Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-16 / 40. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 1958. február 16., vasárnap Huszonkét diáklány válaszol az újságíró kérdéseire ' Azt mondják, ha az ember le­érettségizik, eivégez valamilyen középiskolát, az érettségi vacso­rán pertut iszik az igazgatóval és az összes tanárral, — altkor lép ki az életbe az iskola védőszár' nyai alól és további sorsának ön­maga lesz a kovácsolója. Milyen jó is lenne, ha csak ennyiből állna az egész. Egy ün­nepi vacsora, poharak összecsen- gése, jókedv és máris minden el­indul, megy tovább a maga útján Az élet azonban teljességében nem ilyen romantikus, nem ilyen könnyű, nem ilyen egyszerű. Mégcsak februárt mutat a nap tár, az érettségi napja még hóna­pok távolságában van, de középis­koláinkban a végzős diákoknak már ez a legnagyobb problémá­juk. Sokszor írtunk már az érett­ségizőkről, az életbe indulásról, de úgy, ahogyan ebben a riportban most szóesik, még soha. Elmondom röviden az előzményeket Elhatároztam, hogy felkeresem az orosházi Táncsics Gimnáziumot, és az egyik negyedik osztály le­ánytanulóihoz két kérdést inté­zek. Megkérem őket, hogy kér­déseimre írásban és név nélkül válaszoljanak. Mire gondoltam? Arra, hogy bizonyára sokkal ő- szintébbek lesznek így a válaszok, mintha külön-külön, személyesen kérdezném meg őket. Az elhatá­rozást tett követte és a napokban Keller József igazgató kíséreté­ben beléptem a gimnázium egyik tantermébe, a negyedikes lányok közé. Bemutatkoztam, elmondtam mit akarok, és a kérdéseim, me­lyek így hangzottak: » 1 " ' — B/ftlyen terveim vannak érett­ségi után? — Milyen foglalkozású férfihez szeretnék férjhez menni és mi­ért? Az első kérdést néma csend fo­gadta, míg a második kérdés u- tán, — csoda-e? — kuncogás, sőt kacagás hullámzott a padok kö­zött. Azonnal hozzátettem: „Ne haragudjanak lányok, nem értem, miért mosolyognak? Nagyon ko­moly válaszokat szeretnék kapni, hiszen, ha egy kicsit elgondolkoz­nak kérdésem felett, azonnal rá­jönnek, hogy nem egyszerű dolog az, és néhány év múlva, vagy ta­lán hamarább is nem én, hanem az élet kér választ erre.” Fekete, barna, szőke leányfe­jek hajoltak a papír fölé, — mostmár valóban komolyan —és 10 perc múlva aktatáskámban la­pult 22 leány válasza. Mindegyik egy-egy őszinte val­lomás. Minden válasz elárulja Írójának gondolatait, lelkivilágát, vágyait és terveit. Sokan azt mondják, hogy a mai fiatal lá­nyok egytől egyig mérnökhöz vagy orvoshoz, egyszóval diplo­más emberhez szeretnének férj­hez menni és semmi más nem Izgatja fantáziájukat, csupán a „jó parti”, a gondtalan élet köny- nyu megszerzése. Állítom, hogy ez nem igaz Perdöntő bizonyítékaim vannak: 22 orosházi gimnazista lány írá­sos nyilatkozata. Nos, nézzük e- zeket a nyilatkozatokat sorba, ra­gadjuk ki közülük a legjellemzőb­beket. Az egyik kislány első kérdé­semre így válaszolt: „Nagyon sze­retnék tanítónő lenni. Ha lehetsé­ges, akkor a nyolc hónapos taní­tói tanfolyamra megyek. Mindig vágytam a kicsi gyermekek közé és őket jóra, szépre, szocialista hez megyek, foglalkozásomhoz illő férfit választok.” íme, az el­ső bizonyítéka annak, hogy a mai lányok tanulni is akarnak esnem „csak” férjhez menni. De nézzük tovább! „Az érettségi után dolgozni sze­retnék, bárhol, ahol munkát ka­pok. Nem fontos éppen irodai munka, megfelel nőnek való fi­zikai munka is. Ha férjhez me­gyek, a férfi foglalkozása szá­momra mindegy. Ha ő szereti hi­vatását, és azt velem is megsze­retteti, akkor nyugodtan mehe­tek lakatoshoz is feleségül.” Egy másik kislány így írt: „Az érett­ségi után ha sikerül, nagyon sze­retnék védőnő-képzőben tovább tanulni. Már elképzeltem, hogy ott nagyon, de nagyon fogok ta­nulni, hogy jó védőnő legyen be­lőlem. Ha onnan kikerülök az é- letbe, becsületesen fogom végezni munkámat. Minden vágyam, hogy ezt a célom elérjem... Nekem mindegy lesz, hogy férjemnek mi a foglalkozása, csak becsületes legyen, szeressen és viszont sze­ressem én is.” Egyszerű válaszok, de az élet igazsága rejlik bennük. Nem az a fontos, hogy a jövendőbeli férj­nek mi lesz a foglalkozása, ha­nem az, hogy megértsék, szeres­sék egymást. A huszonkét lány. válasza kö­zött azonban kerül olyan is, aki mór nem egészen úgy írt, mint az előbbiek. Van akinek túlságo­san magasan, fellegekbe szálló vágyai vannak és az olvasóban olyan érzés erősödik, hogy ez a kislány sokat esalódikjjjgg sze­letben. „Az érettségi után vala­milyen gyakorlati pályára szeret­nék menni... Férjemül pedig sportot kedvelő, művelt mérnököt választok, aki a sport mellett az operát és a könnyűzenét is szere­ti.” Ne haragudjon kislány, de engedje meg, hogy eláruljuk ma­gának: a jó házasság nem a dip­lománál és az operánál kezdődik. De nézzük csak tovább a válaszo­kat: akad még érdekesség közöt­tük! „Most gépészmérnök udva­rol, — Írja az egyik leányka — felfogásunk hasonló, megértjük egymást —, csak ezért. ’ Lén lám, micsoda gondok! A diploma:. í férfi megjelent, sőt udvarol is. Gyorsan kislány, férjhez kell menni, hátha sikerül?! Nagyon érdekes, sőt érdekieszitö lapozgatni ezeket a válaszokat. A tervek milyen különbözőek! Az egyik rádióénekes szeretne len­mert szereti a slágereket és feltétlenül olyan férjet akar, „aki megért majd engem és élvezni fogja az én előadásomat... A má­sik kislány, talán anyagias kis­sé: „Állásba akarok menni, és va­lamilyen iparban dolgozó férfi­hez, mert az biztosítja a megélhe­tést.” A harmadik orvost, vagy tanárt szeretne, de megjegyzi, hogy csak akkor, ha szerelemmel tudja megszeretni és nem a pénz- srt.” (?!) És a sok válaszból ragadjunk ki még egyet, aki nagyon egysze­rűen így válaszol: „Az érettségi után továbbtanulási /terveim nin­csenek, szüleimnek fogok segíte- 1 ni. A házasságról még nem gon­dolkoztam, de szerintem azt nem a fiú foglalkozása határozza meg. Ha a fiút szeretem, foglalkozása mellékes.” A sok-sok válaszból ezek voltak a legjellemzőbbek, hiszen azt Ígér­tem, hogy azokat mutatom be ol a mai lányok túlnyomó többsége nem a „jó parti“ kedvéért akar íérjhezmenni, hanem egyre job­ban tért hódít a józanság, a be­csületes kapcsolat keresése és az igazi családi boldogság utáni vá­gyakozás. Mindez persze nem zár­ja ki azt sem, hogy középiskolát végzett leányaink nagyrésze to­vább akar tanulni. Az egyetemek, a tanítóképzők, a anfolyamok kapui nyitva állnak: ás szívesen fogadják az orosházi Táncsics gimnázium érettségizett eányait is, akik közül 22-en most, a nyilvánosság előtt is elmondták véleményüket az élet néhány dol­gáról.. Hogy igazuk van-e min­denben, azt szintén az élet dönti majd el, Sass Ervin A Tüzes nyíltól a holdrakétáig — Megjelent az Univerzum sorozat 9. száma — A nemzetközi közvéleményt rend­kívül foglalkoztató mesterséges hold, az interkontinentális rakéta sokoldalú ismertetésével több cikkben foglalko­zik az Univerzum sorozat legújabb száma. Kis lexikont is tartalmaz* a- melyben választ ad sok olyan izgal­mas kérdésre, mint a lépcsős rakéta, a pályamenti sebesség, a ,,Bip” jelek, s hogy mi lesz a műhold sorsa. Külön fejezet foglalkozik a szovjet rakétatechnika történetével és a vi- iágürkutatás sugárhajtású eszközei­vel. Érdekes jelenségről számolt be még a második világháború éveiben né­hány német vadászrepülő. Amikor nagy^ magasságból zuhanórepülésbe Ynenífek át, hogy az üldözött bombázó­gép hasa alá kerüljenek, a zuhanás végén súlytalannak érezték magukat. Azóta sok kutatót foglalkoztat a súlytalanság és a mozgások problé­mája. Több kísérletezést folytattak. Ezekről olvashatunk a Súlytalan em­berek című képekkel illusztrált feje­zetben. Nagy érdeklődésre tarthat számot dr. Kulin Györggyel, az Asztronauti­kai Bizottság elnökével folytatott be­szélgetés, melyet: A magyar asztro­nautika jelene és Jövője című cikkben találhat meg az olvasó. Közöl még az Univerzum 9. száma több érdekes írást, köztük Aki meghódította a Holdat című fantasztikus novellát. HÍREK Meddig tűrik még? Több esetben tapasztalható, hogy a mozikban (Békéscsabán és valószínű, másutt is) filmve­títés közben az első padsorok­ban huligán egyének botrányo­san hangoskodnak. Tiszta érzé­seket keltő Jeleneteknél brutáli­san, tüntetőén ásítanak, nevet­nek. Magatartásukkal megbot­ránkoztatják a közönséget, s Nagy sikerrel, telt ház előtt mutatták be a Jókai Színház művészei Oláh Gábor: Deák György, a bérkocsis című da­rabját Gyulán, február 11-én, a művelődési házban. A Hazafias Népfront békenagy­gyűlést tart a Földvári úti isko­lában, február 20-án, csütörtökön este 7 órakor* * Nagy kedvvel készül a szarvasi ének- és zenekari fesz­tiválra az újkígyóst 42 tagú ve­gyeskar. Az énekkar vezetője Nátor Béla tanár. Most tanul­ják Kodály Zoltán: Esti dal cí­mű művét, + Békegamitúrákat készít a Bé­késcsabai Faipari K-tsz kárpitozó részlege. A hat darabból álló ízlé­ses garnitúrából ebben az évben már 36-ot készítettek, melyet az ország több városában szállítot­ták. + A Békés megyei Labdarúgó Alszövetség február 15-én, szombaton kiértékelő tanács­kozást tartott. A tanácskozáson a labdarúgás 1957—58- évi őszi fordulójának eredményeit és hibáit beszélték meg. zavarják szórakozásukat. A mozi dolgozói az ilyen ese­teknél nem lépnek közbe. A rendőrség hasonlóan. így a hu­ligánok kényük-kedvük szerint szórakoznak a többi száz néző bosszúságára. Meddig tűrik még? Vagy azt várják az illetékesek, hogy a közönség dobja ki őket? Füzesgy&rmaton február 14-én, befejezték a második szabás-var­rás tanfolyamot. Most szervezi « nőtanács a harmadikat, melyet február második felében indítanak be. Az eddigi tanfolyamon mint­egy 50 fiatal és idősebb asszony, lány tanulta meg a szabás-var­rást. + A gyulai földművesszövetke' zetben megalakították a szőlő- és gyümölcsterm.elő szakcsopor­tot. Hamarosan közös gyümöl­csöst és szőlészetet is létesíte­nek, ahol mintaszerűen yazdál­kodnak. • A vásárlók által már régen ke­resett és hiányolt, matracokból 100 garnitúra érkezett a békés­csabai Állami Áruházba. AZ OROSHÁZI IBUSZ már­cius 9-én külön autóbuszt in­dít Börgöndre, a katona-hozzá­tartozók látogatására. Részvé­teli díj 148 Ft. Jelentkezés feb­ruár 24-ig. X „Késő ősszel száll a fecske messzire“ címmel előadást tart a TTIT február 17-én, hétfőn délután 4 órakor Békéscsabán. A Szabadság moziban tartott előadás alkalmával az „Egy gyűrű története“ című filmet is bemutatják. emberré nevelni. Ha majd férj-vasóinknak. Azt állítottam, hogy vitának vele, amellett, hogy kiJ Mit láttam Námetorszáflban? ** Emeleten van a lakás, földszin­ten az istálló. Messziről alig le­het megkülönböztetni a várost a falutól, mert ott is emeletes há­zaik vannak. De azért a falvak­ban is akad gyár, vagy nagy­üzem. Láttuk azt is, hogy a nagy magtár mellett rögtön ott van a tészta üzem, vagy a kekszgyár. Itt van szén bőven. Drezda felé közeledve lassanként összefolyik az egész település egy gyárké­mény erdővé. 10—15 kilométeren át rohan a vonat a városban. Ez már Drezda külvárosa. Befu­tunk egy hatalmas csarnok alá, amely talán háromszor akkora, mint a Keleti-pályaudvar, de látszik rajta a háborús pusztítás nyoma. Három nappal a háború befe­jezése előtt 1945-ben a belváros egy olyan rettenetes bombasző­nyeget -kapott, aminek következ­tében két-három kilométeres körzetben kő-kövön nem maradt. Két-három négyzetkilométeres körzetben egy világváros szíve pusztult el. Áruházak, múzeu­mok, utcák, templomok és könyvtárak tömege omlott össze, 120 ezer embert temetett maga ¥ T ttörő vezetők bői álló peda­gógusküldöttség tagjaként jártam a Német Demokratikus Köztársaságban. Csehszlovákia földjéről átlép­ve kitárul előttünk az Elba völ­gye. Minden talpalatnyi földet megművelnek itt. A gyárak szinte egymást érik. Közöttük a kevés kis termőföld sok embert tart el. Nézzük a füstölgő gyá­rakat és köztük a vékony kis szántóföldeket. Ismeretlen, ká­posztaszerű növények zöldéinek még télen is. Beszélgetünk német paraszt- emberekkel. A föld szeretete összehoz bennünket. Elmondják, hogy, az állattenyésztés a fő fog­lalkozás náluk. Rengeteg tejet, tojást, és vajat fogyaszt a német nép. Itt már nem terem meg a kukorica sem. Pedig ők is szeret­nének vele hizlalná, ök is szere­tik ám a disznóhúst és a kol­bászt. Ismerik a magyar szalámit és a Gyulai kolbászt. De ők nem jutnak olyan könnyen hozzá, mint mi. Beszélgetünk a földmű­velésről. Feltűnik nekem, hogy itt több a lucerna és a hereve­tós, mint nálunk. Megtudjuk azt is, hogy ők még ebből sem tud­nak magot fogni. A magyar ó- lomzárolt 1-ucemamagnak világ­híre van. Átvennének tőlünk, bármilyen mennyiségben. Csak itt ébredtem rá, milyen korlát­lan lehetőségeket rejt a magyar föld magában. Annak idején ol­vastam az Élet és Tudományban, hogy a magyar Alföldön a leg­kedvezőbbek az életfeltételek a poszméhek létezéséhez, ami a luceroaféle pillangós virágú nö­vényeket megtermékenyítik. így tudunk mi az egész világon a legkedvezőbb feltételek között lucernamagot termelni. Ugyanez a helyzet a magyar bor, a ma- . gyár gyümölcs, alma, barack, vagy a paprika esetében is. A- zért világhíres a mi makói hagy­mánk is. Náluk például nem tudnák télálló hagymát termelni. Csak a magyar hagymát tudják tavaszra is tárolni. Hej, de jó volna, ha ezeket az adottságok?.* minden magyar parasztember tudná és értékelné. A németéül megveszik a magyar lucerna magot azért is, mert talajt ja­

Next

/
Thumbnails
Contents