Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-08 / 235. szám

Világ proletárjai «gyesül Jeteik I MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 195T OKTÓBER 8., KEDD Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM *0* *0* ♦ Mai számunkból: * * * Ahol a roll MDP tagokkal mint barátokkal foglalkoznak Ki követett el törvénysértést? Hogyan készül november 7 megünneplésére három ku 11 irolth ónunk? * * * * * f * $ * $ * '•■O* -O' -O' -O' '•&' -O' -O* _• • Ui inepélyes koszorúzás Békéscsaba felszabadulásának 13. évfordulóján Október 6-áij^délclőtt 10 órakor a városi szeriek képviselői: a városi pártbizottság, a városi tanács, a Hazafias Népfront és a nőtanács városi szervezete, valamint az ifjúság és az üzemek dolgo­zói nevében, koszorút helyeztek el a felszabadulási emlékműnél és a békéscsabai szovjet hősi teme­tőben lévő emlékműnél. Tizenhárom éve, hogy a Gyulai úton feltűntek a dicsőséges SzíOvjet Hadsereg csillagos tank­jai! Budapesten még tort ült a Szálasi- és Hitler-hordák terrorja. Kommunistákat és más hazafia­kat fogdostak össze és hurcoltak vesztőhelyre. A náci hadvezetés kétségbeesetten igyekezett sebté­ben összeszedett erőknek a Tiszához dobásával fékezni a fékezhetetlent, amikor Békéscsabán már örök barátsággal egybefonódott a nemzetiszinű és a vörös zászló. Felszabadultunk! Ó! mi mindent jelent ez a sző a dolgozóknak! Ha eredményeinkről lefejtjük hibáinkat és fél­reseperjük az ellenség ócsárlását. mocskolódását, szennyét, sarát, niegtisztultan itt állnak előttünk az eredmények: az, hogy nincsenek mezítlábasok, nem ácsorognak a köpködőn éhező munkanélküliek, nincs kétrét görnyedés, több az iskolás, a moziba, színházba, könyvtárba járó, kerékpáron, motorke­rékpáron robognak olyanok, akiknek a múltban a helyi vasútra sem tellett. Javult a közlekedés, megszépült a város, üzemek bővültek, nőttek. Felszabadultunk! Tudjuk, hogy ez csak kezdet s a tennivalók dandárja mégcsak most következik. Örök hála azoknak a hősöknek, akik akkor és 1956-ban is életüket adták azért, hogy e hazá­ban Békéscsaba dolgozói is szabadon élhessenek. rTTZTTTTZTZTyTTVZZTTTTVTTTTZI hétnapos felszabadulási ünnepség Gyulán Gyula város magyar és román nemzetiség lakta dolgozói kétnapos ünnepségen emlékeztek meg a felszabadulásuk tizenharmadik évfordulójáról. Erre az alkalomra zászló- és virágdíszbe öltöztették a tereket és főbb utakat. Szombat este, a Komló-szálló éttermében rendezett találkozón az ország kü­lönböző területén lakó 100 olyan katona és rendőrtiszt, pártfunkeionárisus. vagy egyéb vezető beosz­tásban dolgozó elvtárs is résztvett. aki tizenhárom évvel ezelőtt Gyulán, a helyi pártszervezetben kezdte a mozgalmi munkát. | A város fejlődéséről, a lakosság 'megváltozott életkörülményeiről Lipták Mihály városi pár Mátkái’ tájékoztatta a jelenlevőket. Hang­súlyozta, hogy hétszeres hálával emlékeznek meg ma a gyulaiak a szovjet hősökről, a szovjet népről, mert nemcsak tizenhárom évvel ezelőtt szabadítottak fel bennün­ket a kizsákmányolok járma alól, hanem az elmúlt év októberében ismét elküldték fiaikat, akik éle­tük árán védték meg eddigi vív­mányainkat. Puskás István szá­zados, — jelenleg budapesti lakos — arról beszélt: végtelen nagy öröm számukra, hogy a Gyuláról Budapestre került kommunisták, — tisztek és civilek egyaránt — becsülettel helytálltak az októbe­ri nehéz napokban, hűek marad­tak a párthoz, a munkáshatalom­hoz. A közös vacsora után frissen habzó sör mellett órákhosszat tar­tott a baráti beszélgetés és a tánc- mulatság. A gyulaiak örömmel fo­gadták a „vendégeket’1, s a régi ismerősök között nem akart szűn­ni az érdeklődés. Nálatok mi volt októberben? Hát most, mit csi­náltok a pártban, hogyan dolgoz­tok? stb., stb. Egyöntetű, véle­mény volt, hogy a találkozás sok jó tapasztalatot nyújt valameny- nyiü'k számára. Ezért javasolták, hogy minden év október 6-án, — azon a napon, amely tizenhárom évvel ezelőtt döntő fordulatot je­lentett a gyulaiak számára, — rendezzenek hasonló összejövete­leket, hogy a Gyuláról elkerült, az ország minden részében élő, kü­lönböző beosztásban dolgozó elv­társak segíthessenek a szülőváro­sukban maradt kommunistáknak és pártonlcívülieknék egyaránt. Vasárnap reggel kilenc óra táj­ban vörös nyakkendős úttörők énekétől és dobpergéstől lett han­gos az utca. Hamarosan megkez­dődött az ünneplőbe öltözött em­beráradat színpompás felvonulása. A Kossuth téren, a felszabadulási emlékmű előtt több ezren hallgat­ták Kiss Dezső elvtársnak, a cse­peli pártbizottság titkárának elő­adását, aki a nagy napon hálás szívvel emlékezett meg a semmi áldozattól vissza nem riadó szov­jet katonákról, a hősökről, akik életüket áldozták a mi szabadsá­gunkért. Az előadó emlékeztette a jelenlévőket az elmúlt év októbe­rének az eseményeire, mert mint mondotta: „nem felejtjük el soha mi, magyai- dolgozók, hogy mi lett volna a sorsunk, ha másodszor is nem siet segítségünkre a testvéri szovjet nép.” Az előadás után a párt-, a ta­nács- és a tömegszervezetek kép­viselői vörös szalagtól és vörös szgkfűtől messzire pirosló hatal­mas koszorúkat helyeztek el az emlékmű lépcsőjén. Lassan oszla­dozni kezdett a tömeg, az asszo­nyok igyekeztek haza ebédet főz­ni. De sokan ottmaradtak még s jól esett egy kicsit elbeszélgetni az elmúlt tizenhárom év eredményei­ről. s az elkövetett hibákról, hogy azok soha meg ne ismétlődjenek. Itt volt Dalos Ferenc, Bács megye tanácselnöke, aki a felszabadulás után Gyulán volt polgármester. Szilágyi János rendőr ezredes, egy­kori párttitkár, Arany Tóth Lajos Békés megyei tanács elnök, Hol- lósi Mihály, a növényvédelem or­szágos vezetője, dr. Szabó Sándor ügyész, aki 37 éves koráig kubi- kolt, cseléd és napszámos volt a «agy gazdáknál s a felszabadulás után végeit« «1 * jogot. Az asztronautikai bizottság nyilatkozata az első mesterséges hold felbocsátása alkalmából A TTIT asztronautikai (űrhajózási) bizottságába tartozó magyar űrhajózási szakemberek (csillagászok, meteorológusok, mérnökök, or­vosok, hiradástechnikusok, stb.) nevében nagy örömmel üdvözöljük az első mesterséges hold szovjetunióbeli felbocsátásának hírét. Ezt a nagy sikert az űrhajózás távoli céljai felé vezető út első mérföld­kövének tekintjük, amelyet egy-két évtizeden belül űrállomások építése, hold-, sőt esetleg mars-rakéták fellövése követ majd. Az ürJ hajózás első lépése egyben nagyjelentőségű tudományos eredmény is, hiszen a felsőlégkör kutatását ezentúl mesterséges holdakkal vég­zik majd — hangzik többek közölt a nyikiikozat, majd így folytató­dik: — kérjük a rádióamatőrök szervezetét, továbbá azokat az intéz­ményeket, amelyek a rádióvétel céljaira megfelelő készülékkel ren­delkeznek, hogy az észlelések megszervezése ügyében forduljanak Sinka Józsefhez ,az űrhajózási. bUtotUég titkárához, a Gondolat Ki­adó székházában. (Budapest. Vili. Bródy Sándor u. IS. Telefon; W—7M. (MTI) Munkásőrség névadó ünnepség és zászlóavatás volt Sarkadon Sarkadon vasárnap -inepelték a felszabadulás 13. évfordulóját. A nagy ünnepet a cukorgyár dolgozói olyan dicséretes eredmény­nyel köszöntötték, amely eddig páratlan az üzem történetében: a vasárnap hajnali hat óráig tartó 21 órás munkaidő alatt 203 vagon cukorrépát dolgoztak fel, úgy, hogy a veszteség is a megengedett­nél 0,05 század százalékkal csökkent. Délelőtt a zászlókkal díszített sporttelepen szépszámú közönség jelenlétében rendezték meg a járás munkásőrségének csapatzászló avató és névadó ünnepélyét. Haiandra János elvtárs olvasta fel az Országos Munkásőrség Parancsnokság díszparancsát, mely szerint elfogadták, hogy a sarkadi járás munkásőrségét Asztalos Jánosról, a Köztársaság-téri pártház vértanú hőséről nevezzék. Ezután Takó Jánosné, a sarkadi nőtanáes elnöke a munkásőrségnek átadta az üzemek, a tsz-ek, a földművesszövetkezetek, a párt és a tanács s a társadalmi szervezetek ajándékát, a hímzett selyem sörös lobogót. Boros Gergely, az MSZMP sarkadi járási bizottságának titká­ra mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett a 108 évvel ezelőtt ki­végzett tizenhárom aradi vértanúról és felszabadult hazánk tizen­három esztendejéről, az imperialisták mesterkedéseiről és azokról a hibákról, is, -melyek lehetővé tették az ellenforradalom kirob­bantását. — Nagy szerencsénk, mindnyájunk számára, tehát az egész magyar nép számára, hogy akadt férfi, aki felismerte a súlyos hely­zetet és segítségért fordult a testvéri szovjet néphez, amely azon­nal kész volt a proletárinternacionalizmus elvének alapján, a köl­csönös szerződéseink jogainak megfelelően segíteni — mondotta töb­bek közt. — „Köszönet ezért és soha el nem múló hálánkat kell kifejez­ni a hős szovjet nép fiainak, hogy másodszor is felszabadították ha­zánkat. Köszönet illeti hős munkásosztályunkat, hogy szinte egy- emberként felzárkózott a megújuló, és mondhatom: megtisztult párt mögé. De köszönet illeti dolgozó parasztságunkat is, hogy nem hallgattak az ellenség propagandájára, a legkritikusabb időben is szántottak, vetettek és megtermelték az ország kenyerét. Ezek azt bizonyítják kedves elvtársak, hogy az egész dolgozó nép bízik a pártban, bízik a kormányban. Erre a bizalomra volt szükség, meri mondjuk meg őszintén, hogy az el műH években ez a bizalom megin­gott. Már pedig a kölcsönös bizalomra oly’ szükség van, mint a be­tevő falatra." A továbbiakban a vörös zászló iránti hűségre, becsületes kom­munistához méltó magatartásra lelkesítette a munkásőröket. Boros elvtárs beszéde után a különböző szervezeteket, intézmé­nyeket, üzemeket, tsz-eket, a járás községeit képviselő küldötteit rákötötték szalagjaikat a zászlóra s annak rúdjára tűzték a zászló- szegeket. A honvédzenekar indulóinak hangjaira az Asztalos János munkásőrség a zászló és a közönség előtt díszlépésben tisztelgett, s körben felvonult a sportpályán. A délelőtti ünnepség az Internu-io- nálé hangjaival ért véget. Délutánsport- és színes kulturális mii «or szórakoztatta az ünneplőket. Az eleki nemzetiségi együttes jubileuma Különös „dekoráció" díszítette vasárnap az eleki Hunyadi müve- lödési otthon nagytermét: az országoshírű nemzetiségi együttes aján­déktárgyait, egy-egy felejthetetlen tűmén készített képsorozatot és apró piroszászlókkal teletűzdelt Magyarország térképét láthatta a kíváncsiskodó. A térképen megjelöltek minden olyan várost és falut, ahol az elmúlt tíz év alatt magyar-román-szlovák és német népilán­cokkal, népdalokkal és egy-egy vídím jelenettel szórakoztatták a la­kosságot. Az elekieknek bizony van mivel dicsekednií. Budapesten, Borsodban, Somogybán, Fejérmegyében és az ország más területein tapsoltak már nekik. A külföldön is jó hírnevet szerzett együttes tagjai nagy ünnepet ültek vasárnap: fennállásuk tízéves jubileumát. A virágokkal díszí­tett, süteménnyel és itallal megrakott asztal mellett barátságosan el­beszélgetek az együttes új- és régi tagjai. Megható jelenet volt, ami­kor dr. Kátai Ferenc, a megyei tanács népművelési csoportvezetője át nyújtotta Anaó Mihály szóló énekesnek és Csíki László színjátszónak a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Számos tag elismerő oklevelet kapott, a fárodtságot nem ismerő, Munkaérdemrendes kultúrotthon igazgató, Nyisztor György pedig pénzjutalomban részesült. A Magyar- országi Románok Demokratikus Szövetsége egy szép serleget ajándé­kozott az együttesnek. Vacsora után az orosházi Petőfi Művelődési Otthon népi együtte­se szórakoztatta az elekieket. amit reggelig tartó táncmulatság köve­tett.

Next

/
Thumbnails
Contents