Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-07 / 209. szám

JW7. szeptember 1, szombat Beites MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Ápoljuk és szilárdítsuk a népfrantmozgalmat Sokféle nézet, sokféle vélemény hangzik el manapság a Hazafias Népfront-mozgalom helyzetéről, arról, hogy milyen legyen ez a mozgalom. S mindjárt a dolgok elején meg kell jegyezni, hogy vannak aggályosikodók, akik e nagy nemzeti összefogás gondola­tát egy széles népi mozgalom ke­retében még mindig gyanús szem­mel nézegetik, s attól félnek, hogy abból az. ellenzéknek ilyen, vagy olyan formája alakul ki. Ét­iek az emberek hajlamosaik arra, hogy minden, tömegszervezet mun­káját kívülről figyelhessék és az egyedül üdvözítő „építő bírálat­tal’* illessék a különböző szerve­zetek s jelen esetben a népfronf- mozgalom munkáját Amikor ezt kinyilatkoztatjuk, nem a szükséges, és helyes bírálat és éberség, ellen apellálunk, hisz számiakra az ellenforradalom egyik nagy tanulsága az, hogy a különbőz» ellenséges nézetek el­hatalmasodása, az eszitálybékés hangulat a tragédiához vezetett. Éppen ezért a legkeményebben le kell szá­molni azokkal az eszmei áram­latokkal, amelyek az áruló Nagy Imre és társai politikája nyo­mán a társadalmi élet minden ^ terén, s így a Hazafias Nép­frontban is talajra leltek. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy elefántcsont toronyba zár­kózva elszigetelődjünk és csak szűk rétegek és osztályok számá­ra építsük és. fejlesszük ezt a moz­galmat. S itt mindjárt előkerül a kérdés. Milyen formák és keretek' között és a társadalmi élet melyik területén működjön a népfront? Egyesek azt állítják — mivel a megyénk mezőgazdasági jellegű *—, hogy a parasztság között. Má­sok az értelmiséggel való foglal­kozást tartják a legfontosabbnak ‘— mivel ezt a réteget zavarta wieg jobbam gondolkodásában az ellenforradalom, ideológiája. Töb­ben a munkásosztály aktívabb »észvételét sürgetik. Milyen le­gyen a többféle vélemény és né­zet között a helyes állásfoglalás? Erre vár sok ember feleletet. Ha abból buht lünk ki, hogy a népfront-politika kereteit, cél­jait és törekvéseit a szocializ­mus építésének egyre táguló po­litikai, gazdasági és kulturális feladatai határozzák meg, akkor ezzel nyilvánvalóan kimondot­tak azt is, hogy a Hazafias Nép­front működését és feladatait nem lehet és nem szabad a tár­sadalmi élet egyik, vagy másik területére korlátozni. Nem lehet tehát elfogadnunk az említett véleményeket, amelyek amellett szólnak, hogy a mozga­lom a dolgozó nép csak egyik, vagy másik rétegét mozgósítsa kö­zös nemzeti céljaink megvalósítá­sára. Mint mondottuk, egyesek azt javasolják, hogy a népfront a pa­rasztság körében fejtsen ki tevé­kenységet, a munkásokkal pedig törődjön a szakszervezet. Mond­ván ezt azért, mert a parasztság a legelhanyagoltabb és legkevésbé szervezett. Igaz, hogy a paraszt­ság túlnyomó többsége nem tagja társadalmi szervezetnek, vagy mozgalomnak. Ez azonban inkább figyelmeztetés és azt jelenti, hogy a népfront-mozgalom munkájá­ban az egyik fontos feladat a pa­rasztság között van és lesz, és j semmi esetre sem azt, hogy a nép­frontmozgalom ne foglalkozzon a munkásokkal. Miféle mozgalom lenne ugyan az, amelyik a nemzeti össaefo- gás jelszavát árja zászlajára és második, vagy harmadik hely­re szárítja célkitűzései között a munkásosztály erőinek bevoná­sát • nagy összefogásba. Hibás ez a felfogás több szem­pontból is. Az egyik az, hogy a Hazafias Népfront a legforradal­mibb elemekről mondana le, ami­ből egyenesen következik, hogy az ilymódcm paraszti-értelmiségi érdekekre szűkített és támaszkodó mozgalom lemondana a legszéle­sebb nemzeti erőik összefogásáról, a munkás-paraszt szövetség — mint a proletárdiktatúra alapjá­nak — ápolásáról és szilárdításá­ról, lemondana egyik legfőbb fel­adatáról. A másik hiba, hogy ez a nézet céljaitól eltérően — amely a szé­les néprétegek aktív cselekvését kívánja meg — eleve szervezeti kérdéssé szűkítené le azt a nagy­szerű feladatot, amelyet a párt a népfromtmozgalomnak szánt. A Hazafias Népfront-mozgalom­nak tehát, amint azt az orszá­gos pártértekezlet határozata ki­mondja, olyan fórummá kell válnia, amelyen párttagok és pártonkívüHek, volt MDP-tagok, régi koalíciós pártok néphez hű tagjai, vezetői cserélnek esz- , mét és alakítják ki a helyi ten­nivalókat r ! A népfront mozgalmat aktív párt­tagok, aktív szakszervezeti tagok, harcos munkások nélkül elképzel­ni lehetetlen. Ebből a nagy nem­zeti összefogásból, amely novem­ber után született újjá, nem hiá­nyozhat a munkásosztály, sőt élenjáró szerep illeti meg társa­dalmi súlyának megfelelően. Az eddigi hibákból okulva a jövő fel­adata tehát éppen ezen a területen lesz. Az viszem! természetes, hogy a munkásosztály soraiban más módon kell dolgozni, mint az. ér­telmiség és a parasztság között, hisz ez társadalmi helyzetükből a- dódik, többet kell törődnünk a még kevésbé szervezett paraszti rétegekkel, de ezt éppen a cél, az érdek követeli meg s ebben a pa­rasztságnak a munkásosztály és a haladó értelmiség segíthet a leg­többet. Ez a kölcsönösen egy «takaró szán­dék és tett, h a népfront-moz­galom lényege, ez nemzeti fel­emelkedésünk és a párt által ki­tűzött program megvalósításá­nak záloga. A Hazafias Népfront munkáját tehát nem szűkíteni, hanem bőví­teni kell. Szélesíteni a mozgalmat, amelybei a nép minden haladó osztálya és rétege egymásra talál. Bővíteni munkáját olyan felada­tokkal, amelyek nagyon is idősze­rűek, s amelyek igénylik, feltéte­lezik a nemzeti összefogás megva­lósítását. A nemzeti összefogás egyik ra­gyogó példáját trizenyítja az a ha talmas tiltakozó mozgalom is, amely napjainkban zajlik le ha­zánkban az ENSZ ötös bizott­ság szégyenteljes jelentése mi­att. Egymásra talált itt munkás, pa-' raszt és értelmiség, háziasszony est tanuló, egy itt az érdek: a nemzeti i függetlenség, a népek barátságá­nak ápolása, s hazánk dolgos né­pének zavartalan boldogulása. Fűzzük szorosra és ápoljuk ezt a napjainkban egyre sasélesedő ba­rátságot és kapjon helyt jobban, mint eddig a nép minden réteget minden becsületes dolgozója eb­ben a mozgalomban. Deák Gyula Jól fizet a cukorrépa, új vetésre szerződnek Békés megyében Békés megye nagyobb vasútállomásaira az utóbbi napokban egymás után érkeznek a cukorrépával megrakott vontatók, teher­autók és lovaskocsik. Különösen az állami gazdaságokba» és a ter­melőszövetkezeteknél jól fizet ez a növény: Szarvason, Tótkom­lóson és Orosházán a termelőszövetkezetek nagy része 2M mázsa körüli átlagterméssel dicsekedhet. Az eddigiektől eltérően nem a cukorgyárakkal, hanem a földmű vesszővé tk esettel köthetnek szer­ződést a jövő évi termelésre s innen kapják a műtrágyát, védőeze­reket is. A szerződéskötést megyeszerte megkezdték s alig egy hét alatt több mint kétezer Md cukorrépa termelésről írták alá az egyezményt a tsa-ek és egyéni gazdák. (MTI) A LEGSZEBB, A LEGÁLDOZATOSABB MUNKA Néhány tanulságos óra a csárdasz illáéi tanyai iskola százötvenéves falai között Ha valhol nehéz munka a peda­gógia, akkor a tanyai iskolákban az. Mennyi minden befolyásolja a tanítás sikerét: hiányos felszere­lés, nagy távolságok, és — a kü­lönösen tavasszal kezdődő — isko­lai hiányzások. — Azt utóbbi nálunk a legve- szélytelenehb—mondja Kurillá Gé­za né, a csárdaszállási tanyai iskola igazgatója. — Inkább a tanterem­hiány az, ami rengeteg bony odrai­mat okoz. Riportunk színhelye: Csárdaszállás Csárdaszállás: ez az elnevezés sok érdekes, és titokzatos dolgot rejt magában. Csárda? Valóban az volt ezelőtt 150 évvel, de lehet, hogy előbb is, meg később is, és: hogy „szállás“ az meg azt mutatja, hogy meg is pihenhetett itt a fá­radt utivándor. Azt írtam, kedves olvasóm, hogy titokzatosság . is övezi ezt az épületet. Úgy bizony, hiszen az ottani tamyawilágban ar­ról száll a mendé-monda, hogy va­lamikor Rózsa Sándor ugratta er, re a lovát, és nem egyszer megpi­hent a csárda szállásán, a szép csárdámé orcájában gyönyörköd­ve... Azóta évtizedek suhantak el a múlt emlékeztet szürkítő ködébe, de Rózsa Sándor csárdaszállási le­gendája fennmaradt, és sóba el nem felejtik itt az emberek, mert egy kicsit büszkék is a híres ven­dégre. Az évek múltak, de a csár­da megmaradt. Kétöles, ívelt bol- toaatú falai sok világot, sok em-j bért láttak már — és most? Az egyik szoba tarterem, a másik egy fiatal pedagógus-házaspár lakása. (Lakás? Hogy mondjam máskép­pen? Valami olyasféle). A másik ' nehézlehelletű, vasrácsos ablakú, frissenmeszelit szoba pedig új la­kót vár: az iskola nemrég odaheJ | lyezett egyik tanítónőjét Hol van már a betyár­romantika Az bizony: sehol. A régi mula­tozások helyén egyszerű tanter- : mek, és ahol talán több, mint száz i éve Rózsa Sándor hajtotta pihenő­re a sok betyárkodásban fáradt fe­jét, most Kurilla Gézámé igazgatói irodája van berendezve. Itt beszél­getünk, és Kurillóné a tanyai pe­dagógusok megmagyarázhatatlan csendességével és végtelen őszin­teségével meséli el tanítói pálya­futásának egyes állomásait, égé-' szén addig, amíg — öt évvel ez­előtt — Csárdaszállásra nem ke­rült. — Mezőberényből, a büngösdi határból jöttem ide, — emlékezik vissza, — ott a tanyai iskolában nyolc osztályt tanítottam.. Nyolc osztályt! Ha nem is vol­tak sokan: mégis minden osztály­nak külön tanterv, vázlatok, — a tanyai pedagógusok előtt nincs le­hetetlen'. A munka, az mumk9 ugyanúgy, mint a földeken: látás­tól vakulósig. Akárhogy fürkészem az igazga­tónő arcát: még véletlenül sem tudnék felfedezni rajta egy vonási vagy fáradt mosolyt, mely azt je­lentené, hogy megunta hivatását. Ügy érzem, hivatásszeretetet is lehetne tanulni a tanyai iskolák- ban! Amikor még Gábor Laci itatta az egereket Szóval: sírt, mint a zápereső. hüppögött, pityer gett, mindent vé­gigcsinált a Laci gyerek, amit aa iskolától való félelmében minden gyerek megtesz, — de mivel ^ dolognak nem lett foganatja, hát inkább megbarátkozott a padok­kal, meg a tan it óbácsival is, és a második napon már vígan ker- getőzött a szünetben 25 másik el­sőosztályos kislánnyal és kisfiúval. — Huszonhat új tanulónk van. első osztályosok, — mutatja a naplót Kurillámé —, a többi osztá­lyokat összevontan tanítjuk, mert mindössze két rendes és két szük­ségtantermünk van, így is öt ta­nulócsoportot kell elhelyeznünk. Délelőtt, délután hangos az isko­la, kora reggeltől késő estig dol­goznak a csárdaszállási iskola pe­dagógusai. A tanyai iskolákban talán még a palatábla a divat? Ne csodálkozzon, kedves olva­sóm ezen a furcsa alcímen, de Csárdaszálláson úgy látszik sokan ezt gondolják. Igaz, nem is olyan sokan, inkább a földműves szövet­kezeti boát vezetője, mert nem gondoskodott sem füzetről, sem írószerekről, és tankönyvük sínes a gyerekeknek. Azt mondják a pe­dagógusok, hogy Gyomára, meg más községeidbe járnak füzetet szerezni, azonban eddig elég gyen­ge eredménnyeL Mi lesz veletek, gyerekek? Elő­szeditek nagyapáitok palatáblá­ját?... Hat nevelő, két lakás Ez örök probléma manapság. Lakás, lakás, lakás! Inkább kér­dőjelet kellene e hármas felkiáltás után tenni, mert Csárdaszálláson is ez a legnagyobb probléma Hat nevelő tanít itt, közüliük négy családos, és csak két lakásuk vám. í\z, új tanítónő — riportom első részében "inát említettem — az öreg. csárda egyik öreg szobájában meszelgetett a minap, hogy oda költözik. És ha jön a tél?... És be­fújja az utat a hó?!... A hosszú téli napokon majd Rózsa Sásndsr- ról i® beszélgetnek, és a szemlélte­tő eszköz maga az iskola lesz, a csárda-szállás! Ügy érzem, hogy névtelenül is a tanyai tanítók végzik a leg­szebb és legáldozatosabb munkát az ifjú emberkék nevelésében, formálásában. Búcsú, és viszontlátás, Csárda- szállás! Sess Ervin Születés — házasság — halálozás Savkadi anyakönyvi hírek Születések: Vass Lajos és Kiss Róza fia Lajos. Házasságkötések: Pomucz János és Buta Anna, Külos Imre és Varga Ilona, Dobi Ferenc és Debreczeni Mar­git, Kozsta István és Szín Zsuzsanna, Vineze Sándor és Kender Mária, Nagy József és György Györgyi Edit, Erdei Sándor és Kovács Rozália. Halálozás: Székely Károlyné Sajti Julianna <2 éves, Boldogh Györgyné Kuti Rozália 59 éevs. Békéscsabai anyakönyvi hírek Születés: Méreg Imre és Tóth Ilona leánya Edit, Leszkó András és Dras- kóczi Anna leánya Judit, Fabula Já­nos és Szász Ilona leánya Agnes Éva, Lakatos Lajos és Szigeti Julianna leá­nya Julianna, Nagy József és Kasik Zsuzsanna leánya Ilona Zsuzsanna, Szilágyi Mihály és Gróf Magdolna fia Mihály, Evanies János és Kovács Margit fia János Ferenc, Petróvszki György és Bacsa Ilona fia György Zoltán, Szaszák György és Zele- nyánszky Zsófia fia Attila, Gabriel János és Szász Ilona leánya Ilona, Zsíros György és Botyánszltí Ilona leánya Ilona Éva, Szenei Ferenc és Kálmán Ilona fia Ferenc, Kovács Már­ton és Bagyinka Mária fia Gábor, Busznak Mátyás és Molcsán Judit fia Mátyás Mihály, Bereczki Péter és Korlát» Julianna fia Péter, Susánszki György és Polner Mária leánya Györgyi Éva, Halas János és Na®: Ju­lianna fia János Zoltán, Pápai János és Janicsek Mária fia János, Sajben András és Kósa Judit leánya Zsófia, Tóth János és SipiczW Ilona leánya Ilona Klára, Lévai Sándor és Hajdú Margit leánya Mária. Házasság: Szegedi János és Sajti Ju­lianna, Zsilinszki János és Botyánszki Franciska, Valentínyi-Bieük János és Szöllősi Ilona, Kocziha János és Zsi­linszki Mária, Enyedi Ferenc és And­rej Hona, Szálkái István és Kiss Zsu­zsanna, Molnár Mihály és Szabó Éva Gabriella, Boros Lajos és Szigeti Má­ria. Halálozás: Bohus-Urban Zoltán 10 napos, Argyelán László 7 hónapos: Csorna Magdolna 2 éves, Nagy Gábor 30 éves, Takács László 5 hónapos, Korcsok László 1 napos, Veres Ibolya 1 napos, Rácz Terézia 1 napos. Lottó­eredmény A Lottó e heti nyerőszámait a fő váróéban, a MEDOSZ székház színháztermében sorsolták ki, A szerenc seszámok: 139174|-76j7ejgOl

Next

/
Thumbnails
Contents