Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-08 / 235. szám
Világ proletárjai «gyesül Jeteik I MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 195T OKTÓBER 8., KEDD Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM *0* *0* ♦ Mai számunkból: * * * Ahol a roll MDP tagokkal mint barátokkal foglalkoznak Ki követett el törvénysértést? Hogyan készül november 7 megünneplésére három ku 11 irolth ónunk? * * * * * f * $ * $ * '•■O* -O' -O' -O' '•&' -O' -O* _• • Ui inepélyes koszorúzás Békéscsaba felszabadulásának 13. évfordulóján Október 6-áij^délclőtt 10 órakor a városi szeriek képviselői: a városi pártbizottság, a városi tanács, a Hazafias Népfront és a nőtanács városi szervezete, valamint az ifjúság és az üzemek dolgozói nevében, koszorút helyeztek el a felszabadulási emlékműnél és a békéscsabai szovjet hősi temetőben lévő emlékműnél. Tizenhárom éve, hogy a Gyulai úton feltűntek a dicsőséges SzíOvjet Hadsereg csillagos tankjai! Budapesten még tort ült a Szálasi- és Hitler-hordák terrorja. Kommunistákat és más hazafiakat fogdostak össze és hurcoltak vesztőhelyre. A náci hadvezetés kétségbeesetten igyekezett sebtében összeszedett erőknek a Tiszához dobásával fékezni a fékezhetetlent, amikor Békéscsabán már örök barátsággal egybefonódott a nemzetiszinű és a vörös zászló. Felszabadultunk! Ó! mi mindent jelent ez a sző a dolgozóknak! Ha eredményeinkről lefejtjük hibáinkat és félreseperjük az ellenség ócsárlását. mocskolódását, szennyét, sarát, niegtisztultan itt állnak előttünk az eredmények: az, hogy nincsenek mezítlábasok, nem ácsorognak a köpködőn éhező munkanélküliek, nincs kétrét görnyedés, több az iskolás, a moziba, színházba, könyvtárba járó, kerékpáron, motorkerékpáron robognak olyanok, akiknek a múltban a helyi vasútra sem tellett. Javult a közlekedés, megszépült a város, üzemek bővültek, nőttek. Felszabadultunk! Tudjuk, hogy ez csak kezdet s a tennivalók dandárja mégcsak most következik. Örök hála azoknak a hősöknek, akik akkor és 1956-ban is életüket adták azért, hogy e hazában Békéscsaba dolgozói is szabadon élhessenek. rTTZTTTTZTZTyTTVZZTTTTVTTTTZI hétnapos felszabadulási ünnepség Gyulán Gyula város magyar és román nemzetiség lakta dolgozói kétnapos ünnepségen emlékeztek meg a felszabadulásuk tizenharmadik évfordulójáról. Erre az alkalomra zászló- és virágdíszbe öltöztették a tereket és főbb utakat. Szombat este, a Komló-szálló éttermében rendezett találkozón az ország különböző területén lakó 100 olyan katona és rendőrtiszt, pártfunkeionárisus. vagy egyéb vezető beosztásban dolgozó elvtárs is résztvett. aki tizenhárom évvel ezelőtt Gyulán, a helyi pártszervezetben kezdte a mozgalmi munkát. | A város fejlődéséről, a lakosság 'megváltozott életkörülményeiről Lipták Mihály városi pár Mátkái’ tájékoztatta a jelenlevőket. Hangsúlyozta, hogy hétszeres hálával emlékeznek meg ma a gyulaiak a szovjet hősökről, a szovjet népről, mert nemcsak tizenhárom évvel ezelőtt szabadítottak fel bennünket a kizsákmányolok járma alól, hanem az elmúlt év októberében ismét elküldték fiaikat, akik életük árán védték meg eddigi vívmányainkat. Puskás István százados, — jelenleg budapesti lakos — arról beszélt: végtelen nagy öröm számukra, hogy a Gyuláról Budapestre került kommunisták, — tisztek és civilek egyaránt — becsülettel helytálltak az októberi nehéz napokban, hűek maradtak a párthoz, a munkáshatalomhoz. A közös vacsora után frissen habzó sör mellett órákhosszat tartott a baráti beszélgetés és a tánc- mulatság. A gyulaiak örömmel fogadták a „vendégeket’1, s a régi ismerősök között nem akart szűnni az érdeklődés. Nálatok mi volt októberben? Hát most, mit csináltok a pártban, hogyan dolgoztok? stb., stb. Egyöntetű, vélemény volt, hogy a találkozás sok jó tapasztalatot nyújt valameny- nyiü'k számára. Ezért javasolták, hogy minden év október 6-án, — azon a napon, amely tizenhárom évvel ezelőtt döntő fordulatot jelentett a gyulaiak számára, — rendezzenek hasonló összejöveteleket, hogy a Gyuláról elkerült, az ország minden részében élő, különböző beosztásban dolgozó elvtársak segíthessenek a szülővárosukban maradt kommunistáknak és pártonlcívülieknék egyaránt. Vasárnap reggel kilenc óra tájban vörös nyakkendős úttörők énekétől és dobpergéstől lett hangos az utca. Hamarosan megkezdődött az ünneplőbe öltözött emberáradat színpompás felvonulása. A Kossuth téren, a felszabadulási emlékmű előtt több ezren hallgatták Kiss Dezső elvtársnak, a csepeli pártbizottság titkárának előadását, aki a nagy napon hálás szívvel emlékezett meg a semmi áldozattól vissza nem riadó szovjet katonákról, a hősökről, akik életüket áldozták a mi szabadságunkért. Az előadó emlékeztette a jelenlévőket az elmúlt év októberének az eseményeire, mert mint mondotta: „nem felejtjük el soha mi, magyai- dolgozók, hogy mi lett volna a sorsunk, ha másodszor is nem siet segítségünkre a testvéri szovjet nép.” Az előadás után a párt-, a tanács- és a tömegszervezetek képviselői vörös szalagtól és vörös szgkfűtől messzire pirosló hatalmas koszorúkat helyeztek el az emlékmű lépcsőjén. Lassan oszladozni kezdett a tömeg, az asszonyok igyekeztek haza ebédet főzni. De sokan ottmaradtak még s jól esett egy kicsit elbeszélgetni az elmúlt tizenhárom év eredményeiről. s az elkövetett hibákról, hogy azok soha meg ne ismétlődjenek. Itt volt Dalos Ferenc, Bács megye tanácselnöke, aki a felszabadulás után Gyulán volt polgármester. Szilágyi János rendőr ezredes, egykori párttitkár, Arany Tóth Lajos Békés megyei tanács elnök, Hol- lósi Mihály, a növényvédelem országos vezetője, dr. Szabó Sándor ügyész, aki 37 éves koráig kubi- kolt, cseléd és napszámos volt a «agy gazdáknál s a felszabadulás után végeit« «1 * jogot. Az asztronautikai bizottság nyilatkozata az első mesterséges hold felbocsátása alkalmából A TTIT asztronautikai (űrhajózási) bizottságába tartozó magyar űrhajózási szakemberek (csillagászok, meteorológusok, mérnökök, orvosok, hiradástechnikusok, stb.) nevében nagy örömmel üdvözöljük az első mesterséges hold szovjetunióbeli felbocsátásának hírét. Ezt a nagy sikert az űrhajózás távoli céljai felé vezető út első mérföldkövének tekintjük, amelyet egy-két évtizeden belül űrállomások építése, hold-, sőt esetleg mars-rakéták fellövése követ majd. Az ürJ hajózás első lépése egyben nagyjelentőségű tudományos eredmény is, hiszen a felsőlégkör kutatását ezentúl mesterséges holdakkal végzik majd — hangzik többek közölt a nyikiikozat, majd így folytatódik: — kérjük a rádióamatőrök szervezetét, továbbá azokat az intézményeket, amelyek a rádióvétel céljaira megfelelő készülékkel rendelkeznek, hogy az észlelések megszervezése ügyében forduljanak Sinka Józsefhez ,az űrhajózási. bUtotUég titkárához, a Gondolat Kiadó székházában. (Budapest. Vili. Bródy Sándor u. IS. Telefon; W—7M. (MTI) Munkásőrség névadó ünnepség és zászlóavatás volt Sarkadon Sarkadon vasárnap -inepelték a felszabadulás 13. évfordulóját. A nagy ünnepet a cukorgyár dolgozói olyan dicséretes eredménynyel köszöntötték, amely eddig páratlan az üzem történetében: a vasárnap hajnali hat óráig tartó 21 órás munkaidő alatt 203 vagon cukorrépát dolgoztak fel, úgy, hogy a veszteség is a megengedettnél 0,05 század százalékkal csökkent. Délelőtt a zászlókkal díszített sporttelepen szépszámú közönség jelenlétében rendezték meg a járás munkásőrségének csapatzászló avató és névadó ünnepélyét. Haiandra János elvtárs olvasta fel az Országos Munkásőrség Parancsnokság díszparancsát, mely szerint elfogadták, hogy a sarkadi járás munkásőrségét Asztalos Jánosról, a Köztársaság-téri pártház vértanú hőséről nevezzék. Ezután Takó Jánosné, a sarkadi nőtanáes elnöke a munkásőrségnek átadta az üzemek, a tsz-ek, a földművesszövetkezetek, a párt és a tanács s a társadalmi szervezetek ajándékát, a hímzett selyem sörös lobogót. Boros Gergely, az MSZMP sarkadi járási bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett a 108 évvel ezelőtt kivégzett tizenhárom aradi vértanúról és felszabadult hazánk tizenhárom esztendejéről, az imperialisták mesterkedéseiről és azokról a hibákról, is, -melyek lehetővé tették az ellenforradalom kirobbantását. — Nagy szerencsénk, mindnyájunk számára, tehát az egész magyar nép számára, hogy akadt férfi, aki felismerte a súlyos helyzetet és segítségért fordult a testvéri szovjet néphez, amely azonnal kész volt a proletárinternacionalizmus elvének alapján, a kölcsönös szerződéseink jogainak megfelelően segíteni — mondotta többek közt. — „Köszönet ezért és soha el nem múló hálánkat kell kifejezni a hős szovjet nép fiainak, hogy másodszor is felszabadították hazánkat. Köszönet illeti hős munkásosztályunkat, hogy szinte egy- emberként felzárkózott a megújuló, és mondhatom: megtisztult párt mögé. De köszönet illeti dolgozó parasztságunkat is, hogy nem hallgattak az ellenség propagandájára, a legkritikusabb időben is szántottak, vetettek és megtermelték az ország kenyerét. Ezek azt bizonyítják kedves elvtársak, hogy az egész dolgozó nép bízik a pártban, bízik a kormányban. Erre a bizalomra volt szükség, meri mondjuk meg őszintén, hogy az el műH években ez a bizalom megingott. Már pedig a kölcsönös bizalomra oly’ szükség van, mint a betevő falatra." A továbbiakban a vörös zászló iránti hűségre, becsületes kommunistához méltó magatartásra lelkesítette a munkásőröket. Boros elvtárs beszéde után a különböző szervezeteket, intézményeket, üzemeket, tsz-eket, a járás községeit képviselő küldötteit rákötötték szalagjaikat a zászlóra s annak rúdjára tűzték a zászló- szegeket. A honvédzenekar indulóinak hangjaira az Asztalos János munkásőrség a zászló és a közönség előtt díszlépésben tisztelgett, s körben felvonult a sportpályán. A délelőtti ünnepség az Internu-io- nálé hangjaival ért véget. Délutánsport- és színes kulturális mii «or szórakoztatta az ünneplőket. Az eleki nemzetiségi együttes jubileuma Különös „dekoráció" díszítette vasárnap az eleki Hunyadi müve- lödési otthon nagytermét: az országoshírű nemzetiségi együttes ajándéktárgyait, egy-egy felejthetetlen tűmén készített képsorozatot és apró piroszászlókkal teletűzdelt Magyarország térképét láthatta a kíváncsiskodó. A térképen megjelöltek minden olyan várost és falut, ahol az elmúlt tíz év alatt magyar-román-szlovák és német népiláncokkal, népdalokkal és egy-egy vídím jelenettel szórakoztatták a lakosságot. Az elekieknek bizony van mivel dicsekednií. Budapesten, Borsodban, Somogybán, Fejérmegyében és az ország más területein tapsoltak már nekik. A külföldön is jó hírnevet szerzett együttes tagjai nagy ünnepet ültek vasárnap: fennállásuk tízéves jubileumát. A virágokkal díszített, süteménnyel és itallal megrakott asztal mellett barátságosan elbeszélgetek az együttes új- és régi tagjai. Megható jelenet volt, amikor dr. Kátai Ferenc, a megyei tanács népművelési csoportvezetője át nyújtotta Anaó Mihály szóló énekesnek és Csíki László színjátszónak a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Számos tag elismerő oklevelet kapott, a fárodtságot nem ismerő, Munkaérdemrendes kultúrotthon igazgató, Nyisztor György pedig pénzjutalomban részesült. A Magyar- országi Románok Demokratikus Szövetsége egy szép serleget ajándékozott az együttesnek. Vacsora után az orosházi Petőfi Művelődési Otthon népi együttese szórakoztatta az elekieket. amit reggelig tartó táncmulatság követett.
