aki kapott és érzett másoktól figyelmességet —* tudja, hogy

mit jelent ez. Az újságíró sem tehet mást, mint erre kérni mindenkit. Akit szeretsz, mert becsületes, tiszteld is!

És ki*t szeretsz? Aki nem, vétett ellened és a társadalom ellen, akiről tudod, hogy szebbet, akar neked is, másnak is, és aki mindezért szerszámot is fog a kezébe. Valahogy így van mindenki a szeretettel. Van egy mondás: „Azt szeretem benne, hogy ő is szeret.” Igaz szólás. És kérdezhetik — nem így van talán? Azt, akit szeretünk, tiszteljük is. Nem történt még o- lven, hogy valaki nem tisztelte volna azt, akit elismert és beszó szerint ezt mondta. — Azért vagyok én itt, hogy magának dolgozzak? Vigye haza, otthon töltse ki, holnap majd hozza vissza. Viszontlátásra.

Tessék, ezt mondta az a nyálas 'kölyök, és tovább nem is állt velem szóba.

Tehát mégsem tiszteli mindenki azt, akinek kijár a tisztelet. T. Péter bácsi már az ötve- nen túl jár. Kérgeskezű munkásember. Nagyon sok része van abban, hogy azok a fiatalemberek ott, a tanácson most megfelelő körülmények között élnek. S — nem túlzók — majdnem, hogy kidobták. Pedig azok a fiatalemberek, tudjuk, az iskolában nagyon sokszor elmondották, — és remélem meg is győződtek róla —, hogy a munkás- osztály igen sokat tett a népért. Talán számtalanszor hangsúlyozták is, hogy a munkásosztály a vérét s mindenét adta azért, hogy az emberiségnek jobb legyen, ö a hatalom bír. tokosa is! Megérdemli a tiszteletet Mégis úton-útfélen hallani, hogy egyes diákok leérettségiznek, bekerülnek egy hivatalba, és úgy beszélnek munkásokkal, vagy általában dolgozó emberekkel, mint... Igen, igen, mintha kapcarongVuk léfiftefteiíí, fiatalember! Ezért az országért, a munkásosztály és a pártja, a dolgozó ember, vállalta és vállalja a felelősséget. Amikor e fasizmussal kellett szembeszáll- nia az országért, megtette; amikor egy új társadalmat kell épí teni, melyben neked nagyon jc sorod van — megteszi; ha vért kellett hullatni a dolgozó emberek társadalmáért, megtette; amikor meg kell feszíteni az izTeny észtojás speis iilánst lepleztek le Kétsopronyban

A Békéscsabai Baromfikeltető Állomás (Lenin út) Varga Géza nevű dolgozója baromfi te- nyésztojás spekulánst leplezett le Kétsopronyban. Valach András egyénileg gazdálkodó még a tavasszal vérvételeztette baromfiállományát és szerződést kötött a tenyésztojások átadására. Mivel az állam a tenyész- tojásért negyven százalékos felárat fizet, Valach András, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyen szert, szövetkezett anyjával és a nem vérvételezett baromfiállománytól is szállított tenyésztojást az ő neve alatt a Békéscsabai keltetőbe. Valach- ék ellen a helyi tanács eljárást indított.

Nyári

Szabadegyetem

Pécsett

A TTIT Baranya megyei szervezete Pécsett júluis 6-tól 19-ig és július 21-től augusztus 3-ig Nyári Szabadegyetemet rendez Pécsett. A Nyári Szabadegyetem célja: Baranya és Pécs történelmének, irodalmának, néprajzának és tudományos életének ismertetése. A hallgatók kirándulásokon keresztül ismerik meg a siklósi, szigetvári és pécsváradi várat, Mohácsot, Komlót, Harkányt, Sikonda- fürdőt, valamint az abaligeti essp- köbariangot. Részvételi díj 670 forint. A részvételi díjban a kéthetes nyári egyetem szállás-,- ellátás- és kirándulási költségei is bennfoglaltatnak. Részletes tájékoztatót küld a TTIT Titkárság Pécs (Janus Pannonius u. 11.), valamint a megyei TTIT szervezetek titkárságai az érdeklődők részére. Jelentkezési határidő: június 15.

— Magyar—Román határtalálkozót rendeznek ma Batto- nyán és Mezőhegyesen. A találkozóra 10—10 tagú küldöttség érkezik a szomszédos határmenti községekből.-o—Megnyitották Medgyesegyhá- zán az új bölcsődét. Az első nap, május 23-án már 20 gyermek vette birtokába új otthonát.

— A vátyoni erdőben majálist rendez május 25-én, ma a mező- gyáni, geszti és a nagygyantéi KISZ ifjúság. A majálison gazdag sport, kulturális és egyéb szórakozási lehetőség várja a fiatalokat.-o— Jó ütemben halad Gyulán a napokban megkezdett mélyfúrás. Eddig már 500 méternél mélyebbre fúrtak le.

— ötven. Békés megyei KISZ- fiatál megy a tanév befejezése

után a dunai gátépítéshez.-— Nyolcszázhuszonhat méhcsaládot számlálnak a dobozi határban. A méhész-szakcsoport és a Petőfi termelőszövetkezet méhészei 20 i ázsánál több mézre kötöttek szerződést.-o— Országos Állat- és Kirakodó Vásár lesz május 26-án, hétfőn Szeghalmon.-o— Gyermeknapra készülnek Békésen is. Május 25-én. ma délután Békés összes óvodájának szülői munkaközössége rendezésében gyermek népi játékot mutálnák tíe a művelődési házban. A népi játékok szereplői óvodások.-o— Egy indiai házaspár és egy Szudánt házaspár érkezett május 24-én, szombaton megyénkbe. Szombaton a Békéscsabai Ruhagyárat, vasárnap pedig a Gyulai Harisnyagyárat látogatták meg. A külföldi vendégek megnézték Mezőhegyesen az állami gazdaság állatait és a tavaszi vetéseket is.

csült. Engedtessék meg: sajnos, sokszor előfordul. /T. Péter bácsi idős munkásember. Elkeseredetten mesélte el, hogy mi történt vele a békéscsabai tanácsnál. Van sok példa a tiszteletlenségre, de ez az egy azt hiszem, meggyőző lesz. Azzal mondta el, hogy írjam meg, mert azért ez már több a sóknál.

Dolga volt a tanácsnál. Valami ívet kellett kitöltenie, és az egyik osztályhoz beadni. Elmondotta, hogyan történt az egész

ügy:

— Előző nap kaptam az egyik

osztályon az ívet és megmutatták, hogyan kell kitölteni. Kitöltő.tem, ahogy mutatták s bevittem. Két fiatalember volt ott. Megnézték.

— Nem jól töltőké ki, csinálja meg újra! — mondta az egyik.

— De én úgy töltöttem ki, a- hogy mutatták, azt is írtam be...

— Akkor rosszul mondták; így pedig nem fogadom el! Na, töltse ki gyorsan, nem érek rá ezen vitatkozni. — Képzelje, így beszélt. De ez még hagyján. Megkér em, hogy nincs nálam a szemüvegem, mert nem hordom magamnál, töltse már ki, magának jó szeme van..;

— Hát mit gondol maga? —

mókát, hogy neked szép ruhára jusson, megteszi. Tehát ő gazda, nagyon jó gazda. És, mert te egy hivatalban — akár államhatalmi szervről legyen is szó — dolgozol, ne érezd magad ő fölé!

Ne essék tévedés a felzaklatott gondolatok miatt. Nem a hivatali szabályok megsértését akarom propagálni. Azt sem, hogy az államhatalmi szerveink rendeletéit valamiféle udvari, assági kampánnyal bárki is megszegje. Nem, mert az államhatalmi szerv is a munkás- osztály képviselete. De azt kérhetem, hogy az ott-dolgozók egy- néhánya, éppenúgy, mint többsége, tisztelje a dolgozó embereket.

És másutt? Mindenütt! Persze nem arról van szó, hogy a munkásosztály, vagy a dolgozó emberek iránt nincs szeretet. Van. Csak hétköznapjainkban sokan és sokszor megfeledkeznek arról, hogy a velük szemben ülő munkás egyik harcosa, katonája a munkásosztálynak. Ne felejtsük ezt el, s ha igazán szeretjük, adjuk meg a tiszteletet, még akkor is, ha ezt az etika szabály- könyvének megsárgult lapjain nem is olvashatjuk.

Varga Tibor

CSEREI PÁL :

A fonoda gazdát cserél

Túlikáabálták egymást.

kőik jól az

erhber —

villogott kö— így nem lehet élni.

— Az zabái, aki batyuzik.

— Ennyit ér a pénz — sivított Kovácsné. az egyik fonónő és kezével olyan mozdulatot tett, hogy az elkeseredett indulatoktól fűtött termet néhány pillanatig gúnykacaj töltötte meg. Majd hirtelen belemarkolt köténye zsebébe és milliárdos bankókat vágott a padlóhoz.

Az öreg Gombos Sándor előfon ós nem kiabált, nem nevetett Kovácsaié kézmozdulatán. Előrehajolva ült valami ládafélén, eres keze a térdén hevert. Szürkés szeme alján fáradtság ül, széles válla, mint vatami nehéz teher mozdult meg, amikor beljebb, vagy kijjebb húzódott a széken. Fekete, borostás arcáról lenit, hogy napok óta keveset alszik.

— A lármával nem megyünk semmire, szaktársak, — dörgött bele a zsivajba.

— Hát ezzel mire megyünk? — taposott rá a mdlliärdcs bankókra Kovácsné. — Ezt zabáljuk meg? Hát adnak itt valamit? A lópokrócok porából meg nem terül kék szeme, mintha mondta volna a többieknek: mondjátok,

nem így van?

A színes gyapjú porától feke- téllö arcából porcelánként villogtak fogad, vékony ajka, telt keble remegett a felindultságtól. ötéves szöszke lányáért és a négyéves Pistikéért most perbe szállt volna az egész világgal.

— Beszólná kellene az igazgatóval — húzta ki hosszú nyakát Gaál József raktáros és szemüvege mögül nagyokat pislogott,

— Először mi beszéljük meg, aztán vele — jegyezte meg az öreg Gombos.

— Mi? — Hát mát tudunk mi egyedül esánálni? — forgatta körül madárfejét Gaál József. — Meg vigyázni kell, az anarchia sosem szül jót. Mindent csak a maga rendjét.

— Beszéljem tele a gyerekek basáit? — vágta fel fejét Ko- vácsné. Zsír kell azoknak, meg kenyér.

— Ejnye, ejnye, hát nem lehet veled szót érteni? — nézett Kovácsnéra Gombos.

— Igen kérem — bátorodott

fel Gaál. — Az igazgató is ember. Meg lehet vele egyezni.

— Hallgasson mér maga is — csattant fel Gombos. — Egyezkedtem és az ilyenekkel harminc évig és mindig én húztam a rövidebbet. Most nekünk kell benyújtanunk a számlát,

— Ügy van! — súgták Gaálon kívül valamennyien.

— Nekem négy családom van, elég volt már ebből — repliká- zobt az egyik asszony.

— Én már bele is betegedtem

— ugrott a kör közepére a másik.

— Ügy van! Adjuk be a számlát — kontrázott Kovácsné. — Dolgoztunk már nekik eleget. Jusson nekünk is valami. Én is felkötöm a batyut. Elbírok öthat pokrócot és lesz lisztem, zsírom.

— Gyerünk — vágott egymás szavába több asszony.

— Ne heveskedjünk, ebből semmi jó nem lesz — állt fel a ládáról Gombos. Batyuzni addig lelhet, amíg van mit. Azután mi lesz? Egymást kötjük batyuba?

— Bizony kérem, így van ez

— szólt közbe Gaál. — Az igazgató nem is engedhetné ezt meg. Meg kérem a GYOSZ is beleszól ebbe.

— Hagyja már abba — ripa- kodott rá Gombos.

— De kérem — méStatlanko-