Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-15 / 63. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉt'ÜJSAG 3 Kétnapos termelőszövetkezeti tanácskozás volt Sarkadon A 8004-es határozatban bistonított kedvezmény a jót dolgozó tsz-eket illetil Március 11-én és 12-én kétnapos termelőszövetkezeti tanácskozást rendezett a járási 'mezőgazdasági osztály Sarkadon, az MSZMP járási bizottságának nagytermében. A tanácskozáson resztvettek a járás valamennyi termelőszövetkezetének elnökei, könyvelői, brigádvezetői, párttitkánai és az összes községi mezőgazda- sági felügyelők, valamint a járási mezőgazdasági osztály dolgozói. Argyelián János mezőgazdasági osztályvezető ‘ megnyitó szavai u- táa, a mezőgazdasági osztály dolgozói részletesen ismertették a 3004-es kormányhatározatot és a megjelent végrehajtási utasítást. Az ismertetést hozzászólások követték, melyek során részletesen megvitatták a tennivalókat és a termelőszövetkezetek vezetői elmondtál!; elképzeléseiket a határozatiban biztosított kedvezmények Igénybevételével kapcsolatban. Majdnem minden termelőszövetkezet bejelentette, hogy a kormány által nyújtott kedvezményes lehetőségek figyelembevételével óldolgozzák 1956. évi ^ tervüket Forgács István, a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet elnöke bejelentette .hogy tervmódosítást hajtanak végre és 60 darab mangalica kocaállományt állítanak be már ez évben, mivel a biztosított vásárlási kedvezménnyel a kocaállomány szaporítása nagyon kifizetőnek látszik. A sarkadi Kossuth Tsz elnöke ugyancsak közölte, hogy 20 darab tenyészkocát vásárolnak még. Lunkán György, a zsadányi Szabadság Termelőszövetkezet elnöke kézzelfogható bizonyítékként mondta el, hogy milyen nagy kedvezményt nyújt az állam a gépi munka fokozott igénybevétele esettén is a termelőszövetkezeteknek fás hoay mennyire jó, ha a terme- Jűszövetikezetek ezt ki iß használ ják. A zsadányi Szabadság Tsz például az eredeti gépállomási munkaszerződés szerint az igényelt gépi munkák után 71 000 forintot kellett volna, hogy fizessen a gépállomásnak. Most viszont, mivel kiegészítették a szerződést gépi ka- szá’ássál, gépi kapálással, rendsodrással, tarlóhántáfisal és szállítással úgy, hogy az igénybevett gépi munka a termelőszövetkezet földterületéneik 1 katasztráüa holdja után a 3 normálholdat meghaladja, dacára annak, hogy a gépállomás sokkal több munkát végez el részükre, mégis a biztosított kedvezményekkel fizetendő mumkadlj lecsökken 50 ezer forintra. A sarkadi Kossuth tsz elnöke bejelentette, hogy a tsz területén lévő nyárfa erdőből dugványokat vágnak, a- melyeket „bákhatas” műveléssel, istállótnágyával kezelve gyökerez- tetnök úgy, hogy őszre kiváló nyárfacsemetéket kapjanak, a- mellyel négy kát. hold nyárfaerdőt kívánnak telepíteni a vizenyős területeken, ahol a szántóföld’ művelés nem kifizető. A nyárfacsemetéket ezen kívül felhasználják szélfogó erdősávok telepítésére is. Azt tervezik, hogy ez évben elültetnek négy sor nyárfát a kiszemelt erdősáv területén és a következő években kőris, tölgy és ezüstfűz telepítéssel szélesítik erdősávok A tanácsokzés résztvevői elmondták, hogy a termelőszövetkezeti tagok örömmel fogadták a 3004-es kormányhatározatot. A tanácskozáson több tszvezető színig „felsóhajtott1’, hogy a kormányhatározat csak a jól dolgozó tsz-eket segíti. Igen! Leszűrhetjük a tanulságot: érdemes jól dolgozni, mert a 3004-es határozatban biztosított kédveamény a jól dolgozó tsz-éket illeti. 180 szamariiát hizlalnak Több mint 100 mázsa élőállatot adott át minden 100 szántóegységről a múlt évben a tótkomlósi Viharsarok Tsz. Ai. idén továbbnövelik a koEÖ® jószágállományt. Hatvan dara/ saját nevelésű ü- szőt továhbtéWésztés céljára már leszerződtek a\Tenyészállatforgal- mi Vállalsfttal. Ezenkívül 180 to- vábbtenyésztésre nem alkalmas marhát állítanak hízóba. A szövetkezet tagjai tervbe vették, hogy a szarvasmarhaállomány számának növelésével saját tenyészetükből biztosítják a hízómarha-létszámot. A tanulás jutalma A szabadkígyó- si egyhónapos el- nökképzó tanfon lyam záróvizsgája alkalmából Ná- nástsy Illés, a megyei mezőgazda- sági osztály vezetője és Sebestény József oktatási e- lőadó átnyújtja a bizonyítványt Nagy Lajosnak, a kamud Rákóczi Termelőszövetkezet elnökének. ízléses csomagolású Mirelité készítmények várják a vevőket A Mirelité Mélyhűtő Vállalat rövidesen több új termékkel gazdagítja gyártmányai választékát. Újdonságnak számít az áttetsző műanyagpohároa töltött jégkrém. a tiszta tejszín és a gyümölcssaláta. A légmentesen zárt pohárhoa műanyagból készült kis kanalat adnak. A háziasszonyok munkájának, megkönnyítésére gyümölccsel töltött, mélyhűtött vajassüteményeket is készítenek. A meggyel, almával és cseresznyével töltött nyers sütemények kis aluminium tepsin, zárt kartondobozban kerülnek a fogyasztóhoz. ~ TI " — 1 fl r — I — T II II — II —| I— | MII I Sajátkészítésű csantlisztte! etetik a nö vended arom- fiakat és a sonfeasiiiriöket A örménykúti Petőfi Tsz-ben gondosan összegyűjtik a levágott állatok csontmaradványait. Ezeket kiszárítják, Xrrúfjd kalapácsos darálóval leőrlik\ / Az így nyeri csontlisztet a csiHék és a hússertések takarmányába keverve eteti!*, A saját készítésű csontliszt takarmányozásában a tsz agronó- musa hasznos tapasztalatokra tett szert. A tapasztalatok alapján ebben az évben tovább fokozzák a csontliszt takarmányozást. Magyar-szovjet mezőgazdasági-napok megyénkben A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Hazafias Népfront megyei elnöksége március 19-én, a magyar—szovjet mezőgazdasági napok keretében Békéscsabán megyei mező- gazdasági konferenciát tart a Bartók Béla Zeneiskola nagytermében. A konferencia résztvevői a délelőtt folyamán meghallgatják \ Rdtos Lajos FM osztályvezet&r Ipari növénytermesztés időszerű kérdései és Szabó Latos FM tangazdaságok főigazgatója: Mezőgazdasági termelőszövetkezetek üzem- szervezési problémái című előadását, melyet vita követ. A magyar—szovjet mezőgazdasági napokat megrendezik a járási székhelyeken is, ahol hasonló tartalmú előadásokat tartanak. lésUa — inas A Békéscsabai Dózsa György úti fodrászüzletben várom, hogy rámkeriiljön a sor. Hárman dolgoznak itt. Két idősebb ember, mesternek nézem őket. De a harmadik, az... az nagyon fiatal. Csak nem ő fog nyírni? Csinos, fiatal legényke. Termete alacsony, haja szőke, arca sima. Fodrászinas a Jóska, — kapom a felvilágosítást. Következem. Nem ö nyír. Megkönnyebbülve, nyakig süly- lyedve a hatalmas székbe, kíváncsiskodom. Hol a mestert, hol az inast zaklatom. Közben fél méterre az orrom hegyétől utánoz a szemtelen tükör, A rokonszenves legényke 8 hónapja dolgozik, tanul itt. A munka nem nehéz — mondja ő — csak sokat kell gyakorolni. Igen, igen, csakhogy a vétett hibákat az áldozat sínyli meg, az ő fejéről ordít a hiba, nem a bűnös kézről. Na, azért ilyen még nem történt meg, jóllehet egyszer — csak egyszer — belekapott ollóval a kezébe. Közben tréfás hangon szólítja munkára egy most érkezett férfi. Eddig engem nézett. A felszólítással azonban mégis elkésett, mert kabátja még rajta volt, mikor ő már szappanhabból készült heggyel várta a szomszéd üres szék előtt. A mestertől, aki rakoncátlan hajammal vív nagy, később győztes háborút, megtudom, hogy ü- gyes, szorgalmas inasuk van. — ís ami a legfontosabb, szereti munkáját. így van kedve az embernek tanítani, — Ügy, én pedig azt hittem, hogy Jóska a fejformámban gyönyörködött olyan sokáig. S közben kiderült, hogy a mester kezét figyelte. Rövid összehasonlítást is hallok, még az inas- nevelés régi és mai módszeréről. A régi módszer: sokszor több pofon, mint étel. Jóskát, az inast már másképp oktatják, ö szokta a két mestert borotválni, ök a médiumok, Persze lassan, óvatosan, betartva a sűrűn kapott tanácsokat. A bozontosfejű gyerekek, de nemcsak ők, hanem az idősebbek is el-el nézik a fejük feleit ollót csattogtató mesterjelöltet, aki napról napra ügyesebb lesz. A belső énem megszólal: szegyeid magad, féltél tőle, nézd, mily ügyesen dolgozik. Igaz is. Szép munka volt. Az előbb még borostás arcú férfi elégedetten simogatja le kopasz tó tt állát. Es Jóska tovább ügyeskedik, tanul. Tizenhat hónap múlva már önállóan fog dolgozni. Biztos kézzel, ahogyan igazi szakemberhez illik. Ami pedig a legfontosabb: az ő életéből már hiányozni fog a régi inasévek keserű emléke. egész kocsma. Először nem értették. Lassan íüzesedtek az arcok. Mesterlegények, fuvarosok, úrbéres jobbágyok, szolganópek mind. Andorás fuvaros a székre ugrott. Harcsa bajusza szúrósan meredt el kerek képéből. — Vége lössz a nyomorúságnak!... — harsogta érces, kemény hangján, mintha a pusztáról belopakodott szél süvöltene a gyihis kocsma asztalai között. Többet aztán az Andorás sem tudott mondani. Egyre csak azt hajtogatta a felzúduló népség zajában: — Vége lösz a nyomorúságnak! Embörok... Vége... Vége! Valami új volt ez. Csudálatos, Imre komám a kezemet szorongatta, ón az övét. Hirtelen a- pámra gondoltam. Tudja-e már? Dehogy tudja, a tanyai sár meglassítja a hírek futását. Vége lesz a nyomorúságnak? Kukoricakásának? Botozásnak?..; Mennyi kérdés tolongó’t a szívemben! Imre már éljenzett. Nemcsak ő, az egész összese regiert nép. Engem is elkapott a tűz. Andorás fuvaros hangja szétterpeszkedett a zsivajgó lármán: — Vége lössz a nyomorúság-* mák! Erabörök!.,; Vége! A fél falu összeszaladt a nagy hűre. Hetek, hónapok futottak egymás után, és amikor a magyar kormány tízezer főből álló rendes nemzetőrség felállítására hadfogadóhelyeket tett, mi ketten Imrével az elsőik közört jelentkeztünk. Huszonegyen csaptunk fel akkor Önkéntes nemzetőrnek Orosházán; tizenhét mesterlegény volt közöttünk: szabó, kalapos, asztalos: az én Imre komám takács: a szőlőbeli ta- kácsmester fia, aztán kötélverő, piktor, csizmadia. Én egyedül lakatos. Volt egy kereskedő is, meghárom zsellérlegémy. Nem ismertem őket, valahonnan egy Komlós alatti uradalomból jöttek. Koranyári hajnalra kélt a nap, amikor mi, újonc nemzetőrök először pillantottuk meg s híres-nevező es Szesed városának tornyait, ahová irányítottak volt bennünket. Mire összegyülekeztünk, vagy ezren, egy iradatlan naiv kaszárnya udvarán, azon minutábam megkezdték az osztogatást, Kit ide, kit oda, ebbe, vagy abba" a regimentbe. Neon sokat vesződtek véle, egy tollforgató nemzetőr összeírta a nevünket, meg, hogy ki, melyik faluból rukkolt be. Rám is sor került hamarost, — Szűcs István.,. — mondtam —, Orosházám). Azzal, fölpörcögette a nevein a második századhoz, utánam meg az Imrét is. Ki sem tudom tán mondani, mennyire örvendett a szívünk, hogy együvé ke- rülközött a beírásunk, hiszen azóta, hogy össaeösmenkedtünk, nehezen váltunk volna meg egymástól. Később, mikorra már nyugosztaló ideje felé feözelgett a nap, egymással ismerkedtünk. Legtöbbje a mi vidékünkről, jött. sok mester legény kerül között közülük, meg cselédek, zsellérek. Csepregi. Molnár. Bikádi, Berta. Bacsúr meg hasonló ne- vűek. Már a nevük is mutatta, hogy alföldi, puszta’' szegénvle- gA"” mind \| úJtak a naook, hetek. Dam- 1 1 janics Janos iett a főparancsnokunk, akit később már csak Apáinknak szólítottunk. Regimentünk egyre keményebbé kovácsolódott. Augusztusi nyár sűrűsödött már a táj fölött, egyre forróbb lehelettel, egyre szi- lajábbul, akárcsak az a rengeteg sok vészhír ami délről vág- fatot felfelé, hogy rémületet keltsen az országban. Akkor, augusztus' végén keltjei a mi ihonvédéletünk legszebb napja. Puskánkat szorítva sorakoztunk fel Szeged város főterén. A rengeteg nagy házerdő, a tornyok, mind úgy tetszett, mintha minket ünnepeltek volna. Soha nem fejeltem azokat a pillanatokat Harsogó köszöntéssel fogadtuk Damjanics főiparancsnok urunkat, akit akkoron már a regiment minden katonája szívébe zárt. Ott a város főterén az e- gész zászlóalj előtt tette szívére a kezét és harsány, messzire csengő hangon mondotta élőnkbe a honvéd esküt. Felelt reá az egész zászlóalj: esküdtünk, esküd lünk hazánkra, drága honunkra, szabadságunkra, esküdtünk tiszta szívből, honfiúi lelkesedéssel mondván főparancsnokunk után: , »Esküszünk, hogy a magyar alkotmányt tisztelni és oltalmazni fogjuk, A magyar hadügyminiszternek, vezéreinknek, többi elöljáróinknak engedelmeskedünk, őket megbecsüljük, védelmezzük, parancsolatjaikra és rendeléseikre minden szolgaiatokban figyeknezünk, minden ellenség ellen, bárki legyen is, akárhol fogja az alkotmány kívánni, akár vízen, akár szárazon, mind éjjel-nappal, mind a csatákban, megtámadásokban, harcokban és ütközetekben, mindennemű történetekben, mindenütt mindenkor és minden alkalommal bátran és vitéz módon hadakozunk, gyalog és lovas zászlóinkat soha el nem hagyjuk, az ellenséggel semmi cimboráskodásha nem ereszkedünk. magunkat mindenkor úgy viseljük, mint az alkotmány és hadi törvények kíván iák, é<* mint a haza védőihez illik, és annál- fogva becsületesen élni és meg is halni kívánunk!”- ... és meg is halni kívánunk! — zúgta D*”">*anirs után az egész zászlóalj, ml, az.
