Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-04 / 232. szám

4 B ft KÉS MEGYEI NÉPÜJ8ÁG 1957. október 4., péntek A múlt évinél sokkol nagyobb ős idei gobonatermés A búsának minden holdja 8’S másnál adott — Kukorica, burgonya t jó kösepes torment ígér — Négy millió holdról kell betakarítani a terményeket — Kénsül a* új szövetkezeti törvény A Békéscsabai Téglagyár dolgozói mintegy nyolcszázezer cseréppel és másíél millió téglával tőiét égettek a harmadik negyedévi tervükön íeliil (Kiküldött munkatársunktól.) A Földművelésügyi Minisztéri­um szerdán egésznapos bemutató­val egybekötött sajtótájékoztatót rendezett a Tápiószelei Kísérleti Gazdaságban. Az ország lapjai­nak képviselői megtekintették a most folyamatban lévő őszi mező- gazdasági munkák gépesítését a gazdaságban, a szántási és egyéb mezőgazdasági munkákat. Egye­bek között a burgonyaszedés kor­szerű gépi formáját. Az országos hírű homoki borairól nevezetes gazdaságban szüreti bemutatón is részt vettek az újságírók. Az időszerű mezőgazda- sági munkákról dr. Soós Gábor, a növénytermelé­si főigazgatóság vezetője adott tájékoztatót. Többek között el­mondta: — A most befejezés előtt álló gazdasági évben igen kedvezően alakult a vetésterület összetétele. Kenyérgabonából 10 százalékkal kevesebbet vetettek az országban, mint egy évvel ezelőtt. Ezáltal a takarmánynövények területe fél millió katasztrális holddal nőtt. Az elmúlt évihez viszonyítva az idén igen kedvezőek a termésát­lagok is. A búza 8.8, árpa 11.3 má­zsa átlagtermést adott. Ez a meg­lehetősen jó termésátlag alakulás lehetővé teszi, hogy már ebben az évben is csökkenthessük lehető­ség szerint a gabonaynportot, és biztosítsuk állatállományunjc ta­karmányellátását. Az eredmé­nyek mellett azonban több hibát is elkövettünk — mondotta a fő­igazgató. — így nagy mértékben csökkent olyan fontos ipari növények ve­tésterülete, mint a cukorrépáé, amelyből 60 ezer kát. holddal, rostkenderből 15 ezer kát. hold­dal kevesebbet vetettünk az el­múlt évinél. Hibák mutatkoznak a talajerőgazdálkodásban is. Több megyében nem használták fel a rendelkezésükre bocsájtott mű- trágyamennyiaéget. Kevés hala­dást mutatott a gépek kihaszná­lása is a gazdaságokban. Foko­zódott a burgonyabogár- és a­rankafertózés az országban. Ép­pen ezért a védekezést elmulasztó gazdaságokat, ha megfelelő fel­szólítások után sem teszik meg az óvintézkedéseket, a jövőben tör­vényes úton vonják majd felelős­ségre. Az idén mintegy 80 000 kát. hold öntözéses gazdálkodásra al­kalmas területet nem használtak fel rendeltetésének megfelelően. Hiba az is, hogy termelőszövetke­zeteink többsége még mindig nem szakított a külterjes gazdálkodási móddal, nem akarja megérteni, hogy a nagyüzemi gazdálkodás jö­vője a belterjességre való átté­rés. Nem megnyugtató a termelőszövetkezetek közős állatállományá­nak helyzete sem, bár vannak biztató jelek. Az utolsó három hónapban több mint tízezer darabbal nőtt a kö- sös állatállományok létszáma. Az ellenforradalom okozta károkhoz képest manapság már jobb az ál­latállomány minősége, ennek mu­tatója az, hogy a tsz-ek tehené­szeteiben a tejtermelés 18 száza­lékkal nőtt. De ez még nem ele­gendő. A főigazgató ezután a mezőgaz­daság előtt álló feladatokat is­mertette. — Az ősz folyamán — mondot­ta — közel négymillió hold ku­korica és egyéb kapásnövény, va­lamint szálastakarmányok várnak betakarításra. Idejében el kell vé­gezni mintegy 3.5 millió kát. hol­don a talajelőkészítést, az őszi vetést, négymillió holdon a mély­szántást. Közel egy millió 200 e- zer katasztrális holdra kell kihor­dani és talajba munkálni az is­tállótrágyát. Az állam még az ősszel, körülbelül hatezer ötszár vagon kitűnő minőségű búza és őszi árpa magot juttat a terme­lőszövetkezeteknek és az egyéni­leg dolgozó parasztoknak. Gon­doskodni fognak arról, hogy szer­te az országban a földművesszö­vetkezeti boltokat ellássák mű­trágyával. A tsz-tagok biztosítása A termelőszövetkezetek novem­ber 1-én megkezdik és egy hónap alatt elvégzik zárszámadásaikat. A szövetkezeti tagok jövedelme a tavalyinál előreláthatóan 25—30 százalékkal lesz magasabb. A zár­számadás után készítik el az új gazdasági év terveit. Az idén csupán a legfőbb irányelveket kapják útmutatásul, a többit az adottságoknak megfelelően ma­guk dolgozzák ki. A párt és a kormány politikájának megfele­lően számos új rendelet és intéz­kedés is készülőben van. Dolgoz­nak az új szövetkezti törvény ter­vezetén, s még az idén a kormány elé terjesztik a javaslatot. Elké­szítik a termelőszövetkezeti tagok baleseti és öregségi biztosításáról szóló törvénytervezetet is. Most dolgozzák ki a termelőszövetkeze­tek hitelgazdálkodáséról szóló hi­telrendelkezést. Munkálkodnak a termelőszövetkezeti csoportok a különféle szakcsoportok és mező- gazdasági társulások hitelrend­szerén is. A termelőszövetkezetek többsége ma már meg­szilárdult, ezáltal növekedtek a termésered­mények, s lassanként a közös ál­lományok is kiheverik az ellen- forradalom okozta károkat. Nagy gond. most, hogy a termelőszövet­kezetek nem fogadják vissza — vagy csak nehezen engedik be — kilépett tagjaikat, bár országosan a termelőszövetkezetbe igen szá­mosán jelentkeztek. Kárt okoz számos helyen az ellenséges ele­mek zavartkeltő tevékenysége is. Mindezek ellenére a zárszámadá­sok után a téli hónapokban a termelőszövetkezetek kisebb ará­nyú létszámnövekedése várható — fejezte be beszédét dr. Soós Gábor főigazgató. A bemutató és a sajtótájékoz­tató után számos kérdést tettek fel az újságírók a főigazgatónak. Sein Béla A Békéscsabái Téglagyárban — hazánk egyik legnagyobb építő­anyagipari üzemében — a harma­dik negyedévi terven felül többlet­ként nyolcszázezer cserepet és másfél millió téglát égettek. Jelen­tősen csökkentették az önköltséget j is, az előírthez képest félszázzal | kevesebb munkaerő létszámmal teljesítették túl a negyedévi tervet. Várhaló időjárás ma estigi Felhősebb idő, több helyen, el­sősorban északon eső, mérsékelt nyugati — északnyugati szél, az éjszakai lehűlés délen erősödik, északon mérséklődik. A nappali hőmérséklet alig változik. Legalacsonyabb hőmérséklet: éjjel északon 1—4, délen mínusz 1 —plusz 2 fok. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 11—14 fok A gyár a jó munkáért körülbelül hatvanezer forint ccljutalomban részesíti dolgozóit, s ebből mintegy negyvenezer forintot már kiosztot­tak a munkaverseny legjobbjai­nak. Mivel az építők jelenleg minél több cserepet várnak, a csabai téglagyárban fokozzák a cserép­gyártást s az év végéig négymillió cserepet szándékoznak égetni ter­ven felül. Ennek megfelelően a jö­vő évre korszerűsítik az egyes ü- zemrészeket, mintegy hárommillió forintos beruházási hitelt kaptak II. számú kemencéjük átépítésé­hez és cserépszárító építésére. A szárítóhoz szükséges 1200 köbmé­ter faanyagból 300 köbméter a Szovjetunióból már megérkezett a gyár telepére s az építkezéseket még ezévben megkezdik — amint arról Berki igazgató elvtárs tájé­koztatott. (MTI.) között. Október 5-től Csöng radon értékes tény ész versenyt rendeznél a földművelésügyi Minisztérium méntelepei Az „A” csoportban 11 mén indul el csütörtökön a százkilóméteres útra, amelyet Csongrád—Bokros- alpár és Lakitelek községeken át, ott visszafordulva a kiskunfélegy­házi elágazásig jelöltek ki: Ugyan* csak minőségi próbának vetik alá a „B” csoportban induló kancákat is, a bábolnai, a bögötei, a kisúj­szállási és más törzsek legkivá­lóbbjait, pénteken pedig 25 fogat! járja meg a száz kilómétert, ha­sonló célokból. A tenyésztési ver­seny alkalmából rendezik meg a népköztársasági lovasbajnokság u- tolsó V. fordulóját, valamint tíz 'méntelep négy-négy lovának csa­patbajnokságát, amikor is egy te­lep együttesének közös eredménye alapján ítélik oda a Földművelés- ügyi Minisztérium vándorzászla­ját. Clara Zetkin visszaemlékezései — A Kossuth Könyvkiadó legújabb kiadása — Clara Zetkin, a német munkásmozgalom kiváló harcosa a hu­szas évek elején többször találkozott Leninnel. Találkozásaik során Lenin és Clara Zetkin a legkülönbözőbb politikai és kulturális kér­désekről beszélgettek, melyek ma is frissen hatnak és mai problé­máinkhoz utat mutatnak. Clara Zetkhnnek ezeket a papírra vetett emlékezéseit a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulójára a bu­dapesti Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. CSURKA PÉTER: Apám, a barbár Jóapám jókor reggel kikocsi- zott árendás földjére. Maradt még féliholdnyi tengeri, beka­pálja estig. Négy napig esett az eső, tegnap megakadt, jó meleg volt, száradt a föld, nem ragad a kapához. — Csak már ma ne essék! I Egyetlen fa állt a född köze- . pén. Nagy vadkörtefa. Oda haj-i tott a fa alá, kifogta a lovakat, kocsideréknak fordította. Hadd zabáijanak. 0 is először megrak- I ja a bendőt, úgy fog munkához. Jobban megy kibélelt hassal, mint üressel. Fehér szalonna, I: sóval kevert paprika, egy fej vereshagyma megadja a gőzt. Becsattimtotta bicskáját, fél? 1 retörölte bajuszát, nagyot húzott I a kőkorsóból. Na most fogj hoz- . zé Péter! Kilépett a fa alól, az­tán visszafordult. Jő volna egy 1 vadkörte. De fene ezt a vadgyü- I mölcsöt nyár végén érik csak. i De hátha rázhat le már róla é- rettet. A fa törzséhez lépett, ! felhúzta fejét az ég felé és a­zonmód kővé meredt. Akasztott ember csüngött a fán. Nyelvét kilökte az akasztott ember, szemét befelé fordította, csak a porcelánját mutogatta. Lábal „haptákban" álltak, úgy állt alázatosan a levegőben, mintha a legnagyobb úr előtt, a Sons előtt állna és mondaná: — Megadom magamat!... Meg­adom!.,. Győztél! Így csüngött az akasztott em­ber a fán. Most aztán mit tegyen az élő ember, ha egy embertársával Ilyen furcsa körülmények kö­zött találkozik? Szóljon hozzá? Köszöntse? Bolondság! Nem kö­szön vissza... t Jóapám vakargatta a fejét. — Tyű, ez aztán kikészítette magát!... Ilyen privát akasztott embert még nem láttam... Mert olyant már láttam, akit vezény­szóra felakasztottak... Egyszer, mint katona, ki is voltam ren­delve a bitók alá... Hej, de csúf munka volt az Hercegovinában az okkupáció idején a nagy he­gyek alatt... Ilyen „privátot” még nem lá­tott, ki nyílván saját kezűleg húzta fel magát a fára. A fa tövében kis botot vett észre. Megyfa bot volt, de nem vásári áru, hanem biztosan ez a vándor csinálta maga. Árokszé­lén vágta ki, hajlította. A nyers­fa engedelmeskedik, megkumko-t dik, mintha úgy született volna, pár nap múlva görbebot lesz be­lőle. Volt a fa tövében még egy tar­ka kendő is, mely négy csücské­nél fogtva össze volt kötve. Pi­cinyke kis bátyú, melyet ott a fán fent lógó ipse, amikor még a földön járt, a botja végére a- kasztott s úgy húzta az ország­utat. Most a kendőben nem volt semmi, mint pár darab kenyér­haj, szalonnabőr, s ezeken te- méntelen veres hangya lakmáro- zott. Tehát az embernek volt egy botja, egy tarka kendője, mely itt lent a földön maradt. Ez volt a vagyona. Lehet, hogy a zsebedben pénz is van, érték­tárgy, meg aztán valamelyik zsebében van a „legetemációja”, hogy hívták, ispán volt-e vagy paraszt?... De bizonyosan egyik sem volt, hanem csak olyan ág- nólszakadt... Jóapám újra megvakarta a fe­jét: — Épp itt az ón fámon tudtad felakasztani magad, hékás?... Miért nem mentél már egy dű­lővel odébb a Hévízi Gábor földjére? Ott is van egy jó erős fa, erősebb, mint ez, megoszt Hévízinek már be van kapálva a tengerije. Mert most itt van ni, megvan a baj! Vissza kell men­ni, jelenteni a csendőrségnek, a községházán az akasztott em­bert. Helyszíni szemle, jegyző­könyvvezetés, vallatás — eleinte kicsit ő is gyanús lesz. Eltelik a jó száraz üdő, marad a kapálás, holnap jöhet újra az eső, s ha kivirul, nagyobb lesz a gaz a földjén, mint a tengeri. Ott ténfergett jóapám egy ide­ig a kocsi körül. Párszor hasba rúgta a lovakat, mert olyan jó­ízűen tudtak zabáim... De egyszer csak kisímúltak a vonásai. Vette a kapát, a kapá- talan tag felé tartott. Ki írja azt elő, hogy neki feltétlenül meg kell látni a fán csüngő embert? Nem néz az ember mindig fel­felé, csak ha az időjárást kém­leli. De azt se a fa alól kémleli, kiáll az ég alá, onnan jósol; Megoszt hátha ma ki sem jön ide? Nem parancsolhatja meg neki senki, mikor jöjjön ki a sa­ját földjére? Nem megy be a faluba, nem jelenti a csendőrségnek, csak majd napszállatban veszi észre a holtat. Várhat a szerencsétlen estig, mindegy már neki hol tölti az örökelmúlás első óráit, fán, földön, föld alatt, vagy akárhol. De jóapámnak drága az idő, drága, aranyat ér, színtiszta ara­nyat. Kapált teregette, töltögette a tengerit. Nagynéha a körtefa fe­lé nézett, de mindig c=>ak úgy kurtácskán kapta oda a fejét. Nem túlságosan barátságos iát- vány_,ez az egész izé... Mert ni csak most lóbálja a felkevere­dett szél. De hadd hilintázzék, az sem árt már neki. Délfelé járhatott az idő mi­dőn jóapám újra a fa felé kap­kodta a fejét. Oszt az akasztott embert nem látta sehol. Megtö- rölte a szemét, de az ember még úgy se került meg. Mi ez? Vihar

Next

/
Thumbnails
Contents