Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-16 / 40. szám
193«. február U, vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Tsz brigád vezetői tanfolyam Orosházán Vetik a iavassiakjat Tótkomlóson L/ í A szokatlanul napsütéses febA Járási tanács kultúrtermében húsz tsz brigádvezető, kérges.e- nyerü paraszt ül. Görcsösen fogják a ceruzát s jegyzetelnek. Mohón, mint a kiszáradt szivacs a vizet, szívják'magukba a nagyüzemi gyümölcstermesztés időszerű kérdéseiről elhangzott előadás minden mondatát. Az asztalion Zatykó Sándor, országos hírű gyümölcsfakertész ül. Éppen befejezte az előadást, amikor benyitottam. — Megértettek mindent? Most mondják meg, mert ritka alkalom a mai, hogy így együtt lehetünk és a kertészeti feladatokról beszélgethetünk, — fordult a haliga ók felé. Ezután egyik kérdés a másikat követte : — A gyümölcs tárolásáról szeretnék bővebbet hallani. — A fuzikládiumos betegség (varasodás) elleni védekezés érdekelne. — Miért nem terem bőven a Pándi meggy? — Miért fonnyad el a zöld dió? — Bitkítsuk-e a gyümölcsfák termését? . — Ritkítsuk-e, metszük-e a gyümölcsfákat ? A kérdésekre egymásután kaptak választ Tizenkét óra volt, amikor véget ért a válaszadás. Zatykó Sándor siettet, mert várják az orosházi Táncsics Mihály gimnázium diákjai. A brigádvezetők pedig elővették táskájukat, s a hazaiból megebédeltek. Ebédidő alatt megkérdeztem ő- ket: Hasznosnak tartják-e ezt a tanfolyamot? — Hát már hogyne lenne hasznos — válaszolta Kormányos Antal a pusztaföldvári Petőfi Tsz brigádvezetője. — Ma délelőtt is nagyon sokat tanultunk. Az itt elhangzottaknak a gyakorlati életben majd nagy hasznát vesszük. Zslanka Mihály, a tótkomlósi Alkotmány Tsz zöldségtermelő 'brigádvezetőjének is tetszett az előadás. — A mi szövetkezetünkből hárman jöttünk erre a tanfolyamra. A tagok azzal engedtek el, hogy tanuljunk és az itt hallottakat a zöldségtermelésben és a tsz többi üzemágaiban hasznosítsuk. A tanfolyam résztvevőd örömmel járnak ezekre a foglalkozásokra állapítottam meg a beszélgetésből. De miért csak húszán vannak — érdeklődtem Hegedűs István járási főagronómustól. — Két hét;el ezelőtt az első foglalkozáson, több mint harmincán voltak. Akkor megbeszéltük a tanfolyam időtartamát, a foglalkozások rendjét, beosztását. Nem gondolnám, hogy az elvtársak megijedtek volna a kéthetenkénti egynapos elfoglaltságtól. Egyszerűen lebecsülik a tanulást ők is, az elnökök is. A tótkomlósi Viharsarok — járásunk egyik legjobban működő szövetkezete — egyik bri- ’ádvezetőjét sem küldte. (?!) Amikor a tsz-elnökkel beszéltem, azt a választ kaptam: „Nem erőltethetem a tanulásra őket. Ha akarnak mennek, ha nem, akkor maradnak." Hasonló az állapot a nagyszénási Dózsában, a csorvási Kossuthban, a csanádapácai KözrrVTTTTTTTT>fTTTT?TTTT' társaság Tsz-ben. A felsorol; szövetkezetek vezetői úgy gondolják: a tagság megelégedésére, jól osztottak 1957-ben s ha ebben az évben is úgy dolgoznak, mint tavaly, akkor még nagyobb is lehet a jövedelmük. £ki így gondolkozik, az öntelt, csalhatatlannak érzi magát és a termelőszövetkezetek állami támogatását is lebecsüli. Az ebédszünet lejárt. A megmaradt kenyeret, kolbászt visszacsomagolták fehér szalvétákba. Ismét előkerültek a jegyzetfüzetek. Megkezdődött a délutáni foglalkozás, a növénytermesztésről, diafilm vetítéssel egybekötve. A brlgádvezetők fáradhatatlanul figyelték, jegyezték, aztán megvitatták a hallottakat. S mind ezt azért, mert a tagság küldte őket tanulni. Dupsi Károly TTTTTTT?TT»r»TTTTTTTTr ruár úgy megszikkasztotta a szántóföldet, hogy a tótkomlósiak kár nélkül ráléphettek. Csütörtökön, pénteken benépesedett a tótkomlósi határ. Főleg a termelőszövetkezetek földjein kezdték meg a munkát. Az Alkotmány Tsz már elvetett két hold mákot és köményt. A borsó talaját szombatra előkészítették. A vetést már megkezdték. A Viharsarok és Haladás Tsz tagjai reggeltől estig szintén a határban dolgoznak. Ök is vetik a borsót. A termelőszövetkezetek mellett, az egyénileg gazdálkodók is megkezdték a tavaszi talajmunkákat. A tavaszi vetésű növények magágyát készítik elő. Több egyénileg gazdálkodó már elvetette a tavaszi árpát. TTTrTTTTTTVTTVVTVTTTVV Állami gazdaságok szakemberei segítik a tsz^eket a szarvasi járásban , Szakszervezeti napot rendeznek Orosházán Az orosházi szakszervezeti szakmaközi bizottság, a városi pártbizottsággal együtt Orosházán, a járási művelődési házban szak- szervezeti napot rendez február 21-én, pénteken este fél 7 órai kezdettel. A nagyszabásúnak ígérkező szakszervezeti napon Vas-WÜ- teg Miklós, a Szaktanács alelnö- ke tart előadást. Utána a „Folyamok dala”, a Szakszervezeti Világszövetség dokumentfilmjét vetítik, amely Ízelítőt ad majd a résztvevőknek a kapitalista és gyarmati országokban élő szervezett munkások életkörülményeiről és harcáról. 150 éves x lucernafajt#^ A 80 éves Junirik bácsi örmény- kúton még most is azt a lucernafajtát termeli, amelyet 150 évvel ezelőtt Tessedik Sámuel hozott Magyarországra. A régi lucernafajtára a szarvasi kutatóintézet munkatársai akadtak rá, akik fel akarják kutatni és elszaporítani a legjobb tájfajita lucernát. Február elején két megyei értekezleten is szóba került; nézhetik-e továbbra is a sok szakemberrel rendelkező állami gazdaságok, hogy szomszédságukban magukra hagyatottan dolgoznak a tsz-ek. A megbeszélésen több javaslat is elhangzott, hogyan s mint segíthetnének. Papp István elvtárs felszólalása során elmondotta, hogy a szarvasi járásban már régebben kezd kibontakozni ilyen mozgalom. A mozgalmat még tavaly ősszel Ancsin Pál elvtárs, a szarvasi járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője indítottá el a párt agrártéziseinek tanulmányozása során. Eszébe jutott, hogy 1955—56-ban, amikor párttitkár volt a Felsőnyomási Állami Gazdaságban, sok tsz-nek adtak cserébe tenyészállatot s brossurát is adtak ki a tsz-ek- nek a korszerű baromfitenyésztésről, amit a gazdaság állatorvosa: Debreceni István írt. — „Most is lehetne és kellene valamit tenni” — gondolta s felhívta telefonon az állami gazdaságok területi igazgatóságái: „Ha ideje engedi, utazzon le Papp elvtárs Szarvasra, egy kis megbeszélésre.” Papp elvtárs leutazott segítsége, szaktanácsa. Ancsin elvtárs még ennyivel sem elégszik meg. Elhatározta; azt a pártmegbízatást adja Dombóvári János és Hortyáni László kultúrmérnököknek, hogy végezzenek talajvizsgálatokat a tsz-ek- ben, s adjanak tanácsot a talajerő utánpótlásra, a helyes műtrágyahasználatra. Nagy Zoltán tudományos kutató vezetésével pedig egy öntözési szaktanácsadó csoportot" hóinak létre azzal a céllal, hogy megértessék a tsz-ek tagjaival a szántóföldi öntözés, továbbá a gyümölcstermelés jelentőségét. Dicséretes, követésre méltó kezdeményezések és törekvések ezek, mert nyomukban gyümölcsöző kapcsolat alakul ki az állami gazdaságok és tsz-ek között. Olyan kapcsolat, amely nyomán jobban teret hódítnak a tsz-ekben a tudományos mezőgazdasági módszerek, a terméseredményeket és az állami termékek hozamát növelő agrártechnikai eljárások. Feltétlenül kell az ilyen segítség is, rGalambkiállítás Békéscsabán A Vigadó nagyterme ■ galamb- turbékolástól, kakaskukorékolástól hangos. — Hétszáz galambot, 52 változatban, 80 baromfit 10 változatban, 6 darab nyulat hat változatban állítottunk ki — mondotta kérdésünkre Filyó György a békéscsabai galambsportegyesület vezetője. — Korábban arról értesültünk, hogy ezen~S galambkiállításon a jugoszláv galambtenyésztők is rcsztvesznek. Eljöttek? — Igen, ők is itt vannak, hatvan darab galambot hoztak, tizenegy változatban. Amint beléptem a nagyterembe, meglepődtem. Alig néhány perce nyitották meg a kiállítást, ■máris igen sok az érdeklődő. Bőven akad látnivaló. Minden 'ketrecre kifüggesztettek a galamb fajtáját és a bíráló bizottság értékelését. Zenti Mihály máltai, Filyó György angolbegyes galambjaival aranyérmet. Medo- varszki Pál strasszer galambjaiért ezüstérem kitüntetésben részesült. A jugoszláv galambtenyésztők közül Stevan Dingo fehér máltai galambjával ezüstérmet szerzett. — Hány díjat osztottak ki? rákérdeztem Filyó Györgytől. — Tíz arany, tíz ezüst, tíz bronz és 30 tiszteletdíjat, A díjak jelentős részét a békéscsabaiak szerezték meg. A békéscsabai galambsportegyesület tagjait dicséret illeti, mert rövid idő alatt .változatos kiállítást rendeztek. A kiállítás hűen tükrözi a galmnbtenyésztő sportegyesület tagjainak kitartó munkáját, a hús és röpgalamb tenyésztésben elért eredményeiket. «• D. K. -s s megegyeztek, hogy az állami gazdaságok kedvezményes áron hajlandók eladni tenyészállatokat a tsz-eknek. A járás tsz-ei 50 fiatal tehénre, vagy előhasi üszőre, 50 előhasi kocára, és 4000 tovább- tenyésztésre alkalmas csibére adták be vásárlási igényüket. A vétel hamarosan lebonyolódik. Ancsin elvtárs azonban nem elégszik meg ennyivel. A megyei pártbizottságon megtartott két értekezlet alapján nyomban hozzá látott egy, a termelőszövetkezeteket segítő szaktanácsadó aktíva szervezéséhez. Felkereste azokat a szakembereket, akikre számítani lehet: a kutatóintézet embereit, a mezőgazdasági technikum tanárait, állatorvosokat, állami gazdaságok igazgatóit, agro- nómusokat, összesen 20 elvtársat, akik rendszeresen segítik a termelőszövetkezeteket Mondani sem kell, mit jelent majd ezeknek az aktíváknak a liisnti tagú HosMtielef leplezett It a rendőrség letartóztatták a Telekgerendás! Baromfitenyésztő állami Gazdaság „szarkáit“ A Telekgerendási Baromfitenyésztő Állami Gazdaságban garázdálkodó bűnszövetkezetet leplezett le a rendőrség. A bűnszövetkezet vezetője, Takács József csorvási lakos, az állami gazdaság volt raktárosa. Rajta kívül még húsz társa lopkodta az állami gazdaság tulajdonát képező vagyont. A mint egy 10 hónapon át tartó lopkodással, sikkasztással több, mint 30 ezer forint értékű kárt okoztak. Takács Józsefet és két társát a rendőrség letartóztatta s bíróság előtt felelnek cselekményeikért 1 Kaphaí-e fiveresFyrészeseiiésI? — Válasz Buka lászlónérak, a Ruhagyár niunkásnöjének — Buka Lászlóné, a Békéscsabai Ruhagyár munkás- nője azzal a panasszal fői dúlt szerkesztőségünkhöz, hogy nem kap a nyereség részesedésből. A hozzánl intézett kérdéssel a Ruhagyár főkönyvelőjét keres tűk fel, s megkérdeztük, hogy Bukáné, aki 1957 május 30. óta dolgozik az ü~ zertiben kaphat-e nyereség részesedést? — Ha csupán a rendele tekre hivatkozunk — mondta a főkönyvelő —, akkor nem kaphat. A feltételek szerint a dolgozónak 1957 április 1—december 31. között a vállalat alkalmazásában kell lennie, s legalább hat hónapot kel! munkában tölteni. (A hat hónap munkában töltött idő a szülő anyákra vonatkozik). Ebben az esetben az átlagkereset arányában részesülhet üzemünk bármelj dalgozója a nyereségrészesedésben. De ezt akkor is megkapja, ha ez idő alatt jogfolytonossággal a köny- rtyű ipar más terültéről jött át hozzánk dolgozni. Bukáné esetében ez nem forog fenn, mivel ő a Békéscsabai Téglagyárból került ide. — Ügy tudjuk — vetettünk ellent —, hogy a Téglagyárban — akár Önöknél — a mérleg felülvizsgálása után van lehetőség arra, hogy nyereségrészesedést fizessenek. Mivel Bukáné a fent említett időpont között jött át a Ruhagyárba — a feltételek értelmében — sem itt, sem ott nem részesülhet a nyereségből — bár ez idő alatt megszakítás nélkül dolgozott. Ka a feltételek mellett az emberi méltányosságot is figyelembe veszik, akkor van-e lehetőség arra, hogy 1 mégis kapjon a nyereségből? — Ha a feltételek mellett emberileg is vizsgáljuk Bukáné munkáját, akkor van lehetőség erre. Amennyiben ez a probléma a vállalat vezetősége elé kerül — úgy gondolom —, semmi akadálya annak, hogy Bukáné Na munkában töltött Idő arányában részesüljön az e- setleges nyereségből — r ondta a főkönyvelő elvtárs N4
