Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Münnich elvtárs országgyűlési beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) «2 egész szocialista tábor nevében figyelmeztette a nemzetközi reak­ciót és az agresszív köröket, hogy minden kísérletük, amely a kelet-európai népi demokrá­ciák életének megzavarására akarna tömi, az égési szocia­lista tábor közös erejébe üt­közik, s a leghatározottabb visszautasításra talál. Itt, az országgyűlés szine előtt is kifejezem a forradalmi munkás- paraszt kormány köszönetét, azért, högy a Szovjetunió elfogadta meg­hívásunkat, s kommunista párt­jának és kormányának képviselői, Hruscsov elvtárs vezetésével meg­látogattak bennünket, s felejthe­tetlen élményekkel gyarapították a magyar nép és a Szovjetunió népei barátságának történetét. (Nagy taps). Rendkívül értékes és fontos szá­munkra az az értékelés, amelyet Hruscsov elvtáre, a delegáció ve­zetője visszaérkezésük után a- dott arról, amit látott és hallott országunkban. Hruscsov elvtárs közvetlenül a küldöttség hazaér­kezése után, a moszkvai sport- csarnokban részletesen beszámolt a párt- és kormányküldöttség ma­gyarországi útjáról. Beszédében ismertette a küldöttség tapaszta­latait, 8 többek között kijelentet­te: Küldöttségünk találkozásai a magyar dolgosókkal, lelkes tüntetéssé változtak Magyar- ország és a Szovjetunió né­peinek törhetetlen barátsága mellett. A magyar munkások, dolgozó pa­rasztok és az értelmiségiek nagy érdeklődése nyilvánul meg min­den iránt, ami a Szovjetunióban történik. Magyarországon rendkí­vül nagy a Szovjetunió tekintélye. A magyarok ma megbízható ba­rátaink és testvéreink. Mindent meg kell tennünk, hogy tovább erősítsük a barátságot és az együttműködést a szovjet és a magyar nép között, mert ez az érdeke mindkét ország­nak, s az egész szocialista tábor­nak, az egész világ forradalmi munkásosztályának javára válik. Két nappal a látogatás kezde­te előtt hozta meg a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsé­gének Legfelsőbb Tanácsa azt * döntést, amellyel példát mutatott az atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkező két nyugati nagyhata­lomnak és egyoldalúan megszün­tette az atom- és hidrogénfegyve­rekkel folytatott kísérleteket. A szovjet delegáció, mindenekelőtt Hruscsov elvtárs megnyilatkozá­sai, a magyarországi látogatás során jelentős magyarázatokkal kísérték ezt az elhatározást, s e- rőteljes felhívást jelentettek a nyugati hatalmak számára. Az e- gész világsajtó mint „Hruscsov budapesti beszédéről” emlékezett meg, amikor hírül adta Hruscsov elvtársnak azt a bejelentését, hogy a Szovjetunió kész a meg­egyezésre az ellenőrzés kérdésé­ben Is. A magyar nép úgy értékel­te a Legfelsőbb Tanács ha­tározatát, mint az erőpoli­tika hívei felett aratott nagy erkölcsi és politikai győzelmet. A Szovjetuniónak ez a döntése súlyos erkölcsi és politikai csapás az agresszív nyugati körökre A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ez a döntése súlyos csa­pás a háborús politika híveire, Irányítóira és spekulánsaira egy­aránt, de hatalmas erejű biztatás és buzdítás mindazoknak, akik a szocialista táborral együtt a fegy­verkezés) verseny megszünteté­séért, az atomháború veszélyé­nek elhárításáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a külön­böző rendszerekben élő népek bé­kés egymás mellett éléséért küz­denek. Ha ezeknek egyes csoport­jait vagy rétegeit a világ bármely táján bénította vagy csüggesztet- te az utóbbi időben az a tény, hogy az Egyesült Államok holt­pontra juttatta a leszerelési tár­gyalásokat, ha bénítóan hatott rájuk, hogy a Szovjetunió javas­latai mindig merev visszautasí­tásra találtak, akkor most itt a lehetőség a felszabadulásra a bé­nító és csüggesztő hatások alól, mert a Szovjetunió új lehetősé­get teremtett a leszerelés ügyének a holtpontról való elmozdítására, s új erkölcsi és politikai fegyvereket a- dott a békéért harcolók kezébe: a kísérletek felfüggesztésével példát mutatott az atom- és hid­rogénfegyverekkel rendelkező másik két nagyhatalomnak. Nem kétséges, máris számos jel mu­tatja, hogy nemzetközi arányok­ban új lendületet kapnak a kü­lönböző tömegmozgalmak, ame­lyek az emberiség feje felől ö- rökre el akarják hárítani az a- tomháb^’-’i veszélyét. Mint ismeretes, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa üzenettel for­dult az Amerikai Egyesült Álla­mok kongresszusához és Nagy- Britannia parlamentjéhez is, kér­ve a békéért nagy felelősséget hordozó két nyugati ország tör­vényhozó testületéit, hogy hozza­nak hasonló döntést a magfegy­verekkel való kísérletek meg­szüntetésére. Világos, hogy meg­számlálhatatlan milliók figyelik a Föld egész kerekségén, hogy mi lesz az amerikai és a brit vá­lasz. Alig néhány nappal a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának pél­damutató döntése előtt ülésezett Bonnban a hitlenzmus emberte­len örökségének hordozóit is ma- gábanfoglaló parlament, s úgy döntött, hogy a legmodernebb fegyverekkel, tehát atomfegyver­rel Is ellátják a nyugatnémet had­sereget. A nemzetközi feszültség fenntartását kívánó hatalmi kö­rök úgy látszik elkerülhetetlen­nek vélik a csúcstalálkozót, de a- zért befejezett tények elé akar­ják állítani a kormányfők talál­kozóját az atomháborúra készülő NATO-hadvezérek, a nyugatné­met hadsereg atomfegyvereivel is fokozott uralmával. Ugyanazok az erők, ame­lyek a német nép országát — és az egész Európá' a- tomháború szinterévé a- karják tenni, mindent el­követnek, hogy az Egye­sült Államok és Nagy-Bri- tannia ne kövesse a Szov­jetunió példáját. kormánytényezők, akik az atom­fegyverkezés pártján álnak, kénytelenek egyre körülménye­sebb, hoszadalmasabb és egyre nevetségesebb magyarázgatások- kal védeni háborús magatartá­sukat saját országuk közvélemé­nye előtt is. Amint kiderült, hogy az ame­rikai militarista körök holtpontra juttatták a leszerelésre irányuló tárgyalásokat az Egyesült Nemze­tek körében, az is nyilvánvalóvá lett, hogy Ezért enyhült a békeszerető em beriség aggodalma annak eredmé­nyeképpen,. hogy a Szovjetunió közvetlenül az Egyesült Nemzetek közgyűlés« után nyilvánosságra hozta a kormányfői értekezlet egy- behívására vonatkozó javaslatát. fi népek közvéleménye egyszer már tanúja volt annak, hogy a kormányfői értekezlet feszült nemzetközi helyzetben holtpontra jutott ügyekben meghozta az eny­hülést és az új kezdeményezések lehetőségét. A Szovjetunió javas­lata és a békeszerető népek ha­talmas közvéleménye 1955-ben lét­rehozta a négy nagyhatalom kor­mányfőinek konferenciáját. A konferencia eredményeként oldód, tak meg részben közvetlenül, rész­ben közvetve konkret kérdések és viszonylagosan enyhült a nemzet­közi feszültség. A csúcstalálkozók­ért folyó küzdelem eredménye most új enyhülést ígér, de az ag­resszív körök fondorlatos erőfe­szítésekkel küzdenek ellene. A csúcstalálkozó megakadályo­zására, vagy — létrejötte esetén — sikertelenné tételére irányuló im­perialista törekvések két úton is igyekeznék céljukat elérni. Rész­iben olyan problémák napirendre tűzését követelik, amelyekről ele­ve tudják, hogy vagy megoldha- tatlanok a jelenlegi helyzetben, vagy el sem fogadhatók tárgya­lásra, részben pedig olyan eljárá­sokat ajánlanak a tárgyalások elő­készítésére, amelyek révén bizto­sítani lehetett a kitérést a csúcs- találkozó elől, vagy legalábbis an­nak elodázását. Az imperialista államok meg akarják akadályozni, bogy a leszerelés legyen a csúcstalál­kozó első napirendi pontja, ■mert ennél a kérdésnél van lehe­tőség megegyezésre, illetve mert ennél a kérdésnél könnyen ki le­het mutatni, melyik tárgyaló fél ragaszkodik a fegyverkezési ver­seny fenntartásához. A leszerelés kérdése előtt az Imperialisták o- lyan témákat szeretnének felvet­ni, mint például e német egység megteremtése, vagy a kelet-euró­pai országok társadalmi rendsze­re. Mind a kettő olyan kérdés, a- melynek tárgyalására semmiféle nemzetközi konferencia, vagy nemzetközi testület nem illetékes. Aki nem számol azzal, hogy a má­sodik világháború óta eltelt évek alatt két külön Németország ala­kult ki, egymástól eltérő társadal­mi és gazdasási rendszerrel, az nem tudja, miről beszél, amikor a német egységet emlegeti. Aki nem tudja, hogy a német nép egy­ség« felé a két Németország kon- federációján keresztül vezet az út, az Illúziókat kerget, amikor az egység létrehozását emlegeti. Aki nem a két Németország képviseletére akarja bízni a német egység lehetőségeinek megkeresését, hanem nem­zetközi fórumra, az illetékte­lenül beavatkozik más orszá­gok belügyeibe, olyan kérdésben akar dönteni, a- melyben sem illetékessége, sem hatásköre nincs. Nem is azért hozzák fel az ilyen körök a né­met egység kérdését, mintha tény­leg szívesein látnának egy békés és demokratikus, egységes Né­metországot, hanem csak azért, hogy a csúcstalálkozó létrejöttét megakadályozzák, vagy a tanács­kozást meddővé tegyék. Ugyanez­zel a szándékkal emlegetik, hogy a kelet-európai népi demokráciák rendszeréről is szeretnének tár­gyalni. Ügy tesznek, mintha erre a kívánkozásukra a magyarorszá­gi ellenforradalom jogosítaná fel őket. Arról nem beszélnek, hogy a kelet-európai országokban a ma­gyarországi ellenforradalom előtt is már a népi hatalom kialakulá­sának első pillanatától kezdve sza- kadi-tlanul a népi hatalom meg­döntésére törekedtek. Sokféle kí­sérletezésük kudarca sem józani- totta ki őket. Képmutatások és erkölcstelen­ségük annál szembeötlőbb, meri valóban jól tudják, hogy as itteni rendszerek megvál­toztatására nincs erejük. Előttük is világos, hogy erről nem tárgyalhatnak, mégis képmutató módon emlegetik, hogy bátorítsák a belső felforgató elemeket, hogy ügynököket küldhessemek a népi demokráciákba és akadályozzák és nehezítsék a csúcstalálkozóra vonatkozó tárgyalásokat. A másik módszer a találkozó meghiúsítására olyan előkészüle­tek ajánlása, amelyek kátyúba jpttathatják a találkozó tervét. Vi­lágos, hogy minden olyan javas­lat, amely előkészületi tanácsko­zásokra — akár külügyminiszteri, akár követi értekezletre — akar­ja bízni a csúcsértekezletre tar­tozó kérdések eldöntését, nem si­ettetni, hanem gátolni akarja a kormányfői értekezlet létrejöttét. Minden valószínűség szerint bízvást mondhatjuk, hogy az értekezlet a sok akadály ellenére is létrejön A béke erőinek harca ezzel szemben napról-napra fokozódik Az agresszív körök minél több akadályt göiflítenek az értekezlet útjába, minél tovább odázzák a találkozó létrejöttét, annál nehe­zebb helyzetbe hozzák magukat. A békeszerető emberek száz, meg százmillióinak közvélemé­nye előtt akkor szenvednek a legnagyobb erkölcsi és politikai vereséget, ha fondorlataikkal si­kerülne a tárgyalások létrejöttét megakadályoznlok. Elkerülhetet­lenül és mindenképpen a béke erőinek tömörülése és aktivizálá­sa felé haladunk. A forradalmi munkás paraszt kormányt a béke erői e- lőretörésének mostani idősza- ’ kában a szocialista népek testvéri szövetségének ápo­lása és a különböző rendszer­ben élő népek békés együtt­élése elvének érvényesítése vezeti Bevezetőben szóltam a szovjet párt- és kormányküldöttség ma­gyarországi látogatásának jelen­tőségéről. Most pedig örömömet fejezem ki én is, hogy Ország- gyűlésünk tárgyalásait az albán nép törvényhozó testületé kül­dötteinek jelenlétében folytatja. Forró szeretettel gon­dolunk az albán népre amely nehéz körülmé­nyek közt építi a szocializmust örülünk az albán dolgozók sike­reinek, együtt vagyunk velük gondjaikban, s kivánjuk, hogy az albán Darlamenti delegáció mos­tani látogatása a történelmi ta­pasztalatok kicserélésével is erő­sítse nemcsak népeink barátsá­gát, hanem a szocialista népek- egységét is. (Nagy taps.) Ennek az egységnek ápolása céljából járt pártunk és kormányunk küldött­sége legutóbb a Román Népköz- társaságban és a Német Demok­ratikus Köztársaságban. Az ellen- forradalom tanulsága) közé tarto­zik az a felismerésünk is, hogy a szocialista népekkel, elsősorban a Szovjetunióval való kapcsola­tunk és barátságunk ápolása, a munkásosztály, a dolgozó paraszt­ság, a haladó értelmiség érdeké­ben, a dolgozó magyar nép leg­szentebb nemzeti ügye. Elsősor­ban saját magunknak ártanánk, ha ezeknek a kapcsolatoknak és ennek a barátságnak az ápolását elhanyagolnánk. Ezeket a kap­csolatokat nemcsak a szomszédos népekkel, hanem a földrajzilag távolabb fekvőkkel, a nagy Kínai Népköztársasággal és a többi ba­rát) ázsiai országgal is ápoljuk. Elmondhatjuk, hogy — bi­zonyos mértékig éppen a magyarországi ellenforra­dalom tanulságai követ­keztében — a szocialista országok egysége mélyebb és elevenebb, mint bármi­kor ezelőtt. Kapcsolatunk javí.ására törek-. szűnik a más társadalmi rendszerűi országokkal a különböző rendsze­rek békés egymás mellett élése elvének alapján. Egyes kapitalista országok vezetőkörei még ma is fanyalogva fogadják a kapcsola­tok javítására irányuló kezdemé­nyezéseket. Ez az ellenforradalom maradványa, de megvalljuk, nem túlságosan nyugtalanít bennünket. Majd jobb belátásra jutnak ma­guktól is. Az idő nekünk dolgozik. A béke erőinek további sikereit ígérő nemzetközi-helyzetben, alig másfél évvel az ellenforradalom irtán, olyan költségvetést hozunk az országgyűlés elé, amelyben már a saját erőforrásaink alapján tük­röződik életszínvonalunk megszi­lárdítása a jelenben, sőt fokozatos emelése a jövőben. Kemény küzdelmek vannaÉj mögöttünk, sok bonyolult prob- lémát kell megoldanunk. A szó-, olalista országok külpolitikájának sikerei nemzetközi sikon a béke megőrzésében, belpolitikai éle­tünkben pedig a marxizmus—le- nmázmus tanítása alapján működő Magyar Szocialista Munkás Párt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány sok jó eredménye — é- letviszonyaánk eddigi javításában, a további felemelkedés előfeltétele­inek megteremtésében — optimuz- musra jogosat a jövőt illetően és serény munkára sarkall bennün­ket. Okkal mondhatom, hogy a forradalmi munkás-paraszt kor­mány teljes erejével azon mun­kálkodóik, hogy a magyar nép lioldog életének építésével járul­jon hozzá a szocialista népek egy­ségének és erejének növeléséhez, a népek békéjének megőrzéséhez és biztonságának megteremtésé­hez, a vi1 ágbéke győzelméhez, (Hosszantartó taps.) Münnich elvtárs beszéde után megkezdődött a vita a kormány elnökének beszámolója felett. A hozzászólások után az Or­szággyűlés egyhangúlag tudomá­sul vette a Minisztertanács elnö­kének beszámolóját és határozat­tá emelte a külügyi bizottság ha­tározati javaslatát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívásá­val kapcsolatban. Rónai Sándor javaslatára az Országgyűlés legközelebbi ülését csütörtökön déi“'ótt 10 órai kez­dettel tartja s annak napirendjén az 1958. évi köLséevetés és költ­ségvetési törvényjavaslat szerepel. Rónai Sándor elvtárs ezután bezárta az ülést. gat-Németországban, mind az Egyesült Államokban. Azok a Egyre élénkebbek a békeszerető erők minr1 Angliában, mind Nyu­a leszerelés ügye csak kormányfői tanácskozás eredményeként mozdulhat el a noltpontról

Next

/
Thumbnails
Contents