Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-20 / 246. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Tömpe Béni és az „ázsiai'' influenza Tömpe Béni, az újságból értés ült arról, hogy influenza bacillus- törzsek indultak el Ázsiából, és hajón, repülőgépen, dongómotoros kerékpáron közelednek, sőt egyes törzsek már meg is érkeztek. A hír annyira megrendítette, hogy a szíve egy pillanatra a torkában dobogott. Most mi lesz? — kérdezte önmagától, miközben gépiesen bemagolta az ,.ázsiai'“ nátha összes ismérvét. Idegesen igazított egyet a szemüvegén, homlokát kezdte kiverni a félelemveríték. Melege lett, kalapját hirtelen feltolta a fejebubjáig, majd gyorsan visszavette, mert eszébe jutott, hogy kopasz. Zsebregyűrte az újságot, bement a legközelebbi patikába, cserepes szájjal, hebegve kért egy érzékeny hőmérőt. A patikából kilépve a hőmérőt becsusztatta a hóna alá, majd beült az italboltba és várt. Szemei a láthatatlan „ázsiai” törzset kutatva idegesen ugráltak egyik emberről a másikra. Hirtelen, mintha nyílalást érzett volna a homlok és a halánték táján és valahol mintha egy izom is megfeszült volna. Semmi kétség, megkaptam — gondolta kétségbeesve és végső bizonyságként kirántotta a hőmérőt. Harminchét kettő — suttogta elfehéredő ajakkal. Sápadt arcából vastag vörös orra úgy világított mint egy ünnepi lampion. Reszkető kezekkel zsebtükröt kotort elő és két ujjúval megragadva nyelvét addig húzta kifelé, amíg csak lehetett. A garat mintha belövelt volna... Egy deci pálinkát kért és _ mint az orvosságot — felhajtotta. Csuklani kezdett. Most már esküdni mert volna rá, hogy megkapta az „ázsiait”, biztos egy egész törzs vert tanyát testében. Kért még egy decit, lenyelte. E- rezte, hogy hőmérséklete felszökik. A szemgolyói egymással ellentétes irányban elipszis pályán kezdtek keringeni és úgy vélte, dobhártyáin száz ázsiai benszülött őrült iramba veri a tam-tam-o-t. A következő deci már érzéketlenül csúszott le a garaton. Hányingert érzett, „ázsiait”. Félig öntudatlanul fizetett és széles tengerészléptekkel kivonult az utcára. Valaki ráköszönt. Tömpe Béni hátranézett. Visszafordulva vastag borvirágja éppen a villanyoszloppal találkozott és egészen szétlapult. Béni fájdalmat nem érzett, azonban a vér színére elöntötte a sárgaság. Orrvérzés! Sárgaság! „Á- zsttii!'“ Itt a vég! — gondolta és elhomályosul tekintetét kétségbeesetten emelte a holdbébi felé. majd lecsúszott az oszlop mellé, öt perc múlva horkolt. A kórházban ébredt fel. Még négyen feküdtek mellette. Szomszédja felé fordulva mély részvéttel kérdezte: Szintén influenza? „Ázsiai?" Nem...! Szintén barack. Méghozzá kecskeméti — adták a választ egyszerre többen is. B oda Miért miért a — miért 41 - jig^rri jssyldfí ,v . , J Számtalan csecsemőhalálnak, felnőttek nem egyszer végzetes megbetegedésének, Járványoknak okozója a szárnyát, fejét, lábát őrökké tisztogató légy. A megyénkben lévő minden trágyadomb és szeméttelep „légy-gyár”. Békéscsaba legnagyobb kapacitású légytermelő „üzeme” az erzsébetheíyi sertéshizlalda. Nyaranta több száz négyzetméteren vastagon szétterített trágya felszíne alatt, szakértők szerint, 3 centiméter vastagságban, a nyüvek milliárdja változik léggyé, hogy méltó utánpótlása legyen annak a légyár a- datnak, mely a városrész minden lakását, ételéi, lakóját elözönli. Az illat már csak „ráadás”. Ennek a veszedelmes rovarnak hanyagságból, nemtörődömségből fakadó ilyen nagytömegű tenyésztése közösség elleni bűncselekmény. Jövőre is nyár lesz. Miért nem gondoskodnak a hizlaldaiak valamiféle megelőzésről? Miért a legyekkel való értelmetlen, veszélyes szövetkezés egy városrész egészsége ellen? Budapesten, a Keletitől a Hűvösvölgyig terjedő távolság még légvolnalban is van vagy 10 kilométer. Békéscsaba szívéből Erzsébetihely szívébe az útvonalon mérve, még púpozott mértékkel sincs több 3 kilométernél. A háromszor—négyszer akkora távolság után a pesti taxis taximétere 28 forintot mutat, ezzel szemben csabai szaktársa — némely taxis és némely konflisos — szemrebbenés nélkül „legombol” az emberről a 3 kilométeres útért 30 kemény forintot. Miért? Talán a mi kis városunkban fényűzésként kell elkönyvelni, ami Pesten mindennapos? Esetleg a benzin, meg s zab errefele drágább? Vagy egyszerűen — a kilométeróra hiánya az oka? Miért kell naponta é6 különösen fizetéses napok alkalmával, túlnyomó többségében becsületesen dolgozó családapák tömegének olyan makacs igyekezettel özönleni be az italboltokba, méltóbb nevükön kocsmákba? Sokan közülük azzal válaszolnának, hogy búfelejtés céljából. Otthon veszekedik az asszony, sírnak a gyerekek, hát ezért. A cimborák közt jobb. Persze könnyű a cáfolat: igyanak mértékkel, a pénzt elsősorban a családra költsék, s akkor a józanul, derűsen hazatérő ap^^Unem félnek a gyerekei, nem sírnak miatta, s a feleségnek MfPlesz oka miért veszekedni. A konokabbja, az elesettebbje csak legyint az okos szóra. De akkor miért szidja józan állapotában a család nélkülözéséért a munkahelyét, a vezetőséget, mért okolja a rendszert és miért irigyli egy azon feltételek közt dolgozó, de mértékkel italozó dolgozó társát azért, mert az rendezett körülmények között, családi békességben, gyermekei örömére él? Miért? Szarvason, a Szabadság úton, a Szarvasi Földművesszövetkezet 1. számmal jelölt cukrászdájának redőnye a földig húzva, lelakatolva, s oldalt a falon a következő felírás olvasható: Bevonulás miatt bizonytalan időre zárva. Ha annyira nem hiányzik a cukrászda a szarvasiaknak és a bevétele a földszövnek, hogy nyugottan csukva tartható az idők végtelenségéig, akkor minek az a cukrászda? Mikor olyan nagy mindenütt a helyiségbiány, miért nem használják fel közérdekűbb célra? ARANY JANOS — Megemlékezés halálának 75. évfordulóján — 140 esztendővel ezelőtt született, 75 éve halt meg. Ma, halála napjának fordulóján elővesszük életművét ama céllal, hogy igjazságot szolgáltassunk neki, leróva kegyeletünket, másrészt, hogy költészetével erősítsük magunkat. Egy ünneplő nép állja ma körül megha- tottan és büszkeséggel az egyetemes magyar kultúra asztalára letett életművét, a jkéső maradék’* adja az elismerést a költőnek, „ki a nép ajkára hullatta keblének mennyei mannáját.” S teszi ezt egy kis bűntudattal, egy kis lelki- ismeretfurdalás- sal. Hiszen nem szólottunk róla e- lég hangosan, hiszen nem vertük el talán eléggé a feledés porát hagyatékáról, nem tettük elég elevenné, nem váltottuk be, hogy mennyit gazdagodtunk vele és általa. Az utóbbi évek irodalomtörténet-írása igyekezett jóvátenni az e- lődök hibáit, műveik (melyeket még nomyván árulással is igyekezett el- uttatni a néphez) keresik az u- tat az egész' magyar dolgozó néphez. Illő, hogy még nagyobb teret kapjon olvasókönyveinkben, illő, hogy költőik nevelődjenek formai műgondján, okuljanak tragédiájából, illő, hogy nyelvével fedezzük magunkat minden nyelvi rontás ellen, s szükséges, hogy néphez való hűségétől, állhatotossá- gától véve példát, tanuljuk tőle népünk szeretetét. Vétettek azok, a- lfik már életében szabállyá, példatárrá merevítették, akik moralistává szikkasztották, akik az üstökös nyomában kocogó holddá zsugorították, akik mítosszá oldották fegyelmezett gazdagságát, akik pózzá ficaroították korának benne morajló kataklizmáit, s méginkább azok, akik írói és emberi jellemének tiszta tükrére karcoltak torzító vonásokat. Az ünneplő napok, az emlékező hónap, a maga költőjét benne is kereső és megtaláló magyar nép feladata, hogy elfogadja és szeresse benne a nagy költőt, hazafit és embert. Az emberség, hazafiség alapozza meg, s hitelesíti a költőt. Arany János azért tudott nagy és örökbecsű műveket alkotni, mert költészetét hazafisága táplálta, s embersége aranyozta be. Ember volt, aki magyar földön vállalkozott arra, hogy a szellem napvilágát ragyogtassa meg, s igyekezzék eljutni a néphez. Ki tagadhatná, hogy a XIX. század magyar programját Petőfi fogalmazta meg? Az is közismert dolog, hogy Aranynak Petőfi mutatta meg az utat, a töprengés sötétjében Arany tőle kapta a világosságot, s írói programjuk, ez a haladó platform ötvözte, elvileg a- lapozta meg példaadó barátságukat, szövetségüket. Arany érdeme, hogy a maga módján bár, de mindig ehhez a programhoz tartotta magát, akkor is, amikor 1848 felhajtó erejének apadásával nagy dolog volt hozzá ragaszkodni. Petőfi elementáris hatásának érvényesülése előtt is, ösztönösen és helyesen — a realizmus irányában tájékozódott. Első műve, nagy a haladó irodalom, a népi realizmus folytatásáért. A plebejus népmozgalom elfojtásával társadalmi bázisát vesztette el ez az irodalom. Ezzel magyarázható Arany megingása, a sajátos társadalmi-politikái helyzetben a felélénkülő, hite- ovesztettségből táplálkozó, nemzet- halállal viaskodó romantikának tett apróbb engedményeket A Bach-korszak ugyanazt a feladatot rótta a költőkre, mint a szentszövetség kora, s az irodalom nemzetmentő, nemzet- fenntartó hivatást vállalat. Ez a konkrét helyzet kényszeríti ki az epikus Arany líráját, történeti balladái művészi veretben tiltakoznak a zsarnokság ellen, a jelen ellen a múlttal hadakozik. Nem tagadva az eszmei elbizonytalanodást, megértjük kacagássá torzuló fájdalmát, s a könnyeken átderengő mosolyban üdvözöljük a legnagyobb magyar humoristát. A szabadságharc utáni alkotásaiban rögzített, népéletből vett képek igazsága és hitelessége arról győz meg, hogy mindig népközeiben maradt. Nem individuálódott Arany egyéni lélekrajzot adó balladáiban sémi hiszen a megrajzolt egyéni lelki konfliktusok is társadalmi, erkölcsi válsággá szélesednek. Az archaikust és jelen népiességet oly bámulatosan ötvöző, zeneiségében utolérhetetlen Buda halála is bizonyítja, hogy e-zeneileg is helyes úton marad, amikor kifejezi, hogy függetlenség csak a néphez közelálló, a nép vitalitását felhasználni tudó vezetés (Etele) révén lehetséges. Amikor 75 évvel ezelőtt „őszbe csavarodott a természet feje”, o- lyan keserű leszámolással mondta, hogy „Nem kell már semmi”, mint az önkezével ásott sírba temetkező Toldi. Mi maradt utána? Egy nagy ember életműve. Olyan emberé, aki utolsó lehelletéig népe hű fia maradt. Olyan költőé, aki nélkül szegény lenne a magyar irodalom és a magyar nyelv Petőfit üstökösnek tisztelte, a maga költészetét mécsvilághoz hasonlította. De legyen ő a magyar poé- zis egének vacsoracsillaga, amelynek tiszta ragyogásában gyönyörködhetnek, szelíd világánál tájékozódhatnak a mindenkori magyarok. ''ODOR ,r0zsFF iiaiicAi vomicgyc es nemesi ország szatíráját írja meg, amikor a/ erkölcsi ember felháborodásának korbácsát suhogtatja, s írói erényként, gazdag élményanyagot 5n1 ki. Az elavult köntös, a nemesi hősi eposz romantikus burka, öP tözete szorítja még itt a monda-; niválót, s a tagadásban,' bírálatban hordozza a pozitív jelleget. Ezt az elavult köntöst szaggatja majd le magáról a János vitéz elolvasásával, s hazatalálva, a költői anyanyelv ízét zavartalanul élvezve írja meg a Toldit. A szabadságharcba, forradalomba torkolló nagy plebejus mozgalom kibontakozását észleli a költő, azonosul vele, e mozgalomban talál magára, s ennek derűs optimizmusa, tettekre törő aktivitása fejeződik ki e remekműben. Hőssé válik a jobbra érdemes és jobbra törő nép, hogy „uralkodjék a költészetben, majd a politikában”. A politikai elismerés fogalmaztatja meg vele az eltorzult, feudális morállal szembenálló erkölcsi rendet, „a tisztán érző, tehetséges, szép és jó iránt fogékony .minden emberit megbecsülő Igaz emberséget”, amely nem lehet meg a kizsákmányoló osztályokban. A népi erők frisse- sége, az erkölcsi érzék épsége, a másokért is helytálló szolidaritás emeli a Toldit a János vitéz tárnává, eddig el nem ért eszmei magasságba. Ez az eszmeiség követeli azonos formaként a népélet gazdag, realisztikus ábrázolását, Arany nyelvi kincstárának újjon- gó megcsillogtatását, belénk ivódó képeit, ajkunkra illő rímeit, — a kora gyermekkortól koporsónkig követő olvasmányt —, a Toldit. A felismerésért, igazságért megküzdő költőt kötelékeiből hántja ki, felszabadítja Petőfi kézfogása, s már ekkor rendkívüli műveltségét, céltudatosságát, jellemességét, népismeretét, költői fegyvertárát, egész valóját adja a forradalomnak, szabadságharcnak. Versenyben égnek húrjai, ad a hazának és a népnek, szerkeszt és ír, alkot Toldi estéjét, marsot a menetelő nemzetőrök és honvédek talpa alá, szervez és kardot köt, hátráláskor töpreng, majd újjongva detro-nizálja a Habsburgokat, éli kägp vonagló a- jakkal énekel egy csillagról, amdy lefutott az égről— ébreszti Petőfit. Népe, nemzete tragédiája hatvá- nyozódik benne magánnyá időszakos némasággá, humorra vá to fájdalommá, kemény ellenállássá, re- zignációvá, de soha teljes behó- dolássá, az útkeresés feladatává. Ez a nagy szellem házitanítóvá, s dolgozatjavító tanárrá kényszerül. Magányban önmagáért is küzdenie kellett s így fokozattan nehéz volt a még nagyobb feladat megoldása, hogy Petőfit elveszítve, most már szinte egyedül küzdjön népe sorsát, hű katonája az irodalomnak. A bukás után buidősík, fújja a hamut a sorvadó pa ázsról, dalokba tördeli szét fájó lelkét, s makacsul, soha meg nem nyugodva keres egy síri, idági az eszmét, rögtönzése, Az elveszett alkotmány — bár még nélkülözi a műgondot — a realizmust készíti elő. A Szalon tába zárt jegyző méltó társként sorakozik a reformkorszak nagy ébresztői mellé, amikor a
