Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-28 / 74. szám

4 Ki,KÉN A1KOYK1 NÉPÚJSÁG Nagyapám szemével Ú i J o n sá g o k — Riport Békéscsaba régi arcáról — M nagyapám bölcs, szürke szem.-' e| akarom nézni kedves városomat. Nagyapáméval, aki, ha ma élne, századik esztendejébe lépne. De így is eltöltött 87-et a\földi téreken, s ebből 40 jutott szülő­helye szolgálatára. A régi város­háza főmérnöki hivatalában ülve, füstölgő Mirjam cigarettával, fe­hér „Vilmos császár” bajusza a- latt hány ingyenes, szívesség tervrajz készült városának, nyug­díjaztatása után is! Hányszor döngette a késő esti órákban a bezárt kapukat, mert a munka lázában elfeledkezett ar­ról, hogy a hivatali idő lejárt. Ha ma élne és megint ott üldögélne a tanácsháza előtti piros pado­kon, kemény kalappal dús fehér haján, ezüstfogantyús sétapálcá­jával elégedetten mutogatna az új épületekre. Emlegetné a régi krónikákat, amelyek tanúságai szerint Békés­csaba 1716-ban csak 22 családot, 110 lelket számlált, s ma közel 60 ezer lakosú város. Ö, akit a régi szlovák kőműve­sek és ácsok pankotlárnak, „üstös úrnak” neveztek, emlékezve arra, hogy a mérnök úr ama terebélyes fajú Áchim- családnak abból az á- gából származik, amelyet Áchim Mihály rézművesmester alapított — <5 mindent szeretett, ami a hala­dást szolgálta. Nem idegenkedne a repülőtér­től, az új bérházaktól, a gyárak­tól, de az Idegennek, aki városá­ba tévedt, és nem látná meg a látnivalókat, megmutatná a város régi arcát. Megállnának az 1807-ben épült nagytemplom előtt és elmagyaráz­ná, hogy ez az ország egyik leg­nagyobb temploma. A 100 éves gimnázium előtt figyelmeztetne rokona, Gyónl (Áchim) Géza köl­tő emléktáblájára. S ha nem Is idézne a hires versből, „Csak egy éjszakára küldjétek el őket”, mert ő a számok embere, de az aszfaltjárdán iskolába siető j gyermekekről biztosan eszébe { jutna, hogy ők még ide „gólyalá j bakon” igyekeztek. Ha aztán va- | lamelyik rakoncátlan deák el- i gáncsolta társát, az csak a házfal- ! ra támaszkodva tudott felállni. A j sártól maszatos kezek pedig vég- ■ zetes nyomokat hagytak a frissen j meszelt falakon. Meg is jelent azonnal egy-egy | kétségbeesett „nyanyicska”, hogy meszelőjével helyrehozza a szép­séghibát. Mert hát a csabai asszonyok­nak, ha cimerük lenne, a kolbász mellé egy meszelő is jutna jelké­pül. Szépek és tiszták is a régi „podsztenás”, fatornácos házaink is. Ide üldögéltek ki régi időben fonni az asszonyok, s mivel a fo­nás beszélgetés nélkül nem megy, származtatok a „pletyka” szó a plety-ből, ami magyarul fonást jelent. A tanácsháza nagy gyűléster­mébe is elvezetné az idegent és felidézné előtte a régi képviselő- testületi üléseket, ahol annyi har­cot folytatott a virilisekkel. — Jó vöt, a micses zapánknak is, jó nekünk is... zúgtak a sok­száz holdasok, mikor a város vil­lamosítását követelte. Még, hogy rizst termelni a szikes, parlag földeken? Iparostanonciskola? Tiltakoztak a virjlisek, de fel nem álltak a helyükről, akárhogy forrt bennük az indulat. Rossz nyelvek szerint azért, mert a gyű­lés idejére letolták ülepükről a nadrágot, addig se kopjon a drá­ga posztó! De győzött a villamosítás, a rizstelep, az iskola. Csak 1930— ban nem győzött nagyapa, amikor is Pávai Vájná Ferenc pedagógus számitásai alapján 30 000 pengőt kért gyógyvíz és földgáz utáni ku­tatásra. Leszavazták. Pedig Itt a határban rejtőzik valahol a haj- d úszói* «/.lóival vetélkedő hóvíz. Földgáz is lenne elegendő fűtésre és világításra. Talán ma már meg lehetne 1- dézni szellemét, mert nem a viri­lisekkel állna szemben, hanem a közjó akaróival egysorban. Huszár Istvánná érkeztek az Állami Áruházba A napokban több újfajta áru­cikk érkezett a Békéscsabai Álla­mi Áruházba. Egyik ilyen áru­cikk a kínai frottír törülköző, mely a szivárvány összes színeiben megtalálható. A törülközőkbe e- redeti kínai írásjelek, tájképek vannak beleszőve. A nagyságtól függően 24, 55, 68 és 1.55 forintért kaphatók. A vásárlók által nagyon kere­sett kártoltgyapjú kulikabátból és zippzáros kardigánból is nagyobb mennyiséget vettek át a Békés­csabai Kötöttárugyártói. A vevők tüdőszínű, mély-kék, zöldes ár­nyalatú és vajszínben válogathat­nak belőlük. A huligánok ára ISO, a kardigánoké 120 forint. Megérkezett az áruházba a ta­vaszi divat egyik fontos kelléke, a női kalap is. A legszebb színek­ben és fazonokban 71 forintért á- nisítják. , TMtáCSREHDELETEK (Tudósítónktól.) Az elmúlt havi községi tanács­üléseken három helyen is foglal­koztak tanácsrendelet meghoza­talával a sarkadi járásban. Okány és Méhkerék községi ta­nácsok a közterületek tisztántar­tásáról alkottak tanácsrendeletet. A rendeletek kötelezik az ingat­lantulajdonosokat, hogy az ingat­lanuk előtt elhúzódó járdát na­ponként, illetve a szükséghez ké­pest takarítsák le, sikálják 1« ® jégtől, vágy nyáron a por miatt locsolják fel és tartsák tisztán. A rendelet megszegőivel szem­ben szabálysértés cimén 60, illető­leg. 100 forintig terjedő pénzbírsá­got''helyez kilátásba a tanácsren­delet. Kötegyán községben a gyomnö­vények irtásáról hozott tanács­rendeletet a tanácsülés. HÍREK Virág már van — ettük a jó idő? A Békéscsabai Virágtermelő telep dolgozói nagy gonddal ké* szülnek a nyári munkákra, összesen 300 fajta külföldi és belföldi virágból termelnek magot. A melegházban már 200 ládában kelnek a korábban nyíló virágok, s amint az idő engedi, a kertben is megkezdik a virágágyak készítését. A napokban különleges sváj cl virágfajtából kaptak. A telep dolgozói összesen 76 fajta svájci virágot nevelnek s igyekeznek meghonosítani. A Budapesti Harisnyagyár gyu­lai üzemében a Kállai Éva nevét viselő KISZ-szervezet javaslatára a fiatalok elhatározták, hogy év végére mintegy 100 ezer forint ér­tékű anyagot és importtűt takarí­tanak meg. * A BÉKÉSTARHOSI úttörők március hónapban két műsoros előadást és egy álarcos bált ren­deztek. A három műsoros-est be­vételéből országjáró utazásra ké­szülnek a nyáron. * Az Orosházi Baromfikeltető Ál­lomáson a naposcsibéket előbb immunizálják, védetté teszik a haromfipestis betegség ellen és csak azután adják el. * A dévaványai József Attila Mű­velődési Otthon színjátszó cso­portja március 29-én, szombaton Füzesgyarmaton szerepel. A szín­játszó csoport Molnár: Doktor úr című zenés bohózatát mutatja be. * Az igen keresett dán szardínia olcsóbb lett. A 127 grammos hal­konzerv ára 22 forintról 18 fo­rintra esőkfteitt.' ,!j>1 ftvmio.-■>’ >. íj tíos.K .ínefríiöonöu»' rrpv ' Kaszaperen gázfűtéssel dolgoz­nak a fúrótornyok. Naponta 15 ezer köbméter helyszínen ter­melt gázt használnak fel. A BALASSI BÁLINT Művelő­dési Otthonban március 23-án, vasárnap este József Attila sza- valóverseny megyei döntőjét tar­tották meg. A versenyen a járá­sok és a vár/jsok legjobb ifjúsági szavalói vettek részt. A Gyomai Könyvtárnak jelen­leg 545 olvasója van. A könyv­tárba naponta átlag 5—6 új tag jelentkezik. * Kismezőgyánban 80 ezer forin­tos költséggel betonlapokkal ráír­ják ki a gyalogjárdákat. A lakos­ság vállalta, hogy a lapokat meg­érkezése után társadalmi munká­ban azonnal lerakják. + A ZSADÄNYI Földműves- szövetkezet mintegy 20 ezer íM Tint értékű vásárlási utalvány? osztott ki tagjai között a na­pokban, vásárlási visszatérítés címén. HELYREIGAZÍTÁS. I,apunk 195* március 26-1, szerdai számában a má­sodik oldalon megjelent „Bánts« I« az álarcukat” című írás harmadik i>e- kezdésének tizenegyedik sorában ke», dddő mondatban a „loptak” szó he­lyett sajtóhiba miatt „kaptak” szó ke­rült be. A mondat helyesen így- hang­zik: „Közvetlen az ellenforradalom leverése után az egyik termelös/c et- kezettöl három vagonnal loplak is/t ; JÓKAI SZÍNHÁZ Március 28-án este fél 8 órakor: kispolgárok Előadás után autóbuszjárat: TAJELOADAS Március 28-án nincs előadás. : i ■ _____________ J m ! Vá rható időjárás \ pénteken estig i Felhős, párás idő, több helyen • kisebb eső, mérsékelt délkeleti- • déli szál. Fagymentes éjszaka. A • nappali hőmérséklet alig változik. ; Vár ható legalacsonyabb hőmér- ■ Siklet éjjel: 1—4, legmagasabb t napitaüi hőmérséklet pénlettan 7— £ 19 fdk között. 8 Vendéget vártak a faluba. Az elöljárók napokig azon töpreng­tek, hogy és mint fogadják. Az Ipartest ületet választották fo­gadóhelyül, annak volt legszebb és legnagyobb terme. Sokan is elférnek benne és a nagy dobo­gót, melyen színdarabokat is szoktak a fiatalok játszani, szőnyeggel boríthatják, a dobo­góhoz vezető bejáratig is sző­nyeget teríthetnek. Most már csak az volt háttá, ki fogja üd­vözölni a vendéget. Megírni is elég kunszt lesz, de ki mondja el. Mert a kántor is betanulhat­ná, de csak nem köszönthet a kántor egy bárót. Legjobb vol­na valami nemesi származású. Van itt kettő, de az együk egy kis írnak az adóhivataliban, a másik az jó lenne, snájdig úri­ember, úgy üti össze a bokáját, mint egy huszártiszt; csak hát valami örökösödési ügyben af­férja volt a báró úrral. Az illen­dőség úgy hozná, hogy a főjegy« ző úr köszöntené a vendéget, de neki mindig hurutja van és ke­llel. Olyan ember kellene, aki­nek neve is van, hangja meg tiszta, csengő. Ott van az espe­res, az a vén kálvinista, de az meg mindig úgy beszél, mintha hű élettársát temetné. — Mit gondolnának az urak — nézett a főjegyzőre az egyik este poharazgatás közben bíró uram — ha az ipar testület elnö­ke, Adárn Imre köszön tané a báró urat. — Pámás keze úgy heveri az asztalon, mintha on­nan nőtt volna ki, apró szemei ia alig mozdultai; a zsírpárnák között. Tokája mozgott legtöbbet, CSEREI PÁL: ÖTSZÁZ PENGŐ mert a háromdecis pohárból egyszuszra itta tó mindig a ka­dart. Hallottam többször, jól beszél, Az újságban is írt mái'. Már másnap délután Ádám Imre föl-alá járt otthon a.tász- taszobában, hangosan olvasta a szöveget a gyóngybet ükkel írt papírlapokról. Néha az asztalhoz állt, összehajtogatta a papírla­pokat és úgy formálta a szava* lkat. Lábujjhegyen jártak a konyhában gyerekei, a felesége. Az inas, a segédeit nem zavar­ták azoknak kiadta egész napra a munkát. Más meg nem zak­lathatta, meghagyta feleségének és a műhelyben is, azt mondjál;, hogy edment a borkereskedőhöz, Végig-végigsi mitől.ta néha vas­tag, szőke pödör (bajuszát, mert az olyan kifejezések, hogy lo­kálpatriotizmus, principális ki­csit nehezebben ragadtak meg benne. Szúrós, barna szemét úgy szegezte rá ezekre a sza­vakra, mint a kutató a kémcső­re, hogy megfejtse valamely a- nyag titkát. Rövid nyakát ilyen­kor összehúzta és kis termete la mintha összehúzódott volna, pedig félmagas sarkú cipőt vi­selt. Úgyis hívták „kis” Ádárrj Imre. De a kétméteres Ratfcai kovács is tisztelte, mert úgy tudta a szavakat forgatni, hogy a kántor is tóbújhatott mellette, pedig az már színdarabot is írt. Kun koponyái; címen. Egész délután kopogott a fél- magas sarkú cipő a ti&zta&zoba kőpadlóján a a bánó úr köszön­tésére összetűzött nyolcszáz szó­nak megvolt a megfelelő lejté­se, hangsúlya. Mire a májusi nap lefelé kezdett bukni, a loJ káipatriótizmus, a principális szavak sem ríttak ki a többi kö­zül. Elégedetten csavart a Bal­kánból egy cigarettát, a papír­lapokat belső zsebébe süllyesztet­te és kisietett a verandára. Hir­telen visszazökkent a hétközna­polt sodrába. — Pista! — kiáltott az inas után, süti áztatott darával teli két vödröt cipelt ki a kamrából. — Jól összekeverted? — Igen — szólt vissza Pista és letette a vödröket. — Csak vigyed, vigyed. Neu: azért mondtam, hogy megállj. Hallod, hogy mennyire ordít már úgyis az a jószág Azután a műhely felé tartott, megnézi már, mit csináltak, hogy haladtak előre. De csapó­dott az utcakapu, hát megfor­dult. Mikor meglátta, hogy ‘a bőrkereskedő, G amczler Miksa lépett be rajta, kicsit meglepő­dött, nem tudta mire vélni lá­togatását. Évtót óta nála vásá­rol és soha nem fordult elő, hogy eljöjjön hozzá. Máshova sem jár, Igaz, csak Pestre, ami­kor személyesen akarja lebo­nyolítani üzleti dolgait. Itthon még az ipartestületbe sem megy el, a templomba sem jár. Máj 24-ben kezdett nála vásárok azóta pedig már eltelt nyolc <- Mit akarhat most? Ganczler Miksa könnyedén haladt beljebb az udvaron, szemüvege az esthajnalú fény­ben különböző színben játszott. Gömbölyű arcával egybeolvadó állát borosta borította, haja kor paszr-a volt nyírva. Az egész fe­je szőrcsomóhoz hasonlított. — Jóestét adjon isten, jóes- tét —■ köszönt, hogy közéi ért Adómhoz. Ropedtes hangjára a műhely ablakain is kitekintettek a segédek. Pista, az inas a disz­nóól mellől dugta tó a fejét. Ádám felesége a konyha előtt állt meg egy darab tejfeles ke- nyércei, a legkisebb gyereknek, a hároméves Margitnak nyújtot­ta. A legnagyobb, a tizenkét éves lnne a kilencéves Jóská­val abbahagyták a hancúrozást, majd pukkadozni kezdtek. — Olyan a feje, mint a sün- disznó — súgta Imre félhango­san Jóskának. — Gyertek be tanulni! — ri- pákodott rájuk az anyjuk, majd felkapta a legkisebbet, s ő is bement. — Hallom, Ádám úr köszönti majd a báró urat. — így kerekedett a dolog —• állt egyik lábáról a másikra, mint amikor valaki nagyon büszke valamire és palástolni próbálja. — Na, de kerüljön bel­jebb Ganzler úr — Invitálta a bórkeresloedőt, de az kivágta magát, hogy nem maradhat so­káig, most vár egy vagooinvi

Next

/
Thumbnails
Contents