Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-29 / 253. szám
2 BÉKÉS megyei NÉPÚJSÁG 1957. október 29., kedd PÁRTÉLET Komm unittá felelősséggel Kádár elvtárs annak, a tömegekben élő felismerésnek adott hangot az országos pártaktíván, hogy a konszolidáció a befejezéshez közeledik. Helyreállítottuk a néphatalmat, a termelés ritmusa is egyre inkább a régi, a kulturális élet is — ha ibt-ott botladozó — fejlődik, s ami a leglényegesebb: a súlyos helyzetből kilábaló nemzet hallatlan élniakarást tanúsít. Pezseg, lüktet az élet, s az ország becsületes népe azt szeretné, hogy minél gyorsabban erősödjön népgazdaságunk. Ebben a helyzetben a dolgozó tömegek mihamarabbi vágyának teljesítése és előrehaladásunk fontos feltételeként javasolta a párt hogy a következő hónapokban a legkülönbözőbb kérdésekre, amelyeken már rég tanakodunk, mondjunk bátran „igent“’, vagy „nemet”. Egyszóval döntsünk határozottan minden meg nem értett ügyben. Sokat kell még“ arról beszélnünk, hogy az őszinte állásfoglalás hiánya, a sem hideg, sem meleg magatartás, a végnélkül! és sokszor elvtelen vita, a proletárfegyelem hiánya mennyi kárt okozott a múlt években a párt politikájának. Mondottunk mi akkor is „igent”, vagy „néniét“’, és az önálló gondolkodásról, cselekedetről annyi szó, mint a múlt éveikben talán soha sem esett. Beszéltünk és hirdettük, hogy meg kell szabadítanunk a pártot a dogmafizrnűsfol, a személyi kultusz okozta fekélytől. Beszéltünk és ez helyes volt, de csupán csak arról, hogy mi a rossz, mit kell elhagyni. Arról a- zonban keveset, vagy semmit; hogyan kell és lehet kopírozás nélkül a proletárdiktatúra útján biztosan előrehaladni. Ez volt egyik igen súlyos hibánk, melyet az ellenforradalom a masa módján ki is haszná11, Nagy volt ez a lecke — drága árat fizettünk érte és, hogy soha többé meg ne történhessen, okulnunk kell belőle. Okultunk is, de a népünk iránti felelősségérzet még többre kötelez. Immár egy éve, h'TV a forradalmi munkás- paraszt kormány a párt helyes politikája révén jó úton vezeti népünket. Lüktet az ország élni a- karó szíve — és egyre hevesebben. Alkotni, tenniakarás él egyre jobban az emberekben, s ahogy távolodunk az ellenforradalom vérgőzös napjaitól, úgy érlelődik bennünk a népi rendszert megdanten: akarók iránti gyűlölet. Ez a növekvő lendület, hogy még nagyobb erőre kapjon, el kell hárítanunk az útjában álló akadályokat. Ha a múlt években önálló munkáról és gondolkodásról beszéltünk, most joggal mondhatjuk, hogy van és szükség van rá, mint a falat kenyérre, mert ez további fejlődésünk elengedhetetlen feltétele. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy mindenki a maga feje után menjen és azt tegye, amit a- kar, mert éppen ez a káros, ez a kivetni való, ami továbbfejlődésünket akadályozza. Fontold meg“ mit beszélsz, mit cselekszel, vesd össze elgondolásaid a nép általános érdekeivel és eszerint járj el a legjobb tudásod szerint; ez az önálló gondolkodás és önálló munka. Tehát nem anarchiát jelent, hanem szigorú fegyelmet követel és parancsolóan írja elő, hogy szavait és cselekedeteit ki-ki rendelje alá a proletár- diktatúra érdekeinek, a pártfegyelemnek és munkálkodjék ennek megfelelően. Félreérthetetlenül egyet kell, hogy értsünk ebben, $ hogy ez így legyen, ahhoz meg kell tanulnuk magyarul igennel, vagy nemmel válaszolnunk. Aki nem tud ennek a követelményeknek megfelelően élni, nem tudja ezt valóraváltani — bármily poszton legyen is — előbb-utóbb félreállítja az élet. Igen az élet, mert azt az embert, aki szavakban u- gyan lépten-nyomon a párt és a kormány határozataira hivatkozik, de tetteiben elmarad, vagy mézesmázos szavakkal finomkodva kikerüli a kényes kérdésekre a választ, a becsületes emberek nagy többsége elmarasztalja. Vajon milyen becsülete van az olyan vállalati vezetőnek, aki az emberek előtt béremelésiről fecseg, noha ő tudja legjobban, hogy az ígéret belátására nincs egyelőre semmi lehetősége, mert ingadozása, határozatlansága miatt veszteséggel termel az üzem! Az sem növeli az emberek bizalmát, ha egynémelyik vezető szavakban ugyan nem tesz különbséget a párttagok között, de titokban vagy bizalmasabb emberei körében csak azt tartja kommunistának, aki novemberben lépett be a pártba. Az őszinte beszéd, a nyílt színvallás és véleménymondás, az „igen”, vagy „nem” kimondása nem szűkíti — mint ahogy azt egyesek emlegetik — sőt szélesíti a párt, az állami és társadalmi élet demokratizmusát. Békéscsabán-''--a marxizmus—leninizmus kérdései tanfolyam propagandista konferenciáján is ez volt tapasztalható. Az egyik fiatal propagandista többek között azt a nézetet vallotta, hogy a tavaly októberi események meggyorsították az e- gyes hibák kijavítását, gyorsan oldódtak meg a bérügyi problémák és egyből eltörölték a begyűjtési rendeletet, ö így értelmezte és ő- 6zintén elmondta érzéseit. A propagandisták nem megbélyegző, nem letorkoló, hanem őszinte elvtársias módon magyarázták meg az igazságot és a párt álláspontjáról sok példa felsorolásával értették meg vele, hogy felfogása helytelen. Ilyen és csakis ilyen légkörben tisztázhatjuk a még le nem zárt kérdéseket. Ez ad lehetőséget ahhoz, hogy az emberek kételyeiket őszintén elmondhassák, ez ad lehetőséget, hogy rávezessük a még sötétben tapogatozókat a helyes útra. A meggyőzés tehát nem elvtelen udvarlást jelent. Félreérthetetlenül, s a nekik legmegfelelőbb módon adjuk tudtukra, hogy mit, miért teszünk s mi ebben, vagy abban a kérdésben a párt és a kormány állásfoglalása. Ezekkel az emberekkel — ha becsületes a szándékuk társadalmi rendünk iránt — továbbra is megkülönböztetett gonddal kell foglalkoznunk shogy kik ezek, azt legjobban tudják, akik vele együtt tevékenykednek. Ez a módszer a legmegfelelőbb a demokratikus közszellem kialakítására s egyben azt is jelenti, hogy a rendszer gyűlölőinek, a minden percben halálunkat kívánóknak nincs és nem lesz demokrácia! Kimondjuk még hangosabban, mint eddig tettük, kis-, vagy nagygyűlésen, vagy éppen a faluszéli borbély mű helyben, hogy igenis ellenforradalom volt nálunk, s aki kezet emel ránk, az ne számítson irgalomra. Nem tagadhatja le senki, hogy a mérhetetlen kár ellenére, igenis javult az emberek élete, hogy az MSZMP és a kormány helyes politikája, az ingadozás nélküli vezetés az, a- mely eddigi eredményeinket lehetővé tette : Az őszinte vélemény, az „igen”, vagy „nem“ kimondása azonban nemcsak a vezetők dolga. Vonatkozik ez minden párttagra, vonatkozik a becsületes pártonkívüliek millióira, mindazokra, akik a jobblétért vívott küzdelemben velünk együtt fáradoznak.^ Miért nem mondanának ők is b-t az á után? Miért ne mondják el a Vésztői Gépállomás dolgozói a zavarosban halászóknak, hogy a fekete fuvarozás az igenis csalás, az állam, a dolgozó nép meglopá- sa? Miért ne mondják el, hogy e- zek megakadályozására határozottabb intézkedést kémek? Vagy miért ne mondják meg az üzemi tolvajnak: te a terven felüli nyereséget magad vágod zsebre, s a mi szánkból lopod ki a nagyobb darab kenyeret? Ha a becsületes emberek egyetértenek velünk ezekben a kérdésekben (a nagy többség pedig ez), miért ne mondanánk ezt még hangosabban, még félreérthetetleneb- bül? Erre viszont bátorítani kell őket. Elsősorban ott, ahol élünk, dolgozunk a saját példamutatásunkkal, az igent, vagy nemet bátran kijelentő szavainkkal, egyszóval: álljunk ki elsőnek mi a bar- rikádokra. Ha ezt tesszük, követnek bennünket az emberek. — Deák Gyula — A sortűz eldördült Mennyi jaj, iszonyat és borzalom mozdul, kiált e néhány szavas címből: a sortűz eldördült! Kimondhatatlanul is harsognak a gondolatok és átcsapnak a józanság partján, mint az őrjöngő áradat: fegyverek závárzata csattog, fülsiketítő dörrenések, halálsikolyok sűrűsödnek dermedt péppé a levebőben: a sortűz eldördült! Endrődön, a piactéren járok. Zsengenövésű fák sudár törzsét simogatom: ezek még nem voltak itt akkor. A piactér kövén kopog a léptem: ezek a kövek vörös vért ittak már, a környező házak ablak szemei halálba dermedt szemeket bámultak és a parókia gőgös kőfala akkor eltakarta a gyilkosokat. Huszonkét esztendő pergett le a sortűz óta az idő homokóráján. 1935 március 25-én tobzódott itt a Horthy-fa- sizmus, munkásvérben orgiáztak a csendőrpuskák acélgolyói, és hét halálba merevedett, véres munkástest simult örök elmúlásra a piactér kőágyára. Most ragyog az őszvégi napfény, hirtelen leszállt forróság szorul az endrődi piactér fái közé. Amott a tanácsháza homlokzatán szikrákat szór a márványtábla. Meghajtom a fejem, majd megmagyarázhatatlan furcsa némaság ölel körül és szorongatja a szívem, amikor egymásután betűzöm a volt hősök nevét. „Aki a népért hal meg, örökké él...” Hallja ezt valahol ön, Bakos József volt főszolgabíró úr?! És ön, Csernus atya, aki a főszolgabíró úrral együtt a parókia gőgös kőfala mögül vezényelt sor tüzet az endrődi földmunkásokra? A vér lemoshatatlan, érzik-e? S a bélyeg, amit a hétszeres gyilkosság sütött a homlokukra, egyre vörösebb, egyre égetőbb?! Az emléktábla vérforraló szavai tovább villognak e- lőttem: „Az 1935 március 25-i csendőrsortűz vértanúi: Pri- bovszki István, Gyuricza Bálintné, Gellai István, Farka- sinszki Lajos, Polányi Józsefné, Bögre Sándor, Dinyai Franciska. — Emlékezünk, nem felejtünk!” Valóban újból és ezerszeresen: emlékezzünk! Róluk, a hősökről, akik életüket adták a népért, akiknek életét kioltotta a gyilkos csendőrgolyó. Emlékezzünk! Emlékezzenek a fiúk, az unokák, a meggyilkoltak élő leszármazottai, az endrődiek, minden becsületes ember, és ez az emlékezés mutassa meg azt is, hogy a múlt év októberében miért bújtak újra naftalinos egyenruháikba a levitézlett csendőrök, és mit akartak a szadizmusukban újjáéledő Bakos Józsefek és azok a papok, akik nem szeretetne nevelni, hanem gyilkolásra u- szítani akarták az embereket. Az ősz csendes és nyugodt ma Endrődön is, A piactér vasárnapi csendjében már régen meghaltak a csendőrpuskák csattanásai, de a vád időtlen időkig kiált az emléktáblán és figyelmeztet: aki a népért hal meg, örökké él! Az endrődi sortűz hősi halottjai ugyanúgy, mint az ellenforradalom vérzivatarában elesett mártírok emléke. Fasiszta golyó oltotta ki mindannyiuk életét, és egy egész nép zárja szívébe örök kegyelettel hős nevüket. S. E. Mi újság a nagyilágban? A Pravda cikke az amerikai-angol nyilatkozatról Moszkva (XASZSZ) A moszkvai lapok megjegyzéseket fűznek Eisenhower és MacMillan tárgyalásaihoz. A Pravda a következőket frjat Ha az amerikai—angol nyilatkozatból kihagyjuk a békére vonatkozó képmutató szólamokat, rögtön világossá válik, hogy az Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei az erőpolitikát akarják folytatni, s egyidejűleg kitartanak a termonukleáris fegyverk ezési verseny mellett. A tárgyalások azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok és Anglia vezető körei ezután Is az afféle agresszív szövetségekre építik számításaikat, amilyen a NATO és a bagdadi tömb, amelyeknek tevékenysége fokozza a nemzetközi feszültséget és katonai kalandok kirobbantására vezet. Az amerikai és az angol gyarmatosítókat egyesíti az a törekvés, hogy leszámoljanak a Kelet nemzeti felszabadító mozgalmával. Éppen ezért egyáltalán nem véletlen, hogy az angol—amerikai nyilatkozat egy szóval sem említi meg a közel- keleti aggasztó helyzetet, amelyet az amerikai és a török uralkodó körök agresszív cselekményei okoznak. A tárgyalás résztvevői kifejezésre juttatják, hogy teljes erejükből támogatj ák Törökországot, amely — mint ismeretes — Sziria megtámadására készül. (MTI) Mollet befejezte az új francia kormány megalakítását Párizs. (AP) Guy Mollet szombaton befejezte az új francia kormány megalakítását és kormányát hétfőn mutatja be a francia nemzetgyűlésnek. Mollet nem volt hajlandó hivatalosan ismertetni a kormány tagjainak névjegyzékét, mert egyes tárcák betöltése még nem teljesen végleges. A pártok vezetőivel folytatott tanácskozásai után Mollet újságírók előtt kijelentette: „Néhány probléma továbbra is megmarad, de véleményem szerint ezek másodlagos kérdéáek." (MTI) Kérjük olvasóinkat, párt- és állami szerveinket, hogy az újságírói névvel jelent kezűket feltétlenül igazoltassák mielőtt bármiféle adatot szol gáltatnának részükre. Az utóbbi hónapokban töbl panasz érkezett szerkesztősé günkhöz, hogy különböző sze mélyek újságírói címmel szélhá moskodnak, sőt egyes helyekei pénzt kérnek, vagy ellenszolgál tatás nélkül javakat követelnek Előfordult az is, hogy szélhámo sok a Népújság szerkesztőségé nek nevében vacsorákat ren deztettek azzal, hogy az újsái munkatársai akarnak ezen részt venni. A felelőtlen személyek el lenszolgáltatásképpen különbö tó cikkek közlését ígérgették. Tudjuk és örülünk, hogy me gyénk munkásai, parasztjai, vá rosaink polgárai szeretik lapun kát, megbíznak munkatársaink ban, s készségesen beszélgetnek segítenek az újságíróknak, - sokszor igazoltatás nélkül. Hogy a bizalmat megőrizhes síik, sőt továbbfejlesszük, kér jük valamennyi olvasóinkat hogy ha valaki újságíróként mu tatkozik, csak „Űjságírói iga zolvány’“ felírású, a Népnjsá szerkesztősége pecséttel ellátót igazolványt fogadjon el, mer nem azonosítjuk magunkat, nevünkkel visszaélő szélhámo sokkal. BÉKÉS MEGYEI NÉPÜ»SA< SZERKFSZTÖBTZOTTS aga
