Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-29 / 24. szám

1938. január 29., soercla.

BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSAG

3

Az okányi tanácsnál hallottuk

...hogy a község 1957. évi adófizetési kötelezettségének eleget tett, » a példmuio adófizetők Túri István, DaImadi István, id. Nagy Elek, Kincses Lajos, özv. Tolnai Kálmánná voltak.

... hogy ebben az évben — úgy tervezik — a községfejlesztési hozzájárulásokból 5 kilométer hosszú járdát építenek, bővítik a község villanyhálózatét, felújítják a Holt-Körös egy gyaloghíd jdt.

...hogy ebben a negyedévben — január végéig — 2$ százalékban tettek eleget as adófizetésnek á község dolgozói.

... hogy a községfejlesztési hozzájárulásokat nagyon sokan nem fizették be a múlt évben. Az 1956-ról áthúzódó hátralékok egyenlítésével — csak 70 százalékos volt a befizetés.

Néhány jótanács a juhtenyésztőknek

Megyénk területen a legtöbb I uh ászaiban megkezdődtek a bá- ányozások. A bárányozási idő- zakbatn a legtöbb veszélyt a fagyás veszélye Idézi elő.

Legelső feladatunk, hogy az szakra nyíló ajtóitat zárjuk le, és akjuk be kívülről kukoricaszárai, vagy trágyával, a belső felü- etét pedig szalmával. Az északba nyíló ablakokat zárjuk le, ha r létszámhoz viszonyítva, a légtér •s alaptér soknak bizonyul, he- yes azt szalma, széna, kukorica- izár, vagy egyéb termésanyagok- al szűkíteni. Bőségesen almoztunk; helyes, ha az alapozás a odálytoan tárolt szalmából törté- ’ik, így hideg, vizes, fagyos szólna sohasem kerül a juhok alá. \z ellető istállóban feleslegesen ! ie szellőztessünk, főleg huzatot ne 1 sikáljunk. Az el"* előtt, vagy a_

Van miről írni

A megyei Népújságnak én is e- gyik szorgalmas olvasója vagyok. Bevallom, őszintén tetszik a lap szerkesztése, mert sok érdekességet és szórakoztató írásokat közöl feap, mint nap hasábjain. A megye mvárosairól, községeiről, tanyavilágáról írnak benne. Leírják az ott történő mindennapi élet zajló forgatagát. A cikkek mindenkor tanulságosok. Azonban a mi községünkről ritkán jelenik meg cikk. Ennek orvoslására gondoltaim, hogy ezen. levelemmel felkeresem a szerkesztőséget, hogy hadd légyen már a mi kis eldugott falunkról, Kis- dombegyházáról is irva a lapban. Röviden a mozgalmi életről szeretnék írni, >

Kisdombegyháza községben a mozgalmi élet az eddigi betegségből felépült s most egészségesen, j^'i erőre kapva megindult benne a vérkeringés. EH bizonyít ja az a körülmény, hogy a községben egymás után jönnek létre a szervezetek. A KISZ szervezet megalakulásakor 21 tagot számlált soraiban, ma már 40 lelkes fiatal tömörül az ifjúsági szervezetben. A

színjátszó csoport farsangra egy műsoros estet rendez, melynek próbái már el is kezdődtek. A bevételből ^szórakoztató Játékokat és egyéb felszerelést vásárolnak. Hús- vétrg egy három felvonásom népi színművet tanulnak a fiatalok.

A községben megalakult a Békebizottság, Elnöke Ujj János egyéni termelő, titkára Spiák György pedagógus. A megalakulás óta a Béke-bizottság a Hazafias Népfront- ri ktacáhvrrXdr. /Of. f. ís. :1 ■

teLJSSfätve bekegyűléseket tart. A béká-gy ütéseken ~ igen nagy számmal vesznek részt a község dolgozói. Most alakúit meg a gazdakör 30 taggal. Elnöke Blidár Mihály egyéni termelő. A gazdakör célul tűzte ki, hagy a téli estéket szakelőadások tartására használja fel, valamint a község dolgozói között mind jobban kiszélesítik az olvasómozgalmai.

BOHÁK ISTVÁN

gazdasági felügyelő.

latt sohasem trágyázunk. Ha fentiek alkalmazásával sem tudjuk j uhhodályainkban a normális hőmérsékletet tartani, vagyis a ho- dályban lévő víz, répa, vagy trágya megfagy, feltétlenül kályhát állítsunk a juhhodályba. Itt a- záriban legszigorúbban tartsuk szemelőtt a tűzrendésze ti szabályokat.

Akadhatnak olyanok is, akik túlzottnak tartják ezt a gondoskodást a bárányok részére, azzal az indokolással, hogy ezelőtt a havon is ellettek anyajuhok, sza- badkarámba és mégsem volt a bárányoknak semmi bajuk. Ez igaz, de ne feledjük el, hogy a most tenyésztett juhállomány termelékenysége iránt az igények is megnövekedtek’ Éppen ezért fokozni kell a gondosságot.

Sajnos még mindig vannak juhászok, igaz, kis számmal, akik azt tartják, hogy elég egy anyának egy bárány. A másiket falhoz kell vágni. Ezek részére csak annyit, hogy népgazdaságunknak minden bárányra szüksége van. hiszen gyapjúszükséeletüntenek még most is csak egyharmadái tudjuk biztosítani hazai ál'omá- nyunkról. Azoknak a juhászoknak, akik nem értenek meg bennünket és most is azon a véleményen vannak, hogy egyik bárány fobet'en lesz és ísv nem érdeme« felnevelni, csak azt mondjuk, ne sajnálták a fáradtságot, jöiienek el a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, ahol a bá- rányozási százalék 129 százalék volt és ha ki tudják válogatni a tavaly született kettős, bárányokat az egyes bárányok közül, szabadon hazahajthatják saját tulajdonukként. A kettős bárányokat egyéves korától már nem lehet megkülönböztetni. A kettős bárány felnevelése állítom, lelkiismeretes munka és takarmányozási probléma. Emeljük tehát a bá- “ányozási százalékot, hogy ezáltal a juhtenyésztési önköltségünket csökkenthessük.

Deák Antal

törzsállattenyésztő, megyei -tanács, mezőg. oszt.

Egy élőlény se mozdult a hatalmas udvaron. A konybaaj tóholcklal léptem be a fiammal e- gyüt't á herényi Vörös CsillagA „legfőbb érték az ember” ne maradion papíron *

A Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett működő munkásvédelmi felügyelők csoportja értékelte az 1957-es esztendő munkásvédelmi munkájának eredményét, hiányosságait, és megállapította, hogy:

megyénkben — az SZTK alközpont tájékoztatása szerint — 1957-ben megközelítőleg 26 134 munkanap esett ki a termelésből. Ez a szám — 1956-tal összehasonlítva — 4145 munkanappal több kiesést jelent. A halálos balesetek száma 1957-ben tíz volt, míg 1956-ban hat. A legtöbb halálos baleset — hat — a mező- gazdaságban történt

Mi a balesetek oka? Először is az, hogy a munkásvédelmi rendeleteket nem tartják be, a gazdasági vezetők többsége csalt beruházásokon keresztül látja biztosítottnak a hiányos munkásvédelmi berendezések pótlását. (A balesetek 99 százaléka azt bizonyítja, hogy nem a beruházási hiány okozta a balesetet.

A Tótkomlós! Gépállomáson egy traktoros leesett az üzemanyagszállító pótkocsiról, —meghalt. A M ed gyesegyházi Gépállomáson — mozgó gépen történt javítás közben — a traktoros megcsúszott, leesett a gépről, s az átment rajta. (A Medgyesegy- házi Gépállomáson három év őta minden évben egy-egy halálos baleset történt.) Halszállítás közben hárman fulladtak a Körösbe a Szarvasi Halgazdaságban.,. A Mezöhegyesi Kendergyárban egy dolgozó áramütés következtében, egy másik áruszállítás közben halt meg. Szintén áramütés volt az oka a Békéscsabai Téglagyárban történt halálos balesetnek. Az Orosházi Téglagyárban a dolgozó tömőfa helyett kézzel nyúlt a gépbe, egy másik nem használta a szijjváltót — lábbal rúgta le a szíjat, — lábát törte.

A fent elmondott példák azt bizonyítják, hogy a balesetek zöme az óvrendszabály-ok és a munkásvédelmi rendeletek ismeretének hiányában történt. Nem kielégítő

marosan nyugdíjat kap. Megjött a rendelet. Nagyon szép

a dolgozó munkába állítás előtti, vagy munkája végzése közbeni oktatás. Nem egy esetben orvost hívnak meg az oktatás megtartására. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az orvos munkáját lebecsüljük, hanem azt, hogy az általa tartott oktatás, a már megtörtént balesetek elsősegély- nyújtására vonatkozik, holott a cél: a balesetek megelőzése.

Más helyen azt tapasztaltuk, hogy egy-egy értekezleten vagy ebédidő alatt ismertették a balesetelhárítás szabályait Ezzel a vállalatnál befejezettnek tekintették az oktatást.

Több esetben a gazdaságvezetők nem tartják be a munkatörvénykönyv 8. fejezet 82. paragrafusát az új üzemek létesítésével,

illetve meglévők átalakításával kapcsolatban. Nem tartotta be az előírást az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat, az Orosházi Faipari Vállalat, a Gyulai Textilhulladék Feldolgozó Vállalat, s olyan építkezést végez, ahol a dolgozók egészség- és munkásvé- delme nincs biztosítva

Az elmondott hibák leküzdésére célul tűztük ki a munkásvédelem széleskörű ismertetését. Eddig mintegy hatszáz gazdaságvezetőt vizsgáztatóink le, s további kétszáz vezetőt vizsgáztatunk' még. Most e gazdaságvezetők e- lőtt az a feladat áll, hogy a csőport vezetőkig bezáróan saját üzemükben, gazdaságukban levizsgáztassák a dolgozókat, hogy a- zok tisztában legyenek a munkásvédelmet szolgáló intézkedésekkel'és re «Jeletekkel, mert muri-1 kájuk során csak így tudják megkövetelni annak betartását, s egyben kérni a gazdaság részéről e feltételek biztosítását

Ha ezt a célkitűzést a gazdaságvezetők magukévá teszik, akkor ebben az évben megyénkben nem lesz balesetből eredő, ötmillió forint értékű termelési kiesés, kevesebb lesz a halálos Ju- menetelfi balesetek száma, kevesebb dolgozó csontod meg Próbái Ferenc munkásvédelmi felügyelő.

bírok, mert kell udvaros is, aztán meg kosár is. Van néhány

M»Rtó$vétfetini tanácskozás ügzoliegygsiMgriváta

Kedden a Textil Szakszervezet területi bizottsága megyénk hat kötő-szövőipari, illetve rostk ké- srítő üzemének munkavédelmi felügyelői és biztonsági megbízottai részvételével a munkáír ideiemről tanácskozott a Délmagyarországi Rosékikészítő Vállalat mezőhegyest üzemében.

Varga Adám, a területi bizottság munkásvédelmi felügyelője számolt be a megye üzemelne* munkásvédelmi eredményeiről és hiányosságairól, majd megtekintették a kendergyárat. A helyszínen ellenőrizték: hogyan tartják be a biztonsági és a tűzrendészet! előírásokat, milyen mértékben képezték ki a dolgozókat a munkavédelmi tudnivalókra. Ezután a tapasztaltakat megbeszélték.

ba benne a leülés, rá vám fordítva. Megzörgettem: csend. —

Jó napot — mondottam hangosan, úgy okoskodva, ha erre sem jelentkezik senki, akkor o- détob állok. Hátul az udvaron, a jókora istálló végében felriadt egy kis bozontos kutya és ijedt Csaholésfoa kezdett.

Mintha riasztó csengő harsam volna, egyszerre nyílt ki az istálló és a nyári konyha ajtaja. Előbbiből egy fiatal asszony, utóbbiból egy idős ember lépett ki.

— Jó napöt kívánok!

— Adjon iáten jónapot — fogadta szívélyesen az idős ember, Adamik Pál felém sietve. Ugyancsak mozgékony még. pedig egy 6-06 és egy 7-es jelzi évei számát.

— Mi jót dolgozgatnak:?

— Fűzfavesszőt tisztítok, mei’t hogy kosarakat fonok a tsz- nék.

— Tsz-te g?

— Az én már 6 éve. Tíz

ba. Aztán sok a jószág, sok kosár kell takarmányt, kukoricát hordani. Tavalyelőtt egyebet se csináltam, csak kosarát fontam egész évben, kaptak a tagok is, Tavaly aztán nem kellett kötni. Tettem, vettem, takarítgattam

a tanya udvarán, hol erre, hói arra vigyáztam. Ha hiszi, ha nem, 232 munkaegységem gyűlt össze.

— Sok mindent kapott rá?

— Kaptam én egységenként 2 kilogramm búzát, 3 és fél kiló árpát, 4 kilogramm csöveskukoricát, meg egyebeket. Nem nagyon tartom én számon. Egyedül vagyok, 10 éve halt meg a feleségem. Nekem már nem sok minden kell. A napokban mondta az elnök: No, Pali bácsi, hadolog lesz az, hallod — mondtam neki. Mit is tudtam volna mondani nagy hirtelen. JÓ volt hallani: nyugdíjat kapnak a parasztok. Ezelőtt, aki tudott, földet kuporgatott össze magának, hogy öregségére ne szoruljon a

gyerekeire. Mert a szegénység és a kapzsiság világában az ö- regség nagyon fájdalmas volt. Egy apa, úgy, ahogy eltartott 10 gyereket is, de a tíz gyerek nem tudta, vagyis nem akarta eltartani az apját. *

— Most már egyre ritkább az ilyesmi.

— Én is úgy látom. Nem is gondoltam volna, hogy így megbecsülnek a tsz-be. Mondtam is az elnöknek: ha megkapom a

nyugdíjat, csak dolgozok, amíg

tag, aki tud kötni, de nem nagyon szeretik, pedig naponta egy munkaegységet meg lehet vele keresni. Én szeretem csinálni s úgy csinálom, mintha nekem kellene, A kosár hozzátartozik a jószág neveléséhez.

— Szép a jószágállomány?

— Elég szép, bár több is lehetne. Én azt tanultam a régi öregektől, hogy a borjú, a malac, a bárány egy krajcárra feleszik és kettőre kél. De ezt ne írja meg az újságba.

— Miért ne? Ez a mondás most is érvényes, csakhogy, fillérbe, forintba. Be az a baj, hogy sokan megfeledkeznek róla.

— Pedig semmibe sem nö úgy a pénz, mint a jószágban^ Hanem, fogadjon már el egy pohár bort. Pál nap van ma.

— Köszönöm, megiszom Pali bácsi a maga és a többi sok sok nyugdíjba menő tsz-tag egészségére. Töltsék békében és derűsen pihenő napjaikat.

Kukk Imre

: DERŰS ÖREGKOR :

' 1