Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-29 / 24. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

KÖSS. január >9., szerűit.

A* omjl^ űléK keddi illésé

(Foíytaiás az 1 oldalról.) ezt mondja: tegyünk újabb eme. lést, mielőtt a.onak reális feltételéi megvolnának. Biztos vagyok

Most egy különálló kérdéssel is ijzerevnék foglalkozni. Egyik képviselőtársunk állapította meg, hogy az újságok munkája is kö- gelebt) került a valósághoz. Ami az újságokat illeti: véleményünk ízerint a lapok általános tevékenysége, összehasonlítva mondjuk az elmúlt év első hónapjaival *— 1956 Októberéről és novemberéről1 riém beszélünk — nagyon Sókat javult! Vannak azonban hiányosságok és lazaságok.

Az újságírói hivatást és az újságok tevékenységét ml Igen nagyra értékeljük. Rendkívül nagy szerepük van a közvélemény formálásában. Kérjük az újságíróktól, járjanak d nagyobb felelősséggel. Kérjük tőlük, hogy ők legalább annyira tiszteljék saját hivatásukat, mint ahogy mi tiszteljük! Rögtön megemlítek egy kérdést, amely ezzel összefügg, bár alapjában véve egész mást érint. Pes- kó elvtársnő beszélt arról a nagy és nehéz feladatról, amely a pedagógusokra hárul a jellemneve- lésben és az erkölcsnevelésben. Mindjárt meg szeretném mondani, hogy — legalább is, ami engem személy szerint illet — egyáltalán nem értek egyet a Hétfői Híreknek azzal a cikkével, amely egy iskolás’ány tragikus esetével kapcsolatban elméletet fejt ki, ami nem válik a köz javára. (Parlagi György: Bocsánatot kérek...) Előbb megvitatjuk, majd akkor megmondja... (derültség) maguk a cikkben kifejtették véleményüket, most én vagyok soron. (Derű’ ség és taps.)

Mi van ebben a cikkben? Egy tragikus eseményhez kapcsolódik. Mindig tragikus, ha egy sarjadó fiatal emberélet önmagát elpusztítja. Hogy ennek mi volt az oka, senki sem tudja, soha nem is fogja megtudni, mert nem níúndta meg. Feltételezésekből Indulnak ki és a következtetést odáig vezetik, hogy ennek a gyermeknek a*haláláért az a tanár a felelős, aki intőt küldött a szülőnek, mert a gyermek az iskolai foglalkozás helyett moziba ment. Szerintem ez igazságtalan megtámadása általában azoknak a pedagógusoknak, akik nagyon nehéz körülmények között végzik munkájukat. Igen lírai húrokat pengetnek, amikor azt mondják, hogy ez a kislány nem bírta elviselni, hogy intőt vitt haza szüleinek, mert nagyon szerette az édesanyját. Sajnos, serdülő gyermekek között mindig elő

Ha az értelmiség legfelsőbb és kiváltságos csoportját — nem is rétegét — nézzük, akkor, lehet mondani, hogy közülük jónéhány- nak a régi világban jobb volt az anyagi helyzete, mint ma. Ha a magas képzettségű és nagytudású értelmiségi kimegy a falura, és látja ott azokat a már-már Vil'ának tűnő házacskákat, a- melyeket tízezerszámra, sőt lehet mondani szá Ezerszámra építettek a felszabadulás t .a, akkor láthatja, hogy az ezelőtt emberileg meg. alázott, nyomorgó falusi dolgozó most ember, méghozzá tisztességesen és jól élő ember. Hét mindez nem javítja meg az ő éjszakai nyugalmát? Hiszen az ő munkája is benne van mindebben az eredményben. Ami pedig a villát,

benne, hogy minden becsületes dolgozó, aki valóban szem előtt tartja saját üdékét, azt válaszolná: szilárdítsunk és

szoktak fordulni ilyesfajta tragédiák. De, ha már serdülő gyermekről van szó, a- ne csak úgy tisztelje és szeresse az édesanyját, hogy nem akar neki kellemetlen estét csinálni egy intővel — mert iskolai foglalkozás helyett moziba ment — hanem úgy tisztelje, hogy iskolai foglalkozás helyett ne menjen a moziba. (He- ’yeslés és taps.) Felkiáltások: úgy van!)

Szeretnénk, ha a közélet formálóinak oly fontos tényezői,

mint a sajtó munkatársai támogatnák azt az általános törekvést és erőfeszítést, amelyre szerintünk magának az ifjúságnak mindenki másnál jobban szüksége van.

Ezután egyes tudományos kérdésekről szólt. Előfordul — mondotta többek között —, hogy tudósok hozzáfognak egy tudományt® probléma feldolgozásához és a reális élettől elvonatkoztatva, teoretikusan dolgozzák ki a témát és azt mondják, hogy ezt így ás így kell megvalósítani. Aztán jön a gyakorlat. Körülnézünk, s ehet ,hogy azt az ideát, úgy, a- hogyan ők elképzelik a Szovjetunió, a maga adottságaival meg tudná valósítani, esetleg az Egyesült Államok is — kivéve, ha a szputnyikról van szó — (derült-' ség), de a mi viszonyaink között azt az ideális megoldást nem tudjuk végrehajtani. Bűn volna a tudósoknak és a tudományos ku- .atóknak a földöncsúszást ajánlani. De nagyon kérjük, hogy kapcsolják össze a kettőt: törekedjenek az ideálisra, de soha ne szakadjanak el a reálistól. És akkor olyant fognak alkotni és nem keveset alkottak is a magyar tudományos élet dolgozói az utóbbi esztendőkben — ami javára válik a népnek, a hazának és büszke lehet rá a magyar tudomány is.

A továbbiakban feltette a kérdést, hogy a tudományos élet munkásainak, általában az értelmiségnek, jobb-e a helyzete, most, a népi demokráciában, mint a Horthy-világban volt? Nyugodit lélekkel adhatjuk erre a következő választ: ami az értelmiség tömegeinek alsó és középső részét illeti — és ez a főtömeg — a népi demokrácia viszonyai között feltétlenül jobban él, mert megszűnt az a fajta értelmiségi munkanélküliség, az a megalázás stb., ami 15—20 évvel ezelőtt várt egy fia- al értelmiségire, mielőtt pályáját megkezdhette volna. Tehát

meg az autót illeti, nálunk nem elv az, hogy ne legyen villája és ne legyen autója. Nekünk- most pármillió ember életét kellett fel- amelni és bizonyos, hogy népünké még nem tud egészen kiváltságos dolgokat nyújtani, de fog nyújtani!

—i Dinnyés képviselőtársunk igen éles és bár néhol tréfás —, de nagyon komoly szavakkal jellemezte a mi — hát olyan érte- 'emb°n mienk, hogy magyar — emigrációnk helyzetét. Azt. hiszem, hogy az emigrációt alapjában két részre oszthatjuk. Először vannak az emigrációból óink, aztán vannak a2 emigrációban zi-ők. Azok, akik az emigrációból élnek, nem különösen érdekelnek minket, mert tőlük soha sem fog bocsánatot kérni a haza. (Helyes- I

lés). Ha arról van szó, hogy Varga Béla örökös elnök legyen valamilyen kinti bizottságban, akikor mindjárt ajánlani kellene, hogy trónörököst is keressenek, mert nagyon sokáig kell még annak a bizottságnak működnie. (Derültség és taps.) Ha csak le nem mondanak a hazával szemben álló ellenséges pozíciójukról és ők nem jönnek bűnbocsánatért a hazához. (Helyeslés és taps.) Ami pedig a megzavarodottságűkban 1956. végén innen kiszökött embereket illeti, őszintén meg kell mondani, mi ezeket az embereket nagyon sajnáljuk. Tömegükben nem bűnösök, és lehet látni rajtuk, hogy ismerve „azt a bizonyos paradicsomot”, némelyik az élete árán is törekszik haza. Nem is egy olyan eset volt, hogy — mivel nem iutott legális okmányhoz — most fordítva csinálja: átszökik a határon és jelentkezik a határőrségnél, hogy: itt vagyok, megjöttem, igazítsanak el. Mi azon vagyunk, hogy az ilyenfajta emberek megtalálják útiukat hazafelé.

Beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a magvar közvélemény és a magyar kormány is üdvözölte a szovjet kormánynak azt a döntését, amely a híd “»háború feloldása érdekében újabb három- százezer fővel csökkentette a szovjet hadsereg létszámát. Ezzel kapcsolatban utalt a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására és többek között ezeket mondotta:

— Véleményünk szerint a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására, ideiglenes tartózkodására. nem a Magvar Népköztársaság beloo’itikai helyzete, hanem a nemzetközi helyzet miatt van szükség. Kiieientem, ha a nemzetközi helyzet olyan volna, hogy a csaDatok kölcsönös visszavonása realizálható lenne — a NATO országokból is és természetesen a varsói szerződésben tömörült országokból is— a Ma°yar Népköz- társaságnak. a Magyar Népköztársaság kormányának ebből nem a- dódna belDolitikai problémája.

— Azt kérem az országgyűléstől, hogy a kormánynak nyújtson ugyanolyan támogatást a jövőben is, mint eddig. Dolgozzunk együtt közös erőfeszítéssel és jobban mint eddig. Tudjuk, hogy a kormány tevékenységét még lehet javítani, és kell és fogjuk is javítani. Dolgozzunk együtt és az eredmények maradnak el.

Kádár János válasza után a képviselők egyhangúlag tudomásul vették a Minisztertanács beszámolóját, helyeslik, hogy a Miniszter- tanács a beszámolóban ismertetett célkitűzések és elvek szerint folytatta munkáját.

Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy a Népköztársaság E'nÖki Tanácsától átirat és javaslat érkezett az országgyűléshez.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Hazafias Népfront Elnöksége javaslatot terjesztett a Népköztársaság Elnöki Tanácsához a Minisztertanács tagjaira vonatkozóan.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa megtárgyalta és teljes egészében magáévá tette a javaslatokat és az alkotmány 23. paragrafusának (2) bekezdése alapján a következő javaslatokat terjeszti a tisztelt országgyűlés elé:

1. Kádár János elvtársat mentse fel a Minisztertanács elnöki tisztsége alól és válassza meg államminiszterré,

2. Dr. Münnich Ferenc elvtórsa* mentse fel a Minisztertanács első elnökhelyettesi tisztsége alól és válassza meg a Minisztertanács elnökévé,

' 3. Apró Antal elvtársat mentse fel a Minisztertanács elnökhemk akkor menjünk előre, lia megteremtettük annak feltételeit

az értelmiség fő tömege a népi demokrácia viszonyai között jobban él

lyettesi tisztsége-'alól és válassza meg a Minisztertanács első elnökhelyettesévé,

4, Kállai Gyula elvtársat mentse fel a művelődésügyi miniszteri tisztsége alól és válassza meg államminiszterré,

5. Benke Valéria elvtársnőt válassza meg művelődésügyi miniszterré.

Kérjük a tisztelt országgyűlést, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatát fogadja el.

Az országgyűlés külön-külön szavazott az Elnöki Tanács javaslatairól és egyhangúan az alábbi határozatokat hozta:

Kádár Jánost, a Minisztertanács elnöki tisztsége alól felmentette és államminiszterré megválasztotta.

Dr. Münnich Ferencet, a Minisztertanács első elnökhelyettesi tisztsége alól felmentette és a Minisztertanács elnökévé megválasztotta,

Apró Antalt, a Minisztertanács elnökhelyettesi tisztsége alól felmentette és a Minisztertanács első elnökhelyettesévé megválasztotta,

Kállai Gyulát művelődésügyi miniszteri tisztsége alól felmentette és államminiszterré megválasztotta.

Benke Valériát művelődésügyi miniszterré megválasztotta.

Az Országgyűlés ezután ebédszünetet tartott.

Az ebédszünet után Münnich Ferenc elvtárs a Minisztertanács elnökének felszólalása után az országgyűlés áttért az 1958. évi

népgazdasági terv tárgyalására. A tervet Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette.

t

Az országgyűlés szerdán folytatja munkáját, napirenden a tervjavaslat feletti vita.

Közlemény a szovjet-magyar tudományos műszaki együttműködési bizottság IX. ülésszakáról

Január 27-én Moszkvában végétért a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti tudomány js-iiMÍszaJfci együttműködési ve- gyesbizettság IX. ülésszaka.

Az ülésszak megvitatta a Szovjetunió és a Magyarország közötti tapasztalatcsere eredményeit az 1957. év második felévében A bizottság egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy az említett időszakban bővültek és elmélyültek a két ország tudományos és műszaki kapcsolatai. A szovjet és magyar szakértők személyes találkozásai, valamint a tudományos-műszaki dokumentációk és információk cseréje mind vét országban elősegíti a népgazdaság műszaki dőrehatadásának meggyorsítását.

Az eltelt időben a Szovjetuni than számos magyar szakértő Ismerkedett meg a szénibányászati ipar, a gyengeáramú ipar, a szállítási gépgyártó ipar, a nyersei ajkitermelő és feldolgozó ipar, az alumíniumipar, a műttágyaipar, va'amint a mezőgazdasági térinél és legkiemelkedőbb tapasztalataival. A szovjet szakértők ugyanakkor tanulmányozták Magyarország sz inbányájának, vegyiparának, építőiparának, textiliparának, gyógy szeriparinak,, valamint mezőgazdaságának legkiemelkedőbb tapasztalatait,

A vegyes bizottság az 1957. d jcember 18-i szovjet—magyar gazdasági megállapodásnak megfelelően megvitatta a Szovjetunió és a Magyar Nép köztársaság ipara közötti hosszúlejáratú tudományos együttműködés bővítésének kérdéseit, az erősáramú és gyengeáramú berendezések, valamint a műszerek és Diesel-motorok gyártása területén. Az e kérdésben hozott határozat tovább szélesíti a tapasztalatcserét és lehetővé teszi, hogy mindkét ország iparában bevezessék a legkorszerűbb gyártási technológiát, javítsák a gyártási kapacitás kihasználását és emeljék a gyártott termékek minőségét.

Az azonos profilú tudományos kutatóintézetek kapcsolatai tovább bővítik a kohászat, a gyengeáramú ipar, az autóipar, a köny- nytí- és élelmezési ipar területén.

A Szovjetunió számos magyar szakértőt fogad, megismerteti őket a hidraulikus szénfejtés, a külszíni szénfejtés, az oxigén befú- vásos kohászati eljárások, a lemezhcngerművek, gázturbnák és lurbokompresszorok gyártástechnológiája, a gyengeáramú berendezések gyártása, valamint a lakóházak építése területén szerzett gyártási tapasztalatokkal. A magyar szakértők megismerik a szovjet könnyűipari üzemek munkáját, a természetes vizeken folyó haltenyésztés és halászat, valamint a mezőgazdaság kérdéseit.

A Szovjetunió díjtalanul átadja a Magyar Népköztársaságnak a vagongyártásra, szerszámgépgy ártásra, konzervipari berendelések gyártására vonatkozó műcz»M dokumentáeiókat, valamint a szü>cium-sz©rves lakkok gyártására vonatkozó technológiái dokumentációkat és egyéb műszaki d ikomewiációs anyagot.

A Magyar Népköztársaság 1918-ban számos szovjet szakértőt fogad, akiket megismertet a gépgyártás, a gyengeáramú inar, a tüzelőanyagok energotechnológiai f thasználása, az éo'tőanva—'h gyártása, a bútoripar, a gyógyszeripar és a bőrkomfekció teriile'-n elért legkorszerűbb tapasztalatokkal, va'amint a mezőgazdarág kérdéseivel. Ugyancsak díjmentesen adta ót a Szovietuniénak 1958. első félévében a bányászati marra, a fém forgácsoló szerszámgépek készülékeire, az élelmezési I-ar műszereire, és bcr»md«z4soire, * gépgyártás technológiai fo'vamMaira, egyes vegyipari kérdések-e, valamint a mezőgazdasági termelés kérdéseire vonatkozó dokumentációs anyagot.

Az ü'ésezak munkáin során a bizottság magvar taeor.afá- nak tn"iai n'»c<nsme-,-''d*-k a ® "iovlot«"ió számos tudományos kutatóin »óimén vével és imr üzemével.

Az ülésszak munkáló a tel'es egveié»riés és barátság lég- kürékon ment vé"he. Az Wó-'-z k elői-ánvzo»t Su*é7v<»dé- sek úi hozzá!4n>1á«t je’-n'-nek a két ország tudományos-műszaki együttműködés további fejigwéséboz.

A szovjet—magyar ve<r«^sMznttság IX. ülésszakának jegyzőkönyvét magvar részről VáM Péter, a bizottság magyar tagozatának elnöke, szovj-t részről A. A. ^harov, a bizottság szovjet tagozatának elnöke írta alá. (MTI)