Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. március väs&rnap i\YI LÁTK OKÁT (ToltfcMis az 1. oldalról.) •melyek a szocialista tábor több) országával együtt következetesen valósítják meg a békés együttélés politikáját, megelégedéssel álla­pítják meg, hogy e politika alapel­veit jelenleg a világ közvélemé­nyének legszélesebb körei tevéke­nyen támogatják. Ezeket az elve­ket Sikeresen alkalmazzák a szoci­alista országok és számos európai, ázsiai és afrikai nem szocialista ország között. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság nemzetkö­zi kapcsolataikban következete­sen alkalmazni fogják a jövőben Ss az ENSZ alapokmányának el­veit, amelyek arra kötelezik mind a nagy-, mind a kisállamokat, hogy az egyenlőség és a kölcsö­nös tisztelet alapján egyesítsék erőfeszítéseiket a béke és a nem­zetközi biztonság megőrzéséért. A felek támogatják a Német Dc-mokratikus Köztársaságnak azt a javaslatát, hogy a két né­met állam kezdjen közvetlen tár­gyalásokat Németország egyesíté­séért, vonják ki a külföldi csapa­tokat Németország, valamint a többi nyugat- és keleteurópai or­szág területéről, s hogy a két né­met állam mondjon le hadseregé­nek atomfegyverrel való felszere­léséről. Mindkét nép életbevágó érdeke, hogy a német militariz- ttius ne veszélyeztethesse Ismét Európa népeinek biztonságát, és a Világ békéjét. A magyar kormány helyesli és támogatja a román kormánynak a balkáni országok kormányaihoz Intézett felhívását, amely nem­csak a délkelet-európai országok, köztük Magyarország érdekeinek felel meg, hanem nagy jelentősé­gű keftleményezés az általános béke szempontjából Is. i A két kormány teljes egészében egyetért a legyei kormány ama javaslatával, hogy a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köz­társaság és a Német Demokrati­kus Köztársaság valamint a Né­met Szövetségi Köztársaság terü­letén létesítsenek atomfegyver- mentes övezetet. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság kormá­nyai üdvözlik a Kínai Népköztár­saság és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormányainak a kínai önkéntesek Koreából való kivonására vonatkozó kezdemé­nyezését Ez értékes hozzájárulás a koreai kérdés békés ütőn való rendezéséhez, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez és a béke megszilárdításához. A feleik együttérzésüket és szolida­ritásukat fejezik ki az arab népek-1 nek, valamint más ázsiai és afrikai népeknek a gyarmati iga végleges lerázásáért, a teljes nemzeti füg­getlenségért és szuveréndtásért folytatott harca iránt. Mindkét kormány támogatja a szovjet kormány javaslatát egy magasabbszírctű kormányfői érte­kezlet összehívására, mert úgy vé­li, hogy ez megfelel a béke és a népek biztonsága életbevágó érde­keinek. Ez az értekezlet megnyitná az űrt at más, bonyolultabb nemzet­közi kérdések megoldására is. Ugyanakkor a két küldöttség nem hagyhatja figyelmen kívül azt a veszélyt, amelyet a nyugati hatalmak, s elsősorban az Észak- amerikai Egyesült Államok kor­mánykörei által továbbra is folyta­tott enőpolitika jelent. A fegyverkezési hajsza és a hi­degháború, a szocialista országok •körüli katonai bázisok rendszeré­nek megteremtése, az északatlanti szövetség tagállamai területén a* íomtöltetű rakéták kilövésére szol­gáló berendezések létesítése a né­pek jogos aggodalmát váltja ki. | A magyar és a román kormány népük akaratának megfelelően visszautasítja az Amerikai Egye­sült Államok kormányának azon próbálkozásait, hogy egyes európai szocialista országok társadalmi rendjét nemzetközi tárgyalásokon vitassa. Az ilyen kísérleteket szu­verén államaink belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozásnak tekintik. Amíg fennáll a támadó jellegű Északatlanti Szövetség és nem valósult meg az európai kollektív biztonság, a Magyar Népköztársa­ság és a Román Népköztársaság e fenyegetett béke védelmében ren­dületlenül erősíti a varsói szerző­dés szervezetét Ez a szervezet vé­delmezője a szocialista országok biztonságának, függetlenségének és Európa békéjének. IV. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság baráti kapcsolatai elmélyítésének és fej­lesztésének alapvető biztosítéka az a gyümölcsöző együttműködés, a- mely a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Román Munkás Párt között megvalósult. Pártjainkra hárul az a történelmi feladat, hogy a két ország népeit a szocializmus építésének útján vezessék. A két párt közötti véleménycse­re megmutatta, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom alapvető kédéseiben álláspontjuk azonos. A két küldöttség hangsúlyozza a kommunista • és munkáspártok képviselőinek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfor­dulója alkalmából Moszkvában megtartott értekezletének történel­mi jelentőségét. Az ott hozott ha­tározatok nagy segítséget nyújta­nak pártjainknak és a nemzetközi * munkásmozgalomnak. A két pártküldöttség rendkívül fontosnak tartja a két párt közötti együttműködésit, az elvtársi kap­csolatokat és a jövőben is megtár­gyalja közösen a szocializmusért és a békéért folyó harc legfonto­sabb kérdéseit. A Magyar Szocialista Munkás­pártot és a Román Munkáspártot egész tevékenységében, a szocia­lizmus építésében a marxista—le­ninista elmélet vezérli. Tanulnak a Szovjetunió Kommunista Párt­jának és a többi kommunista és munkáspárt gazdag tapasztalatai­ból, alkotó módon, a nemzeti sajá­tosságok figyelembevételével al­kalmazzák a marxizmus—leniniz- mus általános elveit. A két párt megerősíti azt az el­határozását, hogy következetesen harcol a marxlzmusr—leninizmus revíziójára irányuló minden kísér­let ellen, a dogmatizmus és a székitaiáandzimis felszámolásáért. A jelenlegi szakaszban a revizio- nizmus jelenti a legfőbb veszélyt a nemzetközi munkásmozgalom számára. A két párt küzd a kapi­talizmus feknagasztolói, a refor­mista és opportunista nézetek, a burzscá ideológiai befolyás ellen, a párt vezetőszerepének növelésé­ért a gazdasági, politikai és kul­turális életben. A két párt á magyar és a román népet a proletámemzetközdség szellemében nevelj és határozottan visszaveri a burzsoá nacionalizmus bármilyen formát öltő megnyilvá­nulásait. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Román Munkáspárt hangsúlyozza, hogy a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szö­vetségének megszilárdítása a munkásosztály vezetésével, a tö­megekkel való kapcsolat szaka datlan erősítése, a párt egysége és vasfegyelme, a pártmunka leni­ni elveinek következetes alkalma­zása biztosítja az elért eredmények Marosán György elv társ beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) I Nyugodtan elmondhatjuk, j hogy ez a csaknem kétmillió ember szocializmust akar és szocializmust is épít pártunk vezetésével, a marxizmus-le- ninizmus eszméje alapján. A munkásegyeéget sok támadás érte a múltban és ért még ma is Az ellenforradalom napjaiban lát­tuk, hogy egyesek sietve életre hívták a szociáldemokrata pártot. Világosan kell látnunk, hogy a szociáldemokrata párt felélesztésé­nek kísérlete, kísérlet a munkás-* osztály egységének megbontására, tehát nem a munkásosztály, ha­nem az ellenség érdeke. A mun­kásosztály érdeke az egység. A munkásság vezető ereje a Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Nem adódhat elő olyan történel­mi helyzet, amely eltántoríthatja a magyar szervezett munkásokat a proletárirvtemaeion=lizmus szelle­métől. Súlyos hiba volt az ellen­forradalom napjaiban a Szakszer­vezeti Világszövetségből való kilé­pés. Ezt lehet sokféleképpen ma­gyarázni, indokolni, de a hiba, a- melyet elkövettek, tény marad. Vi­szont helyes és szükséges vök, hogy a forradalmi ellen támadás folyamán ezt a súlyos hibát gyor­san kijavították. Tartozunk a nem­zetközi munkásmozgalomnak az­zal, hogy ezúton is megköszönjük a Szakszervezeti Világszövetség­nek azt a szolidaritást és támoga­tást, amellyel az ellenforradalom ellen küzdő magyar munkásosztály segítségére sietett. Tanult a párt a hibákból és ta­nult a szervezett munkásság egé­sze is. Mi azonban nemcsak a hl­megszilai'dítását,-. mindkét ország dolgozóinak újabb sikereit. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Román Munkáspárt kép­viselői elhatározták, hogy bővíteni fogják a két párt kapcsolatait, ki­terjesztik a küldöttségcserét, a pár Un unka kölcsönös tapasztala­tainak tanulmányozását, valamint a pártokmányok és a pártsejtő cse­réjét. A tárgyalások eredményei teljes mértékben igazolták, hogy a két ország veze­tőinek közvetlen kapcsolata és a két országot közösen érintő kér­désekben folytatott véleménycsere szükséges és hasznos és az ilyen kapcsolatokat a jövőben is fenn fogják tartani. A Magyar Népköztársaság kor­mány- és pártküklóttségének a Reumán Népköztársaságban tett lá­togatása, a teljes sikerrel zárult tárgyalások a két népet összekötő mélységes tisztelet és szeretet ér­zésének hatalmas megnyfivánulá- saá voltak, jelentős mértékben hoz­zájárultak a barátság megszilár­dulásához és fejlődéséhez. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság minden e- rőfeszítést megtesz a közös és fenn­álló testvéri szocialista együttmű­ködés fejlesztésére és elmélyítésé-' re, a Szovjetunió vezette nagy szo­cialista tábor országai barátságá­nak és megbonthatatlan egységé­nek megszilárdítására és minden cselekedetévei hozzájárul a béke és a népek közötti együttműködés, nemes ügyéhez. Bukarest, 1958. február 26. A Magyar Népköztársaság kor­mány- és pártküldüttsége részéröl Kádár János A Román Népköztársaság kor­mány- és pártkiilcVit^ége részéről Gheorghfe Gheorghiu Dej báteból tanultunk, hanem a har­cok eredményeiből is, 1956. no­vemberében, amikor folyt a harc a fegyveres felkelés leveréséért, a- zért, hogy lesz-e párt, lesz-e sza­bad szakszervezet Magyarországon akkor voltak, akik a forradalmi munkás-paraszt kormányt csak át-, meneti jellegűnek tekintették, csak órákra, vagy napokra becsülték é- letét. Voltak, akik nagyhangon ki­jelentették gyárakban és üzemek­ben, hogy soha többé nem lesz párt és nem kell szakszervezet' sem. Tizenöt hónap kemény harca van mögöttünk és elmondhat­juk a kétmillió szervezett munkásnak, hogy van párt- tünk, egységes, erős, harcra mindig kész pártunk, olyan, amilyen nem volt még soha­sem. Igaz, hogy nem vagyunk nyolc- százezren, csak négyszázezres párt vagyunk, ám, ha ez számban kisebb is, minőségben erősebb, mint valaha. Egységes, mert e- gyet akar. A szakszervezet a mun­kásosztály legfontosabb osztály- szervezete. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták munkáját egyen­rangú pártmunkásak tekintjük. Aki ezt nem képes megérteni, az lebecsüli a legfontosabb tömeg- szervezetünk és a munkásosztály szerepét, és helyét. Aki ezt nem érti, nem sokat tud arról, hol és hogyan kell küzdenünk a töme­gekért, a tömegek és a vezeték eggyéforrásáért, Ez nem jelenti azt, hogy nem kell bírálni a szak- szervezetekben dolgozó kommu­nisták munkáját. Bírálni kell, de egyben segítséget kell adnunk, 2 nősíteni, bátorítani, támogatni kell éket a harcban, amit p tö- megkapcsolatok. .erősítéséért ..„vív­nak, szgpt előtt tartva szpffj.fcH'jtJi’ fejlődésünket. Legyenek türelme­sek, soha ne engedjenek a pa­rancsolgatás csábításának. Érvek­kel, példáikkal győzzék meg a tö­megeket a párt politikájának a helyességéről. Hallgaság meg a panaszokat, a bírálatokat, igye­kezzenek azokat kijavítani, hozr záik fel a nép helyes nézeteit, osz­tassák fel magyarázzák meg a helyteleneket. Ezzel nagy szolgá­latot tesznek a pártnak, a mun­kásosztálynak, magának a nép­nek. Tartsák szem előtt, hogy mi, kommunisták nem tehetünk köny- nyelmű, felelőtlen ígéreteket. Ez iemagógia lenne és nem akarunk olcsón népszerűségre szert termi. Amit a párt és a szervezett mun­kásság megígér, azt teljesítenie kell. Kádár elvtárs parlamenti beszédében megmondotta, hogy íz életszínvonalat stabilizálni kell. Meg kell erősíteni a 15 hónap a- latt kivívott eredményeket és meg kell teremteni a további fejlődés feltételeit. Jobban, olcsóbban, többet fe­gyelmezettebben termelni és sdekor jobb lesz az élet, ma­gasabb lesz az éietszúvvona! és a kulturális lehetőségek is nagyabbak lesznek. A szervezett munkás, az öntudatos dolgozó legyen élharcosa a gazda­ságosabb termelésért, az alacso­nyabb költségekért, a takarékos­ságért folyó fontos küzdelemnek. — A szakszervezeteknek, mint a kommunizmus iskolájának nagy kádermevelőnek kell lennie. Nevel­jenek új gyárigazgatókat, diploma­tákat, katonatiszteket, minisztere­ket és agitátorok ezreit, tízezreit, neveljenek ki soraikból Írókat, újságírókat. Ez a kötelességük! — Ebben a munkában nagy fel­adat vár a szakszervezeti sajtóra, mint vezetőre, agitátorra és szer­vezőire. Engedjék meg, hogy erről a helyről figyelmeztessem a szép. vezeti munkásság lapját, a Népsza­va szerkesztőit és munkatársait. Ez a lap ebben az évben ünnepli fennállásának 85 éves jubileumát. A Népszava a szervezett munkások lapja. De vajon ez az újság és munkatársai harcba szálltak-e a- zofckal a kispolgári írókkal és új­ságíróikkal, akik a munkásosztály vezetői szelepét tagadták? Azakkaj az írókkal, akik népi egységről be­szélnek, akik népi íróknaik tartják magukat, de közben „megfeledkez­nek" a munkásosztályról, a szer­vezett munkásokról? A lapnak kö­telessége két területen harcolni: az egyik a gazdasági élet területén a tervtefjesítés, a takarékosság, az önköltségcsökkentés, a másik: az ideológiai fronton szálljon harcba a reiizionizmus, a jobboldali né­zetek, valamint az ezek elleni haliéban minket hátráltató szek­tás „baloldali’* elhajlás és gya­korlat ellen. Ezt nemcsak ünnepi vezércikkekben és esetleg glosz- szákban tegye meg, hanem az irodalom és a művészet területén is. Engedje szóhoz jutni a Nép­szava a munkásíróikat, költőket, ha kezdők is — segítse, hogy meg­írják a munkás osztály hősi har­cait, — Az irodalom tele van kispol­gári, negatív figurákkal. Aiig-alig találkozunk a magyar szervezet! munkások hős katonáival és tiszt­jeivel. Az íróknak talán nincs mon­danivalójuk az ipari munkásság­ról? A bányászokról, a vasasokról, az épftőmunkásofcról? Nincs ez így rendjén, elvtársiak, és nekünk tenni kell erről. — A szakszervezetek harcol­janak a maradi nézetek ellen, a nacionalizmus és antiszemi­tizmus, a szociális demagógia ellen. IR llsl - /'. A. magyar szervezett muijkasság- rtak élesein szembe kell fordulni, el kell utasítani magától minden revizionista, jobboldali irányzatot, és minden kispolgári anarchiz­must, a termelés, a gazdasági élet; a politikai és kulturális élet front­ján .Harcolnunk kell a dogmati­kus szemlélet ellen is, ennek a- zonban nem az a módja, hogy meghátráljanak a munkásellenes, szocialistaellenes, kispolgári és polgári nézetek és hangulatok e- lőtt. Éljenek a bírálat jogával, a szervezett munkásságnak joga van bírálni. De a bírálat legyen meg­alapozott, meggyőző, építő és elő­remutató, utasítsák el az ellensé­ges szándékú, vagy tendenciájú bírálatokat, amelyek csalt rombol­ni alkarnak. A szakszervezetek kö­vessenek el mindent az osztály ön­tudatra nevelés érdekében. Az a munkás, akiben kifejlesztjük' aa osztályöntudatot, kemény harcos­ként áll nemcsak a politikai élet­ben, hanem a munkapadnál is. Ne engedjük, hogy a tolvajok és hulit gémok emeljék a saját életszínvo­nalukat a nép rováséin. Jelentkez­zenek a megtakarított és a tolva­joktól megmentett összegek vala­mennyiünk életszínvonalának e- melkedésében. ' — Tisztelt elvtársak! — Ezeknek a feladatoknak a vég­rehajtása áll önök előtt. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem kis erő­feszítést követel, de bízunk a ma­gyar szervezett munkásság ere­jében, öntudatálban, a pártba ve­tett bizalmában. Biztosra vesszük, hogy ebben a bizalmukban nem fogunk csalódni. Bizalomért, bi­zalmat kérünk cserébe. — Kívánom a Központi Bizott­ság revében, hogy kongresszusuk sikeresen oldja meg az előtte álló feladatokat és határozataival já­ruljon hozzá a hibák leküzdéséhez, új eredmények születéséhez, ha­zánk felvirágoztatásához. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents