Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

4

BÉKÉS MEGYEI NEPŰJSAG

PETŐFI SÁNDOR:

Egy gondolat hónt engemet...

Zgy gondolat bánt engemet Vgyban, párnák kőit halni meg! .aasan hervadni el» mini a virág.

•V melyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszil. Mely elhagyott üres szobában All.

Ne ily halált adj, Istenem,

N« ily halált adj én nekem I tegyek fa, melyen villám fut

(keresetül,

Vagy melyet szélvész csavar ki

(tövestül;

tegyek köszín, mit a hegyről

(a völgybe 'iget-földet rázó mennydörgés dönt

(le... Ha majd minden rabszolga nép lármát megunva síkra lép,

'irosló arccal és piros zászlókkal

is a zászlókon eme szent Jelszóval: .Világszabadság V

8 ezt elharsogják,

Kiharsogják kelettől nyugatig,

8 a zsarnokság velük megütközik; Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon nz ifjúi vér ki szívemből 8 ha ajkam örömteli végszava zendül Hadd nyelje el azt az aczéii zörej,

A trombita hangja, az ágyúdörej,

8 holttestemen át f újó paripák

Száguldjanak a kivívott diadalra,

9 OH hogyjanak engemet

(összetiporva

Ott szedjék össze elszórt csontomat. Ha Jön majd a nagy temetési nap. Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik éned hallak, szent vllágszabadság (Pest, 1847)

Valami „nagykutya” rezidenciája volt a hárommillió koldus országában a sarkadí gimnázium mostani épülete. Látszik, hogy nem középiskola céljára épült, de a találékonyság és az akarat a követelményeknek megfelelő iskolát csinált belőle.

Amikor belépünk a vasrácsos, díszes kapun, éppen szünet közben találjuk az ifjúságot. A kellemesebb Idő mindenkit kicsal a tanteremből, és kezükben könyvekkel, füzetekkel sétálnak, olvasgatnak. A harmadikosok között beszélget Szabó Ilona, az iskola KISZ-titkára. Feketeszemű, nyílttekintetű lány. Édesapja a Nagygyantéi Gépállomáson dolgozik, s amint hírét halljuk: kemény, kommunista harcos.

A lánya sem marad mögötte, állítom! Amikor elmondom neki, hogy infer jút szeretnék kérni tőle, a megye egyik legfiatalabb KISZ- titkárától, örömmel, készségesen szól: *

— Tessék! Ugyanis sok mondanivalóm van!

— Igen? Ennek örülünk!...

Hogyne örülnénk, hiszen a sok

mondanivaló is az aktív ifjúsági élet egyik jele.

Csausz Vilmos igazgató elvtárs irodájában készül az interjú. Csausz elvtársnak órája van, rövid, néhány szó után távozik.

Nos,

kedves Szabó Ilonka

öntse hát ki a szívét! Az első kérdésem ml is lenne más: erős-e a KISZ-szervezet a sarkad! gimnáziumban?

Látom, hogy a kérdés Szabó Ilonának egyáltalán nem fogas. ‘

— Erős! Mostmár az. ötven tagunk van!

—■ És mi volt a helyzet régebben? Tavaly?

Elgondolkozik kicsit. Gondolatait rendezi, — látom.

— Tavaly, március 8-án bontottunk zászlót. Akkor még csak kilencen voltunk, de még abban a hónapban tizenöten lettünk. így kezdődött a KISZ-élet.

Elmondja később, hogy nehezen birkóztak meg a ferde nézetekkel, hangokkal. De sikerült!

— Ferde nézetek?

— Igen. A mostani negyedik osztály az ellenforradalom idején nagyon összekúszálódott. Nyolcán a hőzöngők közé sodródtak, és ész nélkül éltek. Még fegyvert is hoztak be az iskolába!

. MIHAL

Lassan bontakozik ki előttem egy iskola-közösség egész akkori élete, vitái, harcok egymás ellen, és ki tudja, miért, — azután a KISZ megalakulása, küzdelme, sokszor a megvetés ellen is.

— Sokan nem is szóltak hozzánk, KISZ-tagokhoz. hónapokig. Azt gondolja az elvtárs, könnyen viseltük el? Nem, nagyon nehezen. De mi győztünk: kiszesek.

— És most?

Munkatér veket mutat

és a legapróbb bejegyzésekhez Is értelmes és okos gondolatokat fűz.

— A közösségi szellem kialakítása, a személyi viták teljes megszüntetése a célunk. Néhány hete határoztuk el, hogy minden KISZ- tag, de azok is, akik tagok szeretnének lenni, KlSZ-megbízatá- sokat kapnak. Munkával bizonyítsál:: be, hogy közénk valók!...

Ez helyes, és nagyon jó! Majd második kérdésem hangzik el:

— Március 15-ére hogyan készült a KISZ-szervezet? Elmondják-e az ifjúságnak azt a történelmileg is bebizonyosodott tényt, hogy az 1956-os ellenforradalom 1848 igaz eszményeit is sárba tiporta?

— El. De nemcsak baráti beszélgetések során, hanem, hogy úgy mondjam: szervezetten is. A március 15-i iskolai ünnepség e- lőkészitésével Bertók Katalin

KISZ-tagot bíztuk meg. Előadások, faliújság-cikkek sorozatát jelentettük meg, — Kiss Ilona és Kloiber Sándor KISZ-tagok a felelősek —, és minden előadás,

írás a korabeli európai forradalmak közé sorolva' mutatja’ Ué ét. értékeli március 15 jelentőségét. Ha tudja és érezte valaki, hogy az ellenforraöalmárok által félrevezetett hangoskodók miként alja- sították le Petőfi, Táncsics és Kossuth harcát, az akkori szabadságtörekvések jelszavait, — mi tudjuk, itt Sarkadon! ...Hallottuk, láttuk és éreztük. Be is mutatjuk mindenkinek, hogy ez így 'igaz! Kiállítást készítünk „Az ellenforradalom Sarkadon” címmel.

A távolabbi tervekről is szó e- sik még, és jóleső érzés megállapítani, hogy a gimnázium KISZ szervezete széleslátókörű, és reális, tanító, nevelő tervekkel foglalkozik. Március 15 megünneplését összekapcsolják az 1945 április 4-én végre felvirradó felszabadulás és szabadság ünnepnapjával, mert azt mondják, hogy

mindaz, amit a 48-as ifjak akartak, 1945-ben valósult meg igazán

— Ezt látni kell, és tudni is, és mi legtöbben akkor is tudtuk, a- mikor 56 októberében az ellenforradalom mást üvöltött a hiszékeny emberek fülébe.

Nagyon határozottan mondja ezt Szabó Ilona, a megye egyik legfiaialabb KISZ-titkára, és é- rezzük, hogy amit mond, az a szívéből fakad, tiszta, őszinte.

ötvenen vannak, és erősek.

— Félre lehetne-e vezetni még- egyszer a sarkadi gimnázistákat?

Kemény, határozott a válasz:

— Nem, soha!...

Sass Ervin

József Attila járási szavalóversenifröl

(Tudósítónktól.)

Az elmúlt szombaton, március 8~án rendezték meg a József Attila járási szavalóversenyt Sarkul- dón. A s mim! óversenyen a sarkad» gimnázium, Sarkadkerseztúr, Ilkán y. Kötegyán és Sarkad község gek általános iskoláinak szavaim vettek részt, összesen 36-an.

A héttagú bíráló bizottság tagjainak, Borulár József magyarszakos tanár vezetésével bizony nagy gondjába került, hogy pontozással kiválasszák a jók közül is a legjobbakat, akik a megyei döntőbe kerülhetnek. Gimnázium csoportjából Paál Gyula lett az első József Attila: Kései sirató, Ady Endre: A grófi szérűn és Petőfi: írásközben című költeményének előadásával. Az általános iskolások közül az elsőnek kijáró legtöbb pontot Lipták Katalin, a sarkadi 1. sz. általános iskola tanulója szerezte meg, aki Petőfi: Szeptember végén, Ady: Hadak útja és Arany: V. László című versét sza> valta el kifogástalanul. Második Lafleur Erzsébet leit a kötegyáá általános iskolától, harmadik p? dig Fazekas Eszter a scrlcadke- resztúri általános iskolától.

Mindannyian résztvesznek majd t megyei szavalóversenyen is. A •zavalóverseny összes résztvevőjét emléklappal jutalmazták meg. as első 16 helyezeti pedig értékei könyv- és érem jutalomban is részesült,

Bertalan Ferem

6 honvédéi, a hon katonái.

Lengtek, lobogtak a zászlók Szeged város főterén, fénylett a honfiúi lelkesedés az emberek orcáján, amikor zászlóaljunk, élen Damjanics főparancsnokkai elindult hosszú útjára a délvidék felé. Egymás után hat század, harminc tizedbe esopor,ózva meneteltünk, énekeltünk, bú- osúzkodtunk Szegedtől.

Valahol délvidéken, egy kis falucska mellett táboroztunk le. ott kaptam meg Barlskám első levelét Remegő kézzel bontottam két hónapja az volt az első híradás falumból. Orosházáról. A segédtanítóval íratta, azegény (kislány nem értett a betűvetéshez.

„Kedves. Pistám... — így kezűé Borbika, — tudatom véled., hogy a Szegeden írott leve:éri hozzám érkezett. Örömest jutott tudomásomra, hogy nincsen semmi bajod, Jól vagy. mit nékem i* kívántál, és szüléimnek ök üzenik: megvannak. Azt írád, kedvesem, hogy tegye1: hivságot hozzád... Én megte- «*etn, tudhatod, hogy seüki más nem kei! nékem, csal; te. Eaen

levelei a segédtanító úr írja, da ő Is azt monda, hogy még a héten felcsap honvédnek, mat véle is számol a haza. Szerető csókjaimat küldöm, Boris ka.”

— Boráka... — susogtam, és belebámultam a parázsló tábortűz vörös izzásába. Hosszú út volt már mögöttünk, de hosszú még előttünk is: ki tudja hová vezet.

jC zeptember első napjaiban értünk a perlaszi sáncok alá. öl ezernyi ellenség állt ott fegyverben, hogy földünkre törjenek. A hajnal még messzi volt, amikor csatarendbe igazodott az egész regiment. Mi a sánc északi lejtője előtt, mellettünk a zöldhaj tókás lengyel vadászok ármádiája, napnyugatnak, az éj sötétjébe burkolózva meg félszázad Würtomberg liuszár, valahol messzebb pedig a dobra- ceni zászlóalj. Az ég alján halványpiros csík szaladt végig, a rezgő fényű csil- iagocsicák egymás után oltották ki lángjukat, de az esthajnal csillag még sokéig ott ragyogott a pirosszínű derengés fölött. A föld barna színű volt. ezer éezer homvédrisha festette barnára a perlaszi sánc környékét. Csatarendbe igazodva vártuk a jelt.

Megtapogattam a ruhám zsebét. Boriikká levele zöiremt meg a kezem alatt. Valami olyasféle érzés szorongatta a szívem, hogy látom-e még egyszer kedves arcát? Azokat a boldogságtól, gyönyörűségtől tágranyüt kék szemeket?

Ahogy így gondjainkba temetkezve nehezedett ránk a várakozás, egyszerre hirtelen ropogva rontott bélé a hajnali csendbe a harci dobok csatái'* hívó riadása. A dobpergésre tüzet okádva bődültek el a napkeleti dombhajlatra felhúzott ágyuk. A golyóbisok sivítva vil- lémlottak el a fejünk fölött, aztán csak azt láttuk, hogy iszonyatos robbanással csapnak be a perlaszi sáncokba. Tombolt az ágyúharc. Megnyitották a torkukat a sánc ágyúi is, az első bombazápor előttünk robbant Mindent elborított a füst, kese- rű puskapor&zag facsarta az or runfcat. Még hallottam Dam’s

nies apánk zengő hangját valahol a füst-lángtanger kellő közepén:

— Előre fiaim! Utánam!...

Aztán minden egybeíulladt:

dobpergés, ágyuk bömbölése, golyóbisok sikoltása, robbanás, lángtemger, füst, puslkaporbűzi megindult az egész regiment.

— Roham! Előre honvédek!.,,

Imre mellettem rohant. Szuronyos puskáját előre szegezte. Aztán ő is elveszett meüöleiri, csak a vészes kavarodást láttam, meg a robbanások lángjában egyre jobban közeledő sáncot. Még tíz futólépés, még öt! Egy tiszt rám emelte a pisztolyát: erőm megfeszítve vetettem rá magam. Lőtt. A fejem mellett vilyogott el a golyóbis. Hogy nem talált, a handsárjához ka? pott. Rémülettől eltorzult képpel! meredt rám, a szeme döbbenetesen kikerekedett. Amikor halálos sújtásna emelte görbe kardját, recsegve fúródott puskám szuronya a testébe. Elbukott. A száján vastag sugárban ömlött a tér.

Item! Megöltem... Vetett - nékem az *z ember6 * * 9 Akkor nem kerü üközőit időm gt a dőlni véle, pedig sokat vétett: j mi földünket, hazánkat, szabad Ságunkat akarta elorozni, Boris kám, anyám, apám megölni., Regimentünk zászlajával Ki< Pali sodródott felém. Gondolat- talanul, testem sem érezve ron toítam tovább a zástzló csattog) selyme nyomában, áttörni j sáncot! Mindent elsöpörve tóm bolt, hömpölygőit a sáncvédökr a szuronyroham.

...így történt valahogy. Ebbes az első, véres csatában lettün! igazából drága szép honunk vé dói, oltalmazó hadserege.

Tenyérnyire sem baktatott U égi útján a nap a földek feleli amikor Kis Pali kitűzte a per laszi sáncra a győzelmi lobogói Az ellenség futott, irhájuk« bújtatták, ágyúikat is odahagy Iák, oda a sáncot, fegyverüké Drakulics, a vezérük hanyatt homlok futott Titelbe.

Gyózedelmünk nyílvánval volt. Ezer- és ezer honvéd ajké ró! harsogva szállt a győzeta nóta, köszöntötte a fénylő napo és gátat nem ismerve ölelte ti ' i1 a megvívott pertac-v ■