Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-17 / 243. szám
-r 1957. október 1, csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Kultúrház! Pénz! Kultúrház! A sarkad! járásban hibák vannak a kultúrpolitikai munka terén — Nem és nem, nem megy... — De egy-két községben megy?! — Nagyon nehezen... Ezek az elkeseredett szavak Képíró Sándorné szájából valóik. Ö a járási tanács művelődésügyi előadója, pontosabban: a járás kultúrpolitikéjáinak ápolója, irányítója, szervezője. Van-e ok a pesszimista szavakra? Van. Nemcsak azért, mert valóban sók akadályba ütközik a kul- túrmunka művelőinek munkája, hanem azért is, mert ezek a kul- túrmunkásdk tudják, hogy egy kevéssel több megbecsülés után többet tudnának elérni. A bajok oka nem objektív, nagyon is szubjektív. Ezt, éppen az bizonyítja, hogy amelyik községben törődnek az állami és pártszervek a lakosság kulturális igényeivel, ott vannak eredmények. Kötegyán, Méhkerék, Geszt, Zsadány — itt, ezekben a községekben nincs különösebb hiba. Annál több van a járás többi községeiben, és Sarkadon. Példa van tehát arra, hogyan ja- ^fcáhatna a sarkadi járás népeinek ^Púvelése, szórakoztatása. Ez mégsem megy, akadályokba ütközik, kátyúba fullad. Az okokat kerestük. Hol van, kinél akad el a munka, hol a kátyú és a fék? Nagyszerű lenne ha ideírhatnánk az okot, s akkor azt csak nyakoncsípni, félreállítani, s megindulhatna a sarkadi járás parasztjai és munkásai részéről az oly nagyon óhajtott művelési munka. De mi is csak keresni tudtuk az okokat. Nem tudjuk megtaláltuk-e. Ha tapasztalataink között megtalálnák a járás vezetői a kátyút, úgy mi is örülnénk. • Sok mindennel találkoztunk, elyek így vagy úgy kőfalai az előremozgásnak. — Nincs járási kultúrházunk, nem is lehet jó a kultúrmunka, — így a községi tanácstitkár. — Nincs pénzünk, nem is lehet jó a kultúrmunika, — így Képíró- né elvtárs. — Nincs jó kapcsolat a KISZ és •a kultúrház igazgató között, nem id lehet jó a kultúrmunika — így a járási pártbizottság. — Nincs akarat, nincs kezdeményezés, nem is lehet jó a kultúrmunka — így mi! Sajnos ez a véleményünk, mert bár valamennyi okot mondó elvtársnak, szervnek igaza van: a jelenlegi kultúrotthon valóban 'inkább egy elhagyott romházra emlékeztet, mint sem Thália templomára; nincs sok pénz az is igaz; nem jó a KISZ és a kultúrház között a kapcsolat, ez is igaz. De mindezt csak így elmondani, s ezzel indokolni még éveken keresztül is a hanyagságot (mert az) mégsem szabadna. Igaz, nincs egy megfejelő kultúrház s nem is lehet azt egyik napról a másikra felhuzatmi. Emiatt gondot okoz, hogy a lakosságot hova vigyék egy kis szórakozásra, vagy a- kinek kedve esik, műkedvelőnek. Nincs hely, ahol tömöríteni lehetne a művelődni, szórakozni vágyó fiatalokat. Ezt, mi is az egyik legnagyobb oknak látjuk, melyet bizonyos fokig nevezhetünk egyelőre objektív oknak. Csak egyelőre, mert jövő évben kultúrházat kap a sarkadi járás. De addig? Áll minden, a lakosság nevelésével, szórakoztatásával a fiatalok foglalkoztatásával nem sokan törődnek, mert „nincs szép, virág- parkos kultúrházunk”. A járás községedben is hasonlóan vem helyiség, úgynevezett kultúrotthon probléma. Biharugrán, Méhkeréken, s majdnem valamennyi községben még csak a népkönyvtáraknak sincs helyük. Iskolákban, tanácsházakban, egy- egy folyosón elhelyezett szekrény jelenti a népkönyvtárat. Sarkadke- resztúr kultúrotihona olyan, mint a fazék: tetején befolyik a víz. A pénz Kissé szólás-mondássá vélt már: „a pénz nem számít nálunk, ez a legkevesebb”. Bizony kevés, s meg kell az embernek gondolnia, hogy hova tegye a havi keresetét. Meg is gondolja ezt legtöbb családapa, S meg is gondolta mindig, mert nagy baj lenne hónap végén üres zsebbel járni. Tehát odahaza nincs, nem is szokott hiba lenni a spórolással. Sokkal másabb volt a helyzet egyes vezetők által kezelt állami pénzekkel. Míg odahaza takarékoskodott, addig a munkahelyén valóban a pénz okozott legkevesebb gondot. A csecsebecsétől az Eiffel-toronyig mindent meg- ' vettek." És mit íftöndott erre a kor- mátiy ezeknek a vezetőknek? — Igen drágáim? nektek nem számít a munkás meg a paraszt izzadságán összekupor-gatott közös pénz? Hát akkor kevesebbet kaptok, s tanuljatok meg vigyázni a pénzre. Ebből a szórásból nem estek ki a kultúrházak sem, és természetesen Sarkad sem. Az anyagiakat egészítsék ki a műsoros estek és a kultúrház bevételeiből. De Sarkadon — a járás központjában, a művelődési munka székhelyén — nincsenek szakcsoportok, mert nincs pénz (?) — nincs bevétel. — Tessék elhinni, két hónapja nem kapott fizetést a kultúrház igazgatója — érvelt Sarkad tanács- titkára. Szomorú, elkeserítő tény. És — — pedig már ember-„áldozata” is van a hanyagságnak — mégsem csinál sok vezető semmit. Geszt, Zsadány, Mezőgyán, O- kány községek bevételeikből meg tudnak „élni”, sőt még egy-két szükséges jelmezt is vásárolnak. Sarkadon mindez nem megy. Vagy a felsorolt községek parányi vezető- és pedagógus gárdája mutasson példát a „központ” sok száz tanítójának, pártmunkásának, tanácsvezetőjének? Nem jó elvtársak az a felfogás, hogy „azért nem megy a kultúrmunka, mert kevés a pénz”. Ezt nagyon könnyen meg lehet fordítani, (azért nincs pénz, mert nincs kultúrmunka”) és így logikusabb is, amióta önálló pénzelszámolása van a járási kultúrházaknak. A KISZ és a kulturális szervek Valami baj van. Nem „bírják” egymást. Lehetetlennek hangzik, hogy a fiatalok és az öregek nem tudnak megegyezni a kulturális munkában, a KISZ egyik fontos feladatában. Ügy gondoljuk, hogy ennek csak valami személyi ellentét lehet az oka. Más azt mondja, hogy nincs személyi ellentét (de erről később). Van baj, nem megértés, az biztos. Ezt a járási pártbizottság is tudja. Kérdezhetik a kommunista elvtársak, hogy akkor a pártbizottság miért nem tesz valamit? Ezt) mi sem tudjuk. Azt tudjuk csak, hogy Szilágyi elvtárs, aki mint a pártbizottság munkatársa megtesz mindent, ami tőle telik, azonban ez az egy elvtárs nem elég ahhoz, hogy a KISZ és a kulturális szervek között — szinte nevetségesnek tűnik, hogy ilyet le kell írni, de mégis — megszűnjék az ellentét. Újra csak a falut példázom: Geszten, Zsadányban és a többi községekben a kiszisták jelentik a kultúra harcosait. Ök csinálják, ők a résztvevők, ők a műkedvelők és az általuk bevont fiatalok. Sarkadon ez nem megy... mert a klszlstákat nem szívesen lútfák a tanácsi szervek — ezt mondták legtöbb helyen, oknak. Sarkad községi tanácstitkárával, Borbély Ferenccel is beszélgettünk. Furcsa, meglepő dolgok, amiket mondott: — Igaz-e, hogy a kiszeseket nem nagy örömmel fogadják itt a tanácsnál? — kérdeztem, egyenesen. — Igaz! — még egyenesebb válasz. — Miért?- — Nincs személyes ellentét köztünk! — Elhiszem, de nii baj van a kiszesekkel? — Anyagiakat követelnek, de nincs, s ezzel megútáltatják magukat... — Meg kellene mondani, hogy nincs pénz, s kész. Ezért igazán nem kell útálni őket... — Itt van például a bál-kérdés is. Csak ők érzik magukat jogosultaknak, hogy bálát rendezzenek. Ezt nem lehet, végeredményben nem állami szervek... Igen, ha valaki így kapcsol ösz- sze dolgokat, akkor könnyen elveszítheti ítélőképességét. Mert, a végén lesz egy ,,pénz-bál-félté- kenység” hármas— (vagy talán már van?) — és ebből nehéz lesz kijutni. A művelődési munka egyéb problémáiról is beszélgettem Borbély Ferenccel Ugyanis a kulturális munkának ő az egyik irányítója, mint a tanács titkára. Kérem kedves olvasóm, engedje magát egy kicsit az újságírói kuliszák mögé vinni. Amit tettem, — tudom — helytelen, de a célért tettem. Sarkad kulturális „köreiben” nem hallottam semmit arról, hogy november 7-re készülnének, pedig valahogy csak közünk van az Októberi Szocialista Forradalomhoz, mert hát nem tudom hol lennénk most, ha akkor az orosz munkások nem veszik el a gazdagoktól a hatalmat? Ügy, hogy egy kis műsort csák kellene szervezni?! De még egy hete, amiko? ott jártunk, nem indult meg a szervezés. Sőt! Képíróné elvtárs elmondta, hogy akartak egy értekezletet összehívni a községi művelődési előadók részére, ahol egyeztették, és megszervezték volna a november 7-i műsorokat. — Ezt — mondja — a járási tanácsnál lefújták azzal, hogy a pártszervezetek majd megszervezik a november 7ú ünnepségeket. Ezeket tudva, egy kis csaláshoz folyamodtam, hogy megtudjam az igazságot. — Készül-e a járási kultúrház még ebben az évben valamire? — kérdeztem így, ct féltem, hogy ha egyenesen november 7-ről kérdezek, egyből „igen!” választ kapok. De így nem; — Készül. — Mire? — A zárszámadásra. Más nagyobb esemény nem lesz ebben az évben... Jó, hogy így kérdeztem, megtudtam az igazságot. Még egy másik beszélgetés Is (Képíró Sándornóval.) — Mit csinál az állandó bizottság? (A kulturális munkával foglalkozó választott szerv.) — Semmit. — Miért? — Nem tudom — sóhajt elkeseredetten — megkérdeztem az elnöktől, Bessenyeitől, hogy mikor lesz ülésük, aztán odavágta nekem, hogy „Soha!” Hát ez is egy kerek, válasz volt! Lehetséges, hogy ez az írás sokakban még pesszimistább hangulatot kelt. Nem ez volt a célunk, mert erre nincs ok, nagyobb törődéssel, több lelkiismerettel lehet és fognak is a sarkadi járás népművelés katonái változtatni az elkeserítő helyzeten. Példa van: a felsorolt falvak, a járási könyvtár, mely igazán minden elismerést megérdemel, a meglévő egy-két szakcsoport és személyek is: Képíró Sándorné, Szilágyi elivtárs, Képíró elvtárs, könyvtáros, — dolgoznak ők becsületesen, még ha sokszor tehetetlennek érzik is magukat. De bizonyítják, hogy nem objektív okok ezek, hanem nagyon is embereken múló dolgok. És az akarat mellé egy kis ösz- szefogás, akkor nem mondanák majd a munkások és parasztok: — Ezek nem nevelnek bennünket... Varga Tibor SZERKESZTŐI ÜZENETEK Barna László, Békéscsaba! A holdbéibiről beküldött írását jónak tartottuk. Azonban annyi központi anyag érkezett, hogy levélírónk írását helyszűke miatt nem tudtuk közölni. Szeretnénk, ha — ettől függetlenül — a jövőben írna szerkesztőségünknek az élet megannyi problémájáról. Várjuk leveleit. • Sülős Pál, Gyula: Panaszos levelét eredetiben elküldtük kivizsgálás végett a 41-es Autóközlekedési Vállalathoz. Amikor a választ megkapjuk, azt azonnal közöljük levélírónkkal. * Győri Sándor tanár, Kétsop- rony: Rövid írását a hír-rovatban közöltük. Megkérjük Győri elvtársat, hogy — ha ideje engedi — írjon a szerkesztőségnek hosszabb, rövidebb leveleket az iskolai életről, a gyerekek szorgalmáról, az úttörőmozgalmról, vagy éppen a község kulturális életéről, a termelőszövetkezetek szorgalmas tagjainak igyekezetéről. Azért kérjük erre Győri elvtársat, mert az októberi események előtt igen sűrűn érkeztek hozzánk hasznos írásai Kétsopronyból a volt Viharsarok Népéhez pedagógusoktól és másoktól. Hiányzik ez azóta. Pedig az emberek örömmel fogadnék, ha munkájukról a községben élő s munkálkodó gyakorlottabb tollforgató emberek időnként megemlékeznének róluk a Népújság hasábjain. Ezért várjuk Győri elvKrenyán Györgyné, Csorvás: A Hódmezővásárhelyi Pályafenntartási Főnökség közölte szerkesztőségünkkel, hogy napirenden tartják férje ügyét. Ha a közeljövőben a körzetben valamelyik vasúti őrház megüresedik, úgy azt megkapják. Persze ehhez némi idő és várakozás — úgymond türelem — szükséges. Anyakönyvi hírek Mezőberényi anyakönyvi hírek Születés: Nédó Zoltán és Lukács Julianna leánya Erzsébet Teréz, Harmati Lajos és Beregi Erzsébet leánya Erzsébet, Petne- házi Bálint és Juhos Erzsébet fia Bálint, Fürstenczeller Gyula és Kovács Mária leánya Mária, Gallé János és Jakab Eszter leánya Katalin Eszter, Zsíros János és Kis Ilona leánya Ilona, Csiszár András és Hánis Adél leánya Adél. Házasság: Pálfi György és Ke rekes Julianna Mária, Winter György és Aradi Mária. Haláleset: Krafcsik Gábor 75 é- ves, Veres Zoltán 71 éves, Szekeres Lajosné Földesi Sára 43 éves, Csontos Gábor 60 éves. • Kertészszigeti anyakönyvi hír Haláleset: T. Horváth Sándor 67 éves. Tótkomlósi anyakönyvi hírek Születés: Komlósi Lajos és Békési Eszter leánya Eszter, Téglás László és Puskely Zsuzsanna leánya Zsuzsanna, Máté Pál és Vass Mária leánya Gyöngyi, Fekete András és Arany Lídia fia András, Rocskár István és Farkas Erzsébet fia István, Szilágyi Sándor és Szabó Julianna leánya Vilma. Házasság: Vidovics Ede, Horváth Teréz, Gáspár János, Danis Ilona. • Endrődi anyakönyvi hírek Születés: Timár Lajos és Paler- csik Margit leánya Margit, Oláh Miklós és Netye Mária fia István Miklós, Iványi István és Pap Margit leánya Margit Eszter, Ha- nyecz László és Anka Margit leánya Margit Ildikó. Házasság: Dávid Vince Ede és Véger Margit, Bukva Vince és Iványi Julianna, Kató Lajos és Szabó Julianna, Szántó Endre és Bella Ilona Irma, Kulik Vendel László és Timár Hermina Erzsébet, Árvái Imre és Hegedűs Jolán, Bánfi Sándor József és Pap Ibolya Mária, Pap József és Hornok Erzsébet, Hegedűs János és Gellai Margit, Szabó Antal és Soczó Ilona Borbála, Kozma Mátyás és Gecse Julianna Piroska, Bacsa Mátyás és Dávid Magdolna, Pintér Péter György és Véha Eszter, Gyetvai Antal István és Búza Mária Terézia, Mózes József és Kovács Veronika, Balog Imre és Daubner Katalin Terézia. Halálozások: Szabó Péter 64 é- ves, Czikkely Jánosné Galambos Borbála 79 éves, Suki Vilmosné Rafael Regina 56 éves, Dávid Má- tyásné Giricz Mária 68 éves, Csík József 72 éves.
