Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-05 / 54. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1858, március 5., szerda ★ A pórtélét hétköznapi álból ★ I szeghalmi járási pártbizottság és a közvélemény Foglalkoznak a bizalmiakkal A sarkadi községi alapszerve- *et vezetősége minden hét első napján — hétfőn este — tanácskozásra ül össze. Minden hétnek megvan a programja. Egyik hétfőn vezetőségi ülést tartanak, máskor pedig a pártbizalmiakkal beszélgetnek. A pártbízalmiak értekezletén nemcsak a feladatokat jelölik meg, hanem a bizalmiak is beszámolnak a megbízatásuk teljesítéséről. Alig egy hónapja, hogy a vasútnál dolgozó bizalmiak kértek‘segítséget a párt- alapszervezettől, legutóbb pedig a tanácsnál dolgozó elvtársak mondták cl, hogy esetenként nem a legjobb a viszony a párttagok és pártonkívüiiek között. Egyes pártonkívüiiek durvák a felekhez és ebből a párttagokkal nézeteltéréseik adódnak. A pártbizalmi-gyűlésen mindig meghatározzák, hogy kik számoljanak be a legközelebbi ülésen. Falugyűlés lesz csütörtökön este, adják szájról-szájra a füzes- gyarmatiak. Bucsán pedig az a hír terjeng, hogy péntek ete ülnek össze a pártvezetőkkel az emberek néhány órás eszmecserére. Igen! A hír nem kósza, mert Bucsán is falunapot rendeznek,, mégpedig központi előadóval. S Itt mindjárt előtolakszik némi gyanakvás is: vajon a központi e- lőadó ismeri-e a füzesgyarmati vagy a bucsai emberek helyzetét, tudja-e, hogy mi az a fogas kérdés, amire választ vámnak. A gyanakvás nem is alaptalan, hiszen a korábbi években számtalanszor előfordult, hogy az általános politikai kérdések feszegetése és elmondása közben megfeledkezett az előadó arról, hogy hacsak árnyalatokkal is, de mégis eltérő egy-egy község politikai hangulata. S az egyik helyen erre, a másik helyen arra a kérdésre kémek választ az emberek. Félreértés ne essék. Nem arról van szó, hogy a szeghalmi járási pártbizottság a falunapok keretében nem vált szót az általános politikai és gazdasági kérdésekről. A vezérelv ez. Csak formájában másabb, mint korábban, mert most a kisgyűlések beszélgetései során egyre jobban megismerkedtek a párttagok a falu népét foglalkoztató kérdésekkel és a legáltalánosabb és sokakat érintő dolgot falunapon az általános politikai helyzet tükrében ismertetik az emberekkel. A falunapok témájához a közvélemény sok hasznos javaslattal járult hozzá a beszélgetések során és így kapnak majd választ arra a sokakat foglalkoztató kérdésre Bucsán és Füzesgyarmaton is, ÜNNEP Az élet minden területén, a legkönnyebb munkától a legnehezebbig olt találjuk őket. Terveznek, alkotnak, családi fészket melengetnek. Kacagnak, ha öröm éri őket, de sírnak, ha bánat mardossa szívüket. Igen, róluk van S2Ó, a nőkről. Közeledik március 8-a, a nemzetközi nőnap. Ezekben a napokban nincs olyan nő és férfi, aki ne gondolna szívszorongva ez ün-\ nepre. Mert ünnep és ebben az évben a többitől eltérően — de így is i'in ez rendjén — az előkészítése a férfiakra vár. Hogy mekkora d titkolódzás, az szinte csodálnimló. Mielőtt írni kezdtem e sorokat, teELŐTT dőljük, hogy teával, vagy kávéval is kedveskednek nekünk. Mindenesetre akármilyen csekélység lesz, jólesik majd és örülünk neki. A két kudarc után már nem is próbálkoztam másutt. A megyei nőtanácsnál azonban megtudtam hogy a nők sem várják ölbe tett kézzel e napot. A legtöbb üzem- bén, a Békéscsabai Kötöttárugyárban, a Pamutszövőben, Ruhagyárban, valamint a Gyulai Harisnyagyárban, a Békéscsabai Kenyérgyár tésztaüzemében a nőbizottság 5—8—7-én. háromnapos ünnepi békeműszakot tart. — Cs. E. — hogy mj a helyzet a tsz-tagok nyugdíjazásával, a földmegváltási árral, a mezőgazdasági gépel- látással. így van ez rendjén éa milyen megnyugtató, hogy a szeghalmi járásban és másutt is egyre inkább érvényesül a közvélemény hangja, kívánsága vagy akarata. Újjáalakult az V. kerületi Hazafias Népfront bizottság Békéscsaba V. kerületében csütörtökön este újjászervezték a kerületi népfront bizottságot. Pénteken este pedig a békebizottságot alakították meg, amelynek Román Aladár pedagógust választották elnökévé. Kétkulacsos jobboldali burzsoá elem leleplezése a Kínai Néphadseregben A Zsenminzsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lapja beszámol arról, hogy a kínai népi felszabadító hadsereg általános politikai osztályának pártbizottsága (megvitatta a népi felszabadító hadsereg kulturális osztálya volt igazgatójának ügyét és a volt igazgatót burzsoá .jobboldali elemiek nyilvánította. Csen Hin író, ik't a napokban zártak ki a kínai országos irodalmi és művészeti szövetség elnökségéből, arra használta fel igazgatói tisztségét, hogy igyrészt minél nagyobb kárt okozzon a párt és a szocializmus ügyelek. másrészt, hogy valóraváltsa ?gyéni karrierista ambícióit. Mint közismert jobboldali, jelentős segítséget biztosított a jobboldalnak azzal, hogy maga Is beállt a pártot és a szocialista rendet támadók sorába. Egyik vezérelve az volt, hogy semmi szükség nines Kínában a proletárdiktatúrára, mert a reakciós elemek kis száma azt nem indokolta, mert százezer ember közül legfeljebb egy reakciós. Az irodalom terén Csen Hin író mindenkor hangsúlyozta az Fogadást adott a Lipcsébe utazott magyar kormány- küldöttség Hétfőn a lipcsei vásáron résztvevő magyar kormányküldöttség fogadást adott a magyar kiállítás csarnokában. A fogadáson a Szovjetunió, a népi demokratikus országok, a kapitalista államok és a; NDK kereskedelmi küldöttségeinek képviselőt, valamint újságíró!-: vettek részt. tneze Jenő inagyai' k-ülker-eek^ ., delmd miniszter rövid megnyitóbeszédében elsősorban arra mutatott rá, hogy a Magyar Népköztársaságnak a vásáron való tevékeny részvétele a magyar gazdasági éle! gyors megszilárdulásának kifejezője, annak a jele, hogy a magyar nép egyre jobban bízik kormányában. (MTI) irodalom speciális jellegét, ami nála azt jelentette, hogy mini író, nyugodtan árthat poi itika'lag, mert az írót más mértékkel kell mérni, mint a többi halandót. A tényeken nyugvó tömeges bírálatok hatására maga is beismerte, hogy alja« játékot folytatott, bunt követett el a Kommunista Párt, a kínai nép és a szocializmus ügye ellen. (MTI) Franciaország válaszolt Tunisznak az EMSZ»hez intézett három panaszára Guillaume Georges-Picot, Franciaország állandó ENSZ-képviselő- je hétfőn három levelet adott át Hammarskjöld főtitkárnak. A levelek választ tartalmaznak Tunisznak az ENSZ-hez eljuttatott panaszaira, amelyek a tuniszi határon folyó francia csapatösszevonásokról, Tuniszban élő francia állampolgároknál talált fegyverekről és Tunisz légiterének egy franciá repülőgép által történt megsértéséről szólnak. A francia válasz hangoztatja: az ismételt támadások miatt, amelyek az Algériában állomásozó francia csapatokat tuniszi támaszpontokkal rendelkező jelentős felkelő csoportok részéről érték, a francia parancsnokság kénytelen volt o határ francia oldalán megfelelő ín- ézkedéseket foganatosítani. Ezek isztán védelmi jellegűek. A Tuniszban élő francia állampolgároknál talált fegyverek nagyrészt elavultak, rossz állapotban ■fannak és valószínűleg még a második világháború idején a német csapatok hagyták azokat hátra. Tunisz légiterének megsértésé- ■ől nem lehetett szó, mert az 1956. október 5-i levélváltás értelmében a tuniszi légitér ellenőrzése továbbra is a francia haderőkre tartozik. lejönön felhívtam néhány üzemet, vállalatot, azzal a gondolattal, hátha elcsípek egy-két jó „módszert’', és hozzásegítek másokat is, hogy •még ötletesebben, még szebben készítsék elő a nőnapot. De mintha minden férfi összeszövetkezett volna, még kerülő úton sem lehetett megtudni, hogy milyen meglepetést tartogatnak. Az egyik vállalatnál, amikor telefonon a nőnapi előkészületekről érdeklődtem, egy vékony női hang válaszolt: — Mindjárt hívom a bizottság elnökét. Pár másodperc múlva már egy öblös férfihang jelentkezett: — Hogyan készülünk? Megalakítottunk egy öt tagú bizottságot Hozzájogtunk az előkészületekhez — Tessék már azt is elmondani, hegy mit terveznek, milyen meg lepetést tartogatnak? — Ha elmondom, akkor már nem lesz meglepetés. Inkább tessék eljönni szombaton délután. Ezzel ugyan nem -lettünk okosabbak. De nézzünk meg egy másikai! — Hogyan készülünk a nőnapra? — Ismétli a kérdést, egy nő. — Azt nem tudjuk. «— Talán a férfiak? — Igen, azok készülnek, de a- tok meg nem mondják meg. Valamit azért ellestünk. A napokban esfnos kis csészéket vásároltak. Azt mondták, hogy egy nevezetes napon „szeivtellk" fel. Csak gonHiú remények zsákutcája Az amerikai szenátusban mostanában sok szó esett a költségvetésről. Különösen a költségvetésnek a hadikiadásokra vonatkozó részéről. Nem ok nélkül. A* Egyesült Államokban évről-évre többet költenek fegyverkezésre. Érdemes Idézni á Survey of Current Bussiness novemberi számából néhány adatot. A lap szerint a szűkebb értelemben vett fegyverkezési kiadások — amelyben nem szerepelnek a külföldnek Juttatott katonai és gazdasági segélyek — 1955-ben 19,1 milliárd, 1956-ban M,4-et és 1957 első kilenc hónapjában pedig 14 mtl- üárdot tettek ki. A hadikiadások összegének évről- évre történő (emelkedése mögött az Egyesült Államok monopolistáinak az a szándéka rejlik, hogy a fegyverkezési verseny fokozásával állják út- iát az amerikai gazdasági élet rémének: a túltermelési válságnak. Valóra vált tehat az SZKP XX. kongresszusásnak az a következtetése, hogy a kapitalista országokra Jellemző, n. világháború utáni konjunktúra nem tarthat sokáig, mível a tőkés világ külső és belső ellentmondásai elkerülhetetlenül újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatásokhoz vezetnek. Elsősorban az ipari termelés csökkenése az, amely kézzelfoghatóan bizonyltja az elkerülhetetlen katasztrófát. Egy év alatt — 1956 decemberétől 1957. decemberéig — 7 százalékkal e- sett vissza az amerikai tpar termelése. A termelés visszaesésével párhu- . zamosan növekszik a munkanélküliség. Hivatalos statisztikai adatok sze- I rlnt a munkanélküliek száma pillanatI nytlag csaknem eléri a2 ötmilliót. S hozzá kell tennünk, hogy ez szépített adat, mivel az Egyesült Államok statisztikáiban az elbocsátott munkások jelentős hányadát nem „munkanélküliként’* tartják számon, hanem úgy ionban mit sem változtat. A túlterhelési válságot az Egyesült Államok monopolistái a következő módszerekkel próbálták leplezni, Illetve késleltetni: egyrészt az árukészletek <1954. szeptemberétől 1957. szeptemberéig 6,5 százalékkal emelkedett a raktárakban felhalmozott árumenyszerepelnek, mint „dolgozók létszámából” tőrölt munkások. Ez r statisztikai trükk csak arra Jó, bogy némileg elkendőzze a világ előtt az igazságot, a tényleges helyzeten aösszeg már elérte a 43 mUliárdot. U- gyanakkor külföld felé az Egyesült Államok tőkései az export-szállítások erőszakolásával, valamint a már régebben lekötött áruk határidő előtti szállításával Igyekeztek a válság elmélyülését megakadályozni. Hogyan fest ez a gyakorlatban? Az Egyesült Államok az elmúlt év első kilenc hónapjában 16 milliárd dollár összegben szállított árut külföldnek, ugyanakkor behozatalát 10 milli- árdra csökkentette. Ez az amerikai exporttöbblet hatalmas dolláréhséget Idézet elő a nyugati tőkés világban. A régebben Amerikával lekötött rendelések gyorsított leszállítása pedig azt eredményezte, hogy az Egyesült Államokban hónapról-hónapra csökken az új megrendelések állománya, ami nem egész kilenc hónap alatt 10 milliárdos veszteséget okozott. A munkanélkülivé vált munkások a - már befizetett összegekkel együtt elvesztik a részletre vásárolt holmikat, mivel törleszteni nem képesek. A gépkocsi, rádió, televízió stb. Így visszakerül az üzletbe, a kereskedő nem vesz át a gyárakból új árut, ami tovább szűkíti az ipar eladási lehetőségeit. A tőkések viszont csökkentik beruházásaikat. Eredmény: tovább csökken a termelés és fokozódik a munkanélküliség. Hiú remény az amerikai monopolistáknak az a terve, hogy a hidegháborús légkör szításával és a fegyverkezési bajszával leküzdhetik a túltermelési válságot. A költségvetés fegyverkezési kiadásainak növelése ugyan mesés profithoz juttatja a hadiipar gazdáit, azonban a lakosság életszínvonalának további romlásához és ezen nyiség), másrészt pedig a részletvá- keresztül a túltermelési válság f ko- s óriási hitelek növelésével. Amíg 1956- zódásához vezet. A túltermelési válság ban az amerikai dolgozók 40 milliárd és velejárói viszont elkerülhetetlenül értékben vásároltak hitelbe közszük- tovább élezik az imperializmus to- ségleti cikkeket, addig 1957-ben ez az vábbi ellentmondásait.
