Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai egyesüijeiekt MUNKÁS QKfPARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA. 1933. MÁRCIUS 2., VASÄRNAP Ara 60 fillér III. ÉVFOLYAM, 52. SZÄM NYILATKOZAT a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a Román Népköztársaság kormánya és a Román Munkáspárt küldöttségeinek tárgyalásairól 1958 február 20. és 28. között a Román Népköztársaság kormányának és a Román Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége látogatást tett a Román Népköz­társaságban. E látogatás 'olyanián a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság kormány- és pártküldöttségei megbeszéléseket folytattak Bukarestben. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségében a következő elvtársak vettek részt: Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter, Apró Antal, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnö­kének első helyettese, Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tagja, Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, Sebes István, a külügyminiszter helyettese, Keleti Ferenc, a Ma­gyar Népköztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Román Népköztársaság kormánya és a Román Munkáspárt küldöttségében a követ­kező elvtársak vettek részt: Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bi- eottságának első titkára, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének tagja, Chivu Stoica, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Ro­mán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Petra Borila, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa el­nökének helyettese, Nicolae Ceausescu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tit­kára, Alexandru Mogfioiros, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének helyettese, Avram Buna- ciu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter, Paul Niculescu- Mizil, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. A tárgyalások folyamán a felek kölcsönösen tájékoztatták egymást kormányaik és pártjaik tevékenységéről, behatóan elemezték baráti kapcsolataik továbbfejlesztéséuék kérdé­seit és a két országot érdeklő legfontosabb nemzetközi kérdéseket. A baráti együttműködés szellemében folytatott széleskörű véleménycsere soráu a két küldöttség megállapította, hogy nézeteik az összes megvizsgált kérdésekben azonosak. I. A magyar és román barátság­nak mély történelmi gyökerei vannak. Bár a magyarországi és a romániai volt uralkodó osztá­lyok nemzeti elnyomó politikát folytattak és nacionalista gyűlöl­ködést szítva egymásra uszították a magyar és a román dolgozókat, ennek ellenére a magyar és a ro­mán nép legjobb fial egyesítet­ték erőiket és forradalmi harco­kat vívtak a két nép közötti ba­rátságért, a szabadságért és a tár­sadalmi haladásért. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom hatására mind Magyarországon, mind Romániában megalakultak a kommunista pártok és a mun­kásosztály a haladó erők élén tu­datos harcot kezdett a két nép testvéri együttélését zavaró és mérgező sovinizmus ellen, az iga­zi barátság megteremtéséért. A két ország munkásosztálya sok vértanút áldozott a közös ügyért vívott küzdelemben. Miután a magyar és a román nép felszabadult a fasiszta iga alól és saját kezébe vette sorsá­nak irányítását, a szocializmus é- pítésének útjára lépett és örökre végetvslett a kizsákmányoló osz­tályok által szított gyűlölködés­nek. A két nép között tartós ba­rátság jött létre, amely a prole- *ér nemzetköziség, a kölcsönös megbecsülés, a területi épség tiszteletbentartása, a szuverénitás5 *j • belügyikbe való be nem a- vatkozái, *z együttműködés és a kölcsönös testvéri segélynyújtás elveire épül. A magyar—román barátság ki­állta a nehéz idők próbáját is. Amikor Magyarország független­ségére és szocialista vívmányaira tört az ellenforradalom, a román nép az elsők között nyújtott test­véri segítséget, amelyre a magyar nép hálával gondol. A román nép örül, hogy a magyar dolgozók az ellenforradalmat leküzdötték, an­nak súlyos következményeit fel­számolták, s az ország politikai, gazdasági és kulturális fejlődésé­ben sikereket értek el. Mindkét fél hangsúlyozza: ha­tározottan fel kell lépnünk az im­perialista erőknek a szocializmust építő országok belügyeibe való minden beavatkozási kísérletével szemben és szüntelenül fokoz­nunk kell az éberséget az osztály­ellenség minden olyan próbálko­zása ellen, amelynek célja aláás­ni, gyengíteni a népi hatalmat. II. Szocialista országaink kapcsola­tait méltóan fejezi ki az 1948 ja­nuár 24-én kötött barátsági, e- gyüttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés, a sokolda­lú magyar—román együttműkö­dés történelmi okmánya. E szer­ződés szellemében a két ország kapcsolatai eredményesen fejlőd­tek. A két fél a tárgyalások során megegyezett abban, hogy tovább szélesíti és fejleszti a Magyar Népköztársaság és a Román Nép- köztársaság gazdasági együttmű­ködését. Az elkövetkező években növeli a két ország közötti áru­csereforgalmat és e célból az 1958—60. évi időszakra kereske­delmi egyezményt köt. A két küldöttség megállapodott abban, hogy magyar—román ve­gyes gazdasági együttműködés! kormánybizottságot létesít. Ez a bizottság Irányítani és fej tesztem fogja a kétoldalú gazdasági együtt­működést, figyelembe véve a köl­csönös gazdasági segítség tanácsá­nak ajánlásait. Mindkét küldöttség megelége­déssel állapítja meg, hogy a két ország kulturális kapcsolatai a Magyar Népköztársaság és a Ro­mán Népköztársaság között tíz éve megkötött kulturális egyezmény­nek megfelelően eredményesei’ fejlődnek. A kulturális élet min­den ágában, különösen a magyal és a román nép szabadságáért és nemzeti függetlenségéért közösen vívott történeteid harcainak tanul* mányozásáért és a közös forradal­mi hagyományok ápolásáért és ta­nításáért az együttműködést a jö- vőben is fejlesztik. A felek elhatá­rozták, hogy elősegítik a szocializ­mus építésének minden területén elért eredményeik kölcsönös jobb megismertetését, A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság, mint a Szovjetunió vezette szocialista tá­bor testvéri nagy családjának tag­jai kifejezik szilárd elhatározásu­kat, hogy a jövőben is minden esz­közzel hozzájárudnak a szocialista tábor egvségének erősítéséhez. III. A magyar'éa a román kormány, j (Folytatás a 2. oldaton.) B szervezett munkások mutassanak példát a termelésben Marosán György beszéde a SZOT kongresszuson A Szakszervezetek XIX. kongresszusának első napján, pénteken felszólalt Marosán György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Beszédében többek között a következőket mondotta: Engedjék meg, hogy átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Központ; Bizottságának és több százezer kommunistának forró, elvtársi, munkástestvéri üdvözle­tét a Magyar Szakszervezetek Ta­nácsa XIX. kongresszusa kül­dötteinek és egyben az egész ma­gyar szervezett munkásságnak. A világ szervezett munkásságá­nak a figj^lme az Önök munkája felé fordul ezekben a napokban. Ennek a kongresszusnak a jelen­tősége éppen abban van, hogy megtanácskozza, milyen segítsé­get tud adni a munkásosztály vezető erejének, a pártnak abban a nehéz küzdelemben, amelyet Magyarország további felemelke­déséért, népünk jövőjéért folytat. Nem kicsik ezek a feladatok, de biztosra vesszük, hogy ha az a majdnem két millió szervezett munkás, akit itt Önök képvisel­nek, felsorakozik pártunk politi­kája mellett, és sikerrel vívja meg az üzemekben mindennapi poli­tikai és termelés] csatáját, nincs olyan nehézség, amit le ne küz- denénk. Pártunk Központi Bizottsága számít az Önök támogatására, a szervezett munkásság áldo­zatkész, szívós, kitartó har­cára. Az elmúlt tizenkét esztendőben a politikai és gazdaságpolitikai hibák ellenére hatalmas eredmé­nyeket értünk el. Nagyok az el­lenforradalom óta elért eredmé­nyeink is, de még távol vagyunk attól, hogy elégedettek legyünk, ellenkezőleg, rengeteg még a ten­nivalónk. Az elvtársak valamennyien jól tudják, hogy munkásosztályunk életszínvonala eddig soha nem volt ilyen magas. Erre valameny- nyien büszkék lehetünk. Hiba volna azonban, ha az elmúlt esz­tendőben elért eredményeket egy­szerűen csak saját érdemünknek tudnánk be. Eredményeinkben igen jelentős mértékben benne van az a támogatás, amit nagy és áldozatkész barátunktól, a Szovjetuniótól, a kínai néptől és a többi népi demokratikus test­véri néptől kaptunk. Ma már a- zonban úgy vetődik fel a kérdés, hogy saját lábunkra kell álla- nunk. A szervezett munkások leg­jobbjai mutassanak olyan példát a termelésben, az ön­költségcsökkentésben, a taka­rékosságban, amely magával ragadja a többi dolgozót. Személyekre való tekintet nél­kül folytassanak kíméletlen har­cot a népi vagyon fosztogatói el­len, érjék el, hogy az üzemek dolgozói vessék ki maguk közül a pazarlókat és a tolvajokat. A le­vert ellenség gazdasági fronton kártevéssel harcol most ellenünk. Ezt csak az önök segítségével, a törvény legteljesebb szigorának alkalmazásával béníthatjuk meg. Az ellenség azt hirdeti, hogy csak egy nap a világ. Közönyt, nemtö­rődömséget akar beleplántálni a dolgozókba. Azt reméli ettől, hogy rosszabbul megy majd a munka, kisebb lesz a termelés, hogy meg­lazítja a fegyelmet, rontja az er­kölcsöket. Minden munkással meg kell értetni és egész népünk­nek tudnia kell, hogy a munkás­osztály a dolgozó magyar nép távlatai ragvogóak és annál ra­gyogóbbak lesznek, minél harco­sabban, kitartóbban küzdünk ér­te a társadalmi életben, a politi­kai életben és a munkapadnál. Ezután a magyar szakszerveze­tek régi harcairól beszélt, majd így folytatta: A szervezett munkásságot a marxizmus eszméje, a kom­munista kiáltvány eszméje, a leninizmus eszméje kovácsol­ta széttörhetetlen egységgé. A történelem szemétdombjára ke­rültek a császárok, királyok, ka­pitalisták, földbirtokosok és min­denféle nemzetárulók. A közel­múlt irányát pedig történelmileg és politikailag mi szabtuk meg, mint ahogy mi szabjuk meg a mának, a szocialista építésnek és a jövőnek nagy távlatait is. Ma­gyarországon minden szervezett munkásnak tudnia kell, hogy az elmúlt évtizedben mindenki meg­méretett, és különösen megmére­tett az ellenforradalom napjaiban. A munkásosztály, a dolgozó pa­rasztsággal együtt hitet tett a né­pi demokrácia mellett. Az ellen­forradalom elleni fellépésével, az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverésével, a tizenhárom eszten­dő történelmi vívmányainak meg­védésével kifejezte hűségét * párthoz, a szocializmushoz. A kommunisták ország-világ előtt bebizonyították eszmei, politikai, szervezeti egységüket. Bebizonyí­tották, hogy a régi Szektás hibák­kal szakító és a revizionista áru­lókkal kíméletlenül leszámoló marxista-leninista vezetés mellett mindig készek harcolni minden­ki ellen, aki akár itthon, akás külföldön fel meri emelni kezét a munkásosztály hatalma ellen. Azoknak a kispolgároknak, a- kik hamis és liazug ideológiá­jukkal szeretik kétségbevouni a munkásosztály vezető szere­pét, végre tudomásul kell ven­niük, hogyha van jólét Ma­gyarországon a tömegek szá­mára, ha van biztonság a má­ban és perspektíva a holnap­ban, szép jövő a fiatalságunk számára, azt mindenekelőtt a Magyar Szocialista Munkás­párt vezette, magyar szerve­zett munkásság biztosítja. Ma már a szakszervezetekben nemcsak az ipari munkásság tö­mörül, hanem együtt vannak a mezőgazdaság dolgozói, az alkal­mazottak és a hivatalnokok, a mérnökök, a pedagógusok, az or­vosok, a művészek és az újság­írók, a magyar kultúra hatalmas hálózatának munkásai. Mit jelent ez? A városi és a falusi dolgozók! összefogását, a fizikai és a szelle­mi dolgozók összefogását. A szak­szervezet e dolgozó osztályok é* rétegek szövetségének legkifeje­zőbb megtestesülése, a legfonto­sabb tömegszervezet. Volt-e vala­ha a magyar társadalmi életnek Ilyen széleshálózatú szervezete? Soha! Igaz, hogy a városi és a fa­lusi dolgozók, a fizikai és a szel­lemi munkások e nemes gyüleke­zetében nincs benne Mindszenty, nincsenek grófok, mágnások é* kapitalisták, de azt hiszem, ne­künk nem hiányzik az olyan nem­zeti egység, amely őket is magá­ban foglalja. Csak az az igazi nemzeti, népi egység, amely elle­nük jön létre. (Folytatás a ?. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents