Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-29 / 75. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

A boldogabb életért dolgoznak

Alig egy éve, hogy bontogatja. szárnyait a nőmozgalom, de e rövid, idő alatt megnőtt a tekintélye és befolyása. A maroknyi kis vezető gárda — amely egy- egy községben dolgozik — szinte minden idejét a közre áU dozza. Eltűntek a pletykák, az egymás marása, amely nemrégen még jellemzője volt az MNDSZ-nek. Ma már egyre jobban a társadalom, az emberek segítése, a közös gond, a baj orvoslása a fő téma. A megtett út ékes bizonyítéka annak, hogy jó irányban halad a nőmozgalom, amelyben mind több asz- szony és leány kapcsolódik be egy-egy községben.

A szeghalmi járás szinte minden községében a nőtanácsok mellett különböző bizottságok alakultak. így a jogügyi, a társadalmi, anya, gyermek és csat ládvédelmi, kulturális és szülőbizottságok, Egyszóval az élet ■minden területén tevékenykednek. Ostromolják a rosszat, a- mely az emberek életében keserűséget, bánatot okoz. Segítenek a rászorultaknak. így is van ez rendjén. Hiszen ez a mozgalom fő célja.

Jó érzés hallani, amikor egy- egy bizottság beszámol ténykedéséről, munkájáról. Szinte sugárzik az arcuk, amikor elmondják, hogy ennek vagy annak elintézték ügyét, baját, segítettek rajta. Hajdú Károly né, a szeghalmi nőtanács tagja a napokban azt hallotta, hogy özv. Hidi Gyuláné nem jól él a.mpnyé/áej^ sokszor még enni sem kap eleget. Hajdú Kárdyné égy vésik társával meglátogatta özv. Hidi- nét és meggyőződtek a valóságról. Most azon fáradoznak, hogy az öreg nénit szociális otthonba helyezzék, ahol emberibb körülmények között élheti le életét,

Köröshdányban más természetű panaszokkal fordultak a

nőtanácshoz. Gyerektartást, házassági segélyt és sok más jogos panaszt intéztek el. Füzesgyarmaton a társadalmi ellenőrző bizottság megvizsgálta a bölcsőde helyzetét. Rájöttek, hogy sok gyerek édesanyja nem dolgozik, és mégis a bölcsődében vannak gyermekeik. Nem megfelelő a konyha vezetése sem. De arról is beszélgettek, hogy a fiatal állatorvossal, aki nem régen került a községbe — nagyon meg vasinak elégedve. Munkáját lelkiismeretesen végzi és egy fillért sem fogad el többet, mént a- mermyit a rendelet előír. Ezért a becsületességéért megszerették. Most nősülni akar, de nincs lakása. Az aszonyok összefogtak, hogy lakást szerezzenek a fiatal állatorvosnak. A füzes- gyarmati asszonyok gondolnak a gyermekek utcán való viselkedésére is. Megszólítják azokat akik rendetlenkednek, vagy illetlenül viselkednek. Részt vesznek az iskolák szülő munkaközösségében. Sokat tettek a Gyermekvárosért. Szinte mindennap gyűjtenek valamit a Gyermekváros jövendő lakóinak.

Ma már megszokottá váltak a rendszeres egészségügyi előadások is. Nemcsak a nőknek, de férfiaknak is tartanak ilyen előadásokat, természetes, hogy ezt is a nők szervezik, és nem kis sikerrel. De ezentúl, gyermeknevelési, gyermekegészségügyi, természettudományi és politikai előadásokat tartanak J1 az asszonyoknak. ■ h-t-.

A nőmozgalom a szeghalm' járásban éppen úgy, mint másutt, igyekszik betölteni hivatását. Az emberek még szebb boldogabb holnapjáért dolgoznak, azért, hogy ne bánat, hanem vidámság és mosoly üljön az emberek arcán.

— Cs. E. —

A sok megbízatás nem segíti a munkát

Sok formában bíráltuk már a- zokat a társadalmi szervezeteket, melyek egyes tagjaikat annyiféle megbízatással pakolják meg, hogy azok minden szabad idejük felhasználásával sem képesek valamennyit ellátni. Nem kell hozzá sok magyarázat, hogy megértsük, hova vezet ez a gyakorlat, melyből itt csak egyet említünk.

A megyében sokan ismerik Betkó Pál elvtársat, a MEDOSZ békéscsabai bizottságának elnökét. Hogyne ismernék, hiszen 61 éves ember létére a fiatalokat megszégyenítő lendülettel dolgozik, sok helyen megfordul, életének nagy részét gyűléseken és különböző bizottsági üléseken tölti. A felesége sem rendez jeleneteket a családi otthonban, megértő, mert hasonló az elfoglaltsága, mindketten későn járnak haza.

Bizottságról-bizottságra

Mi azonban nem mehetünk el szó nélkül az eset mellett, mert jellemző hibára vet fényt. Betkó

Pál elvtársat —- aki 1300 tagú szakszervezet elnöke — rövid idő alatt a MEDOSZ megyei vezetősége és a MEDOSZ országos vezetősége, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsának nyugdíj elbíráló albizottságán kívül beválasztották a Hazafias Népfront megyei és annak mezőgazdasági bizottságába. Ezen túl tagja a Hazafias Népfront békéscsabai bizottságának, s ez már csak természetes, hogy a mezőgazdasági bizottságnak is. Tagja a Vöröskereszt városi szervezetének és « szervezet mezőgazdasági bizottságának. Most, hogy a megyében megalakult a népi ellenőrző bizottság, ide is beválasztották. Van még funkciója a földműves- szövetkezetnél és Budapesten egy nemrég megalakult bizottság,

— mely feldolgozza a parasztság, az egykori kubikosok mozgalmát

— szintén számít Betkó elvtárs munkájára. Már egy értekezletükre meghívták.

Máshol is köteles résztvenni

A bizottsági értekezleteken kiSOROKBAN

A szeghalmi járás csaknem minden pártszervezetében elkészült a munkatérv április 4 méltó megünneplésére. A járás minden községében ünnepi nagygyűlést tartanak. Szeghalmon, Körösladányban, Vésztőn megyei, másutt járási, valamint helyi vezetők tartanak ünnepi megemlékezést.

A szeghalmi járásban a nőtanács munkájáról, ezen belül a kommunista asszonyok tevékenységéről tárgyaltak a végrehajtó bizottság tagjai. A nők, különösen a kommunista nők munkájáról pozitívan nyilatkoztak. Az aktív tevékenységhez hozzájárult a kommunista csoportok munkája is.

A kormány takarékossági felhívásának megjelenése titán a Felsőnyomási Állami Gazdaság vezetői és szakembere! arról tanácskoztak, hogy saját gazdaságukban mit tehetnek.« nemes mozgalom megsegítésére. A szakemberek elképzeléseit, számvetéseit csütörtök este taggyűlésen vitatták meg a kommunisták, melyen újabb értékes javaslatok születtek. Pénteken mindhárom üzemegységben megkezdték a kisgyűlések szervezését. Elhatározták, hogy a gazdaság minden magyar és szlovák nyelvű dolgozóival alaposan megbeszélik a tennivalókat és saját mnnVatMÜletm. egyéni elképzeléseik alapján, önként vállalják, hogy ki, milyen eredményt tud felmutatni takarékosságban.

vül meghívják a párt és tanács különböző tanácskozásaira. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha Betkó elvtárs — és a hasonló helyzetben lévők — heti munkája zsúfolt az értekezletektől. Sok esetben előfordul, hogy ugyanazon a napon több értekezlet vagy bizottsági ülés van. Ilyenkor az egyiket hamarabb otthagyja, hogy a másikra, ha késve is, de elérjen. Előfordul az is, hogy a különböző bizottságok és albizottságok (pl. mezőgazdasági) ugyanazon kérdéseket tárgyalnak, sajnos kis szervezeti sajátosságokkal, vagy változatlanul.

A fent vázolt körülmények következtében Betkó Pál elvtársnak vasárnapra is jut munka bőven. A vasárnapi ebédre leginkább késő délután kerül sor. Ezt a munkastílust, melyet különböző szervezetek és bizottságok egymástól függetlenül Betkó Pál elvtársnál és másoknál kialakítanak, nem lehet helyeselni. Pedig nem is mondottunk el itt mindent) Nem említettük, hogy Betkó elvtársat különböző gazdaságok és szervezetek patronálásával is megbízták és megbízták volna

még sok mindennel, és még beválasztották volna néhány bizottságba, de amikor sorolni kezdte a funkcióit, nem birták kivárni a végét.

A helyes munkastílus kialakítása a párt és társadalmi szervezetek fontos feladata, de vigyázni kellene arra, hogy a bizottságokban ne ugyanazok az emberek tevékenykedjenek. Az ilyen gyakorlat végeredményben oda vezet, hogy a párttagok a bizottságok bizottságaiban saját magukkal tartják a kapcsolatot és nem a tömegekkel és nem nevelődnek, nem fejlődnek kielégítően a munkásmozgalom fiatal káderei) Dolgozzunk nagyobb felelősséggel, osszuk meg jobban a társadalmi feladatainkat, hogy az ilyen és ehhez hasonló gyakorlatok kiszoruljanak a közéletünkből)

Boda Zoltán

p

CSEREI PÄL:

ÖTSZÁZ PENGŐ

Akkor ocsúdtak fel mindketten, amikor kinyílt a műhely ajtaja. Tőke Sándor köszönt be Keserűség ült az arcán, lábát

úgy rakta előre, mint valami idegen testet. Negyvenöt évével mintha hetven év terhét cipelné. Hangja úgy reccsent, mint a megdőlt kerítés, amikor meglöki valaki. Bizonytalanul ült le, pedig Ádámmal együtt jártak iskolába, együtt gyerekes- kedtek. Csak ő parasztnak maradt, öt holdjával, Ádám meg iparos lett és benősült mesteréhez. Komáimnak hívták egymást, de most ez a szó is keserűen buggyant ki ajkán.

— Szeretnék beszélni veled komám.

— Mondjad komám — húzta mosolyra ajkát Ádám, elrejtve a belsejében dúló vihart.

Koós közben felkászolódott és hazaindult, Pista, az inas pedig vízért ment.

— Csak ki vele — nyújtotta Tőkének a pakli Balkánt Ádám, látva, hogy nehezére esik a beszéd.

— Tudod — fordította félre a fejét Tőke — májusra ígértem a csizmáin árát. Dehát megdöglött a borjú. Most meg az örzse

lányom konfirmál, és tudod, csak a rossz cipője van — húzta szét két ujjával orra alatt a bajuszát és ránézett a fényes fekete bőrre, amelyet Adám kezében fogott.

Ádám beletúrt ritkuló szőke Hajába, úgy érezte, mintha rossz szellem incselkedne véle s közben meg- megszorongatja mellét és torkát. Aztán bensejét szégyen markolá&zta, hogy hát nem bízik komájában? Hiszen, ha úgy jött, régebben még pénzt is adtak egymásnak kölcsön.

— Tudod komám — próbált úgy beszélni, ahogy régen szokott — megcsinálok én mindent, amit lehet. A cipő is meglesz, holnap reggel hozok neki való szép bőrt.

Tőke fülében úgy csengtek a szavalt, mint a hívőknek a karácsonyi ének és gyorsan elsorolta, hogy milyen áldott jó gyerek az örzse lánya és még a három fiáról is elmondott minden jót, amit egy apa elmondhat. Újra rágvújfottak Á- dám Balkánjából és megnézték még a hízókat is.

*

Adám másnap már korán reggel elment Ganczlerhez. Görbe

botját a karjára akasztotta és cigarettát sodort, amíg a cselédlány feleresztette a rolót. Ganczler még akkor kászolódott le az ágyról.

— Korán keit Ádám úr — nyomott el egy ásítást, amikor belépett az oldal talpakkal, bőrűikkel megpakolt üzletbe. — Mikor is lesz Karcagon vásár?

— csapott át hirtelen másba.

— Holnap — íelete Ádám.

— Mennyi csizmát visz?

— Negyven-ötven párat.

Gamezler hümmögött és be-behunyta a szemét, gyors számítást tett magában, mennyit érhet az a negyven-ötven pár csizJ ma. Ezer-ezerkétszáz pengőt, hiszen van közte kicsi is. Az öt hízó négy-ötszáz pengőt. Tartozik kétezer pengővel, most még elvisz 150—200 pengő értéJ kű árut.

— Gyengécskék a vásárok, gyengécskék ügye — lépett Á- dánihoz, aki borjúboksz bori nézegetett. Milyen jó kis cipői csinál majd ebből Török őrzőének. Gancz’er szavaira felütötte fejét, rövid, vastag nyakába vér szökött, és kellemetlenül mosolyodon el.

— Volt az már így. Volt, a- mikor csak öt-hat pár csizmát adott el az ember és volt, amikor negyven párat. Kiszámíthatatlan ez.

— Nekem valami nem tetszik

— vakarta meg feiebúbját Ganczler. — Amiket most olvas az ember az újságokban, az

nem jó jel. Olyan ez, mint « beteg ember, tartja, tartja magáit aztán csak ágynak dől, E- zek a németországi eseményeik sem valami biztatóink.

— Sokkal okosabbak a németek, hogy fejükre hagyják nőni Hitiért.

— Csak igaza lenne — emelt fel egy bőrt Gancáer is. — Ezt nézz* meg. Olyan, mint a vaj.

Két óra sem telt bele és Á- dám Imre már otthon, a műhelyben a segédeknek beszélte, hogy mit vásárolt. Az inas meg már ment is a tragaccsal, hogy elhozza a bőröket.

— Siess — szólt neki Adám. — Át kell pucolni a csizmákat, megyünk a vásárra.

Azután bement a tisztaszobába, és újra elővette a papírlapokat, elmondtía a báró fogadására készült köszöntést .161 ment neki, egyetlen hibát sem ejtett. Amikor visszatette zsebébe a szöveget és indult volna ki. Koós Lajos lépett a szobába Vértelen arca a lefüggönyözött szobában úgy hatott, mint vala-y mi halotti maszk, csak a szeme fénye jelezte, hogy élő ember arca.

— Mór helyre vergődnék; e heti fizetésemből még maradt is volna hat pengőm. Most meg apám szólt, hogy lement róla a nadrág, a húgomnak rr>“g ruha kéne — nézett a kőpadlóra Koós, mintha nem is Adómhoz beszélne. — Ha kaehatnék megint tíz pengőt...

tticncc4«f(itiiiiil|i(«i«iaHt«iiiaii(Hii»<^

■

Adámot a különböző érzések ■ úgy elborították, hogy önkénte- £ lenül odanyújtotta dohányát j pedig tudta, hogy Koós már ! egy éve nem cigarettázik. Koósl | jó érzés futotta át, ő a bizalom S jelének fogta fel, hogy dohány- g nyal kínálták.

— Hisz' maga nem cigarettá- j zik — dugta vissza zsebébe a | dohányt Ádám és mechaniku- • san elővette pénztárcáját. — g Csak szóljon bármikor, ha baj. • van, — bugyantak ki belőle ha £ mis csengéssel a szavak és me- : redten nézett a távozó Koós u- : tán, akinek vékony lábaszárár ; szoknyaként lötyögött a nadrág g

Másnap este, amikor vissza- g jött a vásárból, semmi sem voll ! jó neki. összeszddta Pistát, hogy g nem jól áztatta be a darát g Koósra is morgott, hogy ilyen g ritka talpszegelést az isten se £ látott még. A feleségét meg az- Jj ért korholta, minek főz annyit, g aztán a felét a moslékba kell | önteni.

— Meg Miét itt bolondulni | Csak bajra jön haza az ember, g

Keserű düh szorította a tor- g kát.

Mindenki menekült előle, ne £ kelljen vele találkozni. Az inas £ futva hordta be a rak árba a £ csizmákat, utána felkanta a £ kantát és elszaladt a kútra. A £ kapuban nekiszaladt a helyi lap £ szerkesztőiének, aki interjúért g jött. nyilatkozzon Adám a bá- S ró látogatásáról.

(Folytatása következik.) |