Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 7. szám
1958. Január 9„ csütörtök BÉKÉS MEGYEI NEPCJSAG 3 Váljék valóra a Békési Előre Tsz-ben Köpe István bizakodása Több mint 520 hold jóminőségű földön gazdálkodott 95 tsz-tag « békési Előre Termelőszövetkezetben, amikor bekövetkezett, 1956 október 23-a. Itt is beforrósodtak a fejek és jött a végzetes közgyűlés, ahol kimondták: felszámolják a termelőszövetkezetet. November 4-e után is tizennégy szövetkezethez hű tsz-tag csak nehezen tudta megvédeni, illetve újjáalakítani januárban az Előre Tsz-t. Nehéz hetek, hónapok következtek ezután. A 14 szövetkezeti tag egyetlen anyakocával kezdte, azt is az egyik visszajött tsz-tag hozta masával a közösbe. Az ú- jonnan alakult szövetkezet átvette a felszámolt szövetkezet épületét és a gépeket Ez volt mindenük, amit magukénak mondhattak. E néhány ember 155 hold állami tartalék területen vert gyökeret. Nehéz volt a kezdet, de munkájuk nem maradt eredménytelen. Most, október 31-én,, amikor lezárták a gazdasági évet, már 24- en voltak. November 1 óta is hárman kérték felvételüket. Az utóbbi hetekben földterületük is gyarapodott, több mint 60 hold állami taria’ékot kaptak a községi tanácstól. rút eladásra. Eddig 12 hold cukorrépára szerződtek le, de még akarnak néhány holdra szerződést kötni. Ricinust újra termelnek, mert ez jól fizetett a múlt évben is. Helyesen tenné a tsz tagsága, ha agronómust is alkalmazna, hiszen bármennyire képzett Is egy tsz-elnök, egyedül képtelen jól irányítani a gazdálkodást. Köpe elvtárs, a szövetkezet könyvelője arról beszélt, hogy a Béke Tsz-el közösen akarnak a közeljövőben agronómust alkalmazni. Jól lenne ezt már a kora tavasszal megvalósítani, hogy az agrónómus hiány ne menjen a jövő évi termelés rovására. De volt Itt ezen a zárszámadási vacsorán egy olyan jelenség is, amit nem sok termelőszövetkezetben tapasztaltunk. Ott ültek a szövetkezet megtérített asztalánál a múlt év őszén kilépett, volt tsz- tagok és több környékbeli egyéni dolgozó paraszt. Jól érezte magát Zsíros Pál egyénileg gazdálkodó is. De, ami e vacsorán való részvételnél is többet mond, a mindennapi életben ugyanilyen jó a viszony a szövetkezet tagjai és a környékben lakó parasztság között Igaz az Előre Tsz tagjai nem haraggal váltak eä a kilépőktől 1956 őszén, hanem úgy, mint akiket újra visszavárnak. Visszavárják Sztankó Mihályt is, aki az ellenforradalom előtt 4 évig irányította az Előre Tsz gazdálkodását mint elnök — és nem is rosszul. De örömmel fogadják vissza maguk közé mindazokat — a bomlasztókon kívül —, akiket megtévesztettek, félrevezettek 1956 őszén a hangadók. Minden bizonnyal valóra válnak Köpe István tsz könyvelő szavai, aki a következőket mondta: — Bízunk abban, hogy rövid időn belül legalább 500 holdon gazdálkodunk. Biztosíték erre az a 27 család, akiknek nagy része a legnehezebb napokban választotta a közös gazdálkodást. Ralkus Imre ^ Az igaz, hogy az Előre Tsz-ben csak három kilógramm búzát, árpából és zabból együttvéve 4, májusi morzsolt kukoricáiból 1,20, „ából 2, takarmányszalmából 3;' alomszalmából 4 kilógrammot és 7,68 forint készpénzt tudtak osztani egy munkaegységre. De semmivel kezdték ezek az emberek, s az eredmény így elég jó. A nagy akaraterőt mutatja az is, hogy minden szövekezeti tagra 8 hold különböző növényféleség megmunkálása várt. Igaz, a tagok feleségeinek többsége is a földeken volt és segítettek férjeiknek. Nem egy asszony azzal dicsekhet, hogy kétszáz munkaegységet szerzett. A szorgalmas munka eredménye, hogy október 31-re minden terményféleséget betakarítottak, elvetettek, csak a dohány csomózása és beszállítása maradt hátra. Ricinusból a tervezett 8 mázsa helyett 14 mázsás átlagtermést értek el. 1957 januárban egyetlen anyakocájuk volt, s ma már 16 szarvasmarha, j 8 anyakoca, egy tenyészkan, 20 süldő, 39 malac, 85 törzsbaromfi és 6 ló gazdagítja a közös va- I gyónt. Ez is az erőfeszítést, az élni akarást példázza. És az ál- j Iámtól csak 65 ezer forint közép- I lejáratú és 24 ezer forint rövid- ! lejáratú hitelt kértek. A szövetkezet taejai nem terveznek rcwszul, amikor a jövő év- b°n 3 boM cirkot akarnak vetni 1 és abból saját maguk kötnek sepLegjobban az elért eredmények agitálnak A tótkomi ősi Viharsarok Tsz- nél a zárszámadáskor nyolc új belépő volt. Azóta is egyre sűrűbben nyitogatják a szövetkezet ajtaját a belépni kívánkozók. A napokban is. több egyéni dolgozó paraszt kérte felvételét, többek között Szuchánczki István, Czina János- né, Kurucz Ignác és Szkolicki Pál. Vajon ml késztette ezeket az embereket arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodást válasszák? Nem Számokkal látták el a mesterséges holdak megligyeliállomásait A mesterséges holdak pályájának pontos értékelése érdekében széleskörű megfigyelő hálózatot építettek ki, amelybe Magyarország is bekapcsolódott. A holdak áthaladását mindenkor előzetesen közük a megfigyelő állomásokkal. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának csillagászati tanácsa most számmal látta el a megfigyelőhelyeket. A budapesti állomás száma 111, a szombathelyi állomás 112, a bajaié pedig 113. (MTI) agitáció, vagy propaganda. Mer meg kell azt mondanunk, hogy j tsz-ek az ellenforradalom óta né ha túlzottan is elzárkóznak az e redményeák közlésétől. A kívülállók azonban nem járnak csukot szemmel, és meglátják a szövetkezetben elért eredményeket é: azok meggyőzik őket a nagyüzem gazdálkodás előnyéről. A tótkomlóst Viharsarok — mint már sokszor, most is — bebizonyította hogy közösen nagyobb földterületen, a gépek jobb kihasználásává többet tud termelni, mint az egyéni gazdálkodók. Az 1957-es gazdasági év-ben búzából 525 katasztrális holdon 12,48 mázsa átlagtermést értek el. Ezzel szemben az egyéni 8,8 mázsát. A tsz tehát 2,58 mázsa búzával termelt többet holdanként. Ha a község kettőezer hold búzavetése is elérte volna a szövetkezet búza- termésátlagát, akkor 500 vagon búzával több termett volna a község határában. Az állattenyésztésben is lényeges a különbség. A ísz-nek 250 darab szarvasmarhája van. Ebből 91 darab fejős. Az istállóátlaguk 12 liter. Ezzel szemben az egyéni gazdáknak összesen 720 db a fejős tehenük és a fejési átlaguk 5—6 liter. Beívízlelenítésre mozgósítja a lakosságot a Hazafias Népfront A Hazafias Népfront a tanácsokkal és a pártszervezetekkel egyetértésben megyénkben fokozott figyelmet fordít ebben az évben a belvízveszély elhárítására, amely különösen a tavaszi hóolvadások és a nagy esőzések idején valóságos sorscsapás a megyénkben laposan fekvő földterü! iteknek. A megyei népfront-bizottság elhatározta, hogy a megyei tanács ezévi költségvetésében szereplő, csaknem egymillió forintos a bel- víztelenítés céljait szolgáié hitelösszeg kiegészítéseképpen széleskörű összefogásra szólítja fel a lakosságot. A megye 27, a belvizektől leginkább fenyegetett községekben, köztük Battonyán, Bélmegyeren, Dévaványán, Gyomán, Mezőme- gyeren, Szeghalmon és Tótkomlóson már a tél végén új csatornák, vízlevezető árkok építésére, illetve a régiek kitisztítására mozgósítanak a népfront-b'zottságok. E széleskörű mozgósítás eredménye több száz hold termőföld vlzielen :tése, és több százezer forintos költség megtakarítást társadalmi hozzájárulást jelent majd az érdekelt lakosságtól államháztartásunk részére. Érdekes még azt is megjegyezni, hogy a szövetkezetnek 54 darab törzskönyvezett tehene van. A községben pedig 720 darabból csak 5, ebből is három tsz tagé. A Viharsarok tagjai nem küzdenek anyagi gondokkal, van miből vásárolni. Például Pipis István és Hrivnyák János' most vásároltak j 45 ezer forintos házat és jutott nekik még más egyébre is. A zár- j számadás után .11 család vásárolt mosógépet, sokan pedig bútort és rádiót. Ezek az eredmények azok, melyek megagitálték a dolgozó parasztokat, és mind több és több egyéni dolgozó paraszt választja a nagyüzemi gazdálkodás útját. — Jantyik — j A volt „sereghajtóknál“ A múlt év tavaszán voltunk ebben a gazdaságban utoljára, amikor a tavaszi munkákkal birkóztak. Hogy milyen volt ez a „mér- ! kőzés” azt legjobban bizonyltja az 1956. és az 1957. évi gazdálkodás végeredménye: az évvégi mérleg. Igaz, hogy a múlt év eredményeit a gazdaság főkönyvelője Moro- vicz János még nem kötötte csokorba (most dolgoznak a mérleg- beszámolón), de az eddig összegyűjtött termelési adatok azt bizonyítják, hogy Kovács Ferenc igazgatónak, Sziklás István főagronó- musnak, Dékány Károly főállatte- nyésztőnek és a gazdaság dolgozóinak nem kell szégyenkezniük. Amíg 1956-ban és az azt megelőző években ez a gazdaság volt a vásárhelyi igazgatósáig főhatóságé alá tartozó állami üzemek közül a sereghajtó, addig 1957-ben a termelés ebben az üzemben fellendült. Melyik gazdaság, vagy vállalat vezetője, dolgozója ne lenne büszke arra, ha az 1956-ban még kilenc millió forint bevételi hiánnyal záró gazdaságot egy év a- latt, a tervezett veszteségen belül gazdálkodó üzemmé fejlesztenék. Az 1957. évi gazdálkodás világosan félreérthetetlenül mutatja, hogy 3 Dombegyházi Állami Gazdaság minden becsületes dolgozója meg-’ állta helyét a termelésben. Ezért a munkáért elismerés jár. Egy év alatt a politikai és gazdasági vezetés jelentős mértékben megváltozott. Finnek a változásnak volt köszönhető, hogy a Dombegyházi Állami Gazdaságban is kezdetét vette a tisztulási folyamat. Egy év távlatából most már a napnál is fényesebb, hogy a gazdaság igazgatója hasznosan járt el amikor kivette a szakvezetést egy levitézlett kezéből és a népi demokráciában tanult fiatal, ambíciótól fűtött Sziklás István kezébe adta. Sziklás elvtárs jól állta a sarat és néhány idősebb szakember „jóslata” ellenére nem szakadt meg a próbában, nem tört bele a bicskája a vállalati murikába, sőt 1957-ben a gazdaság nagy lépést tett előre: Megszüntették az állandó takarmányhiányt 1956. telén csak a szűkös napi takarmányadagot tudták biztosítani. A szarvasmarha és a sertésállomány csak sínylődött. 1957-ben a gazdaság megnövekedőit állatállományának takarmányszükségletét megtermelték, így 1958. tavaszán nem lesz hiány. Ez nagy szó. mert 1956. előtt ezt a gazdaságot központi készletekből tartották fenn. Mivel a központi készletekre egyéb vállalatok is igényt tartottak, ez évről-évre egyre kevesebb és kevesebb segítséget jelentett. Ennek következtében 300 anyakocából 250-et ki kellett selejtezni és hízóba állítani. Akkoriban a szarvasmarhaállomány sem szaporodott megfelelően. Még sohasem volt ebben a gazdaságban egy év alatt 214 ellés, mint 1957-ben. házi Állami Gazdaságnak létjogosultsága van és vezetőit, dolgozóit: az 1956—57. évi eredmények arra kötelezik, hogy a jövőben ez a gazdaság bevételi hiány nélkül, jövedelemmel zárja a gazdasági évet. Ennek a célkitűzésnek politikai és gazdasági feltételei megvarrnak. Ebben az évben elegendő gép, vetőmag, trágya áll majd a gazdaság rendelkezésére. Az ipari növények termelésével fontos közszükségleti iparágak nyersanyagát termelik meg. A szálastakarmány terület növelésével — főleg az évelő pillangósok termelésével — a fejlettebb állattenyésztés alapjait rakják le. A melléküzemek szakszerű kihasználásával a fejlett növénytermelési és állattenyésztési módszerek felhasználásával növelni tudják a gazdálkodás eredményességét és ha ebben az évben is u- gyamazon az úton járnak, amelyre 1957-ben lépték, akkor a Dombegyházi Állami Gazdaság nem lesz többé sereghajtó. Dupsl A mesterséges megtermékenyítés előnyei a sertés- tenyésztésben A mesterséges termékenyítési » szarvasmarha-, a lé-, és a juhtenyésztésben ma már hazánkban is megszokták és széles körben bevezették. A sertéseknél ezt a módszert azonban nálunk ezideig egyáltalán nem, és világszerte is csak elvétve alkalmazzák. A szakemberek felfogása szerint ugyanis a termékenyítés nehézkes és különleges berendezést és nagy gyakorlatot kíván. Egy fiatal magyar kutató. Pásztor Lajos érdeme, hogy a közelmúltban e téren gyökeres változás állott be. Lelkes és odaadó munkájának köszönhető, hogy október folyamán a nagyberki gazdaságban 25 koca ellett mesterség« termékenyítésből szár. mazó malacokat. A kocák közül egy berk és 24 mangalica fajta. A 25 koca összesen 172 malacot ellett: a berk tízet, a mamgal'cák átlagban 6—7 malacot. A fialási átlag tehát mind a két fajtánál kifogástalannak nionható. A malacok átlagos ellesi súlya 1,10 ld- ló, egészségesek és kifogástala. nul fejlődnek. Decemberben már 154 kocát termékenyítettek meg mesterségesen. A mesterséges termékenyítés előnyeit ma már minden állattenyésztő ismeri. Nem árt azonban, ha leírjuk, hogy Nagybereken milyen előnnyel járt közvetlenül a bevezetés után a mesterséges termékenyítés. Ezideig, amíg a termékenyítés természetes úton folyt, 50 tenyészkant tartottak. Ma már csak a 18 legjobb kan A tartási és takarmányozási tikokból korábban a baromfiállomány is kipusztult. Haszonállatneveléssel, hizlalással nem foglalkoztak. Mindezek a hibák, hiányosságok bő magyarázatát adják a kilenc millió forintos, vagy az azt megelőző évek veszteséges gazdálkodásának. Az 1957. évi termelési eredmé- j nyék igazolják, hogy a Dombegy- I van meg, a többi feleslegessé vált. Tehát egyszerre 32 kant spóroltak meg, aminek az ára összesen kereken 200 000 forintnak vehető. Az évi takarmányából pedig mintegy 60 000 forint értékűt takarítanak meg. Ehhez járul még a sertésállomány minőségének javulása, ami a jobb kanok alkalmazásának eredménye.
