Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

RfiKÉS MEG YEI YUI« prolefeirjal egyeetUjeíekt MUNKÁSOK, PA BASZTOK POLi TIK A! NAP! LA PJA, 1958. ÁPRILIS 5., SZOMBAT Ara: 50 fillér III. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM Katonai díszszemle és nagygyűlés felszabadulásunk 13. évfordulóján Április 4-ét, hazánk felszabadulásának 13. évfordulóját néphadseregünk alakulatai, a határőr­ség és a munkásőrség egységei díszszemlével köszöntötték. Az egységek jóval tíz óra előtt sorakoztak fel a díszszemlére. Néhány perccel tíz óra előtt jelentek meg a dísztribünön a S zovjetunió párt- és kormánykül­döttségének tagjai, s a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormányának vezetői. A dísztribünön foglalt hely it-Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnieh Fe­renc. a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bl- Izotfaágának tagjai, póttagjai. Hatalmas éljenzés, taps fogadta a tribünön megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, a szovjet küldöttség vezetőjét, s a küldöttség tagjait. A 10 órakor megkezdődött 'nagysikerű díszszemle megmutatta, hogy jól képzett, fegyelmezett, harckész néphadseregünk, határőrségünk, munkásőrségünk — szoros fegyverbarátságban a hazáin­kat felszabadító Szovjetunióval — ha szükség van rá, fegyveresen is kész bármikor megvédeni szo­cializmust építő országunkat, dolgozóink békés alkotómunkáját, A díszszemle befejezése után, perceit alatt benépesült a hatalmas térség: a több százezernyi ünneplő tömeg, amely a katonai egységek felvonulását a térség széléről és a környező utcákból nézte végig, a dísztribün körül helyezk edett el, és megkezdődött az ünnepi nagygyűlés, melyet Marosán György, a budapesti pártbizottság első titkára nyitóit meg. Ezután Borbély Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a fiatalok nevében üdvözölte a vendégeket és a nagygyűlés részvevőit. 4 Utána a budapesti nők nevében Bodonyi Pálné, a budapesti nőtanács titkára mondott üdvözlő beszédet. Az ünnepi beszédet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondotta. Részletek Kádár János elvtárs ünnepi beszédéből Kedves Hruscsov elvtárs! Ked-i H’s vendégeink! Kedves Dobi elv- iárs. Münnieh elvtárs, Marosán tlvtárs! Budipesti dolgozók! — Üdvözlöm Önöket legna­gyobb nemzeti ünnepünkön, fel­mbadnlásunk napjának évfordu­lón. — Mai ünnepünknek különleges ryt ad, hogy e napon körünk^ i üdvözölhetjük a Szovjetunió rt-és kormányküldöttségét, é­ién Hruscsov elvtárssal, a Szovjet- ur. ó Kommunista Pártjának első titkárával, a szovjet kormány fejé­vel. (Nagy taps, éljenzés.) Nagy öröm számunkba, hogy együtt ün­nepelnek velünk annak a nagy. népnek a küldöttei, amelynek fiai vérüket ontották a mi szabadsá­gunkért. nemzeti függetlensé­günkért a II. világháborúban és 1956. őszén, amikor ismét veszély­be került szabadságunk és nemze­ti függetlenségünk. Elvtársak! Barátaink.’ 1945. áp­rilis 4-én, «mikor a diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg kiűzte hazánk területéről a hitle­rista hordák utolsó maradvá­nyait, megkezdődött nemzeti tör­ténelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egyszerre ünnepeljük, hogy megszületett a szabad és független Magyarország és hogy feltárult előttünk a tár­sadalmi haladás útja, és ezen a napom ünnepeljük a megbontha­tatlan magyar—szovjet barátsá­got! (Éljenzés, ütemes taps.) — Április 4-e a tények erejé­vel hirdeti, hogy nemzeti füg­getlenségünk, társadalmi hala­dásunk ügye és a magyar— szovjet barátság összetartozik és egymástól szét nem választ­ható. — Most ez az ország a nép or­szága és soha többé nem lesz má­sé. A felszabadulással a munkás- osztály vezette magyar nép vette kezébe az ország sorsát és a nép valóban a magyar történelem for­radalmi hagyományait követi, a- zoknak a szabadságharcosaknak a hagyományait, akik harcoltak 150 éven át a török hódítók, majd há­romszáz éven át a Habsburg hó­dítók ellen, 1919-ben pedig az An­tant intervenciós csapatai eller és utána a Horthy, Hitler fasiz­mus ellen. A munkásosztály — saját fel- i szabadulásáért küzdve — élé­re állt a nemzeti függetlensé­géért vívott harcnak, és bizo­nyosak lehetnek benne a nyu­gaton kalmárkodó urak: a magyar nép meg is védi az 1945-ben elnyert nemzeti füg­getlenséget. (Taps.) A nyugaton kóborló gyászma­gyarok és imperialista főnökeik adják a süket embert és úgy tesz­nek, mint akik nem tudják, ki adta népünk kezébe a szabadsá­got, a nemzeti függetlenséget, ki­nek a véle hullott a szabad, füg­getlen Magyarországért. Azdké az uraké-e. akik a szovjet kormány kellő időben elhangzott figyelmez­tetése ellenére 1941-ben belevit­ték Magyarországot Hitler oldalán a világtörténelem legvéresebb rablókalandjába, és akik utolsó­ként tartottak ki a náci bitorló mellett? Nem! A magyar nép szabadsá­gáért és függetlenségéért, a ma­gyar kommunisták és hazafiak és a szovjet nép fiai adták a legtöb­bet, amit ember adhat, az életü­ket. (Nagy taps.) Vajon ki védte és védi azóta is nemzeti szuveré- nitásunkat, szabad életünket? A- zok-e, akik minduntalan be akar­nak avatkozni belső ügyeinkbe, akik nemcsak a diplomácia és propaganda minden eszközét vet­ték igénybe, hogy megdöntsék Magyarországon a nép hatalmát, hanem 1956 őszén a fegyveres el­lenforradalmi támadás megszer­vezésétől sem riadtak vissza? Velük szemben a Szovjetunió az, amely mindig Magyaror­szág mellé állt, visszaverve a függetlenségünk ellen irányu­ló imperialista beavatkozási kísérleteket. A Szovjetunió segített hatalmas nemzetközi tekintélyével, erkölcsi erejével, politikai tapasztalatával — és ha kellett és kértük — se­gített katonai erővel is nemzeti függetlenségünk, népi hatalmunk megvédésében. (Nagy taps.) Ki ne ismerné nálunk a jelen­tőségét és értékét annak a szün­telen gazdasági támogatásnak, a- melyet a Szovjetuniótól kaptunk, kezdve azon a nyersanyagon, a- mit közvetlen a felszabadulás u- tán adtak — hogy megindíthassuk gyárainkat —, egészen addig a nyersanyagig és minden másféle segítségig, amelynek felhasználá­sával gyorsan helyreállíthattuk az ellenforradalom okozta súlyos ká­rokat. Igen, a magyar nép szereti a Szovjetuniót, őszintén és mélyen, mert a szovjet népnek köszönheti, hogy 1945-ben újra és most már végérvényesen — ráléphetett az 1919-es Magyar Tanácsköztársa­ság idején egyszer már megkez­dett útra. Népünk szereti a Szov­jetuniót, mert neki köszönheti, hogy szabad és független, mert a Szovjetunió segíti, hogy szabad éí független is maradjon, mert a Szovjetuniónak nagy szerepe van abban, hogy hazánk 13 év alatt elmaradt agrárországból iparilag fejlett ország lett, amelynek népa jobban, kultúráltabban él, mint bármikor, korábbi történelme so­rán. A magyar—szovjet barátság azt is jelenti, hogy testvéri, szö­vetségest hűség kapcsol össze bennünket azzal az országgal, a- mely a világbékének és benne ha­zánk békéjének is legkövetkeze­tesebb harcosa. A magyar nép bé­két akar. Békére van szüksége a haza szocialista felvirágoztatásá­hoz. (Taps.) Két szörnyű világhá­ború után tudjuk mit jelentene egy újabb háború, mit jelentene fiaink és leányaink szenvedése, városaink és falvaink pusztulása. De egy új háborúban — ezt is tudjuk — nem lenne hely a föl­dön, ahol ember biztonságban él­hetne. Az atom-, hidrogén- és ra­kétaháború tüze elérne minden népet és veszélyeztetné az embe­riség több nemzedékét. A háborút azonban elkerül­heti az emberiség, mert a há­borút meg lehet akadályozni. Kinek köszönhetjük és mi ad­ja a reális alapot ahhoz, hogy valóban bízhatunk egy új há­ború elkerülhetőségében? Ezt annak a politikának köszön­hetjük, amely a Szovjetunió­ban már negyven esztendővel ezelőtt zászalájra írta a béke jelszavát és mindvégig kitart mellette. (Nagy taps.) A Szovjetunió vezeti azt a tá­bort, azt a testvéri közösséget, a- melynek mi is tagjai vagyunk —■ a szocialista népek táborát. En­nek a tábornak tagjai kölcsönös viszonyukat a teljes egyenjogú­ság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuveréni- tás tiszteletben tartására, az egy­más belügyeibe való be nem a- vatkozás elvére építik. De nem­csak erre. Ezeken az elveken túl a szocialista országok kölcsönös viszonyának — mint ezt legutóbb a moszkvai tanácskozás nyilatkö- zata is hangoztatta — elszakítha­tatlan részét alkotja a kölcsönös testvéri segítség. Ebben a kölcsö­nös segítségben a proletárnem-» zetköziség eszméje ölt testet. Mi, magyarok, az ellenforra­dalmi felkelés súlyos napjai­ban tapasztalhattuk a prole- támemzetköziség erejét, és e- zért most a magyar dolgozók nevében — a köztünk lévő szovjet vezető elvtársak által — az egész szovjet népnek forró köszönetét mondunk. (Lelkes taps.) A szocialista államok szolidari­tása nem irányul egyetlen más (Folytatás a 2. oldalon.) Koszorúzási ünnepség a Szabadság-téri szovjet hősi emlékműnél Hazánk felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából, csü­törtökön megkoszorúzták a né­pünk szabadságáért életüket áldozott szovjet hősök Szabad­ság téri emlékművét. Az emlékművel szemben a ríéphadsereg díszőrsége sorako­zott fel csapatzászlóval. A vö­rös, nemzetiszínű és szovjet zászlókkal díszített téren, több ezer fővárosi dolgozó gyűlt ösz- sze. K szovjet küldöttség elhelyezi koszorúját a Szabadság téri emlékműnél. Kádár és Marosán elvtárs a Szabadság téri emlékmű előli.

Next

/
Thumbnails
Contents