Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPC'JSÁG s Gyári színjátszók között Sarkadon ottani tecbniteumWl került id«, és sai, — Éveikkel? Nem!-Több, mint egy évtizeddel ezelőtt alakult meg nálunk a kuitúrcsopart. Annyiszor szerepeltünk már, hogy felsorol­ni is nehéz lenne! — kezdi beazél- getésüriket Szél Imre, a Ssrtcadi Cukorgyár IMlúríelelőse. Szíve­sen emlékeznek vissza az elmúlt érvek sikereire, különösen az 1955- Ö6 békéscsabai szereplést emlege­tik: „Mi is ott forgolódtunk a Bar- nevál kultúrtermében. Háromfel- Vöruásos darabot Játszottunk!’’ Most a megyei „Just Zaigmond tzínjátezó fesztiválra” készülnek. K. Knapiva: Partizánok című egy- feSvonásosáv»!. — Megy itt a munka kéjem nem is tudom hová tegyem azt a nagy lelkesedést, aihogy a régi színjátszók estéről estére össze­jönnek, és a legapróbb részletekig IddolgozzáSt ezt a szép színdara­bot. Az idő is sürget: a sarkad! járási fesztivált márci­us 16-án rendezik,-egy hét múlva’ — Szeretnénk ott lenni az oros­házi megyei döntőn is! A napok­ban járt nálunk Dunák Feri bé­csi, az orosházi művelődési ház igazgatója az előkészítő bizott­ság több tagjával. Megnézték a próbát, az újjáépített kultúrter­münket és a szereplőknek is ad­ták egy néhány jóíanácsot. % Ka már a szereplőkről esik szó. nézzük hát, kik a tagjai a cukor- gyári kultárcsopartnak? Hízó Bélé bérelszámoló, Deák Ferenc réz­műves csőszerelő — régi tagok. Ifj. Kaszta Sándor, srivattyús-la- foatos, Bondár Imre anyagkarban­tartó, Kiss Sándor üzemlalcatos — ők is a régi gárda tagjai. Az újak között Pethi Julianna Ratal technikust említek legtöbbször. Pethi Julianna Kaposvárról, az a munkában is megállja a helyét. Szeretik az üzemben, kedves fia­tal lény. — A lányokkal mégis baj van — mosolyog hemwíkásan Szél Im­re. — A régebbi lány-szereplők íérjhezmentek asszonyok lettek, legtöbb már kismama, így aztán már esak mint nézők vesznek részt a kultúrcsaport „munkájá­ból". Amikor a tervek iránt érdek­lődöm, alig gyóziim jegyezni mindazt, airwt elmondanak. A Partizánok című egyfelvon ásost a járási fesztivál után « község áp­rilis negyed fki ünnepségén is be­mutatják, később az üzem kultúr­át then át>an is. A népi táncc&oport- juk már nemcsak Sarkadon, vagy a cukargyáaban, hanem a környe­ző községekben is jól ismert. — Most, vasárnap, a nemzetközi nőnap ünnepségein szerepelnek Román küldött-asszonyok jönnek hozzánk Sarkadra, szép ünnepsé­get akarunk szervezni! A cukorgyáriak kultúrterveiből Látszik, hogy igen jól együttmű­ködnek a községi és a járási mű­velődési házzal, rendezvényeiket közösen beszélik meg, és a község­ben rendszeresen szerepel a gyár -zínját szócsoportja, tánccsoport­ja, vagy a népi zenekar, melyet néhány évvel ezelőtt alakított né­hány magyarnótát kedvelő gyári dolgozó. Pezsgő kultúráiét jellemzi a Sar- kadi Cukorgyárat. Az elmúlt hó­napban, 15-én avatták fel az át­épített, szépen berendezett kultúr­termet, egy hét múlva jólsikerült spontbálat rendeztek, majd már­cius elsején jelmezbálom szórakoz­tak a gyár rmmkásnői és munká­Nem hallgatják el azt sem, hogy most a napokban teljesült egy régi-régi kívánságuk: a Jókai Színházzal megbeszélték, hogy a ájelőadások során minden hónap­ban a Sarkadi Cukorgyár kultúr- termétoen is játszik a színház. „Most, 17-én jönnek ki hozzánk 2l:ször, a „Megperzselt lányok"- ral. Nagyon várjuk őket! Délután négy órakor, amikor véget ér a napi műszak, benépesül a kultúrterem. A szín­játszók próbáinak, fáradhatatla­nul. Jól akarnak szerepelni a me­gyei fesztiválom, — ezt nem is tit­kolják. Vagy nem ezzel a céllal indul minden csoport? Dehogy­nem! A mi dolgunk, pedig annyi, hogy lapunk hasábjain elmond­juk: a sarfcadiak is ott lesznek a legjobbak között, nagy vetélke­dés lesz, nagy erőpróba ez a fesz­tivál. Felmegy a függöny: kezdődik a uróba. Gyorsan peregnek a „Par­tizánok" érdekfeszítő, izgalmas jelenetei.., — ser — A Gyulai Kertészeti Vállalat helyes kezdeményezést valósított meg a napokban, amikor a vál­la Üstnél dolgozó 16—18 éves ta­nulók szüleit értekezletre hívta össze, hogy megbeszéljék a szü­lőkkel gyermekeik munkáját, o fiatal tanulók szakmai képzésé­nek eredményeit és hibáit. A hasznos „szülői értekezletet" Gál András vállalat-igazgató vezette, és jó tapasztalatokat nyertek a szülők és « vállalat vezetőt is a Már a cím is elárulja, hogy egy könnyű, néhol romantikus, nem különösebben nagyot akaró, zenés, vidám és szórakoztató da­rabbal állunk szemben. A Jókai Színház tájelőadásaira választot­ta ezt a Budapesten és több vidé­ki színházban játszott és a legtöbb helyen meleg sikert aratott zenés vígjátékot, melynek rendezését Gyuricaa Ottóra, a színház fiatal művészére bízták. Sem a színház, sem a közönség nem csalódott Gyurlcza Ottó első rendezői bemutatkozásában, s ha mégis csalódott, ez feltétlenül kellemes csalódás volt. Tudtuk, hogy kitűnő színész, — több em­lékezetes sikere bizonyítja ezt,— de ennyi szellemes ötletet, bájt és finomságot nem vártunk első bemutatkozásától mint rendező. Tény az, hogy a rendező elkép­zeléseinek megvalósítását az Igen jó szereplő-gárda is segítene és néhány kitűnőnek mondható ala­kítás fémjelezte az előadást. Saj­nos, hogy Gátai, a vidéki nadrá- gos ember figurájának megfor­tanulóképzés további javításához. Elhatározták, hogy ezeket a meg­beszéléseket minden negyedévben megtartják. málása balul sikerült, kemény, magabiztos embert keresünk ben­ne, (az író is így írta meg!) és ez­zel szemben csetlő-botló, a pesti villában alázatoskodó figura válik belőle, ami nem Jó, és nem hite­les! Gátai elrajzoláséért inkább a többi szereplő Jó munkája kárpó­tol. Engedjék meg nekem, hogy ne a színlap szerinti sorrendben szóljak róluk, hanem abban az egymásutánban, ahogy legjobban megragadta figyelmünket egy-egy alakítás. A legjobbak: Kürtös István (Lithván Gábor) Romvári Gizel­la (Apor Éva), Padur Teréz (Fló­ra), Székely Tamás (Boldi), és Ti* már Péter (Kelemen). Játszanak, élnek, hús-vér figurák a színpa­don. Kalmár Zsóka, (Piri baba) néhol egy kicsit harsány, de meg­állja a helyét, bizonyára mind több előadás után jobban át fog­ja majd Piri baba szertelen, csa­pongó, hol síró, hol kacagó egyé­niségét. A többi szereplő: Harká­nyi László, Siménfalvi Eta, Sán­dor Imre és Gyuricza Ottó az egy­szerűségre törekedtek, és ez a jói A hírek szerint a Tavaszi ke­ringő könnyű kis meséjét és szép muzsikáját örömmel hallgatják községeinkben. S. E. etfaiweU Levelek a nőnapról HASZNOS KEZDEMÉNYEZÉS bizony azok még annyit se toj­nak, amennyi elég lenne a ház­nál. Baj is van, meg gond is, de azért öröm is akad, nem is kevés. Hogyne lenne öröm! Mai niska olyan vidáman kacagott a belső háziban, hogy a két asz- mony is elmosolyogta magát: — Ez a lyány!... Rózsás néni a fejét csóváit«! — Nagyon ittfeiettette ma­gát... Török néni sem volt rest, megmondta, amá a szívén: — A Feni meséli, hogy megy a sora a katonaságnál. Biztos^ valami jót mondott most is... Adriig-addig beszélgettek a belső házban is, meg a konyhá­ban is, mígnem egészen besöté­tedett. Méiykék este bujkált a házaik közt, borongós idő, csil­lagot sehol sem villantott az ég. Rózsás néni egyre sűrűbben tekingetett ki az üveges konyha- ajtón a sötét udvarra: menni ké­ne mér... Szedeáőzíködött is fcs- ean, s Török néni végtére csak beszólt a belső házba: — Mariskám, lelkem, édes­anyád jött érted! Mariska piros arccal lépett az ajtóiba. Török néni az imént gyújtotta fel a villanyt, annak fényében hunyorgott a kislány, mögötte Feri is. Rózsás néni korholta a lányát, hogy nem il­lák ilyen soká elmaradni, Tö­rök néni meg egyre azt bizony­gatta, hogy csalóka az idő, ha­mar esteledik, hiszen nem iso- iyiain régen jött még a lelkem. Feri hazáig kísérte Mariskát, meg Rózsié nénit. Egy pohár borra is csak be kellett menni: s tíz óra lett, mire otthon benyi­tott a sötét udvarra és jókedvű­en megyeregette az elébeszaladó Bodri bozontos fejét. Törökéik meg Rózsásék ettől kezdve valahogy sokkal több­ször köszöntötték egymást jó- reggeilel, vagy jóestéttel, meg jónapottal is, mint addig. Se nem mondták, se nem motetták még, hogy miért : mégis tudták mind a két háziban, hogy a gye­rekek mtett van így: és ha ők ezt akarják, ugyan miért akar­nának az öregek mást? Ha egyszer a Feri meg a Ma­riska szeretek egymást! Mér apró gyemtokkorukibam is húztak egymáshoz, amúgy gyerekesen; ha párosjátékoi játszottak, a Feri mindig Ma­riskát választotta, ha meg úgy hozta a játék sorja: a Mariska Ferit. Aztán Mariska megnőtt, takaros lánnyá fejlődött, de Fe­ri se lett utolsó a legények kö­zött. Amióta meg katona lett, még inkább rajtafelejtette azt a szép tekintetét a kislány. És így történt, ahogy az már szokás: igazából, szerelemmel szerették meg egymást. Feri már majdnem két éve katonáskodott, amikor levelet írt: február elején szabadságra megy és megtartják a kézfogót. Mariskáinak is megírta: a kis­lány megfflettödve újságolta é- desanyjámak. Rózsás néni mo­solygott lánya nagy Izgalmán. — Jól van, lelkem... jöjjön csak Feri, nyugodtan. Törökók még aznup este ünnepi ruháiban látogattak el Rózsá- sétkhoz, hogy a Feri szándéká­ról beszéljenek. Mariska pl­ringva ülit a kemence patikáján, lesütötte a szemét, világért se nézett volna Törökékre, de még az édesanyja mosolygó tekinte­tét is kerülgette. A két öreg nemsokára poharat emelt. A pohárban tündököli; a páros bor ta’án csak a Marisára arca volt pirosabb annál, boldog ö- römében... így történt, hogy február vé­gén Török Feri egy gyakorlat szünetében olyannyira ráfeled­kezett a kézfogó után készült fényképükre, hogy észre sem vette: az egész raj ott állt mö­götte. Valamelyik elköhintette magát. Feri hirtelen zsebrevág- ta a fényképet, mérges is volt, meg zavart is hirtelen. — Mit akartok? — Az óráját nézte: — Azt hiszem, letelt a pihenő... Horváth őrvezető előbbre lé­pett: — Csak azt akarjuk mondani, hogy... az egész raj... egyszóval... A kis Kovács oldalba bökte: — Nyögd ki mér! Horváth erre összeszedte ma­gát, megragadta Feri kezét, ráz­ta, szorongatta. — Sok boldogságot kíván az egész raj... a kézfogódhoz!... Feri megilletődve nézte Hor­váth őrvezetőt, legjobb barát­ját, a kézfogásból meg az lett, hogy megölelték egymást. — Köszönöm, Józsi! Köszö­nöm, fiúk!... A kis Kovács nem bírt a jó­kedvével: — A jegyespárod... meg sem mutatod nekünk? Feri boldogan szedte elő a kézfogó napján készült fényké­pet. Mutatta. Melegség járta át a bensejét, ahogy dicsérték Ma­riskát. — Az bizonyos... — mondo­gatta boldogan — kedves kis­lány az én Mariskám... Gondolatai messze, messze szálltak, — a körösparti kis fa­luba, ahol talán abban a perc­ben Mariska Is éppen reá gon­dolt. Mit mondana Török néni, ha úgy tudná Mariska gondolaté:? Bizonyára azt, hogy: Lehet is szeretni az én kedves katona­fiam!... Becsületünkre vált ott is, a katonáéknál... Rózsás néni meg mosolyogna bizonnyal: Jól van lelkem, csak szeresd is, be­csüld Is Ferit. Rég tudtam én, hogy egymásnak teremtődtetek ti ketten.,-. A nemzetközi nőnap előestéjén megyénkben minden becsüle­tes ember megmozdult és a maga módján és eszközeivel igyekezett, hogy ezt a békeünnepet minél szebbé és bensőségesebbé tegye. A szerkesztőségünkbe érkezett levelek, melyekből már közöltünk né­hányat, híven tükrözik azt, hogy a nőnap mennyire a dolgozók szívügyévé vált. Gyomáról Gábor Sándor többek közt azt írja, hogy az anyák érzik a nagy felelősséget gyermekeik­kel szemben és utódaiknak szép. békés világot akarnak, azért har­colnak. x GYULÁRÓL Írja Szeredi Etel, hogy apák ankétjét ren­deztek, melyen 450 jelenlévő édesapa megvitatta az apák sze­repét a családi nevetésben. Az amikét megrendezésére is a nőnap adott alkalmat. X A Békésen laké Kocsis Iván né arról számolt be szívhez szóló sorokban, hogy az ottani óvoda kicsinyei hogyan készültek virá­gokkal, versikékkel, ajándékokkal a nőnapra. Verset is küldött, melynek néhány sorát Idézzük: ’ „Ml asszonyok most mind (összefogunk. Elég volt a szenvedés! Békét akarunk! Békét dalol szivünk minden húrja. Gyermekünk élete, Jövendők reménye, vérünkkel Is védünk áldott, drága (béke!” + Kádár Lajosné azt írja Gyomá­ról: igaz, hogy a naptárban a nő­nap nem pirosbetűs ünnep, még­is szerte a világon a dolgozó a- nyák százmilliói ünnepük. * Déva vány árót írja Ács Sándor- né, hogy a nemzetközi nőnap minden asszonynak, lánynak sze­retett ünnepe, tegyünk hát hitet tettekkel is a béke ügye mellett. Még szívünk dobbanása is erő­teljes tiltakozás legyen az atom­háborúra készülők ellen. A LEGFRISSEBB LEVELET a békéscsabai Barnevál dolgo­zói küldték és ebben elmond­ják, hogy hetek óta lázas izga­lommal készültek a vállalat fér­fi dolgozói a nőnapra. Március 7-én többségük ünneplő ruhá­ban várta és köszöntötte • marikéiba érkező nő dolgozótár­sakat. Kék szalaggal átkötött kártyát nyújtottak át nekik, melyen a következő felirat volt: „Békét a világnak”. A ruhatárban is férfiak voltak, udvariasan lesegítették a nők­ről a kabátot, mások pedig a virággal díszített asztalhoz kí­sérték őket. — A párttitkár elvtárs a nőnap jelentőségét méltatta, majd a napközis gyer­mekek verseket szavaltak és galambokat repítettek fel. Ez­után Duray főkönyvelő szívhez szóló szavalata következett Csupa férfiszereplővel egy ka­cagtató színdarabot adtak elő a dolgozók a gyermeknevelésről. A női szerepet is férfiak játszot­ták. A színdarab jókedvre de­rítő hatása végigkísérte az e- ?ész estét, mely tánccal, dallal folytatódott egészen éjfélig. A jó hangulat közepette a férfiak íjabb meglepetéssel álltak elő, névre szóló ajánkékokkal ked­veskedtek női dolgozótársaik­nak. Ilyen hangulatban ért vé­get ez a kedves ünneosé?, mely­ben kifejezésre jutott, hogy a férfi dolgozók megbecsülik női dolgozótársaikat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents