Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-07 / 32. szám
1058. február péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 A kezdeményezés megrekedt . Múlt év augusztusában sokat ondolkoztak az Orosházi Gépál- omás vezetői: hogyan tudnák lártunk agrártézisei alapján a ermelőszövetkezetek gazdálkodá- át az eddigieknél jobban segíte- ii. Akkor arról beszéltek, hogy a ;épállomás és a tsz ne csak ügyéi legyen, hanem ennél jóval óbb. Stuk elvtárs, a gépállomás gazgatója akkor úgy képzelte el, togy a gépállomás, — a termelő- zövetkezettel kötött szerződés a- apján — a tsz rendelkezésére bo- sátja azokat az erő- és munkaépeket, melyek a szövetkezet azd ál kodásának folyamatosságát úztosítják. A gépállomásiak, kü- önösen a főkönyvelő számolt so- :at. Több napon át kalkulált, bolyán is lenne jobb: a jelenlegi tartavai elszámolni a végzett mun- :át, vagy a szövetkezet évi jöve- lelmének bizonyos százalékára gényt 'tartani? A gépállomás vezetőinek kez- leményezése csakhamar túlju- ott az iroda falán és a szomszé- los Dózsa Tsz elnöke Horváth /lihály is megtudta. Tetszett neki a kezdeményezés ■tómban felkereste a gépállo- PLst. Szerződést akart kötni az új 4 gondol ás alapján. Ez azonban íem sikerült, mert a gépállomás ölöttes szerve nem egyezett bele ibba, hogy az állattenyésztés nunkáit: a takarmány betakarí- ást és különféle szállításokat is vállaljanak. Hiába érveltek, kez- leményezésük népgazdasági jelen- ősége mellett StűE elvtársék. Bu- lapesten, a főigazgatóságon töb- >ek .között csaknem azt mondták: Syenge a-Dózsa állattenyésztése, gy a gépállomás ennél az üzem- ignál nem találja meg számítását, 12 000 naposcsibéi igényeli az örménykúli Petőfi Tsz Baromfitenyésztésünk viszonyA felettes szervek véleménye nem tűrt ellentmondást, s az egészséges kezdeményezés megrekedt. Mit látott az orosházi Dózsa Tsz elnöke a gépállomásiak kezdeményezésében Egyes üzem ágakban felhasznált kézimutnkaerő további csökkentését, mely nine« ellentétben a szövetkezeti gazdaság belterjességének fokozásával. A gép segítsége által felszal 4ult tagokat a szövetkezet vezetői olyan üzemágak szervezésére tudta volna felhasználni, ahol a kézimunkaerő nagyobb jövedelmet biztosít. A gépállomással szerették volna elvégeztetni a növénytermelésben, a kenyér- és takarmánygabona, valamint a zöld takarmányok vetésterületének talaj-előkészítését, vetését, műtrágyázását, növény- ápolását, betakarítását, a mellék- termékek (szalma, törek) szérűs- kertbe szállítását. A főbb szövetkezeti munkák gépesítése jótékonyan befolyásolta volna egy mázsa búza, kukorica, lucemaszéna, egy liter tej-, egy kiló hízottmarha és sertés, meg a többi termék önköltségének alakulását, mely a szövetkezet tagjainak és a gépállomásnak is nagyobb jövedelmet jelentett volna. Az orosházi kezdeményezés másik előnye: a termelőszövetkezet nem fordított volna 200—300 ezer forintot különféle erő- és munkagépek vásárlására, melyek egy részét nem tudják a szövetkezetben gazdaságosan kihasználni. Az így felszabadult pénzt pedig az állat- tenyésztés és egyéb üzesmágaík fejlesztésére, a közös gazdaság termelésének jobb szervezésére fordították volna. Ha a kezdeményezést a felsőbb szervek felkarolják és segítségére sietnek az orosháziaknak, akkor a mezőgazdaság szocialista átszervezésében 1958-ban olyan tapasztalatokra és eredményekre tettünk volna szert, melyek népszerűsítésével lényegesen javítottuk volna a tsz-ek gazdaságosságát. Dupsi Károly Több mint 100 szakember tanácskozott a sertéstenyésztésről A sertéstenyésztés időszerű kérdéseit és feladatait tárgyalták meg február 4-én, Békéscsabán, az Irodaház kultúrtermében a községi gazdasági felügyelők, a járási és városi főállattenyésztők, a megyei tanács állattenyésztési szakembereivel. Az értekezleten Meatier László, az állattenyésztési kutató intézet tudományos munkatársa tartott előadást. A megbeszélésen több. mint száz mezőgazdasági szakember vett részt. Várható időjárás pénteken estig Erősen felhős idő, több helyen eső, havaseső, később havazás, élénk, időnként erős, északnyugati északi szél. A hőmérséklet csökken. Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: minusz 1—plusz 2, legmagasabb nappali hőmérséklet faebő&tíuUuági {egyetek Ajándék feesérlés Sok földhöz juttatott, volt nincstelent láttam 1945-ben. Arcukon leírhatatlan öröm és életkedv sugárzott, Szívükben mélységes hála hatalmasodott el s a mesgye karót azzal a szilárd elhatározással verték le, hogy az életük árán sem válnak meg a kapott földtől. És mégis akadnak — különösen Orosházán —, akik megválnak tőle, egyszerűen eladják. A holnap, gyermekeik jövője nem számít, csak a pénz, az a pár ezer forint, amit kapnak érte, amit ma elköltenek s leginkább rövidéletű dolgokra. Figyelmen kívül hagyják a mezőgazdaság alakulását is. Tudatlanul is a délibáb kergetők elméje szülte „Kert-Magyarország”- ot építgetik, mert nem egy tagban, két-három holdanként, hanem csipp-csupp, párszáz négyszögölenként adják el, krumpli- földnek, vetményes kertnek. Az ajándékot eladni — nagyon pénteken 0—plusz 3 fok között. Termelési tanácskozások a Ruhagyárban Szerdán, február 5-én a délelőtti műszak után termelési tanácskozásokat tartottak a Békéscsabai Ruhagyárban. A gyártáselőkészítés, a szabászat cs öt varroda piros műszakjának dolgozói tanácskoztak. Javaslatot tettek a „k<váló dolgozó'’ címre érdemes munkásokra, céljutalmakat osztottak ki, megválasztották az üzemi tanács tagjait, megbeszélték az első ne- negyedév tervfeladatait, A négyes varroda termelési tanácskozásán például a gyár 1957. évi, s ezen belül a varroda texvteljesítésérői beszélt Budai László teremmester. Elmondta, hogy a négyes varroda 1957. negyedik negyedéves tervét 102,5 százalékra teljesítette, a belső visszavetést — a harmadik negyedével összehasonlítva — húszról, 18,5 százalékra csökkentették, 99,91 százalékban gyártottak első osztályú árut, s 13 164 forint értékűi segédanyagot takarítottak meg. Az eredmény mellett beszélt Budai elvtárs a hibákról is, így a rövid cérnák felhasználásáról, a dolgozók egymás iránti viselkedéséről, a munkafegyelemről, Elmondta, hogy — helytelenül — a gallér pántbafpglglók sok-, szór indokolatlanul elhagyják munkahelyüket, s ezzel hátráltatják a szalag többi dolgozójának munkáját, többen a munkaidő lejárta előtt elhagyják munkahelyüket. A dolgozók hozzászólásaikban a termelést gátló körülményekről beszéltek. Többek között: apróbb egymásközti „lopásokról“, 1 a szünet közbeni fegyelmezetlenségekről, a berakó munkájáról, a szabászattól kapott rövid bé- lelőkről, mely megnehezíti a kézelők varrását. hálátlan dolog. A kapott földet el» adni, széjjelaprózni, pillanatnyi anyagi előnyért, a termelőszövetkezettől való maradi húzódásból, egyenesen bűn, amire csak a mának élők, a háládén emberek képesek. ' • „Jobban jgyük ki“ Ha valaki megkérdezné a mezőmegyeri tszcs-tagokat, hogy szeretik-e hazánkat, népünket, azt a határozott választ kapná: már hogyne szeretnénk. — Akkor mondják meg, hogyan növelik a közös vagyont, hogyan fejlesztik csoportjukat, az ország, a nép boldogulását elősegítő, árutermelő, nagyüzemi gazdálkodás- sá? Az első kérdésre adott gyors, határozott válasz helyett csak hümmögnek. Aztán nagy unszolásra egyesek elmondják; én bizony nem vetettem egy szem búzát sem. Azt a pár mázsát, ami a családomnak kell, majd megveszem. Jobban jövök ki, ha árpát és kukoricát vetek. S ezit olyan, magától érthetőnek artja, mintha semmi más kötelessége nem volna, csak azzal törődni, hogy ő „jól jöjjön ki”. Sajnos, elég sokan gondolkoznak úgy, mint a mezőmegyeri tszcs egyes tagjai. Azért van 80 ezer hold búzavetéssel kevesebb az országban, 20 ezer holddal kevesebb a megyében a kelleténél. Az ország éléskamrája a tavalyi jó termés ellenére sem telt meg, nincs megfelelő mennyiségű tartalék. A vetés még sokszor kint hál cséplésig, addig, csak remény van a jó termésre. De;'’hä netalán kevés terem s ha azt a valutát, amit mezőgazdasági gépekre, műtrágyára szántunk, külföldi búza vásárlásra kell költenünk, ha a mezőmegyeri tszcs tagjai és azok, akik egy szem búzát sem vetettek, kilónként lesznek kénytelenek majd kenyeret venni? Vajon azt mon- damák-e akikor is, hogy „jobban jövök ki?" Nem volna-e jobb az 5szi mulasztást tavaszi búzavetéssel pótolni? De igen, mert ha hiányt szenved a nép, akkor azt az egyén is megsínyli, ha még oly önző is. SZÉTNÉZÜNK A MALOMBAN IS ... lag eléggé elmaradott. Pedig -népgazdaságunknak egyik legjövedelmezőbb állatfaja. Elsősorban azért, mert kevesebb takarmányával tudunk egy kilogram súly- gyarapodást elérni, mint bármelyik állatfajtánál. Nem közömbös az sem, hogy kultúrnövényeinknek bizonyos mértékbep megmentéi a baromfiak. Vándor ólazással meg lehet oldani, hogy a gazdaság területén a kártevő rovarokat összeszedessük velük. Ha ezt tesszük, hasznot hajtunk a gazdaság részére kétféleképpen is. A kártevő rovarok fehérjéitől jól fejlődnek a baromfiak, másrészt pedig megmentik a kultúrnövényeket a kártevőktől. Mindezek után pedig magas átvételi árral jó jövedelmet biztosít a tenyésztőnek. Az örménykúti Petőfi Tsz felismerve ennek jelentőségét 12 000 darab naposcsibét igényelt a Gyomai Keltető Állomástól. A tavalyi ba- romfineveiésük tisztán 30 000 forintot, minden állatnál magasabb Jövedelmet biztosított a tsz részére. Lázi Ferenc szaktanácsadó. Búzával megpakolt szekerek fordulnak be a Békési Malom elé. Hozzák az őrölnivalót. Lekerülnek a tömött zsákok — s az örletők indulnak az őrleményért. Papp István bácsi már átadta a búzát, s most az őrleményt várja. A mázsa körül foglalatoskodik. Beletúr a zsákba — a lisztet nézegeti, morzsolgatja ujjal között. — Meg van elégedve? — Meg én. Szép fehér a liszt. Jó cipó sül belőle. Visszaereszti a markában maradt lisztet, majd akkurátusán beköti a zsákot. Elégedetten indul haza, viszi az őrleményt. De mások is ezt teszik. Elindulok én is.. Megkeresem az üzemvezetőt. Horváth István annyi mindent ' mond el, hogy alig győzöm jegyezni. — A múlt évi tervet — kezdi — túlteljesítettük. A harmadik negyedévben 1500 forint jutalmat kaptunk a Békés megyei Malomipari Vállalattól, mert a? önköltség nálunk volt a legala csomyaibb. De mást is kaptunk A malom bekerítésére 60 ezer forintot költöttek. Aztán szállí* tóiszalagot szereltek be. Ez is belekerült vagy 10 ezer forintba V _________ Mos t már nincs olyan nagy por. A munka is könnyebb, hiszen a zsákokat nem kell cipelgetny mert a szállítószalag továbbítja a búzát. Szétnézünk a malomban is. A daragépeknél Molnár József karbantartóval találkozunk. — Mi jót csinál? — érdeklődöm. — A védőberendezést javítom: mert jobb félni, mint megijedni. Jobb megelőzni a balesetet. Er» re vigyázunk is. Kilenc év alatt — ahogy hallom — csak két kisebb baleset fordult elő a malomban. Megelőzik a bajt. Ez bizony dicséretre méltó. Tovább megyünk. Oláh Lajos íőmotnárral és Sike András hengerőrrel találkozók. Beszélgetünk. Egyszeresük Sike András (aki a vállalat üzemi tanácsának tagja) egy papírt vesz elő.- Párosversenyben állunk mi a Gyulai Malommal. Negyedévenként értékeljük, hogy melyikünk áll előbb. Most mi vagyunk a jobbak, ezt a gyulaiak is elismerik — mutatja a papírt, a néhány soros értékelést. — Eí rendben is lenne. Csak azt sajnáljuk, hogy a gyulaiak nem jöttek el, hogy közösen értékeljük a versenyt, s tanuljunk egymástól. Oláh Lajos szól közbe. — No, nem baj. Az első negyedév után mi elmegyünk hozzájuk. Nem sajnáljuk az útiköltséget — mint ők —, mert tudjuk, hogy tanulhatunk tőlük. Mi pedig a jót szívesen átvesszük. Majd másra terelődik a beszéd. Sike András veszi át a szót. — Más ma már a molnár é- lete, mint régen volt. Akkor arról lehetett megismerni, hogy a- hány volt, annyiféle ruhában járt. Méghozzá foltos ruhában, mert ez a szakma eszi a ruhát. Most meg — mutat ruhájára — munkaruhát kapunk. Nem a sajátunkat koptatjuk. Aztán a munkakörülmények is mások. Apósom is molnár volt. Feleségem meséli, hogy édesapját csak vasárnap délutánonként látta. Éjjel járt haza, amikor a család aludt. Korán ment el, amikor e gyerekek még ágyban voltak. Most meg? Letelik a nyolc óra, aztán mehetünk haza a családhoz. Oláh Lajos, a fömolnár is régi emlékeit eleveníti fel. — Volt úgy, hogy 38 órát .yhúztam le” egyfolytában. Még vasárnap sem hagytak pihenni. ! Tudja, hogy ebédeltünk mi akkor? — Zsebből szedtük elő az elemózsiát. Ha volt egy kis időnk, akkor leültünk a zsákra. Ott ettük meg az ebédet. A tanulónak is ez volt a sorsa. Most pedig... Kérdezze csak meg ifjú segédünket, Samu Pistát. Megfogadom tanácsát, megkérdezem Samu Istvánt. — A vendéglőben — mondja szinte magától értetődően. Terített asztalnál. Kiste nagy a különbség a múlt és a jelen között. Dehát így van ez rendjén. S hogy más ma a molnárok élete, arról munkájuk is elárul egyet, s mást. Állandóan törekszenek az őrlemény javítására, hogy Papp István bácsi is, meg , a többiek is megelégedetten távozzanak a malomból. • (P- P )
