Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-04 / 232. szám

1951. október L, péntek

BEKtiS MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

//Ogy munkás

'Ls IIHHIIIMIIIIIIIIIIIIIIII'IIIIIIIIIIIIIIiIIIIHIIIIIIIIHHÍ

levele.

s ami mögötte van

Shmidt Mihály, a Mezőberényi Téglagyár kettes telepének dolgozója szeptember 16-án levelet írt • Népújság szerkesztőségének. Levelében elpanaszolta, hogy az augusztus 20-i fizetett ünnepnapot fi- eetett szabadságába számították be, s így egy nappal megrövidítették szabadságénak idejét, ugyanakkor egy napi munkabérének visszatartásával is megkárosították.

Jogtalannak tartottuk ezt az eljárást — mintahogyan az később ki is derült — ezért Shmidt Mihály levelét eredetiben elküldtük a Békés megyei Téglagyári Egyesüléshez. Az egyesülés igazgatója — Hámori Pál elvtárs — is jogtalannak tartotta ezt és levélben Utasította a Mezőberényi Téglagyár vezetőjét, hogy Shmidt Mihály panaszát sürgősen rendezzék. E levélben azonban Hámori elvtárs valamit megjegyzett. Idézzük: „A nevezett dolgozónk sem a vál- Pialat igazgatójához, sem a munkaügyi osztályhoz nem fordult ilyen panasszal. Ugyanis, ha panaszát elmondja, akkor a nevezettnek nem lett volna szüksége, hogy a Népújság Szerkesztőségétől kérjen segítséget."(?)

Hogy beszélt Shmidt Mihály a gyár helyi vezetői közül és nem is éppen a legjelentéktelenebbekkel, az majd október 3-án a szerkesztőséghez küldött leveléből kiderült, A „furcsaság1’ az — amit mi készakarva meguntunk a panaszosnak — hogy Hámori elvtárs válaszában nem a hibát bírálja, illetve a hiba elkövetőjét, hanem ehelyett Shmidt Mihálynak akarja mindenáron „megmagyarázni”, hogy mégsem kellett volna az új- óságnak írni... és hát, miért nem "szólt a vezetőknek. Valahogy úgy hangzik ez a „kioktatás'1, hogy minek ugrál Shmidt Mihály panaszával a szerkesztőséghez. De olvassuk csak mit is ír Shmidt Mihály ez október 3-i levelében:

Ahogyan nem lehet az emberekkel bánni

Örömmel közlöm, hogy a szerkesztőség közbenjárására a Téglagyári Egyesülés igazgatójának u- tasitása nyomán az augusztus 20- ára számfejtett fizetett szabadság illetményem törölték és megkap lam a fizetett ünnepnapra járó pénzem. Hogy miért írom ezt meg az elvtársaknak? Csupán tanulságból. Azért, hogy lássák más vállalatok vezetői is: ilyen kurtán-fur csőn nem lehet egy munkást „elintézni“.

És már a fizetéskor szóvátettem hogy helytelenül számfejtették a munkabérem, mert augusztus 20-a fizetett ünnepnap volt és nekem mégis beleszámolták a fizetéses szabadságom napjaiba. Amikor ezt szóvátettem Beregi szaktárs kur- tán-furcsán kijelentette: „forduljon ezzel okosabb emberhez". És valóban megpróbáltam sérelmemmel okosabb emberhez, illetve emberekhez fordulni: elmondtam sérelmem a párt és az ÜB vezetőinek, akik helytelenítették ezt a bánásmódot. s elítélték Beregi szaktárs kijelentését. Még akkor mind járt beszéltem Gyurieza elvtárssal is — mint a gyár vezetőjével. ígérte, hogy hamarosan pontos választ ad, azonban ezt nem győztem várni. így kénytelen voltam — hogy Beregi elvtárs szavaival éljek — máshol okosabb embert keresni Ezért írtam a szerkesztőségnek,

Igaza van Hámori elvtársnak, hogy először a helyt vezetőknek kell szólni, de ha nem tesznek semmit, akkor mitévő legyen az ember — kér máshonnan segítséget. De nem értek egyet Hámori elvtárssal abban, hogy én helytelenül leveleztem a szerkesztőséggel. Hiszen Beregi szaktárs tudott a problémáról, ő a központtal mindennap kapcsolatban van, miért nem intézkedett. A párttitkár elvtárs nekem adott igazat, s atzt mondta helyesen cselekedtem.

Részemről — a szerkesztőség közbenjárásával — a panasz elintézést nyert. Csupán azért írtam e néhány sort, mert egy kicsit sérti önérzetem, hogy az igazgató elvtárs az én eljárásom tartja helytelennek, nem azt, hogy a hibát elkövették.

Mégegyszer köszönöm a szerkesztőség segítségét, Én ezután mindenkor bizalommal fordulok az elvtársakhoz bármilyen problémámmal.

Elvtársi üdvözlettel:

Shmidt Mihály Mezőberény. *

Mi — mint eddig — ezután is ö- römrnel fogadjuk a munkások-pa- rasztok és értelmiségiek leveleit a Shmidt Mihályoiktól. Tőlünk telhetőén igy ekszünk segíteni s a sérelmeken, panaszokon, még akkor, ha az egyik-másik igazgatónak, gazdaság vezetőnek-nem is tetszik. S mi azt üzenjük a dolgozó embereknek: írjanak csak bátran a Népújságnak — mint a párt megyei lapjának.

Hámori elvtársnak pedig any- nyit: ne boszankodjék, ha a megye téglagyáraiból — Shmidt Mihályhoz hasonlóan — leveleket írnak az emberek a pártlap szerkesztőségéhez ós ne dorgálja meg (persze úgy finoman) a munkásokat, mert ehhez egyetlen gazdaságvezetőnek nincs joga. Mi Hámori elvtárstól ennek az ellenkezőjét várjuk.

írjanak csak bátran a dolgozó emberek a párt lapjának — s ha valakit ezért bántódás érne a

párt ós a párt lapja megvédi a levélírókat. Mégcsak annyit: a

mindennapi élet már sokszor bebizonyította, hogy azok a vezetők, akik a munkások panaszaival mit sem törődnek — sőt ha feléjük jogos követeléssel éLnek — saját kis egyéni sérelmükkel az ország legfelső szervéig elmennek.

Shmidt Mihálynak igaza volt — ezt elismerte Hámori elvtárs is — jogosan írt a párt lapjának. De akkor miért próbálja mégis kérdőre vonni? Ezt nem lehet ma- gyarázgabni. Változtatni kell ezen, mert ez a magatartás szemben áll a párt és a kormány politikájával.

Gondolkodjon és változtasson e- zen Hámori elvtárs, és .máskor ne a munkást vonja felelősségre, hanem azt, aki a hibát elkövette.

Balkus

Uíhony

habáiorok

A bútoripar a III. negyedévben négy százalékkal teljesítette túl tervét, s így némiképpen csökkentette a nagy keresletet. Az ipar a meglévő faanyagból igyekszik a leginkább keresett és a legmegfelelőbb bútorokat gyártani. A rövidesen forgalomba kerülő új konykerii Inek forgalomba

haberendezések például úgy készülnek, hogy a fiókokat, polcokat viaszosvászonnal borítják, a fiókba evőeszköztartókat, az ajtókra fedőtartókat szerelnek. Az úgynevezett gazdagított konyhaberendezés mintadarabjai most készülnek, de az első sorozatokat még ebben az évben árusítják.

MAI

KOMMENTBRUHKl

Dicstelen pályafutás

Talán a világ egyetlen országában sincs oly gyakori kor- imányválság, mint Franciaországban. Kormányok, kormány fők mennek, buknak meg egymás után, mert mindig szemben találják magukat a politikájú-: kai ellenző néptömeggel. Azzal a néppel, amely békét óhajh mely ellenzi más népek elnyo-, mását, s óriási erőfeszítéseket, tesz a háború elkerülésére.

Ezelőtt jó három hónappal, a-' i mikor a Bourges-Maunoury ve zette kormány megalakult, még ; vérmes reményeket fűztek hozzá az algériai háború mellett kardoskodók. Bíztak abban is, hogy az új kormány kierőszakolja majd az Algériának új; j alkotmányt Ígérő úgynevezett kerettörvény megszavazását, mely lényegében a gyarmati háború tovább folytatásával lett1 volna egyenlő. Nem sikerült! A kormány dicstelen pályafutása végétért.

És most tart a kormányvál-| tág. Keresik az új kormányt^ abban a reményben, hogy an-| iák sikerül talán kimozdítania! a kátyúba jutott háborús pofi ti-| kát. Kapkodnak fűhöz-fához.|

• Még azzal is próbálkoznak, hogy{ a bukott kormányt újból vissza-| Csempésszék. Sikerül-e ez a kí-| sérlet? Bajosan. A békeszerető| á háborús politikával szemben-l álló erők új kormányt, s új, a| béke megteremtésének politiká-j ját követelik. Ezzel az erővel; pedig számolnia kell, ezt a mostani események bizonyítják.

Hajnalodik. A falu ébresztőórája, a kaka- sók pontosan jelzik a reggelt. Keleten lassan világosodik. Ébred a falu, itt-ott kútgém nyikorgása, kocsizörgés jelzi, hogy a megszokott élet újra kezdetét veszi: Felkel a nap, bágyadt sugarai szétömlenek a tájon és szelíden körülöleli a halvány ködben meghúzódó kis parasztházakat.

Szabó János portáján azonban senki sem örül ennek a gyönyörű őszi reggelnek. Az öreg Szabó léhajtott fejjel, szomorúan jár-kel a tanya körül, nem leli helyét. A felesége, kilép a konyha ajtón.

— Gyere reggelizni János.

— Hagyjál engem nyugton, nem kell..:

— Ne búsulj, majd csak megsegít az isten — mondja az asszony;

— Hát csak várjad a

segítségét: öregségemre kellett megérnem, hogy elárverezzék fejem

Ne feledjünk;

Árverés

felől a házat. •— motyogja az öreg.

1—Hát ha nem is lesz belőle semmi. Lehet, hogy adnák még egy kis haladékot..:

— Ahogy én ismerem őket, bajosan.

A szomszédok lassan kezdtek átszáll íngózni Szabóéklhoz. Egyesek megálltak a kerítés mellett, mások bejöttek az udvarra. Oigarettázgat- tak, beszélgettek az emberek. ,

Az óramutató elérte a nyolcat. Megérkezett a jegyző, a szolgabíró és a két csendőr. Az emberek között mozgolódás támadt, halk szitkokat lehetett innen is, onnan is hallani.— Mi a fenének kell ide csendőr..: félnek a nyavalyások.^

A jegyző papírokat szedett elő táskájából,

Valamit beszélt a bíróval, majd megköszörülte a torkát.;

—Csendet kérek em‘ berek.

— Szabó János.

— Igenis — lépett # lőre az öreg.

— Mégegyszer felszólítom, hajlandó-e nyolc órán belül a két ezer pengő adó kamattartozását megfizetni? — kérdezte a jegyző erélyesen.

— Miből uram — szó lalt meg az öreg Szabó — megpróbáltam mindent, nem lehet..;: nem tudom...

— Akkor a fennálló törvények értelmében az árverezés megtörténik:

— Legalább egy hóna pi halasztást jegyző úi\;j ha istent ismer.

— Nem lehet —- szólt a bíró, a törvény az tör vény.

— Hát akkor csináljanak, amit akarnak s keserű szájízzel az ö- reg bement a házba.

Az árverezés megtör tónt.

A házat egy paraszt vette meg háromezer pengőért.

— Hát akkor szabó János felhívom a figyelmét...

A jegyző nem tudta tovább folytatni, mert bentiről éles sikoltás hallatszott és Szabóné őrjöngve rohant ki.

— Gyilkosok, megölték az uramat — jajgatta és ájulton rogyott össze az emberek szeme láttára.

Sokan berohantak a kis házba. Fenn a mes tergerendán ott lógott az öreg Szabó egy szegre kötött kötélen. Gyorsan levágták, azonban é- let már nem volt benne.

Kint megeredt az eső, hatalmas cseppekben zuhogott, mintha el a- karta volna mosni az e- gész Világot.::;

Jantyik Tibor Kamut

A MEGYEI TANÁCS Mezőgazdasági Osztályának dolgozói társadalmi munkával segítik a dobozi Petőfi termelőszövetkezetet. Tegnap, október 3-án 8—10 fő vett részt a szövetkezet kukorica törési munkájában,

•

Október 5—15-ig Gyulán, a városi tanács nagytermében légoltalmi kiállítás lesz. A kiiálítást 5- én délután 4 órakor ünnepélyesen nyitja meg G. Enyedi Sándor légoltalmi parancsnok.

•

A FÜZESGYARMATI és a dé- vaványai gépállomás traktorosai 2 műszakban dolgoznak, hogy ezzel is segítsék az őszi vetések és szántások mihamarabbi elvégzését.

*

Az elmúlt napokban Csehszlovák lótenyésztési szakemberek jártak Magyarországon. Megtekintették a magyar méntelepeket és állami méneseket. Mezőhegyesen Csehszlovákia részére két értékes törzsmént is vásároltak 150 000 forint értékben. Köztük van a 3718—Furioso B XXI—I. mén. az 1956. mezőgazdasági kiállításon nagydíjat nyert Furioso B XXI-M törzsmén fia.

A^szlovák nyelvű állami gim- náziurnban, Békéscsabán (József Áiíila* utca 1.) október 5-én délben 12 órakor a nagy cseh pedagógus Komensky János munkásságé ak 300. évfordulója alkalmából az iskola tanulóifjúsága a nevelőkkel karöltve emlékünnepélyt tart.

*

MEGYÉNKBEN 8 átalakított cséplőszekrénnyel csépelik az aprómagot. Ezzel a módszerrel november 15-re az aprómagvak csép- lését teljesen befejezik.

A gyulai vár újabb ásatásai aU kalmáml megtalálták a régi v r- falak cölöpépítményeit, ugyanéin kor értékes kínai porcellán és cse- répdarabokat is találtak. Az ásalások tovább folynak.

*

Lucernamagból a megye átlagtermését 60—80 kilogrammra .becsülik holdanként, a szakemberelv, Battonyán a termelőszövetkezetekben 130—150 kilogrammos átlagra számítanak.

A gyermekparalizis múltával a betegség utókezelésében nagy szerepe van a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának is. Az üzem olyan készülékéket állít elő, melyek segítséget adnak a betegnek, hogy karját mozgassa, lábát erősítse, fogni és járni tudjon.

Az eleki nemzetiségi, művészeti együttes október 6-án ünnepli 10 éves fennállásának évfordulóját, melynek keretében gazdag kulturális műsorral lép a falu dolgozói és a vendégek elé.

*

A BÉKÉSI NYOMDA október 5-én délután tartja a békéscsabai SZTK Luther utcai székhazának kultúrtermében Műszaki konferenciáját. A konferencián a vállalat élenjáró dolgozói az 1957. IV. negyedévi műszaki, valamint a nyomdabővítés építési tervének mikénti végrehajtását vitatják meg.