Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-13 / 240. szám

4

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957. október 13., vasárnap

cA „Miiizmóej”

AZ ÜZEMÉLELMEZÉSI VÁLLALATNÁL

— és a szakszervezeti bizottság

RÉGEBBEN IRTUK, hogy visz- szatérünk. Riportot írtunk akkor a Kelet-Magyarországi Üzemélelme- zési Vállalat békéscsabai telepének dolgozóiról. Több panaszt hallottunk. Erdei elvtál*, a telep vezetőjére. Mivel azonban 6 akkor szabadságát töltötte, nem akartunk állástfoglalni meghallgatása nélkül, így ígéretet tettünk, hogy visszatérőink az ügyre.

A napokban újra ott jártunk, hogy most már meghallgassunk dolgozót, vezetőt, szakszervezetet (pártszervezet nincs) és — nem ítéletet hozurfk, hanem — megmondjuk véleményünket.

Erdei elvtárs igen szigorú, rendszerető — és követelő ember. A sok dolgozó és az ő személyes meghallgatása után az a véleményünk, hogy Erdei elvtárs szigorúsága sok hasznot hozott a telep „konyhájára", amit a rendben, tisztaságban, az idegen szem a telep első látására észrevesz. Az igaz, szigorúságáért egyesek már megpróbálták befeketíteni, de ez nem változtathatja meg a nagyon is helyesen alafcalmazott szigorúságát...

...Ha mindez nem válik durvasággá. És a dolgozók többsége szerint ilyen veszély nincs, különösen nincs az utóbbi időben. A szigorúság, a rend megkövetelése kell, mert fontos, különösen ott, ahol annyi sok dolgozó élelmét készítik.

Tehát az ügyről ez a végleges véleményünk. •***♦•*'•

De az egyebef'oVvm'

Azonban van egy-két dolog, melyek így, vagy úgy, kiváltják a dolgozókban azt, hogy a vezetőben úgymond „rossz embert" lássanak. Pedig talán nem is a vezető hibái ezek, hanem — a szak- szervezeté.

A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG elnökével, Nádai Józseffel beszélgetünk. Az ügy világos. Azt akarom megtudni, hogy a-dolgozóknak milyen panaszaik vannak, személyekre, vezetőkre és más dolgokra.

— Mint a dolgozók jogi szerve, milyen panaszokról tud a szakszervezeti bizottság? — kérdezem.

' — Nálunk nincs panasz!

— Egyáltalán?

— Egy darabot sem kaptam.

— De azért csak van — próbálkoztam, nemcsak azért, mert konkrétan tudtam egyet-kettőt, hanem azért is, mert olyan üzem nincs, ahol minden rendben van és a dolgozók teljesen elégedettek.

— Pedig tessék elhinni, hogy nálam egy sincs.

— Nem értem. Azt nem is lehet magunknál tartani, hanem meghallgatni és elintézni.

— Nálunk nem így van. Nálunk papíron kell mindennemű panaszt beadni, akár vezetőkre, akár másra vonatkozik.

Nem folytatom tovább a párbeszédet. Világos, úgy gondolom. Csak az a kérdés (bocsásson meg kedves olvasóm), hogy ki az a bolond dolgozó, aki panaszait útoe- útfélen papírra veti? Itt még nem tartunk, mert sajne« éhhez még minden alapot nem teremtettünk meg. Ugyanis a dolgozó sokszor ínég fél a megtorlástól, a retorziótól, amit néhány helyen nagyonnagy előszeretettel alkalmaznak is. Tehát a dolgozó sem esett a fejetetejére.

ÉS HA mindehhez tudjuk, hogy Erdei elvtársinak elég nagy a befolyása a szakszervezeti bizottságban — ez nem ba j —, akkor a dolgozók könnyen úgy vélekednek, hogy az ő utasítása lehet ez a „papír panasz". Ebből a következtetés: „rossz ember.”

Pedig nem hinnénk, hogy így van.

A másik „egyebek"

Szintén a szakszervezeti bizottságon „szerveződött”.

Azt kérdeztem Nádad elvtárstól, hogy a szakszervezeti bizottság mivel foglalkozik. (Mert hát „panasz nincs").

— Többek között most versenyt is csináltunk. Voltunk Budapesten, s mondták, hogy kell ilyet szervezni.

Tudva, hogy ez nehéz dolog itt, — ugyanis a többtermelés több levesfőzést jelentene, ami rendelés nélkül a moslékba kerülne; takarékossági versenyt a zsírban, paprikában, krumpliban és a többiben a fogyasztók nem hagynának csak annyiban.., — megkérdeztem, hogy lehetséges-e ez?

— Nagyon nehéz, de hát kell csinálni — volt a válasz.

— És hogyan?

— Most találtunk ki egy jé dolgot. Veszünk egy nagyobb értékű jutalmat és ezt egy idő után kiadjuk.

— Mi lesz a tét?

— Az nincs meghatározva. A dolgozók nem tudják, hogy versenyeznek, de mégis versenyeznek...

Mindent vártam, csak ezt nem. És még megtudtam, hogy ezt a dolgozóknak kihirdették: versenyezzenek (?) és majd valaki közülük megkapja az értéktárgyat. Csak nehogy az legyen e „verseny a versenyért” elvből, hogy a dolgozók jellembeli versengést vívnak, — mondjuk „bevágódó“ versenyt.

EZEK VOLTAK a nagyobb „egyebek”, amelyeket tapasztaltunk. Ez az utóbbi majd az eredmény „kihirdetése” után szintén odavezethet, hogy: „No, tessék, mert behízelegte magát Erdeinél."

Közben Erdei elvtársnak igen kevés köze lőhet mindehhez, aki ugyan szigorú, de a hibáin javít és nincs különösebb hiba magatartásában.

Az ,;egyebeken" viszont töprengeni kellene.

Varga Tibor

' i

i i

i

Hordozható

<

i ■

léghevítős cserépkályhákat, beépíteit kandallókat óe csem- péskemencéket gyárt

az Orosházi Vas- és Kályha- ipari Vállaiat

Az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat az ősztől :; kezdve havonként kétszázötven-háromszáz hordozható, kétaknás cserépkályhát gyárt. A nikkelezett vázu cserépkályhákat vaj-, mogyoró- és sötétbarna színben, ráccsal fedett tűzhely lappal, beépített sütővel készítik, úgyhogy háztartási célokra: főzésre, sütésre is használhatók. Az 1400 fo- rintba kerülő tetszetős cse-\ répkályhák előnye még az is, hogy a vállalat dolgozóinak újítása által igen gazdaságos léghevítővei működik és így körülbelül huszonnégy Celsius fokra lehet velük befűteni mintegy száz köbméteres helyiséget.

Megrendelésre készítenek beépített, többféle mintájú kandalókat és cserépkályhákat is, ezek között érdelces a saját elgondolásuk szerint rakott, kisebb helyet elfoglaló ötsarkos cserépkályha. Az orosházi kályhaépítőik | kiváló munkáját dicséri, l hogy a komlói bányászlaká- | sok első sorozatú ezerkét- X száz cserépkályhájának a ké- I szítésére kaptak megbiza- | tűst. Az orosházi járás köz- 1 ségevből sokan rendelnek I tőlük a falusi lakosság köré- | ben egyre kedveltebbé váló I csempéi boglyakemence é- | pitéiét is. (MTI)

Orosházi járási tanácstagok 1957- október havi fogadóórái:

Békéssámson községben Rácz Sándor tanácstag október 17-én Csanádapáca községben Csete István tanácstag október 22-én Csorvás községben Dr. Marsai János tanácstag október 23-án Gádoros községben Dorogi Lajos tanácstag október 21-én Gerendás községben Rajtár János tanácstag október 18-án Kardoskút községben Sutyinszki András tanácstag okt. 23-án Nagykopáncs községben Bella József tanácstag október 23-án Nagyszénás községben Molnár Katalin tanácstag okt. 18-án Pusztaföldvár községben Szegvári Péterné tanácst. okt. 22-én Tótkomlós községben Pipis István tanácstag október 18-án

Dumitrás Mihály VB-elnök minden hétfőn délelőtt 9—12 óráig tart fogadóórát hivatalos helyiségében, Orosháza, Dózsa György u. 11. (Emelet.)

Garantálom, hogy nem ismert. Látott ugyan már jónéhányszor, mert a szerény napi csokoládé- készlet adagomat is tőle szoktam megvásárolni, de sosem volt szerencsém bemutatkozni, nem írtam munkájukról, nem bíráltam őket... egyszói vail nem mint újságírót szolgált ki a minap, hanem mint a többi ezer halandót, vevőt, munkást, parasztot, vagy értelmiségit.

Október 9-én este 7 óra körül történt a Népbüfében, csabai nyelven a talponállóban. Édesíteni akartam kislányom „hoz- zámvaló" szeretetét, s mi mással lehetne ezt leghatásosabban elérni, mint a cukorkával?

Kétféle cukor volt e- lőttem a pulton. Haboztam, nem tudtam választani. Az anyagi skótösztön, no meg a megszokás súgta először, hogy az olcsóbbikra bökjek fejemmel, természetesen fölényesen mutatva az árusító hölgynek, hogy nekem a pénz nem számít és nem a cukor•• ••

KÖSZÖNÖM

ka kettőnyolcvanas mi- voltjánál fogva kérek abból, hanem színtiszta meggyőződésem, hogy ez a baloldali, ez itt a szélén, melyen mellékesen ott áll, hogy: „tíz dkg 2,80", — ez a finomabbik.

— Ebből kérek tíz dekát, ez finomabb — szólok a kedves „Parancsoljon” után.

Azután felvillant bennem az apai hiúság, egy kis lelkiismeretfurdalás. hogy hát milyen önző vagyak én. Azért a nyomorult egy frintért lutrira teszem kislányom felém szálló ragaszkodását?

— ...Vagy, — szóltam — ...talán inkább a há- romrvyolcvanasból? —< Ezt egy kicsit kérdeztem, a pillanatra megálló árusítóhölgytől.

Le újra csak győzött bennem a forint iránti hűség.

. — Jó lesz kérem ez, ez

itt a szélén — mondtam határozottan, vigyázva, hogy ne a „280-as’‘-sal jelöljem a cukrosüveget. Még esetleg rossz véleménye lenne...

Bár határozottan mutattam az üvegre, a meggondolás mégsem volt az. Tusakodás kezdődött lelkiismeretemben. Az apai hiúság, és a félig ugyancsak apai zsugoriság ösz- szeütközött, életre-halál- ra viaskodtak egymással.

— Ebből... vagy... abból... — kapkodtam ide is, oda is, a habozás teljes káoszában.

Erre a hölgy nagyon kedvesen:

— Tessék megízlelni — kicsi cukros kanalacs- kájával belenyúlt a háromnyolcvanas üvegbe, s felém tartott egy szemet.

Még a számhoz sent vettem a cukrot, mondtam, most már visszavonhatatlan határozatt- sággal, hogy ebből kérek, ez finomabb.

Hát hogyne. Ha ő felkínálja, minden sajnálat nélkül az egy szem cukrot, s nem fél a szocialista kereskedelemben már annyira megszokott jelszótól: „Ki fogja megfizetni", akkor én potyázzak, kérjek a másikból? Nem, szó sem lehet róla. Ilyet nem tehetek, ö felkínálja, s talán éppen azért, mert szereti kislányomat, azt akarja hogy az apja finom cukorkát vigyen neki, s ezt én, az apa ne akarjam?

És még valamit. A kedvességet. Látta, hogy habozok, s nem tűr elme t- veszítve, — amit sajnos ugyancsak megszoktunk kereskedelmünktől — mordult rám, hogy „No, döntse már el, nem látja ,hogy sokan várnak?!”, — nem, hanem kedvesen megkínált, ízleljem meg úgy döntsék melyikből kérek.

Nem az egyszem cukorról van szó, hanem a vevők szeretetéről, mely többet jelent a szocialista kereskedelemnek, minJ az az egy szem cukorka Va-tirHIKEIÍ

Küldöttváiaszió gyűlést tart * városi nőtanács október 14-én délután 6 órakor Békéscsabán, a Balassi kultúrotthonban. A küldöttválasztó gyűlés után a békéscsabai balettiskola, a Ruhagyár és a rendőrkarhatalom kultúrgárdá- ja műsort ad.

*

Szüreti karnevált rendez ma,

október 13-án, vasárnap délután az orosházi városi KlSZ-szervezet. A karnevált a régi hagyományoknak megfelelően szervezték meg. Hatos öikörfogattal vontatják a szekérre rákott boroshordekat. A karnevál dísze a lovasibandérium felvonulása lesz. E műsorszám után az Alföld szálló termeiben szüreti táncmulatsággal folytatják az ifjúsági karnevált.

*

Teljesítette egész évi tervét a gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet. A szövetkezet tagjai év végéig még 5 ezer kiló halat szeretnének a Körösből kihalászni és a fogyasztókhoz eljuttatni. A halászszövetkezet egyik tagja, Petrás Kálmán ebben az évben eddig 3100 kiló halat emelt ki a Körös vizéből. Petrás Kálmán évi jövedelme a halászati id™ny befejeztével 35—36 ezer forintra tehető .

•

A MEBOSZ mellett működő mezőgazdasági szakemberek csoportja szombaton délelőtt 9 órakor a MEDOSZ megyei székhazában megbeszélést tartott. A megbeszélésen Schmidt János, a szaikcsoport elnöke tartott előadást a mezőgazdasági szakembereik jelenlegi helyzetéről, a jövő évi mezőgazdaság- fejlesztés alao- jainalk megteremtéséről, a szakszerű agrotechnikai módszerek felhasználásáról. Az előadást vita követte.

Hatemeletes, korszerű, aprómag tárolásra, tisztításra berendezett magtárt építenék Orosházán, a Kertimag Vállalat részére. A speciálisan berendezett épületben az aprómagvalkat külföldi szállításokra készítik elő.

*

Magyamóta-est lesz október 14- én, hétfőn este 7 órakor Szarvason, a járási művelődési otthon- han. Közreműködik Fejes Irén* Tölgyesi Júlia és Kalmár Pál.

•k

HUNNIA VERT CSIPKE-TAN- FOLYAMOT indít a Szarvasi Háziipari Szövetkezet Békéscsabán, a Balassi Kultúrotthonban, október 16-án. Gyakorlott és kezdő csipkézők jelentkezhetnek a tanfolyamra, a Háziipari Szövetkezet békéscsabai részlegénél, Sztálin út 39. sz.

• i

Az Építők Kultúrotthona rendezésében erősítő, ügyesítő ritmikus gyermektorna indul be nemre való tekintet nélkül 6—12 éves korig. Jelentkezés a Trefort utcai kultúrotthonban minden délután 4—7 óráig.

Köszönetnyilvánítás mindazoknak, akik felejthetetlen férjem, édesapánk, nagyapánk temetésén megjelentek és fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni igyekeztek. Ezúton mondunk köszönetét: Juhász család.