Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-17 / 270. szám

sexes MEGYEI NÉPÜJSAO 3 Hogyan emelkedett az átlag tejhozam 1440-ről 3510 literre Hídasháton? A kisiparosok megbecsülése Országszerte lázas kísérleti mun­ka folyik az álattenyésztés és ezen belül a szarvasmarhatenyésztés minőségének, gazdaságosságának megjavítására. Vannak, akik kül­földi fajták meghonosításán fára­doznak, s különböző keresztezéssel piőtoláják őket hozzászoktatni szélsőséges Időjárásunkhoz. Lehet, hogy sikerül, hiszen a tudomány sok mindenre képes. A Hidasháti Állami Gazdaságban is folyik a kísérletezés már évek óta. Nem importált fajták meghono­sításával, s nem is különböző faj­ták keresztezésével, hanem a ré­gen jód bevált, jó tulajdonságok­kal rendelkező magyar tarka faj­tával. Ha ugyan kísérletinek lehet nevezni azt, hogy meg akarják vé­deni a magyar-tarka fajta becsü­letét. Kiss Endre főállattenyésztő azt tartja, hogy a gépet egészen is, félig is ki lehet használni. A magyar-tarkából keveset is, és maximumot is ki lehet hozni. En­nek alapján munkatársaival azt a célt tűzték maguk elé, hogy a Hi­dasháti Állami Gazdaság szarvas- marha állománya 1960-ra egy lak- itáció <300 nap) alatt átlag négy­ezer liter tejet kell, hogy termel­jen, 4,2 százalékos zsírtartalom­mal. Ez a célkitűzés utópisztikus dolognak tűnhetett azok előtt, a- kik tudták, hogy 1953-ban az ál­lami gazdaság 450 tehenétől átlag 1440 liter tejet fejtek, 3,47 százalékos zsírtartalommal. Most már elég egy pillantást vet­ni a tehenenkénti tejhozam alakulására, máris meg lé­iét állapítani, hogy Kiss End- réék hosszadalmas, sok türelmet fis körül tekintést igénylő, de nem lehetetlen feladatot tűztek ki cé­lul. Im«, az évenkénti, tehenen­kénti átlag tejhozam alakulása: Év Tej Zsírszázalék 1953 1440 3.47 1954 2400 3.72 1955 2660 3.96 1956 3120 4.02 1957 3510 4.18 Amint látjuk, fokozatosan köze­lednek a célhoz. Most csak az a kérdés: hogyan tudták időjárástól, takar- mányterméstól függetlenül, évről­évre fokozni a fejős! átlagot. A gazdaság tehénállománya 1953-ban nagyon vegyes tejhozamú és külemű volt. Az akkor még nagyon erőltetett gyapottermelés miatt nem volt megfelelő a takar­mányozásuk sem. A közmondás szerint a tehén a száján keresztül adja a tejet. Ez igaz. De az is igaz. hogy a gyengén tejelő szülőktől származó, vagy mostoha körülmé­nyek közölt nevelkedett tehén még az égi mannától sem ad tejet. A Hidasháti Gazdaság tehenei pe­dig részben rosszul nevelkedtek, részben pedig elrontották őket hozzá nem értéssel, mostoha bá­násmóddal. Az ilyen tehenek egye­düli orvossága a szelekció. Meg is kezdték ezt 1954-iben, de nem adás­vétel útján, hanem saját tenyész­tésű egyedekkel cserélik ki foko­zatosan a nem megfelelő szedett- vedett teheneket. A borjúkat 6—8 napos korától mesterségesen nevelik, általában 6—7 hónapos korukig. A* üanőborj ük ezalattt az idő •lati 940 litór telje« tejet éa 490 Uim sovány tejet kapnak. Emellett tetszés szerint ehetnek vegyes abrakot, és gyenge korban levá­gott lucernaszénát. Ezalatt az idő alatt napi súlygyarapodásuk 90 dekagramm. Hét hónapos karuk­tól egy és egynegyed éves korig az adagot kimérve kapják: két ki­logramm vegyes abrak, három kiló hereszéna és tizenöt kiló lédús ta­karmány. Egy és egynegyed éves kortól az abrakot egy és fél kilóra csökkentik, s a többi szükséges táplálékot nyáron a legelőn talál­ják meg. A szakszerű etetés és gondozás következtében az üszők 18 hónapos karukig elérik a 400— 430 kilogramm súlyt, akkor befe­deztetik. Fedeztetés után, ha vem­hessé válik, két kilogramm abra­kot kap, s ezt minden hónap eltel­tével növelik, úgy, hogy mire meg­ellik, négy kilogramm a napi ab­rak-adagja, amitől biztosítva van a vemhe és a saját szervezetének építése és a jó tőgyelés. Látszólag több tejet, abrakot és szénát fogyaszt ellésig az üsző mint amennyit borjával ér. Elle- lés előtt 11 000 Ft-ban van a gaz­daságnak egy üsző, a Nemzeti Bank viszont 14 000 forint érték­ben írja javukra. Ennyi összeggel írja jóvá a rosszul nevelt, csököt üszőket is, amely aztán valóban nem fizeti vissza a felnevelési költ­séget. Látszólag korán 18 hónapos korában fedeztetik az üszőket, „orNem korai, már akkor is jó.kon- dícióban van, s az ellésig kapott pót-abraktól még tovább fejlődik és erősödik. Az első saját nevelésű üszőcsoport tavaly leellett, s a- mellett, hogy továbbtenyésztésre alkalmas, szép utódaik vannak. nagyrészük tejhozama több, mint az anyjuké volt. Részint a jó kivá­lasztás és jó nevelés következté­ben .részint pedig azért, mert pót­abrakkal igyekeznek minél ma­gasabbra fokozni a tejtermelést. Csak az a tehén kap abrakot, a- melyifc legalább 8 liter tejet ad. Ezen felül minden liter után pót­abrakot adnak. A tejtermelést úgy fokozzák hogy ha a napi tejho­zam tíz liter akkor tizenkét liter­re, ha 12 liter, akkor 14 literre elő­legeznek neki abrakot. Napi 20 li­ter tej esetén 4,80 kilogramm az abrakadag. Egyébként az abrak mellett a tehén naponta 30 kilo­gramm nyers szeletből 6 kilo­gramm kukoricaszárból és 4 kilo­gramm borsó-polyvából készült pácot, 15 kilogramm zöldlucernát és 3 kilogramm lucernaszénát kap — jeleneleg. Végül még egy érde­kes dolgot. A Hidasháti Állami Gazdaságban naponta négyszer tejnek. Az első fejes reggel 5 órakor tör­ténik géppel, a második két és fél óra múlva kézzel, a harmadik dél­után félötkor géppel, a negyedik este félhétkor kézzel. Azért fej­nek ennyiszer, mert egyrészt így a tehén kevesebb tejet tart vissza, másrészt azt tapasztalták, hogy ez­által növekszik a tej zsírszázaléka. A tehénállomány szelektálása 1959-ben ér véget a gazdaságban, akkor ellik a saját tenyésztésű utolsó üszőcsoport. Minden jel ar­ra váll, hogy sikeresén "hájtják végre a célul tűzött .feladató^ Ha mast nem, de türelmet és követke­zetességet tanulhat minden állatte­nyésztő a hidasihátiaktól. November 12-én reggel felhábo­rodva jött Kerepeczki Pál, a bé­késcsabai Űj Barázda Tszcs tagja gépállomásunkra. Arra kért, mu­tassam meg neki a gépi munkák díjét, és azt, hogy kinek, mennyi­ért dolgozik a gépállomás. Amikor mindezt megtudta, szomorúan el akart menni. De én leültettem s arra kértem, mondja el, mi szo­morította el annyira. Azt gondol­tam, hogy gépállomásunk talán sokat számolt a termelőszövetke­zeti csoportnak a gépi munkáért? Kerepeczíki Pált nagyon jó gaz­dálkodónak ismerem már évek óta. Tudom róla. hogy szereti a gépi munkát. Ö volt az első Békés­csabán, aki kombájnnal aratta le a gabonát abban az időben, ami­kor még a termelőszövetkezeti ta­gok is idegenkedtek a kombájn­tól. Jól ismeri az agrótechnika elő­nyeit, a gépesített nagyüzem fö­lényét és most el van keseredve; Többszöri kérésemre, nagynehe- zen elmondta: az bántja, hogy sokba kerül a gazdálkodás a tszcs-ben. De nemcsak neki, hanem Tóth Pálnak és mindazoknak, akiknek nincs lovuk, fogatuk. Már azon töprengenek, hogyha ez így megy tovább, akkor ott -hagyják a föld­jüket és elmennek az iparba dol­gozni. Tudom, hogy Kerepeczki Pál meggyőződésből nem tart lovat, mivel tudja, hogy a gépi munka olcsóbb és több termést biztosít. Mikor erről beszélgettünk, azt vá­laszolta, hogy a fogattal rendel­kezők nem engedik a gépállomás gépeit ott dolgozni. S bizony a lovasok drágán dolgoznak. Ezért vizsgálta ő a gépállomási gépi munka díjait. Ráadásul a tszcs ve­zetősége is a fogatosdkat pártolja. Felszólította a fogatnélkülieket, hogy november 16-ig holdanként 10 centiméteres szántásért, vetés­ért, fogasolásért és a csávázószer­ért fizessenek be 328 forintot. S a vezetőség hozzátette, ha nem fi­zeti ki a fenti munkákért a 328 fo­rintot, akkor elveszik tőlük az ál­lami tartalékfőidet. Elgondolkoztam a hallottakon, hiszen a gépállomás mindössze 175 forntért végezte volna el holdan­ként a szántást kapcsolt fogaso­lással és vetéssel s nem tíz, hanem 14—17 centi mélyen szántott vol­na. Én- úgy gondolom, hogy na­gyon merész „lovasok“ vannak az JŰj..Barázda Tszcs-ben s meg va­gyok róla győződve, hogy leszáll- nak még a magas lóról, miután a fogat nélküli csoport tagok felisme­rik: az alapszabály biztosítja azt a jogukat, hogy a gépállomás se­gítségét igénybe véve, megszaba­duljanak a drága tovas munkától; Eddig nem tudtuk, mi az oka annak, hogy az idén lényegesen kevesebb gépi munkát végeztünk a tszcs-nek, mint a korábbi évek­ben. A fogattal rendelkezők bizonyára félrevezették a fogatnélkülieket a gépállomás -gépi munkáját ille­tően. A közel négyszáz holdas Űj Barázda Tszcs-nek 98 hold szán­táson kívül semmi más munkát nem végeztünk. Azok után, amit Kerepeczky Pál-elmondott, meg le­het érteni, hogy a hat év óta fennálló Új Barázda Tszcs-nek ko­rábbi 1100 hold szántójából miért maradt alig 400 hold földje, s hogy miért nincs semmi törekvés fej­lettebb típusra való áttérésbe. Nem fejlődik, mert alapszabály- ellenesen dolgoznak, p vezetőség nem számol be rendesen a végzett munkáról s nem ismerteti a ta­gokkal az állami támogatás sok­féle módját. Érthető, hiszen így a lovasok külön hasznot húznak. A lovasok közé tartozik Such Pál, a vezetőség egyik tasja is, aki nem hogy ellenezné, hanem előse­gíti azt, hogy a fogatosök magas fogatmunkadíjakkal elvegyék a csoporttagok kedvét a közös mun­kától. Véleményem szerint ideje lenne az illetékes szervek intézkedései­nek. Közgyűlésen magyarázzák meg a tszcs tagoknak, hogy mi­lyen előnyökkel jár az alapsza­bály szerinti gazdákodás. Ne en­gedjék, hogy a tszcsk-ben kihasz­nálják egymást, az előnyösebb helyzetben lévő tagok. Hidi Antal a Békéscsabai Gópálomás tgazg. Kukk Imre A Békéscsabai Híd- és Vízmüépítő Technikum KISZ szervezete zászló­avató ünnepséget tartott. A párt. alapszervezete egy szép zászlóval aján­dékozta meg a KISZ-t. A képen látható: Szeke­res Béla elv-társ, a párt- szervezet titkára átadja Iványi Miklós KlSZ-tiit- kám-ak a zászlót. X November 15-én Békéscsabán jói sikerült ifjúsági akadémiát tartottak. Az akadémián mintegy százötvenen vettek részt. A Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium KISZ-szervezete novem­ber 9-én meghívta a Szeghalmi Gimnázium kiszistáit baráti talál­kozóra. Az állomáson virágcsokorral üdvözölték a vendégeket, majd közös táncot rendeztek az ifjúsági házban. A kedves vendégséget a szeghalmiak viszomozzáiki A közeljövőben hasonló baráti társalgás­ra hívják meg a Gyulái Erkel Gimnázium tanulóit. fllapszabályellenesen gazdálkodik a békéscsabai Űj Barázda Tszcs „Szép beszédet akartam mondani, de a meghatottságtól nem jött hang a torkomra...“ — így emlékezik vissza Hankó Mihály békés­csabai kisiparos arra az ünnepségre, ahol a megyei tanács s a KIOSZ megyei szervezete, megyénk 49 kisiparosát a „Kiváló kisiparos" cí­mű oklevéllel kitüntette. Az érzés és a hangulat — melyet ott lát­tunk — felemelő volt. A munka és becsület ilyen elismerése köny- nyeket csalt az ünnepeltek szemébe. Képünkön Sági Mária med- gyesegyházi nóiszabó, Holub János szarvasi asztalos, Jacsek György békéscsabai szobafestő és Berényi József, a KIOSZ dolgozója boldogan nézik az elismerő oklevelet. h. ___________________________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents