Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-07 / 32. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. február 7., péntek Véletlen találkozóé után látogatóé „Deák György, a bérkocsis ‘ unokájánál Szeghalmon A második felvonás után csa- pódott le a függöny „Deák György, a bérkocsis-' szeghalmi bemutatóján, amikor egy idősebb Buaszony kopogtatott a szerény kis Színész-öltöző ajtaján, kezében néhány fényképpé!, és a főszereplőket kereste. — Vigli Józsefné vagyok — ttiondta könnyeivel küszködve, és Sorra szorongatva a szereplőik ke* Eét, — nagyon köszönöm, nagyon köszönöm, így volt! így volt!... pebegte alig hallhatóan. Ki ez az asszony? — néztek ösz- #ze a művészek, F. Nagy Imre, Lédeczy Antal, Tímár Péter, Rad- íióthy Éva, Simon Erika és a többiek — ki ez az őszhajú, haltksza- vú, könnyeivel küszködő néni? Néhány perc múlva, mint a futótűz terjedt a hír, ét az öltözőkön, a műszakiak között és a nézőtéren is: — Deák György, a bérkocsis u- tiokája itt van az előadáson! Az őszülő hajú asszony fényképeket mutat. F. Nagy Imrét keresi: —i Nézze, ez a nagyapa! Az igaza Deák György, vagyis Oláh Mihály, csak Gábor bácsi változtatta meg a nevét a darabban. Lédeczy Antalnak Is mutat egy képet: — Ö az idős Deák Mihály, igazi nevén Oláh Sándor. Akárcsak a művész úr lenne! Mihály fényképe is megvan. Erzsi kéjé is. Istváné is, mindenkié. Radnóthy Éva is megismerkedik a nagymamával, Oláh Mihályiéval, akit mint Deák Györgynél kelt é- letre a színpadon... Nincs sok idő a könnyes-mosolygós beszélgetésre, kezdődik a harmadik felvonás. A hír azonban nem nyugszik, nem pihen, már mindenki tudja, hogy az a kislány ott a színpadon, a Vig Julis kislánya, ott üi a nézőtéren, életben, csakhogy nem kislány már, idős asszony, akinek leánya most érettségizik, és most itt laknak Szeghalmon, az Arany János utca huszonkettőben. A lig telt el néhány nap, és egy hóolvasztó, tavaszleheületü délutánon felkerestem Vig Józsefiét, a család szeghalmi otthonában. Szeretettel és melegen fogad, bevezet a belső szobába, hellyel kínál, jó erős pálinkát kapok gondolat és ceruzamozdítómak, majd a régi fényképek, Oláh Gábor tízegynéhány megjelent könyve felett valóságos meséit, érdekes epizódok, soha fel nem írott történetek keringenek, s rögződnek meg jegyzetfüzetem lapjain. Az öreg oroszlán, (ahogy Oláh Gábor nevezte keményfejű, tettember apját) az utolsó bérkocsis fényképét nézem. Hatalmas termet, keze ökölbeszorítva nyugszik az asztalon, szeme Világos, de nem tűrök ellentmondást! — tekintetű. Micsoda ember! Mellette a reszketeg kezű fivér, a darab Idős Deák Mihálya teäciintget az évtizedek messzeségéből. TJ7 ighné, Oláh Gábor egyik verseskötetében lapoz. A költő így írt apjáról: „Láttak, amim fent ülsa bálvány szoborként Sloppaßt kocsid bakján, s viharba fúlt Otialan utakon törtetsz előre... Míg dús havával eltemet a múlt.” íme, az öreg oroszlánt mégsem fomette el a mült, mert életre kelt $ Bérlés megyei Jóikat Színház Színpadán, Óénak nagyszerű drámájában, és ennek a roppant energiájú embernek a sorsa, élete üzen nekünk, maiaknak: „vigyázzatok a békességre, a békére, és gyűlöljétek a háborút!" Vigh Józsefné, az öreg oroszlán unokája kifogyhatatlan a történetekben, mindent elmond, amit é- desanyjától, Juliannától hallott, a- k.1 Oláh Gábor testvérnővére volt, és a negyedik gyemnek, az Oláhcsaládban. — Nagyapát is ismertem még, igen kicsi lány voltam. Erőszakos, nagydarab ember volt. Nem tűrt ellentmondást soha. Amikor, mint semmi-fizetésű béreslegény nőül vette nagyanyámat, Kovács Zsuzsannát, akivel egy háznál szolgáltak, 17 forinttal indult neki az életnek. Vett egy talyigáit, aztán lassan két lova lett, a talyigát meg fiakerrel cserélte fel. Ha jól emlékszem, két elemit járt, de később önerejéből megtanult írni, olvasni, számolni. Ilyen volt ő... A ztán a testvérekről mesél. Istvánról, az asszonykáról, Vigh Juliannáról, kinek karakterét Oláh Gábor nővéréről, Vigh Józsefné édesanyjáról, Oláh Julcsá- ról mintázta. Pergő, éles nyelvű menyecske volt, olyan, hogy még roppant apjával is összeütközött nem egyszer. Szó esik Erzsikéről, aki ma is él Pestszentlőrtocen, a Zalka Máté'út 24. számú házban, és ftO'-évén is'túb tapossa már az életútját, majd a halkszavú Máriáról, akinek gyermekei ma is élnek Debrecenben, Mihályitól, aki szálltén fiakeres lett, mint apja, Mihály feleségéről, az örökké rátarti Horváth Erzsébetről, aki Debrecenben él a Nagy Sándor telepen, és 70 esztendős már, Jóskáról, aki szántén Debrecenben lakik: portás az egyik kollégiumban. Sokat tud Víghné az íróról, a nagybácsiról: Oláh Gáborról is. — Nagyon jól emlékszem, Gábor bácsira. Anyám mesélte, hogy kicsi korában, már az iskola előtt ismerte a betűket, és a homályos ablakra írogatott. Hat elemi után szobafestő-inasnak adták. Nagy szomorúságba esett, se nem evett, se nem ivott, megbújt a Fitying kutyával az udvar szögletében. Nem szobafestő, hanem festőművész akart lenni akkor. Amivé később lett, azt tanítójának, Jánosi Zoltánnak köszönhette. Jánosi beszélt anyánkkal és azt mondta: — Lángész ez a gyéréit. Küldje el a Csáti könyvkereskedésbe, vegye meg a gimnazista könyv eltet, majd én kifizetem. A tandíjat meg tanítványokból a Gábor gyerek is megszerzi! Otthon meg csak jut neki egy tányér étel?... — így lett Gábor gimnazista, majd egyetemista Pesten, de aztán később mégis hazajött Debrecenbe. Akkor még mi is ott laktunk. Oök érdekes epizód jut még ^ eszébe Vigh Józsefnének. Debreceni színházi bemutatóit, kettő is! Az egyik Oláh Gábor-da- rab címe: „A meztelen asszony“, a másik, amire emlékezik: „Jött éve csodáknak”. Azt mondja, ez Csokonairól szólt. (Hol lehetnek e- zek a művek? Talán a Debreceni Déry-múzeumban?!) Gyorsan telik az idő, a délután már estébe hajlik. — Nagyon boldog vagyok, hogy Gábor bácsi darabját játsszák Békéscsabán!-:— így búcsúzik, és én pedig olyan gondolatokkal eltelve mondtam köszönetét mindazért, a- mit a múlt ködéből kihámozott a számomra, hogy — Oláh Gáborral szemben még nagyon sok tartozása van a magyar irodalomnak, színházainknak, kiadóinknak. Talán ez a riport hivatva van arra is, hogy tartozásaink lerovását megkezdjük, és a Békés megyei Jókai Színház példája nyomán tovább is folytassuk. Sa-ss Ervin HÍREK A vízről nem lehel leszokni Most télen nem facsarja semmi az orrodat, ha a ma- gyarbánhegyesi mozi körül jársz. Esetleg csak foltokat látsz a hóban, a falak és a kerítés környékén. Mert u- gyebár az ember iszik vizet, néha málnát, vagy-fröccsöt is. Ezen bizony az atomkorszak- ban sem lehet változtatni. Bár lehet, hogy a MOKÉP ilyesmin kísérletezik, mert - évek óta nem épített olyan dolgot a mozihoz, amely megmenekítené a falak s a kerítés környékét a foltoktól. KüBoross Jolán és Bilicsi Tivadar fővárosi művészek vendégszereplésével műsoros estet rendeztek február 6-án, csütörtökön este 7 órakor Szeghalom községben, a művelődési házban. *4Az Orosházi Békebizottság és a a Magyar-Szovjet Baráti Társaság jól sikerült béke-teaestet rendezett február 1-én. A teaesten a Petőfi művelődési ház énekkara, színjátszó csoportja szerepelt s szórakoztatta a mintegy 250 megjelent vendéget. 4I Népi kapitalizmus és a valóság címmel előadást rendez a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Megyei Szervezete, február 7-én, pénteken délután 3 órakor, a Szakszervezeti Székházban (Békéscsaba, II. kerület, Sztálin u.,14. . Az előadást dr. Mód Aladár egyetemi tanár, a TTÍT országos főtitkára tartja. lönben emiatt a magyarbán- hegyesiek elég régen prüszkölnek, már a tanácsülésen is szóbahozták, majd írásban fejezték ki a MOKÉP-nek abbéli kérésüket, hogy jó lenne most már valamiképpen ösz- szeeszkábálni valamit, hogy májusban se facsarja az orrukat semmi, ha a mozi környékén járnak. Mert kísérlet ide, kísérlet oda — a moziba rendületlenül járnak a ma- gyarbánhegyesiek. Hiába, erről nem akarnak leszokni — a vtzrő{ meg nem tudnaktését még az elmúlt évben be is fejezték. + Békekisgyűiésí tartottak Orosházán, a Szabó Dezső utcában a múlt héten. A mintegy 26 főnyi hallgatóságnak Kovács tanár tartott értékes beszámolót a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. + A megyei tanács KISZ alapszervezete február 8-án, szombatod esté 8 órakor farsangi báiat renR dez az iparosszékház dísztermében. A bál bevételét a Gyermek- város felépítésének segítésére fordítják. + A Bánk Bán első előadásának 125. évfordulója lesz február 15- én. Ebből az alkalomból zenés Irodalmi műsorfüzetet adnak ki. A műsorfüzet írója Gaál György Sándor, a karácsonykor megjelent „Hazám, hazám, íe mi adónem” című Erkel-életrajz írója. Országos tehetségkufató fénykép-pályázat A Magyar Fotóművészek Szövetsége országos telietségkutaiö fénykép-pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy a nagytnúltú és külföldön oly sok sikert aratott magyar fényképművészet részére a népünkben rejlő értékeket felszínre hozza. A pályázat lebonyolításával a szövetség Békés megye területére kiterjedően a Szegedi Fotoklubot bízta meg. Nevezési díj nincs és a pályázaton részt vehet mindenki, aki nem tagja a szövetségnek és a MADÓMÉ által rendezett országos vagy nemzetközi kiállításon I—Hl. díjat még nem nyert. A pályázatra legfeljebb 10—10 darab is x Sl cm méretű fekete-fehér és színes kép küldhető. A témakör tetszés szerinti emberábr&zoláa, művészi portré, életkép, csendélet stb. Elsősorban azonban olyan témák légyottok, melyek a mai életet tükrözik, A képek hátlapján nyomtatott belükkel, vagy géppel feltüntetendő a pályázó neve, születési éve, lakcíme, a kép címe és a felvétel adatai, A képeket szakszerűen csomagolva: Szegedi Fotoklub, Szeged, poslaflők 91 címre bel! Widen!. Pályázati határidő: 1958 március 1. A pályázat első két helyezettjét kéthetes íotoiskolára küldi a szövetség az egyik — Budapest környéki — ü- dülöbe, ahol neves fotóművészek, esztétikusok és technikai szakemberek tartanak részükre előadásokat. Ezenkívül anyag- és vigaszdíjakat is ad' a bíráló bizottság. Az ország őt tájegységein lévő fo- toegyesületekhez beküldésre kerülő képanyagból az országos szövetség kiállítást rendez. Szegedi Fotoklub Titkársága, A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatából A szállítmány eltűnéséért teljes anyagi, felelősséggel tartoznak a kísérők Az egyik megyei főldművesszö- vetkezeti szállítmányozási vállalat megbízta két dolgozóját, hogy egy gépkocsi rakományt — több mint 22 000 forint értékű cipőt — kísérjenek az egyik községbe. A kísérők az árut állítólag átadták a címzettnek, de az igazgató igazoló szállítási lapot útközben elveszítették és azt jelentették munkáltatójuknak. A címzett nem reklamálta az árut, ezért a fegyelmi eljárásnál a kísérőktől csupán a szállítási lappal együtt Olvasd A NÉPÚJSÁGOT As orosházi SZTK folyosóján, «- lőcsamokaiban várakozó betegek dideregnek, fáznak, sőt az összes körzeti rendelő várószobái hide- gek, fűtetlenek. Miért van ez így? Még pár évvel ezelőtt a betegvá- rószobákat fűtötték. Kérjük a tanácsot, vagy az erre hivatott tisztiorvost, hogy e tűr* hetetlen hideg termeken könyörüljenek. A betegek egészsége érdekében utaljanak ki az orvosok részére annyi tűzifát és szenet, hogy azok befüthessék a betegvá- r<t$zobákat. Az SZTK nem spórol, ha tüzelőt nem utal ki, meri igy sokkal több betegtáppénzt fizet W a betegeknek és az üzemi termelés is csökken a sok beteg dolgozók miatt. Az orosházi lakosság kéri a sürgős intézkedést. elvesztett bőrtáska árának megtérítését követelték. Később kiderült, hogy a címzett még sem kapta meg az árut, ezért a szállító vállalatnak kártérítést kellett fizetnie, s most ezt az összeget követelte a bíróság e- lőtt a kísérőktől. Megállapították, hogy az áru szállítás közben tűnt el. Az első fokon eljárt megyei bíróság a vállalat keresetét eiuta- sította. ítéletének indokolásában kimondotta: a vállalat vezetőjének kötelessége lett volna tisztázni az áru eltűnésének körülményeit. Minthogy ezt elmulasztotta, most már az idő múlása miatt nem lehet megállapítani, hogy a kísérők vétkes magatartása miatt veszett-e el a szállítmány. Fellebbezés után- az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került,, ahol az elsőfokú ítéletet megváltoztatták és a kísérőket a teljes kártérítés megfizetésére kötelezték. As indokolásban a Legfelsőbb Bíróság egy régebbi, elvi álláspontjára hivatkozott. Eszerint a Munka Törvénykönyvének a dolgozók vétkességén alapuló anyagi felelősségre vonatkozó rendelkezéseit nem lehet alkalmazni akkor, ha a felelősség alapja elszámolási, közlési stb. kötelezettség. Ebben az esetben az árukísérők elszámolási kötelezettséggel vették át & továbbítandó cipőszállítmányt, tehát kötelesek számot adni arról, hogy az árut valóban átadták-e * címzettnek — amit bebizonyítani nem tudtak. (MTI) Orosházi betegek kérik
