Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-08 / 33. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958. február szombat

Mondjunk 'véleményt emberekről, de hogyan?.

nálatáért került magasabb beosztásba. És ez nemcsak azokkal történik így, akik kevésbé, vagy jobban, rövidebb, vagy hosszabb ideig behódoltak az ellenforradalomnak, hanem az úgynevezett „szektás-oldalon1’ is. Sokszor, csupán azzal, hogy valaki jól tudja hangoztatni a„párthúségé t”, „ szo- cializmusssal" kezdi és „szocializmussal” végzi a mondókáját, naponta megfordul az igazgatónál, vagy a párttitkárnál, de munkája egy fabatkát sem ér, más, jobb elbírálás alá esik, mint az, aki becsületesen dolgozik, tesz-vesz képessége szerint valamennyiünk boldogulásáért, míg amaz hangzatos szavakat pufogtat, vagy a vezetők körül somfordái.

Nem arról van szó, hogy ne beszéljünk a szocializmusról, vagy ne menjünk a pártirodába. Menjünk, ha ott dolgunk van, beszéljünk a szocializmusról, de ne a párt titkárnak, hanem az esztergályosnak, meg a parasztnak, egyszerűen, kézzelfoghatóan, az emberék, a dolgozók nyelvén! Mert ki tesz többet nemes célunkért? Talán az, aki hangoztatja állandóan becsületességét, meg munkásságát? Vagy az, aki ott van a hétköznapokban, a munkások mellett és beszél, érvel, dolgozik, hinti tiszta és jó ügyünk igazságát.

Nem új dolgok ezek, nem most találtuk ki őket. Csak hibákat követtünk el, melyeket jóvá kell tenni, el kell hagyni a párt életéből. És ha a vezetők, akár az igazgatóról van szó, akár a párttdtkár- ról, felelősséget éreznek munkaterületük rendjéért, hatásosabb, jobb munkájáért, akkor csak aszerint ítélkezhetnek, mondhatnak véleményt emberek felett, hozhatnak döntést ilyen vagy olyan személyi ügyben, hogy ki, mit tud tenni, kd m i t tesz eszével, két kezével ügyünkért. Ha nem így ítélkezünk, ha egyes vezetőink „bedőlnek” a szép szavaknak: hibát követnek el a nevelőmunk ában is, Táplálják az emberekben a rossz tulajdonságot, mert hozzászoktatják, hogy elég a száj, elég a sok beszéd és máris minden rendben van. Nem is beszélve arról, hogy milyen súlyos kárt okozhatnak a becsületes emberek lelkiismeretében, továbbmenté: a párt politikájában. Helyet adnak, sőt: utat nyitnak a karrieristáknak, a- kiknek mátsem számít a párt ügye, az ország sorsa, szavakkal, talpnyalással biztosítják maguknak a „karriert1’. Pedig a kommunista pártnak sohsem volt olyan munkastílusa, hogy érvényre juttassa a karrieristákat, hogy lehetőséget adjon az elvtelen törtetés- nek, a pozícióbajhászásnak. Nem, ilyen politikánk sosem volt. Csupán hibákat követtünk el, s napjainkban is megtörténik ez, de ne hagyjuk szó nélkül, szüntessük meg. Vagyis: tanuljunk meg emberekről úgy véleményt mondani, — mert ezt kell tennünk —, sorsuk felett úgy ítélkezni, hogy ki mit tesz ügyünk érdekében.

Varga Tibor

Ifjúságvédelmi bizottságot alakított a gyulai városi nőtanács. A bizottság feladata, hogy figyelemmel kísérje az Ifjúság nevelését.

Ma este Békéscsabán, a II. kerületi KISZ-bizottság farsangi bálát rendez a Csaba-vendéglő téli kertjében. A legötletesebb jelmezeket díjazzák)

Készülődés március 8-ra

Nagykorúakká váltak

— önálló község leli Gerla -*

Az elmúlt tizenkét évben pártunknak, vezetőinknek a magyar nép nevelése, jó tulajdonságainak kialakítása volt egyik feladata. A szocialista munkastílus, a szocialista munka, a vezetők körültekintő Intézkedése, az egész magyar- népben táplálta a jó és tiszta tulajdonságokat, az emberszerete- tet, a munkaszeretetet, a kultú- ráltságot, egyszóval: a szépet, s elnyomta a rosszat, az ártalmasat. Bár mindig nem úgy sikerült egy- egy ember elbírálása, ahogy kellett volna, azonban jó volt a nevelő munka, sok tehetséges, becsületes munkás, vagy parasztemberből |ó gyárigazgató, tanácselnök, tsz- elnöfc, vagy éppen miniszter lett.

Mégis — és most erről van szó — követtünk el az emberek kiválogatásánál hibákat. Azért kell Szólni erről, mert néhány helyen, néhány elvtársnál most is szinte munkastílusként érződik ez a hiba. Nem mindig kísér bennünket az, hogy az emberekről körültekintően, a munka alapján döntsünk, ítélkezzünk, vagy érdemük szerint lássuk őket.

Miről van szó: Az emberekre é- vek során rátapad a szép, a jó, a becsületes, a tiszta. A jó tulajdonságokkal azonban együtt jár sok“ szór a rossz is, a sár, a sallang. A- mi kádermunkánk alapja, hogy a nem jót, az ártalmasat bíráljuk, támadjuk, kergessük ki az ember jelleméből, a jótulajdonságokat pedig segítsük az emberben ér“ vényre jutni, — ahogy az sikerült, aszerint válogassunk. Semmi esetre sincs arról szó, hogy a mi pártunknak, amely felelős az ország minden hétköznapjáért, a nép gondjáért és öröméért — rossz el“ vei, vagy helytelen politikája van e téren. Nem, hanem arról, hogy a pártunk helyes politikáját sokszor rosszul követeljük, vagy elferdítjük.

Talán újkeletű dolog az, hogy a kommunisták mindenben az embert, az ember munkáját látják? Vágj' most tudjuk csak először, hogy a kommunistáknak harcolniuk kell a talpnyalók ellen? Azt is régen tudják a pártmunkások, hogy az úgynevezett „has-beszélőket”, a demagógokat távol kell tartanunk a párttól és a vezetéstől. Tehát nem arról van szó, hogy pártunknak rossz a káderpolitikája, hanem arról, hogy a helyes politikát elferdítettük, s napjainkban is sokszor elferdítjük.

Valahogy megyénkben is úgy érezzük, hogy helyenként kissé zavaros most a káderhelyzet. Le“ gyünk csak magunkkal szemben őszinték. Hányszor mosolygunk, almikor elvtársunktól, munkatársunktól, vagy éppen barátunktól megtudjuk, hogy X., akit leváltottak, menesztettek, „fölbukott", magasabb beosztásba került. És — sajnos — sok elvtársnak ez már valahogy természtesnek hangzik. Többször történik ilyen eset.

Mezőberényben jártam a napokban. Érdeklődtem, hogy a volt ÜB elnök (akivel az ellenforradalom után közvetlenül találkoztam, s sajnos rossz emlékem maradt, de nemcsak nekem, hanem a dolgo“ Búknak is) hol van most? MosO“ iyogva mondták a gépállomási elv- társak, hogy a szakszervezet megyei központjába „kiemelték”. A szubjektív véleményeket ne végjük mindig figyelembe, most se! De a gépállomás dolgozóinak kö-> sös véleménye, hogy Szász István nem a munkája alapján, nem a jó szervező készsége folytán, hanem a „szép" nagy szavak haszKözeledik március 8-a, a Nemzetközi Nőnap. Ez a nap mindig nagy jelentőséggel birt a nők é- letében. Évek óta az asszonyok összefogásának, a békevágynak szimbóluma volt március 8-a.

A mostanit, 1958 március 8-át is; i méltóképpen kívánják ünnepelni megyénk asszonyai. E nagy jelentőségű nap előkészülete már folyik. Ma délelőtt a megyei nőtanács március 8 előkészítő bizottságot hívott össze, ahol kidolgozzák az akcióprogramot

„Én, Kovács Sándorné esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz és alkotmányához hű leszek. A törvényeket és a törvényességet betartom és másokkal is betartatom...”

így hangzottak az eskü szavai Kovács Sándorné és a többi hat ember ajkáról, amint szfvretett kézzel álltak a gerlal emberek előtt. így fogadtak hűséget választópolgáraiknak, kiknek bizalmából a község élére, a tanács végrehajtó bizottságába kerültek. Az Ilyen események mindig nagy ünnepnek számítanak egy község életében. Ünnepet s egyben nagy érdeklődést is, mert az emberek ajkán ott van a szó kúnondva, vagy kimondatlan: vajon, hogy látja majd el feladatát az új tanács? Vajon méltó lesz-e egy-egy tag, vagy mindenik a bizalomra? 1 gerlai embereknek Is nagy ünnep volt a tanácsválasztás, mely- íek befejező aktusa csütörtökön a végrehajtó bizottság tagjainak fogadalmával ért végett. Csakhogy ők duplán ünnepeltek, egyrészt, mert tanácsválasztás volt, másrészt — és ez mindennek a veleje — azért, mert hosszú évek kívánsága vált valóra: önálló község lett Gerla. önálló, mert nagykorúak lettek, s most már nem úgy ad hirt róluk a krónika, hogy külterületi lakott hely, hanem község, önálló közigazgatással, élén a volt urasági cselédekkel, azok fiaival, unokáival.

És ez nagy sv — különösen a terlal emberek életében. Igaz, addig is megvoltak ők; A kiosztott urasági földeken szorgalmasan dolgoztak, szövetkezetét alakítottak, s ahogy munkálkodtak, úgy gyarapodtak. De mégsem o- lyan volt ez a fejlődés, mint amilyent szerettek volna. Igaz, hogy a dobozi tanács épp’ olyan gyermekének tekintette Őket, mint a

többi dozobi embert, de mivel távolabb voltak, nem mindig oszlott meg igazságosan ez a szeretet. Az igazság már rég mellettük szólt: miért nem lehet GerIának önálló tanácsa, miért nem lehet önálló község, hiszen erre minden okuk megvan? Miért nem intézhetik ők helyben a maguk sorsukat, miért ne tervezzenek ők maguknak önálló közigazgatással úgy, ahogyan ahhoz az erejük futja?

Ezt a jogos kívánságot szívlelte meg az Elnöki Tanács s amikor a községgé alakulásról szóló rendelet híre a geriaiakhoz eljutott, kimondhatatlan öröm lett úrrá a községben. Emberek vitatták csoportokban, estélyi tanyázás közben, hogy kik is lennének a legalkalmasabbak a vezetésre.

Ezt vitatták a pártban, a KISZ-ben a népfront helyiségben. S amikor az előkészítő bizottság meghirdette a tanácstagok megv álasztását, emberek sokasága indult el cimborákhoz, barátokhoz, a távoli tanyákra, hogy jelölőgyűlésre hívogassa a választókat. Az egész falu zsongott, mindenki tett, amennyi tőle tellett s két hét alatt a legpéldá&abb rendben érkeztek el a választás napjára. És ott voltak valamennyien. Szavazott az egész község, minden, valahány an szívük teljes igazával s az eredmény: nyolcszázan a népfront által javasolt, a jelölőgyűléseken is elfogadott emberekre, s mindössze nyolcán ellenük. Bizalmat szavaztak az új tanácsnak és most a szőkébb vezérkar a választók előtt esküvel tesz hitet, hogy hűséggel és tudása legjavával szolgál rá a bizalomra. Esküsznek a kovács sándomék, a kis jánosoh, hogy nap, mint nap, az új község lakosainak érdekéért munkálkodnak.

Deák Gyula

A lüzesgyarmatí nőtanács életéből

'' i!

A nő tan ácsn ál február 14-én

már a második hathetes szabás- varrás tanfolyamot fejezik be. A tanfolyamokat idősebbek és fiatalok vegyesen látogatják; ott van köztük Gyáni Lajosaié 50 év körüH parasztasszony és a 16 év körüli Tóth Emma. Az első tanfolyamon 24-en, a másodikon 26-an vettek részt. E hónap második felében megkezdik még a harmadik tanfolyamot is.

A' Gyermekvárosért mozgalom megnyerte a füzesgyarmati asszonyok szívét s a nőtanácstól februOlvasd

A NÉPÚJSÁGOT

ár 6-ig 6000 forint értékű téglaje- | gyet vásároltak. Az „egy marék toll” mozgalomban négy párnát csinálnak.

*

Kongresszusi beszámoló gyűlést tartott a nőtanács február 6-án este, ahova, 100-nál több asszony ment el. Különösen sok szó esett a gyűlésen, hogy mit tehetnek az anyák a gyermekek nevelésében, a V megvédésében, A vitában több olyan panasz hangzott el, melyet a helyi párt- és tanácsi szervek a nő tan áccsal együtt vizsgálnak meg. Elmondták, hogy régi épületből lehetőség volna most Sárszigeten egy napközi otthont csinálni és ha ez sikerülne, akkor ezzel könnyítenék a gyermekes anyák helyzetét.

A gyűlés után rövid, egyfelvo- násos színdarabbal szórakoztatta az asszonyokat a földművesszövetkezet kultúrgárdája.

Téli est a tanyán

berek élnek. Elől a két ablak között a fehérre meszelt falon Mária- kép függ, alatta pedig a Bukovi család fényképei örökítik meg a régmúlt ifjú kort. Középen petróleumlámpa lóg a mennyezetről, mely fölé vastag kartonlapot helyeztek, hogy a fény jobbam eljusson a szoba távolabbi részeibe is. Oldalt a pettyes bögrékkel megrakott sublót fölötti, régimódi falióra jelzi az idő egyenletes múlását. A szu-evett fenyőfa asztalnál fiatalok ülnek és vidám citeraszó mel“ lett kértyázgatnak. Körbe a padkán a jólbefűtött búboskemencét idősebb nénik támogatják, de ezt aztán olyan nagy buzgalommal teszik, mintha meg sem akarnának többé tőle válni. Csak a nagymama szorgoskodik most is. Csepüi fon a nyikorgó rokkán, hogy nyáron legyen miből zsákot szőni, a búzának. A legapróbbaknak a kuckóban jutott hely, itt szoktak hancurozni minden este, míg az á- lom el nem szenderíti őket.

A gazda, Bukovi András a fejőszéken ülve kukoricát morzsol a jószágnak, míg a két szomszéd — elkérés Péter Ar Varsa -Tót«? bált* kinn, a falutól távoleső ta- I lyavilágbam, már kihaltak a dűlő- : utak és a mindent befedő sötétsé- 1 get, csak Itt-ott töri meg egy-egy i pislákoló fény, mely a tanyaabla- ] kok üvegtábláin keresztül szökik 1 ki a mélyein szunnyadó, megder- i medt földre.

A csönd, szánté ilyesztő. A ku- f .yák is óljaikba húzódták, és csak 1 1 akkor hagyják el hangos ugatással 1 á langyos melegséget árasztó „vac- ; lkot", ha egy-egy megéhezett fácán, i 'vagy nyúl zajt csapva falatozni ■ 'próbál a tanya előtt álló csutka- I kúpból.

| Csönd van. Mintha a korán I nyugvó nappal, a tanyasi emberek (is álomra hajtották volna fejüket, i ipótolni azokat a nyári éjszakákat,

1 amikor a sok munka miatt, csu- ioán alig aludhattak néhány órát. (Vagy talán mégsem?

I Meszeletlen tanya áll a dűlöút [mentén. Látszik rajta, hogy nem- irégen építhették. Bentről halk ci“

, teraszó szűrődik ki a napraforgó“ .szárral bekerített udvarra. Halk kopogás után benyitunk az ajtón. Egyszerű paraszt házba kerülünk, amilyenbe általában a. tanuk pm-