Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958. január 11., szombat

N. II. Bu'ganyin szovjet miniszterelnök üzenete Elsatiower úrhoz, az Egyesült Államok elnökéhez és MacMillan úrhoz. Nagy-Britannia miniszterelnökéhez

N. A. Burányin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenetet intézett D. Eisenhower- hez, az Egyesült Államok elnökeim és H. MacMillanhcz, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez, az észak atlanti sz í vétség és a varsói szerződés tagállamai, valamint az említett államcsőportosula*okba nem tartozó néhány ország államférfiai tanácskazása összehívásának kérdésében.

Mi áiságf a nagyvilágban?

A nyugatnémet monopolisták a nyugat-európai közösségek élén

— Az MTI berlini tudósítójának kommentárja —

A jegyzékben, amelyet a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége január 5-én nyújtott át az Egyesült Államok külügyminisztériumának Eisenhower elnökhöz való továbbítás végett, N. A. Bul- ganyin megemlíti, hogy korábbi, december 10-1 levelében már kifejtette a szovjet kormány elképzeléseit a nemzetközi együttműködés kiépítésére és az általános béke megszilárdítására irányuló első lépésekről és felhívta a figyelmet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1957. december 21—i határozatában foglalt javaslatokra.

Bulganyim rámutat, hogy nemcsak a szovjet és az amerikai nép, hanem a vi'ág minden népe elvárja a két ország kormányától, hogy a lehető legnagyobb igyekezettel kutassa az államok közötti viszony enyhítésének, s a givászi méreteket öltött háborús készülődések beszüntetésének útjait, amidőn a hidegháború és a szó legszorosabb értelmében vett v'b'rf közötti határ ingatag, s »iiiiiuehv napon eltűnhet.

Bulge iyin rámutat, hogy mán- tennek fő oka abban keresendő, aogy nyomban a második világháború befejezése után nem sikerűit olyan tárgyalások útjára lépői, ame'yeken kellő megértéssel Ö»yele*Pbe vehették volna a felek jogos érdekeit és kellő türelemmel és állhatatossággal ösz- gíeepvéztete.t határozatokat hozhattak volna. Sajnos, nyugati veW. A. Bulganyin H. MacMillan angol miniszterelnökhöz intézett üzenetében említést tesz arról, hogy nemrégen keltezett levelében kifejtette a szovjet kormány elképzeléseit a nemzetközi események békét fenyegető fejlődésének okairól és azokról a konkrét javaslatokról, amelyeknek megvalósítása előmozdítaná a nemzetközi feszültség enyhülését. E javaslatoknak széles viszhangjuk támadt minden országban, s megvitatták azokat — legalább is nyilatkozatukból ítélve — a NATO tanács párizsi ülésszakának résztvevői is.

„A szovjet kormány — hangoztatja az üzenet — természetesen pozitívan fogadja a NATO-tanács ülésszakáról kiadott kiáltvány a* zon kijelentéseit, amelyek kifejezik e szövetség országainak készségét, rogy a nemzetközi problémákat .tárgyalások útján oldják meg’, hogy .lefektessék a tartós béke alapjait.’ Ugyanakkor őszintén meg kell mondanom ,hogy a NATO- . résztvevők e békeszerető kijelentései, véleményem szerint, nem e- gyeztethetők össze az északatlanti tömb tanácsa decemberi ülésszakán a hidegháború politikájának továbbfolytatására és a fegyverkezési hajsza fokozására irányuló határozatokkal. Hiszen éppen ezt bizonyítják többek között azok a határozatok, amelyek szerint irá- i nyitható lövedékeket bocsátanak a NATO fegyveres erői főparancsnoksága rendelkezésére, s amelyek szerint atomlövedékeket tárolnak, j

zető körökben az a nézet hatalmasodott el, hogy az erőre, főképpen az atomfegyverre támaszkodva — s ennek gyártásában az Egyesült Államok bizonyos ideig fölényben volt —, rá lehet bírná a másik felet, egyezzék bele a háború befejezése után keletkezett vitás kérdések rendezésének olyan feltételeibe, amelyek ösz- szeegyeztettietetlenek létérdekeivel, nemzetközi tekintélyével, s végül a támadók feletti győzelem közös ügyéihez való hozzájárulásával. ,

Az üzenet ezután rámutat: jóllehet, a NATO tanács nemréei ülésszakán hozott határozatok azt a nyilatkozatot tartalmazzák, hogv ezt a szövetséget sohasem fogják felhasználná támadó célokra, az északatlanti szövetség — ismeretes ott az Egyesült Államok bizonyos befolyása — minden gyakorlati léoése a nemzetközi feszültség fenntartására, sőt élezésére, a fegyverkezési hajsza folytatására, sőt fokozására irányul.

Az üzenet hangoztatja, hogy jelenleg tettesen meeé'-e+t minden feltétel arra, hogy az állam vezető szen»#visé»ei egy asztalnál talál kozhassanak, s eeveoífcék minden erejüket döntő fordulat elérésére a javuló« felé a nemzet- köd helyzetben.

Ebben a levélben — haneoztatatom támasz pontokat és rakétakilövő helyeket létesítenek Nyugat- európai államok területén.’1 Az üzenet arra is rámutat, hogy a NATO-tagájlamok jelenlegi politikai irányvonalának veszélyességéről tanúskodnak a hidegháború és az erőpolitika legvadabb híveinek az úgynevezett preventív háborúkra szólító felhívásai.

Mindezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha valójában törekszünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, és a hidegháború megszüntetésére,—jegyza meg N. A. Bulganyin — s a következőket írja:

„Ha. szembenézünk az igazsággal, akkor a kérdés a következő: vagy leülnek a kerek asztalhoz a kormányok vezetői és felvázolják a nemzetközi feszültség enyhítésének, s a világot izgató vitás problémák megoldásának útjait, vagy az atomháború veszélye valamennyi szörnyű következményével együtt mindinkább növekedik.”

Az üzenet utal H. MacMillan alsóházi nyilatkozatára, amelyben az angol miniszterelnök hajlandóságát fejezte ki tárgyalásokra, konkrét eredmények elérése céljá ból, utal a nemrég más NATO-or- szágok vezető személyiségei részéről elhangzott hasonló nyilatkozatokra is és hozzáfűzi, mihelyt megvan a kölcsönös törekvés a tárgyalásokra, miért ne lehetne nyugodt légkörbai a konferencia asztala mellett a vezető államférfiak részvételével megvitatni a legsürja N. A. Bulganyin — megküldöm önnek a szovjet kormány javaslatait a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésében. E javaslatok szerint két-három hónapon belül összehívandó az északatlanti szövetség és a varsói szerződés tagállamai, valamint ezen áll amcsoportosufásokba nem tartozó országok vezető személyiségeinek tanácskozása.

N. A. Bulganyin emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió a maga részéről több lépést tett a megbékélésre és a hidegháború kikü- ■ szöbölésére, s felsorolva ezeket a lépéseket, kijelenti: ha a nyugati országok is hasonló lépéseket tennének, ez nagy hozzájárulás lenne kezdetben r hidegháború felszámolásához és a vitás kérdések rendezéséhez, hogy dönlő megoldáshoz jussunk; minden ország fegyveres erőinek csökkentéséhez és a teljes leszereléshez.

Az üzenet végezetül a következőket hangoztatja: genfi találkozásunk meggyőzött, mennyire létfontosságúak önnek a béke sorsának kérdései, s szintén hiszem, hogy ön komoly figyelmet szentel a szovjet kormány javaslatainak. Hiszem, hogy a vezető államférfiak tanácskozását, s a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítéséhez halaszthatatlanul szükséges lépések megtételét célzó szovjet kormány-1 javaslatok kellő megértésre találnak az ön kormányánál.

getőbb kérdéseket, hogy az államok állásfoglalásait közelebb hozzák egymáshoz.

„Véleményünk szerint — hangzik az üzenet — két- három hónapon belül össze kellene hívni az északati anti szövetség tagállamai és a varsói szerződés tagállamai, valamint e csoportosulásokba nem tartozó ts*-'. ország vezető állatnférfiainak tanácskozását.

A szovjet kormánynak e tanácskozás összehívására és a tanácskozáson — véleményünk szerint — — megvitatandó kérdésekre vonatkozó konkrét javaslatát jelen levelemhez csatolom.”

Az üzenet rámutat, hogy a szovjet kormány megelégedéssel fo- godta MacMillan január 4-i nyilatkozatát az említett országok közötti ünnepélyes meg nem támadási szerződés megkötésének eszméjéről, s hivatkozik arra, hogy a Szovjetunió már korábban többször javasolta, hogy az európai bi?otteág szavatolására az északatlanti szövetség és a varsói szerződés tagállamai kössenek ilyen meg nem támadási szerződést. '

N. A. Bulganyin végezetül meggyőződését fejezi ki, hogy az atomfegyverekkel rendelkező és a béke sorsáért a többi nagyhatalmakhoz hasonlóan szintén felelős Anglia kormánya pozitívan fogadja a szovjet kormány javaslatát a tanácskozás összehívásáról és annak feladatairól, s ezzel kapcsolatos elképzeléseit közli a szovjet kormánnyal.

Haynal Kornél, az MTI berlini tudósítója írja:

Walter Hallsteint, a bonni kormány külügyi államtitkárát az úgynevezett európai gazdasági közösség elnökévé választották.

Emlékezetes, hogy néhány hónappal ezelőtt René Mayer, a Montan-unió akkori elnöke lemondott tisztségéről és egyúttal javasolta, hogv a különböző nyugateurópai csoportosulásokat helyezzék egy újonnan létesítendő össz-eu- rópai bizottság hatásköréhe. Politikai megfigyelők úgy értékelték René Mayer lépését, hogy Franciaország magának igényli az össz-európai bizottság elnöki tisztét, s ennek fejében a Montan-unió elnökségét hajlandó átengedni Nyugat-Néroetország képviselőjének, névszerint Franz Etzelnek, a Montan-Unió főhatóság a akkori alelnökének. A francia sakkhúzás sok vitára és találgatásra adott alkalmat, a nyugatnémet monopóliumok azonban nem kapták be a csalétket, Etzel nem pályázott a Montan-unió elnöki tisztére, sőt a nyugatnémet választások után a bonni kormány pénzügyminisztere lett s így elhagyta az „európai” színpadot. A csendes felszín alatt azonban fojtogató harc dúlt az úwnevezeti kis Európát alkotó országok monopóliumai között. Hallstein elnökké választása e harc eredményének tekinthető. Semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, hogy éppen NVugat-Németor- szág képviselője lett rangban az „első európai ember, aki valamennyi nyugat-európai

A Combot című párizsi lapban Victor Vivant beszámol a fran-1 cia—nyugatnémet—ólasz közös

fegyverkezési tervek állásáról.

A Smharai Comb-Beechar kísérleti telepén a rakétakísérleteket

Pár th írek

Az MSZMP szarvasi járási párt- végrehajtó bizottsága január lián szombaton pártaktíva értekezletet tart a pártbizottság tanácstermében. Napirenden: a Hazafias Népfront mozgalom megerősödésével kapcsolatos feladatok. Előadó: Krivik András elvtárs, a pártbizottság titkárhelyettese.

*

A szarvasi járásban a pártbizottságok és a párt-alapszerveze- tek fokozni kívánják tevékenységüket a mezőgazdaság termelésének fejlesztésében. Ezért jaguár végén a járási pártbizottság széleskörű aktívaülésen tanácskozást tart a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó párt és gazd -sági vezetőkkel. A tanácskozáson a párt Politikai Bizottságénak határozata alapján a járás mezőgazdaságának fejlesztését, ezen belül a termelő- szövetkezetek megszilárdítását és a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével kapcsolatos feladatokat beszélik me<*.

gazdasági csoportosulás

kulcspozíciójába került.

Hallstein, a nyugatnémet nagytőke bizalmi embere, aki Adenauer szűkebb környezetéhez tartozik. Nem is olyan régen Hallstein még a NATO úgynevezett védelmi bizottságában a Kelet elleni katonai támadás szószólója volt. Ott állt — a nyugat-német nagytőke megbízásából — a különböző „európai” szervezetek és csoportosulások bölcsőjénél is.

így emlegethették Hall- steint — Adenauer és Spaak mellett — az „Európai gondolat egyik tartóoszlopaként”. Hallstein elnökké választása tehát a nyugatnémet raono- poitőkének a nyugat-európai hegemónia felé történt előretörését jelenti. Ennek további bizonyítékai is vannak. íme: a Montan-unió . alelnöke is legfőbb irányító bizottságának tagja lesz Franz Blücher, volt bonni alkanceilár, az Euratom vezető bizottságának tagja lesz Krekeler, Nyugat- Németország jelenlegi shingtoni nagykövete, az hQP

G. Farben bizalmi embere, az úgynevezett európai parlament elnöke a nyugatnémet Furier, — s a névsort tovább lehetne folytatni.

A Krupp-, a Flick-, a Thys- sen-konszern és az I. G. Farben diadalt ül': ismét ők kerültek Nyugat-Európa élére. Míg Speidel tábornok a NATO katonai parancsnoka, addig Hallstein és társai — a feltámadt német rablómonopóliumok — kezében egyesült a gazdasági hatalom. (MTI)

közösen végzik — írja többek között a lap. A nyugatnémet had. ügyminisztérium egyre több mérnököt akar kiküldeni ide. A „Sfecmas 4200” és az „SS 10.” jelzésű francia, valamint a „W' jelzésű olasz lövedékhez hasonlóan a nyugatnémetek is előállítanak hamarosan egy lövedéket. Ami az atombomba-gyártást illeti, Németország nagy reményeket fűz a bajorországi Maxhütten termeléséhez. A nyugatnémetek kölcsön formájában 12 kiló V. 23 5-öt kaptak Amerikától, de a Maxhut- tentől nyolc tonna uránt remélnek és ebből a mennyiségből 48 kiló U. 235-öt tudnának előállítani. Az első kísérleti központ Karsruheben már működik. Köln, Hamburg, Frankfurt és München három a- merikal és két angol atomreaktort fog kapni, — írja Victor Vivant a Combat-ban.

A francia újságíró csupán arról hallgat, hogy a német atombombagyártási tervek hogyan egyeztethetők össze a, párizsi szerződések ama szakaszával, amelyek megtiltják, hogy Nyugat-Németor- szág atomfegyvereket nvártson. (MTI)

Bulganyin üzenete MacMillan-nek

J. A. Malik, a Szovjetunió londoni rendkívüli és meghatalmazott nagykövete január 9-én felkereste S. Lloyd angol küUigymín'sztert, s átnyújtotta neki továbbítás végett N. A. Bulganyin szovjet miniszterelnök üzenetét MacMillan angol miniszterelnökhöz.

————

Francia-nyugatnémet-olass ^ kosos fegyverkezési tervek