Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Me áltassuk, magunkat üres szólamokkal! Nagyon sok igazság van abban, amikor egyes elvtársak azzal ho- Eaikodmaik elő, hogy elegen va­gyunk a pártban, a a további fel­vételekkel csak hígulnának párt­szervezeteink. Abban is igazuk van, legyünk csak kisléíazémó párt, de elvileg szilárd, egységes, és így tovább. A nagy létszámú MDP — amelyben a meggyőzödé- ses elv-társakon kívül bőven volt ingatag, vagy csak szimpatizáló, de 'semmittevő ember — nem áll­hatta ki a próbát a revizionisták szervezett aknamunkájával, de méginkább az ellenforradalom nyílt támadásával szemben. Ha mi a pártépítésnél figyelmen kí­vül hagynánk ezeket a tanulsá­gokat, nagy hibát követnénk el, de az említett, egyébként Jó rész­ben alapvető igazságokat tartal­mazó jelszavaik hangoztatóinál csupán erről v«n-e szó? Nincs o- kunk kétsógbevonni, hogy kiindu­lópontjuk nem ez. Sói! De a jel­szavakból levont következteté­sekkel, ha egy kicsit jobban szem- ügyre vesszük baj van. Baj, mert ott is ugyanúgy használ ják ezeket a jelszavakat, ahol nem minden esetben van meg az alapja. Nem arról van szó, hogy partunk nem gyarapodik létszámban jelenleg Ss. Inkább arról, hogy nem min­dig ott növekszik elsősorban, a- hol leginkább Kellene: az üzemek­ben, a falvak szocialista szektorai­ban. S a már elmondott jelszava­kat is sajnos, éppen az üzemek­ben és különösen falvsirvkbam hal­laná, vagy azok — ha nem is mondják ki — leginkább iitt ér­vényesülnek. Vajon indokolt-e az „elegen vagyunk", „elég erősek vagyunk" elmélet Hunyán, «hol sok száz becsületes paraszt­ból alig van párttag s az utóbbi egy év alatt egyetlen tagjelöltet, vettek fel soraikba. Vagy ha Jobban szét tekintünk, meglehető­sen sok termelőszövetkezetiben még ma sincs pártszervezet. Vajon gyengülne-e azzal a párt, ba a leg­rátermettebb tsz-parasztckat — akiknek a szövetkezet iránti hű­ségüket alkalmuk volt bebizonyí­tani — felvennénk a pártba? Nem-e a szocialista faluért küz­dők bázisát szélesítenénk ezzel? Nagyon tévednek azok az elvtársak, ekük csupán a számszerű növeke­déstől akarják óvni pártunkat — s elsősorban nem az alkalmatlan emberek beozönlésétől. Nagyon ráhibázik, aki ezt nem ismeri fel, mert így lesz az egyébként he­lyes tanulságokból torz, káros kö­vetkeztetés, így lesz a helyes jel­szóból frázis, hibás gyakorlat. Mert a munkások, dolgozó pa­rasztok és a rendszerünkhöz hű értelmiségiek pártunkba való fel­vétele igenis kívánatos. Ez viszont egyáltalán nem mond ellent an­nak a helyes tanulságnak, hogy inkább legyünk létszámban ki­sebb, de egységben szilárdabb párt, mint az MDP volt. EJienke- zőleg, a munkások, parasztok, ér­telmiségiek legjobbjainak felvé­teléivel a növekedés nem káros, sőt hasznos, mert öszetételében, minőségében is erősödik pártunk. S azok, akik azt mondják, hogy, máris vannak közöttünk olyanok, akikkel egyáltalán nem erősöd­tünk — igazuk van, csak ott té­vedtek, amikor következtetéskép­pen megszüntetik a tag- és tagje­löltfelvételt. Ehelyett talán úgy kellene határozni — a hunyai elv­társaknak és másoknak is, mint a kétegyházi pártszervezetnek —■. hogy gondosan megnézik, kit fogadnak soraik közé és mindent elkövetnek, hogy első­sorban az erre érdemes munká­sok, parasztok és értelmiségiek kopogtasanak a párt ajtaján. A kétegyházi elvtársak már hosszú ideje így fogják fel az életet éq sok jó becsületes parasztot vettek fel tagjelöltnek, de arra is van gondjuk, hogy eltávolítsák magúk közül a párttagságra érdemtelene­ket. Ezek után könnyen nekünk „szegezhetik*’ a kérdést: talán megint a régi módszert kívánjá­tok, hogy ..beagdtáijuk” az embe­reket, csupán azért, hogy hónap végén jelenthessük: ennyi meg ennyi tagjelöltet vettünk fel, mi aztán törődünk a pártépítéssel. A kérdésre a válasz önmagától adó­dik, a régi és káros gyakorlat semmiképpen sem érvényesül­het az MSZMP-ben. de azt sem feledhetjük, hogy sen­ki sem válik csak úgy önmagé­tól kommunistáivá, ehhez sokat látott .tanult és tapasztalt kommu­nisták nevelőmunkájára is szük­ség van. Szükség van arra, hogy a pártszervezetek és minden kom­munista úgy dolgozzon a tömegek­ért, úgy küzdjön a párt politiká­jának megvalósításáért, hogy a dolgozó emberek vonzódjanak a párthoz, hogy legjobb belátásuk szerint maguk kopogtassanak a párt ajtaján. S mindezért, min­dent elkövetni — jelenti többek között azt is, hogy átlépünk az el- zárkózottság korlátáin és úgy dol­gozunk, hogy tetteink, gondolata­ink mindinkább találkozzanak a pártonikívüliek vágyaival, törek­véseivel. Kétegyházán sem az elv­telen „beagitálés”, hanem éppen ennek ellenkezője, a kommunisták, egyenes, őszinte jelleme, intézke­dése és a rendszeres eszmecsere hozta közel a párthoz az embere­ket. Az ilyen gyakorlatban mind­járt más értelmet kap a „beagi- tálás” is és senki sem annak, ha­nem inkább elvtársi nevelésnél fogja tartani. Hunyán és más helyeken sincs ok ama, hogy a pértépítésben szer­zett fontos tanulságokat a helyi körülményektől elvonatkoztatva unoe-untalan üres szólamokként pufogtassák, inkább arra, hogy az elzárkózás helyett egyre jobban az emberek felé forduljunk és aj­tót nyissunk azoknak a becsületes embereknek, akik a legjobb szán­dékoktól vezérelve a párt ajtaján kopogtatnak. Deák Gyula Mi újság a nagyvilágban? iiiiiiiiimiiiiiimmiimiiiminiiiiimiiniiimiiiiiiiiimiiiiwiiiiimimmiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniii MOSZKVA. E. A. Veuri, Finn­ország rendkívüli és meghatal­mazott moszkvai nagykövete ápri­lis 8-án fogadást adott a szovjet —finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés 10. évfordulója alkalmából. A fogadáson a szovjet közélet kép­viselői, valamint a Szovjetunióban tartózkodó finn személyiségek vet­tek részt. A fogadás szívélyes, me­leg légkörben folyt 1«, X DJAKARTA. A Berita Mingsu című indonéziai lap a következő­ket írja: Külön nyomozás megerő­sítette, hogy helytálló a Blitz cí­mű indiai lap közleménye Alli- sonnak, az Egyesült Államok djakartai nagykövetének titkos táviratairól. Allison követelte: ad­janak fegyveres segítséget az In­donéziában lévő felforgató ele­meknek, hogy megdöntíhessék a je­lenlegi kormányt. Mint a nyomo­zás bebizonyította, Allison né­hány indonéziai személyt Hong- Kongba küldött, hogy tárgyaláso­kat folytasson Csang Kaj-sekkel titkos fegyverszállításokról. Ezek­nek az indonéziai állampolgárok­nak a neveit, továbbá egy ameri­kainak a nevét az indonéziai ha­tóságok ismerik* Dulles sajtóértekezlete Dulles amerikai külügyminiszter kedden megtartott sajtóértekezle­tén kijelentette: valószínű, hogy az Egyesült Államoknak további nukleáris robbantási kísérleteket kell majd végrehajtani az idén nyárra tervezett Csendes-óceáni robbantási kísérletsorozat után is. A külügyminiszter hangoztatta: Reméli, hogy a Csendes-óceáni kí­sérletek elegendő tapasztalatot nyújtanak majd ahhoz, hogy az Egyesült Államok felfüggeszthesse kísérleteit. Az eddigi tapasztala­tok alapján azonban — mondotta Dulle« — valószínűleg szükség lesz még további kísérletekre olyan térségekben, amelyekben az idén nyáron nem próbálhatnak ki nuk­leáris fegyvereket. . Dulles sajtóértekezletének leg­nagyobb részét a nukleáris kísér­letek beszüntetésével kapcsolatos kérdések töltötték ki, A sajtóértekezlet további részé­ben a külügyminiszter közölte, hogy az indonéziai komoány ta­valy júliusban hat-hétszáz millió dollár értékű fegyvert kért az Egyesült Államoktól. Indonézia pár napja újabb fegyverszállítási kérést intézett az Egyesült Álla­mokhoz. A kérésben még nem döntöttek. SZÓFIA. A Bolgár Miniszterta­nács április 7-1, rendkívüli ülésén Anton Jugov előterjesztésére meg­vitatta és jóváhagyta a kormány nyilatkozatát A nyilatkozat han­goztatja, bogy a Bolgár Népköztár­saság kormánya és az egész bol­gár nép lelkesen üdvözli és támo­gatja a Szovjet Legfelsőbb Ta­nács határozatát az atom- és hid­rogénfegyver kísérletek megszün­tetéséről. X PEKING. A kínai fővárosban kedden este közös nyilatkozatot adtak ki a Román Népköztársaság kormányküldöttségének Peking- ben folytatott tárgyalásairól. A nyilatkozat rámutat, hogy a két kormány teljes mértékben tá­mogatja a Szovjetunió kormányá­nak a kormányfői találkozó meg­tartására tett ésszerű javaslatát és a nukleáris kísérletek egyodalú felfüggesztéséről szóló bejelenté­sét. A két kormány támogatja to­vábbá a Lengyel Népköztársaság kormányának a közép-európai atommentes övezet létrehozására tett javaslatát és a Román Nép- köztársaság kormányának a bal káni államok kormányfői értek letére vonatkozó Indítványát. Bejelenti végül a nyilatkozat, hogy Csou En-laj miniszterelnök elfogadta Qhivu Stoica román mi­niszterelnök meghívását. X New-Vorlt. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára moszkvai, londoni és gemi útjáról visszatérve, ked­den sajtóértekezletet tartott New- Yorktoan. „A szovjet atomkísérle­tek beszüntetése olyan lépés, a- ntelyet örömmel fogadok” — mon­dotta a többi között. Helyeselte azt az elképzelést, hogy a leszerelés megvitatására hívják össze a Biztonsági Taná­csot, a így létesítsenek kapcsoia-d tot az Egyesült Nemzetek Szer-" vezete és az érdekelt kormányok között. LECKE... (Tudósítónktól.) Egyik este szóváltás támadt a munkásszálláson egy idős és egy fiatal szakmunkás között. Mikor az öreg szaki már ala­posan megleckéztette a fiatalt, annak is felcsattant a hangja: — Pista bácsi! Kikérem ma­gamnak ezt a hangot! Nem va­gyok takmyos kölyök, hogy így beszéljenek velem! — Ha kikéred, én ki is adom — így dörmögött Pista bécsi. — Különben is mi baja ve­lem? Éppen olyan jogon lakom itt, mint a többiek és... Az öreg felállott és jellegze­tes mediv ej árasával odaballa­gott Géza ágya elé. Zsetaredú- gott kézzel beszélt: — Fiam, azt kérdezted, mi bajom veled? Hát veled éppen semmi, de a viselkedéseddel annál több. Az már tűrhetet­len. Három hét óta, mióta itt laksz, nincs itt nyugalom. Ha éj­jel jössz meg, nem törődöl az zal, hogy a többiek már régen alusznak, döngsz, csapkodod az ajtót, mintha magad volnál. A takarítónőt állandóan szekíro- zod, hogy miért nem adnak tisz­ta lepedőt kéthetenként — pedig adnak! — De nézd csak meg a pokrócodat, most Is sáros ba­kanccsal fekszel rajta. Az üveg korsót, amiből mindannyian iszunk olajos, piszkos kézzel Ö6szemocskolod, éjszaka órákig égeted a villanyt, rádiózol, mi­kor mi pihenni szeretnénk. De legalább látnék a kezedben egy valamire való könyvet. De nem. afféle húszéves, ócska pony­vákkal tömöd magad. Ebbe nem szólhatok bele, hogy mit olvasol, de azt nem tűröm, hogy itt viselkedéseddel terrorizálj öt embert. Vedd tudomásul, fiam. ez itt közös szállás. Mindenki­nek alkalmazkodni kell. és ren­det kell tartani, mert az a sze­gény takarítónő véresre sikál­hatja mind a két kezét, itt soha sem lesz tisztaság, ha mi is úgy vigyáznánk a rendre, mint te. Géza közbe akart szólni, de az öreg leintette: — Most én beszélek! Nézd meg csak itt. az ágyad előtt. Szerte­dobáltad a kenyérhéját, a sza­lonnabőröket, almacsutkát, mi­kor itt, a ká’yha mellett a sze­métkosár. Ha nem tudáz beil­leszkedni a rendbe, kiteszem a szűrödet. Géza helyett váratlanul asa­rokáeyról János bácsi, az öreg gyomai kubikus szólalt meg. — Mondok neked én valamit, Géza. Pista bácsinak mindenben igaza van. De még szeretnék va­lamit hozzátenni: tudod hol la­kott húsz évvel ezelőtt a ku­bikus Pesten? A fiatal szaki most a gyomai kukikus felé figyelt, aki foly­tatta: — A „Csillagos Szállódban, a Teleki téren. Tudod, ml volt a „Csillagos Szálló?” Az isten sza­bad ege. Az alatt „laktunk”. Tu­dod, hol alud unk? A téren a talicskában. Tudod, mi volt a takaró? A subánk. Már, aki­nek volt, mert a legtöbbnek. — nekem is, — csak egy, rossz ka- tonáköpenye volt, amit még az apjától örökölt, aki az első vi­lágháborúból hozta... Bizony, fi­am, így élt a munkás Pesten, pe­dig akkor is szép város volt, nagy város /olt. Teli kávéház­zal, mozival, de ezt a szót mun- kásszá^ás. nem is hallottuk so­ha, mert ilyen nem volt... Pró­báld csak meg. Feküdj vérig csak eev élsz-ckát talicskában, aztán rricriátod hoev tudsz ab­ban aludni... S»°boey. Fekszel összegömvedve. mint a rühes ma’pc s amié merizökod amíg iperiörtk a csontod. rcz-dri- könt óév lZrvcz ki onnan '-ocv jjpvn á-zofj kozo-* 'íbod. Csak gS’hbad miud^r'--1 . A rmmkéss-ílUst r-T- b-osii- lő szaki arcár fi-nvék suhant át Úttörőpróba a Békéscsaba II. sz. iskola Martos Flóra csapatánál Ez a nap nem o- tyan volt, mint a többi. Még az öreg nap is másképpen sütött flmint meg­látta az iskola leié i- gyekvő próbaidős út­törőket. A próba megkez­dését dobszó jelezte. Minden őrs az őrsve­zető helyettesével be­vonult a kijelölt állo­másra. Minden 15 percben dobpergésre cseré­lődtek az állomáso­kon az őrsök. A szer- vezőtestühet elnöke, Kovács István igaz­gató bácsi, Réthy Zsigmond tanár bá- est, Zsilák Mihályné tanárnéni is két ka­tonatiszt elvtárs rendszeresen meg­nézték az állomások munkáját. Cserei né­ni és Pintér néni, két pajtás édesanyja' szintén megnézték, hogyan tanultak az úttörők, mert itt ki­tűnt az, hogy ki ho­gyan sajátította el az úttörőpróbához szük­séges ismereteket. Amikor már min­den őrs volt minden állomáson, az ünne­pélyes fogadalomté­tel következett. A fo­gadalom szövegét az egyik katonatiszt elv­társ szavai után mondták a pajtások, ami két-három ma­ma szemébe könnyet csalt ki. Valóban ne­héz volt sirás nélkül végighallgatni, mert amikor mind a tizen­egy őrs egyszerre mondta a fogadal­mat, még a pajtások is érzékenyedtek. Amikor a szervező­testület elnöke kihir­dette az eredményt, a pajtások szemében ö- röm csillant. Tízen értek el 180 pontos e- redményt. Ezek kö­zül is a három leg­jobb: Petri Mária se­lyem vörös nyakken­dőt, Teleky Judit és István Mária pedig egy-egy tábla csoko­ládét kaptak. Az őr­sök között a Tölgyle­vél és Fecske őrs ér­te el a legjobb ered­ményt, átlagosan 179 pontot. Az ünnepség az út­törőindul 6 eléneklé- sével ért véget. Molnár Margit a „Tölgylevél” őrs vezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents