Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. május 23., péntek Mit láttunk, mit tapasztaltunk a Mezőhegyes! Állami Gazdaságban ? A gyulai járás állami gazdasá­gainak: igazgatóival ellátogattunk a Mezőhegyes! Állami Gazdaság­ba. Nem udvariassági látogatás volt ez, hanem tapasztalatcsere. Megnéztük, minek köszönhető a hatmillió forint teljes ..nyereség, hogyan jutottak el eddig, ment a korábbi években ók se voltak de­ficit mentesek. A ml igazgatóink között voltak olyanok, akik ezt azzal magyaráz­ták, hogy Mezőhegyes régi nagy üzem, jók az adottságai. Ehhez az állításihoz vita fér. Két-három év­vel ezelőtt is régi gazdaság volt, mégse tudta az adottsnágadt jól kihasználni. Vajon miért? Erre kaputok választ látogatásiunk so­rán. Amerre jártunk, mindenütt meggyőződhettünk róla, hogy ebben a gazdaságban kiíorrotf nagyüzemi gazdálkodás van és a vezetők a dolgozók jóvoltá­ból mindent elkövetnek a haladó tudomány és technika vívmányai­nak alkalmazásáért, A növénytermelésiben igen jó benyomást tett ránk az ősziek ál­lapota, Sajnos nálunk ilyen szép búzák nincsenek. A földek szép tisztáik, meglátszik rajtuk, hogy évek óta alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást. Joggal várják a gaz­daság dolgozói, hogy elérik, vagy túlhaladják a múlt évi 17 mázsás holdanfcénti átlagtermést. Hasonló a cukorrépa területe is. Szépen kikelt, megvan sarabolva és jó ütemben, halad az egy elés. A kukorica szépen sorolt már, és ezekre a területekre is vonatko­zik, amit a búzánál írtam, hogy a példásan művelt földben csak üt­ött látná gazt. Ottlétünk alkal­mával a lucerna első kaszálási! szénáját, első osztályú zöld álla­potban hordták be az egyik szé- naszárító színbe. Jó szénatermé­sük volt és meg kell jegyezni, hogy a elmúlt évről is van még takarmányuk. Az állattenyésztés igen megragadta a iigyelmünket Meglátszik, hogy jói szervezett, a- lapdaan elemzett tenyésztő munka van a gazdaságban. Különösen szépnék találtuk a szarvasmarha- éliományt. Egy-egy istállóban csoportosítva vannak ez egy apá­tól származó egyed elk, valamint az olyanók, amelyek különösen ter­mékenyek. A gazdaságban tapasztalható S'or‘-'’rT'fl módszerek alkalmazása mellett feltűnt, noha az istállóik fel vannak szerelve tej elszívó be­rendezéssel, mégis kézzel fejnek. Kérdésünkre elmondták az elv­társak, hogy egynémelyik tehén nem adja le a tejeit, ha géppel fejik. Ennek ellenvetése kép pen el lehet mondaná, hogy ezeket a te­heneket külön istállóban kellene csoportosítani, mert a tehenek többsége leadja a tejet a fejőgép­nek is. Az a gondolatunk támadt, hogy talán nem is annyira a te­henek ragaszkodnak a kézi fejős­hez, mint a tehenészet gondozói és vezetői. Valószínű azért, hogy az a régi és már megszokták. A régi viszont nem mindig jelent egyben jó szokást Is. Az elmondottak csak egy részét képezik azoknak az általiunk látott helyes gazdálkodási módszerek­nek, amit a mezőhegyesi törzsál- la tenyésztő állami gazdaságban megivalósí tarnak. Vajon mi okozhatta a gazdaságban ezt a fellendülést? Természetesen elsődlegesen az MSZMP helyes politikája. De ez országos indíték, márpedig az or­szág különböző állami gazdasá­gaiban nem egyformák az álla­potok. A mi állami gazdaságaink is el vannak maradva a mezőhe­gyesi gazdasághoz képest. Kutat­tuk tehát, mi a mezőhegyesdek titka? Mindenek előtt az, hogy sikerült kialakítani egy kitűnő, aránylag nem fiatal, elég magas szakmai és politikai képzettséggel rendel­kező, a párthoz, a néphez hű ve­zető-gárdát. A vezető garnitúrá­ba beleértem a gazdaság vezető­ket, a pártvezetőket, a KISZ ve­zetőket, és az üzemi tanácsot is. Ennek a vezető gárdának megte­remtésében nagy szerepe volt az ottani pártszervezetnek és Majo-. ros József igazgató elvtársmak. Ez a vezető gárda egységesen alakí­totta ki magának a célkitűzést és Mindannyian egységesen, egymást segítve, támogatva, a legjobb tu­dásukat latbavetve dolgoznak a gazdaság eredményesebb működé­séért. A vezetőik között kialakult az a helyes szellem, hogy ne egy­más portáját .nézzék, hanem „ha mindenki a saját háza előtt seper, tiszta lesz az utca" Ebben, a gazdaságban is megmu­tatkozik, hogy milyen nagy erőt jelent az, ha a vezetők tényleg a feladatáákiat látják el és nem egy­mást „fúrkálják’“. Eknodták az elvtámsak, hogy abban az időben, amikor náluk nem volt, meg ez az egység a pártszervezet és a gaz­daság vezetés között, akkor még azon is vitatkoztak, hogy melyik nap kezdjék a répa kapálását. Ez a vita átterjedt a dolgozókra is Most ilyen nincs és a dolgozók is egységesen kiállnak a helyes ve­zetés mellett. Időnként ugyan vi­ta is van a vezetők között, de ez mindig a pártszerűség keretei kö­zött zajlik le. A másik ilyen fontos ok, hogy ezek a vezetők állandóan új és új módszerek, termelési eljárások után kutatnak. Ez kiindul a párt- szervezettől, igazgatótól, igazgató helyettesitől és átterjed a dolgo­zókra is. Kísérleteznek kis- és nagy dolgokkal egyaránt. Nem­csak egyes szakágakban, hanem egyéb területen is. Mindenkit fűt az a tudat, hogy minél többet, jobbat adjon a gazdaságnak. A következő ilyen Ok, hogy a a célhoz vezető módszereket, pártszervezet kezdeményezésére a gazdaság vezetősége méltán ju­talmazza azokat, akik az átlagos­nál többet és jobban dolgoznak. A múlt évben a pártszervezet megbízása alapján a szakszerve­zeti bizottság kidolgozta az 1953. évi jutalmazása célprémium rend­szert. Ezt megvitatták a dolgo­zókkal párt- és szakszervezeti gyűlésen. Szinte munkafőlyama- tonként előírják, hogy megfelelő feltételek teljesítése alapján mi­lyen célprémiumban, vagy juta­lomban kell részesíteni a dolgozó­kat. A kidolgozott irányelveket le- sokszorosftották és szétosztottál? a dolgozók között. Ezzel két célt értek el: egyrészt minden dolgo­zó tudja, hogy a saját munkakö­rében ha elvégzi a feladatát, mi­kor és mennyi célprémiumban ré­szesülhet. Másrészt a dolgozók látják azt, hogy érdem nélkül jö­vedelemhez a gazdaságban senki sem juthat és ez kielégíti a dol­gozók igazságérzetét. A következő ilyen Ok, hogy a vezetők bátran támaszkodnak az egész gazdaság kollektívájára Azokra, akik mindennapi becsü­letes munkájukkal valósítják meg a vezetőség irányításával a terv­fel adatokat, A gazdaság vezetősé­ge nem szégyell a dolgozók elé menni az ügyes-bajos dolgokkal, nem szégyell tőlük segítséget, ta­nácsot kérni. A legjellemzőbb példa, ahogyan elkészítették az éves tervet. Először a terv váz­latát dolgozták ki, majd megvi­tatták pártaktíván, párt- és szak- szervezeti gyűlésen és végezetül az üzemi tanács gyűlésén. Ennek ál­lapján elkészült a végleges terv, majd ezután a gazdaság összes vezetői — beleértve a pártcsoport bizalmiakat is — ötnapos tanfo­lyamon ismertették meg az éves tervet. Ezután üzemegységenként most már szakágazatokra bontva 5 este keretében beszélgették, ma­gyarázták meg a dolgozóknak, hogy mi nekik a feladatuk az 1958-as terv év folyamán. Sok dolgozó szinte kívülről tudja, hogy neki mit keli ez évben tenni a tervfeladatok végrehajtásáért. Ez nagy szó. A dolgozók szinte előre tudják, hogy mire vonatkozik a vezetőség útmutatása. Tényleg megvalósul az, hogy a vezetőség együtt készítette el a dolgozókkal a tervet és együtt is valósítja meg A gazdaság vezetőivel beszél­getve szinte mindegyik elvtárs ki­tért arra, hogy milyen jó harmó- nikus együttműködés van a gaz­dasági- és pártvezetőség között. Ennek kiinduló pontja, hogy a gazdaság igazgatója, aki a párt vb tagja is — minden lényeges kérdést a párt vb elé terjeszt. Nagyobb jelentőségű kérdésekben kikéri a pártaktíva véleményét. És amikor minden kérdésben meg van az egyetértés, mindenik egy­ségesen valósítja meg a munkája során a közös határozatokat. Szerintem ezek nagyon tanul­ságos dolgok és az igazgatóinkkal beszélgetve nekik is ez volt a vé­leményük. E tanulságok meghono­sítására viszont minden állami gazdaságban meg van a lehetőség. És 'amikor megköszöntük az elv­társak fáradságát, amivel segít­ségünkre voltak a tapasztalatcse­rénél és a szíves vendéglátást, az­zal az érzéssel jöttünk el, hogy felhasználjuk a mezőhegyesi jó tapasztalatokat, úgy dolgozunk, hogy nyereségesek legyenek a mi állami gazdaságaink is. Sípos Károly az MSZMP gyulai járási bizottságának titkára A, szovjet kormánynak az olasz kormányhoz intézett nyilatkozata A szovjet kormány javasol­ja az olasz kormánynak, hogy kezdjenek tárgyalásokat Olaszország és a Szovjetunió barátsági és meg nem táma­dási szerződésének megköté­séről, továbbá oldják meg a jóvátétel kérdését, kiindulva e szerződés megteremtésének szükségességéből. Ezt a javaslatot tartalmaz­za a szovjet kormánynak az olasz kormányhoz intézett nyilatkozata, amelyet Gromi- ko szovjet külügyminiszter kedden nyújtott át Mario di Stefano moszkvai olasz nagy­követének. Ugyanekkor át­adta a szóbanforgó szerződés tervezetét is. A szovjet kormány nyilat­kozata rámutat, hogy a római szovjet nagykövet és az olasz kormány képviselői tárgyalá­sokat folytattak, majd a szov­jet és olasz kormányfő között üzenetváltás történt, s e dip­lomáciai eszmecserék alkal­mával a szovjet—olasz kap­csolatok megjavításának kér­désével foglalkoztak. A szovjet kormány megál­lapítja, hogy a két kormány eszmecseréje az egyes kér­désekről nem járt kedvező eredménnyel. Mégis, a szov­jet kormány mély meggyő­ződése, hogy ki kell használ­ni a reális lehetőségeket és meg kell találni az utat a kölcsönösen előnyös meg­egyezésre, meg kell teremte­ni a kedvező talajt Olaszor­szág és a Szovjetunió való­ban baráti kapcsolatainak lét­rehozására. A szovjet kormány véle­ménye szerint ezt a célt szol­gálná, ha a két ország barát­sági és meg nem támadási szerződést kötne egymással. A szerződés előírná, hogy a két állam az őszinte együtt­működés és kölcsönös megér­tés szellemében fejleszti és erősíti baráti kapcsolatait a békés egymás mellett élés alábbi elvei alapján: a terü­leti épség és a szuverénitás kölcsönös tiszteletben tartá­sa, meg nem támadás, egy­más belügyeibe való be nem avatkozás, egyenjogúság, köl­csönös előnyök. Amikor azt javasolja, hogy vegyék fel a megkötendő szerződésbe a meg nem tá­madás kötelezettségét, a Szovjetunió az ENSZ alapok­mányában lefektetett elvek­re támaszkodik és figyelem­be veszi az olasz alkotmány megfelelő rendelkezéseit A szerződés tervezete elő­írja. hogy a felek nem folya­modnának erőszakhoz, vagy erőszakkal való fenyegetőzés­hez egymással szemben és minden vitást kérdést kizá­rólag békés eszközökkel olda­nának meg. A tervezet szerint a felek köteleznék magukat, hogy előmozdítják a két ország gazdasági, kulturális és tudo-^^ mányos együttműködésének^^ fejlődését és erősödését. A szovjet kormány nyilat­kozata hangsúlyozza, hogy a szerződés megkötése fordula­tot jelentene az olasz—szov­jet viszonyban és kedvezd hatással lenne az egész nem­zetközi helyzetre. Megköny- nyítené a szovjet—olasz vi­szonylatban ezideig még megoldatlan háború utáni kérdéseinek rendezését. Ugyanakkor a szovjet kor­mány kijelenti, hoey telje­síthetné az olasz békeszerző­dés bevezető szakaszának, politikai és katonai rendelke­zéseinek felülvizsgálatára elő­terjesztett olasz kívánságokat. Az arab szóvivő Dulles keddi sajtóértekezletéről Szaid Afra, az Egyesült Arab Köztársaság tájékoztatási hivata­lának igazgatója szerdán kijelen­tette, Dulles amerikai külügymi­niszter keddi sajtóértekezletén alaptalan vádakkal illette az Egye­sült Arab Köztársaságot; Dulles a sajtóértekezleten azt mondta, hogy a libanoni zavargá­sokat „komoly bizonyítékok” ta­núsága szerint az Egyesült Arab Köztársaság szítja. „Világos — mondta Szaid Afra — hogy Dulles csak a Malik li­banoni külügyminiszter által ko­rábban hangoztatott vádakat is­mételte. Ennek célja az, hogy Li­banon belső viszályát nemzetközi üggyé tegyék. Az Egyesült Arab Köztársaság ellen hangoztatott vádak Libanon, az Egyesült Álla­mok és Anglia összeesküvésének eszközei, hogy lehetővé tegyék az Egyesült Államok számára a bea­vatkozást, az Eisenhower-doktri- nára hivatkozva; ^ A Reuter jelentése szerint az algériai francia hadsereg szívesen venné a megegyezést Párizszsal Általában jólértesült algériai körök szerint de Serignyek (a ka­tonai puccs egyik főszervezőjé­nek — MTI szerk.) befolyása már csökkenőben van a közüdv moz­galomban. Más források szerint az algé­riai francia haderők örömmel fo­gadták, hogy a nemzetgyűlés ked­den olyan nagy szótöbbséggel sza­vazott bizalmat a kormánynak. Egyes megfigyelőknek az a véle­ménye, hogy a hadsereg szívesen venné a megegyezést Párizszsal, amint ennek ideje elérkezett, bár egyes tisztek nem titkolják azt a véleményüket, hogy de Gaulle tá­bornok az egyetlen ember, aki­nek révén a helyzet rendeződhe­tik. Az indonéz kormánycsapatok előnyomulása Harsono őrnagy, az indonéz hadsereg szóvivője szerdán es­te közölte, hogy a djakartai kor­mány csapatai szerdán befejez­ték Morotai-sziget megszállá­sát. A kormánycsapatok kedden szálltak partra a szigeten és el­sőnek a repülőteret kerítették hatalmukba. A 48 kilométer hosszú és 20 kilométer széles szigeteit az é- szakcelebeszi felkelők április­ban foglalták el. A második vi­lágháborúban egy időben ezen a szigeten volt MacArthur tá­bornok főhadiszállása.

Next

/
Thumbnails
Contents