Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

MEGYEI NÉPÜJSAG 195S, JaiHiái- 3#., csütörtök Az Ors/a^vülén harmadik napja (Folytatéá az I. oldalról.) a munka megjavítása érdekében. Hasznos volna, ha most Csergő és .Czottner elvtárs, Itt az országgyű­lésben választ adnának arra, hogy « gazdálkodás megjavításéra mi­lyen intézkedéseket kívánnak ten­ni. Á dolgozók között egyébként e- zek a problémák nap, mint nap Mriíerülnek, műnk ás gyűléseken maguk a dolgozók teszik szóvá a megmutatkozó pazarlást és ebből a szempontból csak üdvözölheten a diósgyőri, ózdi üzemek munká­sainak kezdeményezését, a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó részlegének kezdeményezését, a miikor az ország dolgozóihoz for­dulnak és azt javasolják, . tegyük társadalmi üggyé, szé­les népmozgalommá a takarékos­ságot, lépjünk fel a pazarlás, a helytelen gazdálkodás, a lopás, s az úgynevezett fusizás ellen, valamint azok elten a jelensé­gek ellen, amelyek a kisiparban megmutatkoztak és amelyekre Kádár elvtárs utalt. Népköztársaságunk fejlődése csak uiás országokkal való együttműködéssel biztosítbató Ezután a szocialista országokkal folytatott gazdasági, tudományos, műszaki együttműködésünkről be­szélt. A kölcsönös gazdasági segít­ség tanácsa 1949-ben alakult. Örömmel tölt el bennünket az hogy mi Részesei lehetünk az e- gyütitműködésnek, hogy a szocia­lista világrendszerhez ' tartozá­sunkkal hozzájárulhatunk a tőkés országokkal való békés egymás mellett élés közepette megvalósí­tandó gazdasági versenyhez. Lát­ni kell azonban azt is, hogy Ma­gyarország kis ország, természeti gazdasági adottságai viszonylag kedvezőtlenek. f&pgazdasági fejlő­dését el se képzelhetőtök máskép, mint együttműködve ezekkel az országokkal, hiszen a szükséges nyersanyagok egész sorát, vala­mint a gépek egy részét és a lakos­ság ellátásához szükséges közszükj ségleti cikkeket import útján szé­tnézzük be. 1957-ben a szocialista tábor országaiból származó impor­tunk a boltozatai 75 százalékát tet­te ki, míg az ugyanoda irányult ■ kivitelünk a kivitel 7?_^ázalékát ■jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyagimpurtunk 71 százalé­ka a szocialista táborból ered. míg az egész gépipari exportunk 90 százaléka a szocialista tábor orszá ga-i felé irányul. 1958-ban nem fe­ledkezünk meg ugyan a kapitalis­ta világpiaccal való kapcsolataink erősítéséről, de a kölcsönös gazda­sági segítség tanácsán keresztül a hosszúlejáratú megállapodások e- gé&z sorát kötjük a testvéri or­szágokkal. Mint ismeretes, a Szovjetunió­val már meg is kötöttük hosszúle­járatú, az 1958—60 évre szóló ke­reskedelmi megállapodásunkat. Ennek keretében biztosítottuk szá­mos olyan fontos anyag és félkész- áru behozatalát, mint a vasérc, a nyersvas, a nyersolaj, a ferróötvö­zetek, a kohókoksz, a bányafa, a fűnésaáirú, a cellulózé, a színes fé­mek, stb., amelyek népgazdasá­gunk fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlenek és beszerzésü­ket kapitalista országokban nehe­zen lehetne biztosítani. A Szovjetunió felénk irányuló szállításainak több mint 90 szá­zalékát nyersanyagok ' és fél- készáruk teszik ki. Ami az ex­portot illeti, a megállapodás értelmében mintegy 75 százalé­kot fém, és finommechanikai ipari gyártmányaink teszik ki és a fennmaradó 25 százalékban közszükségleti cikkeket szál­lítunk. A Szovjetunió kormányává! megállapodást kötöttünk arra vo­natkozólag is, hogy tovább széle­sítjük az erősáramú, gyengeára­mú vülamosberendezések, műsze­rek, a Diesel-motorok gyártása te­rületén már kialakított kooperá­ciót, s a műszaki együttműködést is továbbfejlesztjük. A Szovjet­unió nagymértékű műszaki doku­mentációkat bocsát rendelkező síinkre, amelyek íelhasználásáv, J iparunk korszerűsítését, struktu­rális átalakítását jelentős mérték­ben előrevibetjük. A Szovjetunióval kötött egyez­mények közül különösen nagy je­lentősége van annak a megálla­podásnak, amely szerint a Szov­jetunió a Magyar Népköz: ársaság részére ipari üzemek építése, re­konstrukciója, valamint közleke­désünk fejlesztése céljából segít­séget ad. Ez az összeg mintegy háromszáz millió rubelt jelent. A háromszáz millió rabéi to­vábbi része lehetővé teszi a ma­gyar ipar hagyományos, külföldön is igen jónevi Diesel, híradástech­nikai, műszeripari és erősáramú gépi gyártásának igen nagyará­nyú felfuttatását, lehetővé teszi gördülőcsapágy-gyártásunk jelen­tős fejlesztését. Tanulnunk kell a nyugattól, de elsősorban a Szovjetuniótól Nyolcszáz millió forintért épít­jük Kazincbarcikát. Ez a műtrá­gyagyár évi százharminc ezer tonna nitrogén műtrágyát fog ad­ni. Óriási beruházás ilyen kis or­szágban egy ilyen nitrogén mű­trágyagyár, de elvtársiak, ennél az építkezésnél — nem akarok sen­kit meggyanúsítani — majdnem a szabotázzsal egyenrangú hiányos­ságok fordulnak elő! Két darab kompresszorért már a fél világot bejárták szakembereink. Amikor kint voltunk a Szovjet­unióban, hetek alatt meg lehetett állapítani, hogy a Frunze Gyárban nettünk szükséges óriási kompresz- szorokat tudnak gyártani — s egy év telt el azzal, hogy ezt nyugaton kerestük! Az egész három millió rubelba kerül. Azonnal vállalták a megrendelést. Miért teszem ezt szóvá? Sze­retnék szólni a mi igen derék mű­szaki értelmiségünkhöz, amelynek többsége a népi demokráciáihoz hű, de, ha valami rendkívül komplikált dolog megoldásáról van szó, sajnos, elsősorban nyugat felé néz. Meg szeretném mondani, a Szovjetunióban most lefolyta­tott tárgya’ások idején akármelyik komplikált igen fontos gép, Diesel gép, villamosmozdony, vagy e- gyéb gépek egész sora iránt ér­deklőd ünk amiről itthon azt re­gélték, s azt mondták, hogy csak nyugaton van meg, a szovjet szer­vek azt mondták: ne keressék nyugaton ezeket a terveket, mi ezeket gyártjuk, óriási összegeket fizethetnek ki az angoloknak és a nyugatnémeteknek, mi iineven a Magyar Népköztársaság rendel- '-f>7écéne bocsá'iuk. fTaos.) Nekflnk tamünnnk kell a nvn- -nHőJ ős a l<*eha.!'><lott >bb tech­nikát fiíy^wniriel b«>ll kísérni flfl no-víUM.U V/>r ianntll'mk keH a Sjflrkgiwiétél és elsősorban tőle .;ell tanulnunk. A Szovjetunióban kötött megál- 'a'X'őás «rteVnéhen nemcsak a gépipar, a textilipar és néhány más iparág kap segítséget. Az e- zv-'zménv szerint kilenc millió rú­bel értékben hibridkukorica elő­állításához szükséges termelőbe- rendezéseket is vásárolunk. Ezek egymillió hold kukorica vetésé­hez biztosítják majd a hibrid ve­tőmagot, s ez holdanként mintegy két mázsa többletet eredményez. A oeruházáshoz nyújtott segít­ség kötelez bennünket arra, hogy azt ésszerűen használjuk fel. így a Dunai Vasműnél, a debreceni göidülőcsapágygyárban, a MA-1 VAG-ban, az Egyesült Izzóban, az Orionban, a Klement Gottwald Gyárban, a székesfehérvári Alu­minium Hengermű építésénél. A Szovjetunióval már megkö­tött és a többi szocialista or­szággal kötendő hosszúlejáratú megállapodások — amelyek közvetlenül aláírás előtt állnak — bizonyítják e tábor országai­nak egyűvétartozását és az együttműködésnek azt a fölé­nyét, amelyet semmiféle más, kapitalista országokat jellemző együttműködéssel biztosítani nem lehet. Nem kell különösebben aláhúz­nom, hogy az előttünk álló felada­tok nagyok. A hibák kijavítására erőfeszítéseket teszünk, és mi, a kik a gazdasági vezetésben dolgo­zunk, tanulva az 1957. évi hibák­ból, fogyatékosságokból a minisz­tériumok élén, vagy a gazdasági bizottságokban azon leszünk, hogy ezeket a hibákat felszámoljuk, új tartalékokat tárjunk fel, jobb, ész­szerűbb gazdálkodással. Ebben a munkában támogatnak bennünket a dolgozó tömegek. Az 1958. évi tervet reálisnak tartom és meg va­gyok győződve amól, hogy itt, a vitában elhangzott javaslatok to­vább javítják ezt a tervet és nép­gazdaságunkat az 1958. évben to­vább tudjuk fejleszteni. Egyrészt kijavítjuk a régi hibákat, bizto­sítjuk a dolgozók életszínvonalát, másrészt, új perspektívát dolgo­zunk ki, hiszen készül a három­éves tervünk, mikor is az ipar, a mezőgazdaság számos területén tovább akarunk egy lépéssel men­ni, felszámolva a mostani nehéz­ségeket, Biztos vagyok abban, hogy erre az országban megvan a megfelelő politikai feltétel, de megvan — a szocialista országok­kal való gazdasági együttműködé­sen keresztül is — a reális gazda­sági alap is. Utána Nénási László, Varga Lé­náid, Nagy Józsefné, Sziveri Kál­mán, és Szádunk! Kardos Elrmén országgyűlési képviselők felszóla-» lásai következtek, majd Csergő János kohó és gépipari miniszter és Czottner Sándor nehézipari mi­niszter szólaltak fel. Ezután Kiss Árpád, aí Országos Tervhivatal elnöke válaszolt a vitában elhangzottakra, hangoztat­ta; egyetértettek a felszólalók ab­ban, hogy 1958-as tervünk reális, a tervezett eredmények pnég nö­vekedhetnek, újabb tartalékok tá­rulhatnak fel. Hangsúlyozta, hogy az idén meg kell alapoznunk 1959—1960-as ter­| veinket. Hangoztatta, hogy to« vábbna is erősíteni kell a vállalati önállóságot, de csak a’yan körben, hogy az a'sóbb szervek a hatáskör mellé a felelősséget is el tudják vállalná. Beszélt iparunk szerkezeti átala­kításáról is. Elmondotta, hogy a magyar műszaki tudományok mű­velői a fetezabodulás után nem várt, nagy eredményeket értek el, hasonló volt a helyzet a munkások termelési kultúrájának növekedé­sében. Ma már el lehet mondani, hogy az ipar szerkezeti adottsága és műszaki felkészültségünk nem fedi egymást, bizonyos mértékben műszaki tartalékaink vannak. A Szovjetunió által nyújtott három­százmillió rubeles beruházási hi­teit az jellemzi, hogy nemcsak biztosítja a szerkezet átalakítását, e tartalékok felhasználását, ha­nem a hosszúlejáratú szerződések­kel lehetőséget ad termékeink át­vételére, piacot is nyújt új termé­keinknek. Az országgyűlés az 1958-as nép­gazdasági terv irányvonalait egy­hangúlag tudomásul vette. Ezután Rónai Sándor bezárta az üléssza­kot. flz OSzSzSzK Központi Statisztikai Hivatalának 1S57. évi tervjeenlése Az OSZSZSZK Központi Statisztikai Hivatala közzétette jelentését köztársaság 1957. évi állami tervének teljesítésében elért eredményekről. A Jelentés szerint a köztársaság ipara 104 százalékra teljesítette 1357, évi termelési tervét. 1957-ben 34 269 660 munkást és alkalmazottat foglal'' z- tattak, majdnem l 4*0 aoo-rel többet, mint lS5(-ban. Bár a köztársaság több vidékén aszály pusztított. 1957-ben az összgabonatermelés 22 százalékkal veit nagyobb, mint 1953-ban. A kolhozok pénzjövedelme 1957-ben az előző évi­hez viszonyítva, bat százalékkal emelkedett, a kalbozparasztok és a falusi értelmiségi dolgozók 100 oao lakóházat építettek tavaly. A köztársaság lakossága 1957-l>en*3, 709 *00 0*6 rábellel több áru vásá­rolt, mint 1956-ban. (MTI) 7, s­A NATO párizsi vezérkara a rakéfafámaszpontok elhelyezésének tervein dolgozik Napjainkban egyre többen követelik a Kelet és a Nyugat közötti tárgyalásokat és mind nagyobbak azok naptömegek, amelyek az atommentes övezet létrehozásának terve mellett szállnak síkra világszerte. Mint ismeretes, a NATO- decembert párizsi értekez­letén az USA fontos kato­nai terveket terjesztett elő a szövetség katonai erejé­nek szilárdítása érdekében« Ez szorosan összefügg a nyugati politikusoknak mindkét tervezet elutasítá­sára vonatkozó nyilatkoza­taival. A Deutsche Zeitung und Wirtschaftszeitng — ez a nyugatnémet burzsoá lap teljes nyíltsággal feltárja a- zokat az indokokat, ame­lyek miatt az atlanti szö­vetség politikusai elutasító magatartást tanúsítanak az említett tervekkel szemben. A lap párizsi tudósítója a következőket írja: „Az at­lanti szövetség vezérkara a washingtoni Standing Gro- uppal, a NATO legfőbb ka­tonai szervével és az USA hadügyminisztériumával szorosan együttműködve a 1 rakétaterven dolgozik, a- X melyet március végén a NATO tagállamai nemzet- védelmi minisztereinek ér­tekezletén állítólag a kül­ügyminiszterek részvételé- * vei tárgyalnak meg.’* Más nyugatnémet lapok adatai szerint Norstad tá­bornok, a NATO haderői­nek főparancsnoka már rö­vid időn belül a tagállamok kormányai elé terjeszti a középhatósugarú rakétatá­maszpontok kiépítésének tervét. Minden jel arra mu­tat, hogy az amerikai kato­nai körök mielőbb végleges döntést akarnak elérni ? nyugat-európai rakétatá­maszpontok kiépítésének ü- gyében. Mindez azt bizonyítja, hogy mialatt az amerikai kormánykörök igyekeznek elodázni a kormányfői tar iálkozót — mint azt Eisen­tet teremtsenek, ami jelen­tékenyen megnehezítené az atomleszerelésrőt és az a- tommentes övezet megte­remtéséről szóló tárgyalá­sokat. Azokból az információk­ból, amelyeket az Idézett hower és Adenauer Bulga- nyinfcoz intézett válasza is mutatja — lázasan sietnek a rakétatámaszpontok léte­sítésére vonatkozó határo­zat megvalósításával. Nyil­vánvalóan azért, hogy még mielőtt értekezletre kerül­ne a sor« már kész helyze­nyugatnémet burzsoá lap szerzett a NATO vezérka­rától, kitűnik, hogy ilyen rákéi atámaszpontokat Nyu- gat-Németország területén is kiépítenek. Más nyugati lapok és hírügynökségek közlései és cikkei ezeknek a terveknek a valóraváltá­Sára engednek következte^ ni. Ismeretes, hogy HeuV singer, volt náci tábornok, aki most az új Wermacht főfelügyelője, azt követel­te a múlt év végén, hogy Nyugat-Németországot , aa ország lehetőségein belül a legerősebben és a költségek kímélése nélkül” fegyve­rezzék fel. A bonni kor­mány úgy látszik, teljesíte­ni akarja a volt náci tábor­nok követelését s elutasít­ja az atommentes övezet megvalósításának tervét, Adenauer kancellár a bon­ni parlament külügyi vitá­jában a terv elutasításával kapcsolatban kijelentette: „Nyugat-Németország a NATO leglényegesebb ka­tonai potenciálját Jelenti, és az atomfegyvennentes ö- vezet létrehozása az egész NATO-koncepciót bálomra dönti*..*’ A tizenhat órán át tartó külügyi vita azt mutatta, hogy az Adenauer kormány mereven ragaszkodik a ré­gi elképzelésekhez s min­dent elutasít, amelyek alap­ján tárgyalni lehetne. Értehető tehát, hogy ilyen körülmények között a köz­vélemény hangulata N>u- gat-Németországban egyre hevesebben a kancellár po­litikája ellen fordul, ame­lyet még az egyes polgári lapok is „kata*’ có fa-poll fi- kának” neveznek. Kovács Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents