Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. február 12., szerda Szülök és fiatalok Hozzászólás a Népújság vitacikkéhez A francia bombatámadás után... A tuniszi kormány kiutasít tizenöt francia családot Sokszor lehet hallani mostaná­ban az idősebbektől: ezek a mai fiatalok nem olyanok, mint mi voltunk. Nem tisztelik az időseb­beket, nem köszönnek, hanyagok a munkában, csak a táncon jár az eszük, nem szeretnek dolgozni. Ehhez hasonló megjegyzéseket hallhat az ember gyűlésen, vona­ton, utcán, ha idősebb emberek beszélgetnek és a fiatalokra te­relődik a szó. A mi if júságunk nagyrésze ren­des fiú és leány, ezért nem is ér­tek egyet az ilyen általánosító ki- nyilatkozásokkal. Ha olyan sokat beszélnek mégis a fiatalokról, biztos van néhány olyan ok, ami indokolté teszi ezt. Tekintsünk csak egy kicsit vissza az 1945 előt­ti helyzetre. Hogyan élt akkor az Ifjúság? A szegény paraszt szülők gyermeke nagygazdáknál kanász volt, szinte éjjel-nappal dolgozott és sokszor jól sem lakott. A mun­kásfiatalok pedig ki voltak téve állandóan a munkanélküliség ve­szélyének. Gondoljunk csak az inas évekre. S a mostani paraszt- fiatalok már nem érzik, hogy mit jelent 8—10 hónapig szolgálni néhány mázsa búzáért, egy pár csizmáért, meg egy malacért. El sem tudják képzelni, hogy istál­lóban aludtak a béresek a tehén­nel, lóval együtt, a jászol egyik sarkában. Ezeket pedig a nincste­len, szegény emberek, szegénypa­rasztok 1945 előtt mind végig él­ték. A munkásfiatalok a gyárak­ban nincsenek kitéve a munka- nélküliségnek, egyenlő bért kap­nak a felnőttekkel, ember számba veszik őket. Szóval: a fiatalok nem ismerik ti múltat, a népi demokrácia pe­dig emberséges életet adott ne­kik s nagyon sokan ezt természe­tesnek is veszik. Most azon tö­rekszenek a szülők is, hogy „jobb legyen a gyermekem élete, mint az enyém volt." Ez nagyon helyes is, mindig szebb, boldogabb élei­re törekszünk mindnyájan és gyermekeinknek megadjuk mind­azt, amit mi nem érhettünk el az úri Magyarországon. Nagyon hasznos lenne azonban, ha elmon­danák a szülők gyermekeiknek, hogyan éltek ők Horthy Magyar- országában és úgy nevelnék gyer­mekeiket, hogy megértenék a kü­lönbséget az úri Magyarország és a népi- demokratikus Magyaror­szág között. Anélkül,. hogy beleavatkoznék bármelyik család nevelési mód­szerébe, vagy általánosítanák egy- egy esetet, elmondok egynéhá­nyat, amely úgy vélem, káros a szülőknek, a gyermekeknek és a társadalomnak is. Nemrég mondtunk búcsút az ó- évnek s Szilveszter estéjén sok­ezren szórakoztak, mulattak, hisz’ ez így is van rendjén. Fogadjuk vígan, örömmel az új esztendőt. Én a Szilvesztert egyik községben töltöttem fiatalok között, a bál­ban. Nem is egészen pontos a meghatározás, hogy fiatalok, mert, akik ott voltak, nagyrészük gye­rek volt. Talán ezen nem is bot- ránkozik meg az ember, habár szerintem 15—16 éves gyermek­nek nincs helye a bálban hajnalig, szülői felügyelet nékül. A tánc szüneteiben ezek a gyerekek de­cinként itták a pálinkát, s ahogy jött, pálinkára rumot, majd ke- vértét és így tovább. Ennek az­után berugás, majd verekedés lett a vége. És ahogyan beszéltek — nem, kiabáltak! — egy jelenetet ízelítőnek megemlítek. „Ne fűzd a nőt kisapám, én már próbáltam" stb., stb. és ezt mindenki hallatá­ra, hangosan, minden megbotrán­kozás nélkül. Ismertem ezeknek a fiataloknak jó részét, soknak a szüleit is, szinte mind becsületes, derék panaszt-, vagy munkásem­ber. Nem hiszem, hogy ne tudná­nak fiúk magatartásáról és ha igen, miért nem lépnek közbe kellő eróllyel, hiszen 15—16 éves gye­rekekről van szó? K2&5Wb nehe­zebb lesz. Egy másik esetet, amely nem a bálban történt, de sokat előfor­dul. Felnőtt a Pista 17 esztendős karáig nagyon rendes családban. Ipari tanuló volt, 17 éves korára szabadult fel, apja ezekkel a sza­vakkal engedte útnak egy másik városiba dolgozni: „Fiam, mi meg­élünk anyáddal, nekünk ne adj pénzt, kölcsd magadra.” Pista megfogadta a „tanácsot". Eltelt egy év és mondja ám az apa, hogy elszakadt a gyerek a családból, pedig milyen rendes volt, még ide­haza lakott. Keres 1700 forintot, ruhézkodhatna belől* szépen és majmot csinál magából. Elron­tották a fiam, mondja keservesen az apa, pedig nem egészen így van. Talán 6 vitte erre az útra, amikor azt mondta neki: keress magadnak fiam, mi megélünk anyáddal. Az apa pedig nagyon jól tudja, hogy ő 1 pengőt kapott még karácsonyra is, 24 éves ko­rában. De hát sokszor úgy van a szü­lő: nyomorogtam én eleget, a gyerekemnek legyen meg minde­ne, ami nekem nem lehetett. Ez pedig sokszor nem vezet jóra, a gyerek természetesnek veszi, hogy neki minden jár, amit kíván. Van egy munkás ember, akit régen ismerek, elsős elemista a kislá­nya és karórát vett neki aján­dékba. Döntse el az olvasó, he­lyes-e ez, vagy nem? Az ilyen esetek azt mutatják,úgy szeretjük a gyermekeket, ahogy nem szabad, a szülőnek addig kell elmenni a gyermek szeretetében, ameddig helyes. Békéscsabán, e- gyik kerületben történt, hogy megállítja egy szülő a gyermeke tanítónénijét és a következőket mondja neki: tanító néni, verje meg a fiam, mert odahaza összie- firkálta a falat Csak azt nem tu­dom, mit csinál az a szülő, ha fel­szedi a gyerek a szobában a par­kettát, akkor kit kér meg, hogy verje meg gyermekét. És ha már itt tartunk, ml lesz, ha a gyerek 20 éves lesz?! Nem így kell sze­retni a gyereket. Ha így nevel­nénk gyermekeinket, könnyen odajutnánk, mint az egyik csa­lád. Van nekik egy 111.-os gimna­zista lányuk, aki a nyáron is unerikai nylon harisnyába járt, magassarkú cipőben, kis kosztüm­ben, haja lófarok frizurában köt­ve. Ahogy mondani szokták: o- lyan, mint egy kisasszony. Ennek a lánynak az édesanyja idősebb néni, dolgozgat, nem keres sokat, de ő télen is abban a kopott sar­kú cipőben, foltos ruhában jár, beliner kendővel a nyakán, ami­ben ősszel láttam. Milyen jó len­ne ebben a családiban is megosz­tani az öltözködésre költött pénzt azza, aki megkeresi az árát. A múlt ősszel voltam egyik Tsz- ben és hallom, hogy néhány 15— 16 éves leány összeszövetkezett, mondván: nem keresünk eleget a tsz-ben, felmegyünk Pestre. Hogy felmentek-e, nem tudom, de arra emlékszem, hogy szüleiknek e- gyetlen szavuk sem volt ahhoz, hogy gyermekeik ott akarják hagyni a szülői házat. Félreértés ne legyen, nem Pes­tet kifogásolom s nem is a pesti emberek miatt helytelenítem, de ismerek több olyan lányt, kiket üengedtek szüleik 15 éves koruk­ban más városokban dolgozni, a- hol se rokonuk, se ismerősük nem volt, s amikor hazajöttek, az anya csodálkozott, hogy milyen lett a lánya. Sok esetet, történetet lehetne elmondani tanulságként, hogy 'd a szülőknek gyerme­keiket nevelni. Nekem ez a né­hány godolat volt, amit el akar­tam mondani a fiatalokról. Ko­rántsem így van ez általánosság­ban, de előfordulnak ilyen esetek, ami aggasztja a szülőket és árt a társadalomnak. Még egyszer szeretném megje­gyezni: ifjúságunk nagy többsé­ge rendes, hű polgára hazánknak és csak annyiban nem olvanok, mint ..mi" vottunk, hogy néni de­mokráciában élnek, több a joguk, a becsületük és eeész társadal­munk védelme és támogatása mel­lett dolgoznak, tanulnak és szó­rakoznak. Gonda József A tuniszi kormány úgy határo­zott, hogy Seltla kormányzóság te­rületéről minden franciát kiutasít. V. Mohammed marokkói király hétfőn hazarendelte Párizsban ma­gánlátogatáson időző fiát, Mulai Hasszán trónörököst és Ahmed Balafredzs külügyminisztert. Az intézkedést nem indokolták meg, A tuniszi francia közalkalmazot- taik nyilatkozatban foglaltak állást Szakiet-Szidi-Jusszeí bombázása követe hétfőn délután elhagyta a francia fővárost. A tuniszi nagykö­vetségen valóságos rokonszenv- tüntetés zajlott le. Megjelent a Francia Kommunista Párt küldött­sége Is, élén Fernand Grenier-vel, ott volt a szocialista Daniel Mayer, A Szakiet-Szidi-Jusszef-i bom­bázás ügyében újabb két interpel­lációt nyújtottak be. Mindkettőben Gaillard miniszterelnök pártjához, a Radikális Pálihoz tartozó tképr' viselők, Hovanian és Naudet, kí­vánnak kérdést intézni a kor­mányhoz. A kereszténydemokrata MRD Országos Vezetősége kedden ülést tant a tuniszi események nyo­mán előállott új helyzet megvizs­gálására. Gaillard miniszterelnök délután tárgyalt Amory Houghton 1957 júniusában Leningrad dol­gozói és a sok nemzetiségű szov­jet nép nagy és örömteli évfor­dulót ünnepelt; a város 250 éves fennállását. A város büszkén viseli Lenin­nek, a világ első szocialista mun­kás és paraszt állama megalapító­jának halhatatlan nevét. Itt, a munkásnegyedekben rakta le Le­nin Oroszország hősi kommunis­ta pártjának alapkövét. Itt, a Finnországi Vasútállomás előtti téren hangzott el 1917 áprilisában Lenin felhívása a szocialista for­radalom győzelméért vívandó harc­ra Szmolnijból — ahol az októberi harcok vezérkara székelt — ve­zette Lenin a fegyveres felkelést és kiáltották ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét. Leningrad három forradalom bölcsője, a hazai ipar és tudo­mány legnagyobb központja, és a szocialista kultúra legfontosabb centrumainak egyike. Leningrád hősj város és a dolgozók városa — így ismerik és szeretik a szov­jet emberek és az egész világ dol­gozói Leningrádot. • Mint ismeretes, a város I. Pé­ter parancsára létesült, ősi orosz Az intézkedés tizenöt francia föld­műves családot érint, akiknek földjeit a tuniszi kormány majd visszaváltja. földön, melyet éppen akkor sza­badították meg az idegen betola­kodóktól. Erődvárosnak szánta, az északnyugati országhatár őré­nek és mint kikötőváros — ab­lak lett Európa felé. „Senki sem tud elképzelni egy nagy nemzetet — írta Marx —, elszakítva a ten­gerparttól és folyóinak torkolatá­tól... Péter mindazt birtokba vet­te, ami az ország fejlődéséhez szükséges volt.” Nemzedékek munkája volt az az anyagi alap, amelyen Péter- vórott a tudomány és kultúra ki­virágzóit. Ezeket olyan kiválósá­gok képviselték, mint Lomono­szov és Mendelejev, Szecsenov és Pavlov, Puskin és Gogol, Gorkij és Majakovszkij, Glinka és Csaj­kovszkij, Szurikov és Rjepin, Zahorov és Rossi. ' A nép jóvoltáért az orosz for­radalmárok három nemzedéke élt és harcolt Pétervárott. Itt hangzott fel először Radecsev szenvedélyes tiltakozása a job­bágyság és zsarnokság ellen. Harcba hívását a cárizmus ellen és a szabadságért nemesi forra­dalmárok, a dekabristák követ­ték. Művüket polgári forradalma­' \ Hasad a jég... A közös társadalmi munka a legjobb esz­köz a kollektív gon­dolkodás és érzés ki- fejlesztésére, a kol­lektív társadalmi élet megszerettetésére, az ifjú kommunista kö­zösségek kialakításá­ra. Ez a cél és gondo- at lebeg a KISZ mező­be gyesi szervező bU zottsága és a KISZ alapszervezetek veze­tősége előtt. A múlt gazdasági évben a KISZ-tagok a kom­munistákkal és a be­csületes pártonkivüli dolgozókkal karöltve dolgoztak, hogy a Mezőhegyesi Törzsál­lattenyésztő Állami Gazdaság jövedelme­ző legyen. Már az ősz beálltával és a télen is, az alapszer­vezetek azt tervezget­ték, hogy miként fog­janak a munkához, L _____ ho gy ez az esztendő még eredményesebb legyen. Mivel a határban mindent hó takart és korai a növényápo­lási munkákra való mozgósítás, átálltak a jégtermelésre. Munkaidő után, szombaton délután és vasárnap délelőtt csaknem száz fiatal látott hozzá a mező­hegyesi Békás tóból a jég kitermeléséhez és azt eladták a földmű­vesszövetkezetnek. Különösen jól dolgoz­tak a csatókamarási, ó-mezőhegyesi, új- mezőhegyesi és fűpe­regi kíszisták. A munkában ott ta­láltuk az idősebb kommunista elvtársa­kat is, a központi párt-alapszervezetből Kiss András és Vigh Sándor, a kamrás­pusztai párt-alap­szervezettől Kiss Fe­renc elvtársakat. A csatókamarási tíz fiatal egy napi ke­resetével — kilenc- száztizennyolc forint­tal — gazdagította az alapszervezet kasszá­ját. A lányok — akik ugyan nem vehettek részt a munkában — este jól fűtött terem­mel és huszonöt liter sörrel kedveskedtek a csatókamarási fi­úknak. Majd a sör fogyasztása közben táncra perdültek. A keresetet mindegyik alapszervezet felaján­lotta a nyári üdülési alapra, mert nemcsak dolgozni szeretnek e- gyütt, hanem szóra­kozni és tanulni is. Faragó Sándor KISZ-titkár, Mezőhegyes. ________________ A marokkói király a tuniszi falu lebombázása mialt hazarendelte Párizsból a trónörököst és a külügyminisztert A tuniszi franciák elítélik a bombázást A tuniszi nagykövet elhagyta párizsi Maszmudi, Tunisz párizsi nagy­Az esemény hatása Párizsban amerikai nagykövettel. A kor­mányhoz közelálló körökben úgy tudják, az amerikai nagykövet szemrehányást tett és súlyos bírá­lattal élt a Szakiet-Szidi-Jusszeí-j események miatt. A délutáni órák­ban a miniszterelnök kihallgatáson jelent meg René Coty köztársasági elnöknél. Este miniszterközi meg­beszélés foglalkozik a tuniszi falu bombázása után előállott helyzet­tel. de rabati kormánytisztviselők nem titkolják, hogy a trónörökös és a küKigyminiszter hazarendelésének oka a tuniszi falunak a francia haderők részéről történt lebombá­zása. ügyében és egyhangúlag elítélték azt. A Tuniszban dolgozó francia pedagógusok gyűjtést indítottak a-, áldozatok javára. Mendes-France volt miniszterel­nök, Claude Bourdet, a baloldali szocialista unió egyik vezetője, Francois Mauriac, az ismert író. Mendes-Fnance és a tuniszi nagy- i követ átölelte egymást búcsúzás­kor. Három nap Leningrádban {Folytatás]

Next

/
Thumbnails
Contents