Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG I9ö*. április 27,, vasárnap •• I\TEIIZETKOZI SZEMLE Merre tart a Német Szövetségi Köztársaság? Ha valami nehéz dolgot akarunk elérni valakinél, akkor gyakran alkalmazzuk a fokozatosság módszerét Nem említjük meg az illető előtt a kívánt célt, csak valamelyik közbeeső, a cél felé vezető úton helyet foglaló állomást nevezzük meg, s így lassan, óvatosan, mind nagyoob e- lőrehaladással, mind több állomás elfogadtatásával szoktatjuk hozzá „áldozatunkat” végcélunk gondolatához. Ez a hasonlat merül fel előttünk, amikor a német felfegyverzést vizsgáljuk Adenauer és a német Keresztény Demokrata Párt politikájának a tüki-ében. Ki gondolta volna 1945-ben, hogy 13 évvel a nagy világégés után, melyben emberek milliói és pénzben szinte kifejezhetetlen értékek pusztul .ak el, az emberiséget ismét, sőt sokkal súlyosabb formában állítják a lét vagy nem lét kérdése elé, s a kérdést felvetők között igen előkelő helyen díszeleghet a második világháború kirobbantóinak rosszemlékű csoportja. A Német Szövetségi Köztársaság parlamenje először csali viszonylag kicsiny szövetségi haderő felállítását szavazta meg, de ma már a szövetségi haderő a- tomfelfegyverzésének elfogadásánál tart. S ha a fokozatosságnak ezt az irányzatát és ütemét vizsgájuk, akkor az eddigi tapasztalatokon olculva csak sötétenlátás- sal ítélhetjük meg ennek a „haladásnak” további fejleményeit. Akarja-e Nyugat-Németország egyesítését? Felmerül a kérdés, hogyan fejlődhetett a helyzet idáig? Nem tanultak a második világháború szövetségesei a múlt tapasztalataiból? Mert hiszen az természetes, hogy Adenauer egyedül nem volna képes megvalósítani a világkatasztrófa felé haladó politikáját. Ehhez kell, hogy egyes nyugati hatalmak elővegyék a lomtárból a második világháború előtt már alkalmazott módszereiket és a németeket a „Drang nach Osten” jelszavával kijátsz- szák a Szovjetunió ellen. Ebből a szempontból vizsgálva, fel kell vetni azt a problémát, hogy valóban kívánja-e Nyugat- Németország egyesítését? A helyes kérdés így szól: milyen Németország egyesítését kívánják a nyugatiak? Olyan Németország e- gyesítését, amely tőkés berendezkedésű állam és tagja a NATO- nak. Ellenzik viszont a nyugati tömbön kívül álló, semlegesített Németország egyesülését. Igen jól tükrözi ezt a véleményt a NATO főtitkárának Bonnban adott nyilatkozata, aki egyrészt követelte, hogy a NATO valamennyi tagállamát — tehát Németországot Is beleértve — lássák el a legkorszerűbb atom- és rakétafegyverekkel, másrészt mereven elutasította a középeurópai atomfegyvermentes övezet lengyel tervéi és kijelentette, hogy a Némel Szövetségi Köztársaság nem lehet tagja semmiféle demilitari- zált övezetnek, Az események ilyen fejlődése és 6 második világháború előtti hely zettel való összehasonlítás bizonyos borúlátásra ad lehetőséget Alaposabban elemezve a helyze tét láthatjuk azonban, hogy a módszerek azonossága nem jelenti a különböző külső tényezők a- zonosságát Is. Távolról sem szabad lebecsülni a béke erőinek jelentkezését a nyugati országok közvéleményében, s hasonlóképpen új és nem jelentéktelen változást jelent a szocialista országok összefogott erejének súlya, a második világháború előtti Szovjetunió magárahagyatottságával szemben, Németország belső erői as „atonahalál" ellen A2 atomfelfegyverzés megszavazását követően a parlamenti ellenzék ellentámadásba indult és a Szociáldemokrata Párt meghirdette az „atomhalál” elleni tömegkampányt, amit Németország haladó erői természetesen támogatnak. Az emberek tömeggyűléseken és tüntetéseken juttatják kifejezésre nemtetszésüket Adenauer atmopolitikájával szemben. A Szociáldemokrata Párt népszavazást követel az atomfelfegyverzést illetően és a parlament elé terjesztett törvényjavaslatában két kérdést kíván népszavazásra bocsátani. A közvélemény atomfegyvenke- zés elleni hangulatát érzik a nyugatnémet kormánykörök is. Ha a bevezetésben említett fokozatosság módszerének alkalmazásával sikerült fékevezeéniök választóikat a szeptemberi szavazások alkalmával, most, az atomfelíegyverzés kérdésében tudják, hogy súlyos vereséget szenvednének. Adenauer,'áfriről Tayiör professzor ,az‘ óx- fordi egyetem történelemtanára azt írta, hogy „Hitler ideiében egyszerűen félrevonult... most a- zonban Hitlernél sokkal nagyobb sikerrel valósítja meg a hitleri politika egy részét...” Nem mer szembenézni egy népszavazással, hiszen az atomfelfegyverzés kérdésében. még saját pártjának renitens elemeit is meg kell fékeznie. Az atom politika ellenzőivel szemben a hitleri Németország politikád fegyvertárából elővett módszerekkel fenyegetőzik. Schröder belügyminiszter a parlament vitáján kijelentette, hogy a szociáldemokraták beterjesztett javaslata „alkotmányellenes” és ezért „lépéseket fog tenni” azok ellen a tartományok és városok ellen, ahol megkísérlik a népszavazások megtartását. Még tovább ment a hamburgi kereszténydemokrata párt vezetősége, amely kijelentette: „A Szociáldemokrata Párt azon az úton halad, hogy az államot veszélyeztető párttá alatkuJjon” ez pedig burkolt fenyegetést jelent és utalást arra, hogy a Szociáldemokrata Pártot a Kommunista Párthoz hasonlóan .törvényen kívül kell helyezni. A bonni hadügyminisztérium is megszólalt, mondván, hogy „bizonyos esetekben a kormány szükségállapotot fog bevezetni”, melyben minden hatalom a szövetségi kancellár és a katonaság kezében lesz. A Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió viszonya Az atomfelfegyverzés megszavazásának légkörében mégis sor került a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti gazdasági, konzuláris és hazatelepítési egyezmény megkötésére, melyenk aláírására Mdkojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese utazott Bcmn- ba. A szerződés, mely az elkövetkező 3 évre 3.15 milliárd márka értékű árucsereforgalmat irányoz elő, a Szovjetunió béke törekvéseinek ,a békés egymásmellett élésnek, a gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok rendszere elvének felszínre jutását jelenti. Ma még nehéz volna állást foglalná, hogy az egyezmény megkötésének, a béke irányába gyakorolt természetszerű hatásán túlmenően, milyen következményei lesznek. Nem merül-e fel a többi nyugati országokban az a gondolat, hogy Nyugat-Németország megelőzi őket a keleteurópai területekkel folytatott kereskedelem gazdasági versenyében, s nem indítja-e őket fokozottabb tevékenységre, hasonló irányban? Nem lehet még azt sem tudni, hogy a szerződések végrehajtása elé nem állít-e háborús uszítás^ a rövidlátó imperialista politika végzetes akadályokat, hogy lehetetlenné tegye a békés együttműködést és háborúba kergesse az emberiségét saját profitja érdekében. A Német Szövetségi Köztársaságban lezajló tömegmegmozdulások azonban biztató jelét nyújtják annak, hogy a dolgozók mindjobban felismerik Adenauer öngyilkos politikájának lényegét és gátat állítanák a háborús fejlődés útjába. Az afrikai államok értekezlete JELMAGYARÁZAT: I. u értekezleten résztvevő független afrikai államok, «.Algéria, amelynek a francia gyarmatosítók ellen kiizdó forradalmi mozgalmának képviselői megfigyelőként vesznek részt az értekezleten. 3. Az angol megszállás alatti Egyiptom (1933-ban), 4. EAK i— Egyesült Arab Köztársaság Közel 76 millió ember képviseletében nyolc afrikai ország: Etiópia, Libéria, Líbia, Marokkó. Szudán, Tunisz és (az Egyesült Arab Köztársaság részéről) E- gylptom küldöttel ültek össze a legifjabb afrikai önálló állem, Ghana fővárosában Accrában, hogy az afrikai népeket érdeklő problémákat megvitassák. Az értekezlet napirendjén szerepel többek között az afrikai függő országok jövője, Algéria problémái, a fajt megkülönböztetés kérdése. Ez a konferencia szemléltetően érzékelteti, milyen óriási változások mentek végbe a „fekete föld* részen” az utolsó évtizedekben. Mint a melléktérképen (jobbra lent) látható, a húsz évvel ezelőtti Afrika benszülötteinek csak egyetlen önálló állama volt, Libéria néger köztársaság, míg Egyiptom, bár névleg független államként szerepelt, ténylegesen brit megszállás alatt állott. A Dél-Afrikai Uniót nem nevezhetjük az afrikai benszíilöttek államának, mert ott az európai származású kisebbség a néger lakosságot elnyomja. Végre napirenden Az eső már napok óta konok egykedvűséggel áztatta az utat, és gáncsomévá gyúrta a gyulavári határt. Benn, a szobában a párt-végrehajtó bizottság tagjai, a járási elvtársak és a termelőcsoportok elnökei beszélgettek, miközben néhányan a jó gazda bosszúságával felváltva szidták a munkahátráltató átkozott időt. Aztán, hogy mindenki megjött, akire vártak, a pátbizottság titkárának hívására körülülték az asztalt. Kovács József elvtárs üdvözölte a meghívottakat és megnyitotta a párt-végrehajtó bi -.ottság ülését, beterjesztette a napirendi pontokat, melyet annak rendje-módja szerint elfogadtak. Első és legfontosafo napirend tehát a termelőszövetkezeti csoportok munkája — mondotta a titkár elvtárs, mire a termelőcsoportok elnökei — bár tud tak a dologról —, jelentőségteljesen összenéztek, olyanformán, mintha mostohaapjukröl derült volna ki, hogy tulajdonképpen édesapjuk. Látszott, kikívánkozik belőlük a szó, legalább csak annyi: no, ideje, hogy végre velünk is törődtök. De nem kellett szólmok, mert a párttitkár, mintha csak a gondolatukba lesett volna, megjegyezte: Eddig keveset törődtünk a termelőcsoportokkal, egyedül a tanácselnök elvtáns foglalkozott velük. Most sem készítettük elő a meg_ szokott alapossággal ezt a napirendet, csak az itt elhangzottakra támaszkodunk — mondotta és átadta a szót Novák elvtársnak a tanács elnökének. No mi lesz ebből? Csak ne az, hogy fogjuk meg és vigyétek — gondolták a termelőcsoporiok elnökei. Igaz, a titkár nem olyan ember, fiatal ugyan, de a pártiskolán sokat tanult, egyenes gondolkodású. A többieket is jól ismerjük, hát csak jó jöhet tőlük. Segíteni akarnák, hát elmondjuk, ami fáj — fűzték tovább az elmélkedést és a végrehajtó bizottsági ülésre meghívottak ismert izgatottsága lassan tűn. Jezett belőlük. Novák elvtárs közben túljutott az első szavakon és arról beszélt, hogy a község öt termelőcsoportjában 65 csa’ád, összesen 473 kát. hold földön gazdálkodik. Többségük az ellenforradalom után alakult és azóta kilépés nem volt, igaz, belépés se nagyon. Egyhelyben topognak, kivéve a Rákóczit, ahol tettek egy lépést előre, rátértek az átlagelosztásra. Az egész beszámoló nem volt hosszú, hasonlított egy kemény, kerekre gyúrt kis hógolyóra, melyet elgurítanak a hegytetőn és még nem tudni, mi lesz belőle, mekkorára nő, mit söpör el, míg a völgybe ér Alig hangt zott el a beszámoló. má>”s csak úgy záporoztak a kérdések. A gépállomás hogyan segíti a termelőcsoportokat és mennyire igénylik ezt a segítséget? Van- nak-e pártcsoportok és hogyan, tevékenykednek? Miben nyilvánul meg a tanács segítsége s a földművesszövetkezet hogyan támogatja a csoportokat? Milyen agronómiái segítséget kapnak? Hm. Ez nem vicc, itt tényleg nem ismernek bennünket — gondolták az elnökök. Novák elvtárs is csak úgy izzadt s kérdéseik tüzében, gyorsan jegyzetelt s máris sorolja tőmondatokban a válaszokat: A termelőszövetkezeti csoportokban általában egy-két-három párttag van, akik a területi alapszervezethez tartoznak, pért- csoportok nincsenek. A tanács legtöbbet a táY>1As?azrlá'V''<fás kialakításában segédkeze.t. Még egyik csoportban sem ért meg
