Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-06 / 208. szám

IMT, szeptember 6., péntek

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSAO

3

Helyes kezdeményezés a Szöllősi Állami

Gazdaságban

a belterjes gazdálkodás kialakítására, a jövedelmezőség fokozására

Csaknem háromezren nézték meg az Állami Népi Együttes műsorát Békésen

Két évvel ezelőtt járt Békésen fonott demizson pálinkával és utoljára az Állami Népi Egyiit- gyönyörű virágcsokorral kedvesA Szöllősi Állami Gazdaságban Jártunk a napokban. Az őszi betakarításról szerettünk volna egyet s mást megtudni. Először termék szetesen az irodába nyitottunk be keresve az Igazgatót vagy a főag- ranómuist. Meg is találtuk — szerencsénkre — Őket. És ahogy beszélgettünk, érdeklődtünk, olyan kezdeményezéstől értesültünk, hogy azon nyomban elhatároztuk» ezt megírjuk.

Hát először la egy kis előzmény, mielőtt kezdeményezésüket megunnák.

Az idén csaknem teljesen kicserélődött a gazdaság vezetősége

Az új igazgató; Paulik Mihály lett, a főagronómus: Puskás Ferenc. De új ember az MSZMP-tit- kár Is, meg a vezető gépész is. A bajok, amikkel a küzdelmet felvették, régiek. És ők elhatározták', rendbeszedik a gazdaság szénáját.

Tavaly három és félmillió forint deficittel — amint azt megtudtuk — zárt a gazdaság. Hogy ez elő ne fordulhasson az idén is, ezért már tettek egyet s mást, hogy csak másról ne beszéljünk, a tervezett év végi 350 ezer forint deficittel szemben — ahogy Paulik elvtárs számolgatja — az idén ennyi nyereségre van kilátás. De sok még a tennivaló. Két-három évvel ezelőtt

nem kevesebb, mint hetven növényt (ennek tekintélyes hányada aprómag) termesztettek a gazdaságban. Mindez rengeteg munkaerőt igényelt, s ezt bizony nehéz volt előteremteni. Ezt különben az idén is tapasztalták. Pedig er évben „csak" 44 féle növényféle- sóget termesztettek.

— Ezen bizony változtatni keli — határozták el. Ezután pedig ime, hogy mit is akarnak tenni voltaképpen.

— Sokat gondolkoztunk, össze is ültünk — mondja az igazgató elv- társ, — mit tehetnénk, hogy a gazdaságban jobbak legyenek az eredmények, s a gazdálkodást megjavítsuk.

nak értékes nyersanyagot adó növényeket továbbra is termesztik, sőt a vetésterületet is növelik aa eddig termesztett, néha alig jövedelmező, vagy éppen ráfizetéssel termesztett növények rovására. Háromszáz holdon pedig Bánkú ti 1205-ös búzát vetnek továtíbszapo- ritásra, jó minőségű vetőmag előállítására. Ezenkívül 50 holdon a- mertkai—angol hibrid kukorica vetőmag előállítását tervezik.

És sorolhatnánk: hogyan akar a gazdaság vezetősége az adottságok jő kihasználásával, a korábbá rengeteg növény termesztésével járt bajok megszüntetésével; a 'belterjes gazdálkodás kialakításával véget vetni az eddigi szétfor- gácsoltságnak és a ráfizetéses gaz-i dálkodásinak. Helyes kezdeménye-i zés azért is, mert mielőtt határoztak, jól meggondolták mit tehetnék és osak aauján láttak hozzá a terv kidől gozásáhoa.

tes. Azonban a szerda esti sikerük jóval túlszárnyalta a két évvel ezelőttit. Este 7 ómkor már valósággal özönlött a lakosság a mellékutcákból a gimnázium felé. Néhány perccel múlt 8 óra, amikor kígyóit a rivalda fénye, s a kétoldalit elhelyezett nagy reflektorok. A karmester beintésére megszólalt a zenekar, s a szabadtéri színpadon megjelentek a népi együttes ezerszhnú osiUogó ruhás táncosai, a Kis bojt ár című táncjáték szereplői.

Az együttest az előadás befejezése után szűnni nem akaró taps köszöntötte, majd Nagy Gábor efvtárs, a községi tanács titkára és a járási kultúrotthon egyik munkatársa mondott köszönetét és a szeretet jeléül egy ötliteres

kedtek a község lakossága névé* ben az együttesnek. Az ajándékot kát és a kedves fogadtatást ,at együttes vezetője köszönte meg él Ígérte, hogy Békést soha nem keJ rülik el a jövőben sem.

Nagyszerű estét nyújtott az Állami Népi Együttes Békés község népének, melyre sokáig emlékez•» nek majd. Azonban had mondjunk köszönetét Ö. Kovács elv* társnak, a járási kultúrotthon igazgatójának és Cs. Varga elv- társnak, mint helyettesének, amiért időt, fáradságot nem ismerve készültek a Magyar Állami Népi Együttes előadására, s a csaknem háromezer kultúrát igénylő békési ember fogadására, elhelyezésére.

Ralkus Imre

Mi volt az oka a minőségi áruk csökkenésének a Gyulai Harisnyagyárban ^

ifihez egyedül csak a belterjes gazdálkodás kialakítása segíthet hozzá bennünket

— Mert volt itt belterjes gazdálkodás — szólt közbe a főagronó- mus, — már ami a növénytermelést illeti. De ugyanakkor az állat-! tenyésztés, a szarvasmarhate- nyósztés mégis külterjes volt. Külterjes azért, mert rengeteg féle növény termesztése miatt az állatállománynak nem tudtak szilárd takarmánybázist teremteni. _ |...

— Áprilisban, — veti közbe az igazgató — éppen a takarmány- hiány miatt csak 5,1 liter volt az istállóátlag. Most pedig elért a 9,3 litert.

És ezután sorolják, hogy mi mindent terveztek, amit a közös megbeszélésen határozták el. Hát először is az idei

247 hold lucernával szemben tavaszi telepítéssel jövőre 417 holdra szaporítják a vetésterületet

Azt is „kikutatták", hogy a gazdaságban termesztett lucerna igen értékes, mert tiszta „Szarvasi" tájjellegű, ami annyiban jelentős, mivel jó néhány százezer forint többletbevételt jelent — ha ezt tudják — a magtermelésinél, s főleg értékesítésénél. Vörösboréból szintén növelik a vetésterületet, i — Ezzel elérjük azt, hogy elegendő szénát tartalékolhatunk az állománynak — mondta a főagroehihez szükséges mesterséges borjúnevelőt, valamint 200 növendékállat befogadására alkalmas istállót is építhessenek.

És mondták sorban hogyan a- toarják a jövedelmezőséget fokozni, a gazdálkodást javítani. Étkezési borsóból például jövőre 50 holddal növelik a vetésterületet. Aztán meg az ipari növények termesztését is, mint a kender, cukorrépa és egyéb fontos, az iparAzzal a határozott céllal léptem be a Gyulai Harisnyagyár kapuján, hogy az üzem mindennapi é- letéről írok majd néhány apróságot olvasóinknak. Nem ez lett belőle*

D®, Sípos Sándortól, a gyár műszáléi vezetőjétől vártam választ kérdéseimre:

— Augusztusi tervüket hogyan

teljesítették?

— Akkor dolgozunk jól, ha tervünket száz százalékra teljesítjük. Augusztusi tervteljesítésünk 100.2 százalék volt. Ezzel párhuzamosan azonban meg kell említenem a gyártási minőséget, amivel augusztusban egy kis baj volt. Nézze, — s elém tett egy jelentéshalmazt — Itt az áll, hogy hónapról hónapra javult a termelt áruk minőségi százaléka. Az utolsó két hónapban már úgy látszott, hogy megszilárdul a 92—93 százalékos havi átlag. Mit mutat azonban az augusztust jelentés? Csökkent a minőség egy-két százalékkal. Ez a csökkenés az üzem szempontjából igen kedvezőtlen'

hiszen még egy-két tized is sokat jelent.

Mi volt az oka a minőség csökkenésének

— A javító üzemrésznek 80 százalékos minőség mellett a gyártott harisnyáknak 20 százalékát kellett kijavítania. A minőség fokozatos javulásával ez 7

—8 százalékra csökkent. Minden hónapban többet és többet kerestek a javító dolgozói, de ezt a többkeresetet nem a végzett munka után kapták, hanem a minőség javulása vonta maga után. így történhetett meg az, hogy a minőség javulása nem járt haszonnal, mert azt bérként fizették ki a javító dolgozóinak — érdemtelenül.

— Ez természetesen nem volt

TfTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTyTTTTrrTTTTtTTTTTTTTTTTTTIiTTTTTTTfTy*»

John Reed:

Tíx nap, amely megrengette a világot

mómus elvtárs. — Már meg is kezdtük az állomány selejtezését, s harminc tehenet találtunk alkalmatlannak. Ennek pótlására 19 vemhes üszőt vettünk a Rózsama-“ Jort Állami Gazdaságtól. Ezenkívül a Töviskesi Állami Gazdaságtól két tenyészbikát vásároltunk az állomány javítására.

Jelenleg 132 fejős tehenünk van. de jövőre már 160-at akarunk tartani

— mondta az igazgató. így akarjuk a szarvasmarhatenyésztést fellendíteni.

Ehhez azonban az kellene, hogy egy száz férőhelyes tehónistállót,

Hz idén elérik a 3000 literes évi átlag teiliozamot az állami gazdaságokban

Az állami gazdaságok tehenészeteiben a tejhozam évről évre emelkedik .A múlt évben már 2863 liter évi átlag tej hozamot értek el, s ebben az évben az első hét hónapban átlag 1724 liter tejet fejtek egy tehéntől. Augusztus végére az átlagos tehenenként! tejhozam 2000 literre emelkedett. Előreláthatólag az idén az állami gazdaságok csaknem 54 000 tehénnél elérik a 3000 liter egy tehénre jutó évi tejhozamot. Ez mintegy 1000 literrel több az országos átlagnál. (MTI)

Az alábbi részlet a szerző* nek a Nagy Októberi Forradalom idején Petrograd utcáin szerzett élményeiből való.

...Bementünk a városba. A pályaudvar kijáratánál két szu* ronyos katona állt. Körülöttük vagy száz főnyi tömeg, üzletemberek, állami hivatalnokok és diákok, akik szenvedélyesen támadták őket. A két katona ki* nosan és sértődötten feszengett, mint az igazságtalanul össze* szidott gyerekek.

Egy diákegyenruhás, pökhen* di fiatalember vitte a szőtt „Remélem, megértik — mondta pimaszul —, hogy gyil* kosok és árulók eszközeivé vál* nak, ha fegyvert fognak testvéreik ellen?”

„Ugyan, elv társ — felelte komolyan a katona, — maga ezt nem érti. Két osztály van. Hát nem látja? A proletárok és a burzsoázia. Mi...“'

„Ismerem ezt a hülye dumát!" — szakította félbe a diák a ka* fonát. „Ti, buta parasztok be* dűltök néhány jelszónak, De, hogy ezek mit jelentenek, azt

már nem tudjátok. Csak szajkózzátok őket, mint a papagáá jók.” A tömeg nevetett. A diák folytatta: „Én marxista vagyok, de azt mondom nektek, amiért ti küzdőtök az minden, csak nem szocializmus. Németbarát anarchia ez!”

„Igen, igen tudom" — mondta a katona és veríték cseppek

gyöngyöztek a homlokán. „Te művelt ember vagy, az világos, én meg csak egy egyszerű ember. De azt hiszem...1”

„Te alighanem azt hiszed *» szakította félbe megvetően a fiatalember, — hogy Lenin a pro* letáriátus őszinte barátja?” „Igen azt hiszem” — felelte a katona.

„Hát azt tudod-e barátom, hogy Lenin zárt vasúti kocsiban utazott át Németországon? Tudod-e, hogy pénzt kapott a németektől?”

„Nem, erről nem tudok" — felelte a katona mogorván.” De úgy látom, hogy azt mondja, a- mit én meg más egyszerű emberek hallani akarunk. Két ősz* tály van — a burzsoázia meg a proletariátus.”

„Ostoba vagy. barátom! Én

már két évet ültem Sohlüssel- burgban forradalmi tevékenységért, amikor te még forradalmárokra lövöldöztél és azt éne-) kelted: „Isten óvja a nagy cárt!” Az én nevem Vaszilij Jurjevics Panyin. Még sohasem hallottál rólam?“

„Sajnos, nem — felete a katona alázatosan, — de én nem vagyok művelt ember. Te bizonyára hős vagy.”

„Igen az vagyok” — mondta a diák öntudatosan. „És ellensége vagyok a bolsevikoknak, akik tönkreteszik Oroszországot és a mi szabad forradalmunkat. Ml a véleményed erről?”

A katona a fejét vakarta. „Én ezt nem értem... Én ezt egészen egyszerűnek látom. De hát nem vagyok művelt ember. Én úgj] látom, hogy csak két osztály! van — a burzsoázia meg a proJ letáriátus..."

„Már megint ezekkel a buta sémákkal jössz!” — ordította a diák.

„Csak két osztály van — folytatta makacsul a katona, — és akt nincs az együk oldalon, az a másikon van...”

helyes. Sürgősen változtatni kellett ezen, s változtattunk is. Úgy szólt a döntés, hogy csak a javításra szoruló harisnyákat kapják meg ezentúl, s így reálisan, a végzett munka után járó fizetést veszik majd fel.

De mi történt? Valami furcsa „csak azért se” lett a dolog vége, hogy bebizonyítsák ..nem helyes az új bérezés (!?)”

Amikor a termelt harisnyák 20 százalékát kellett javítani, 80— 100—120 tucatot javított meg egy- egy dolgozó műszakonként. Most nem „tudnak” 80 tucatnál többet javítani!

Nem lennénk igazságosak, ha csak a javító üzemrész hibájául rónánk fel a minőség csökkenését

Ehhez nagy arányban hozzájárult a láncoló üzemrész is. Akik Itt dolgoznak akár minőségi, akár hibás árut gyártanak, egyformán megkapják fizetésüket, úgy gondolták, nem érdekük hibátlan á* rut gyártani, hiszen a fizetés így is, úgy is jár. Nem figyeltek, nem ellenőrizték a gépeket, s így tucatjával gyártották a hibás áruti Az egészben az érdekes az volt, hogy

amikor egy-egy munkahelyen minőségi ellenőrzést tartsttak, minimális volt a hibás áruk százaléka

ám a láncoló egyre gyártotta azt, (E furcsa jelenségre csak később derült fény. A dolgozók — honnan, honnan nem — már előre tudták, mikor kerül rájuk a sor, s ilyenkor igyekeztek hibamentes árut gyártani.)

Mint mindenre, erre a turpisságra is rájöttek, s ebben a hónapban már úgy végzik a szúrópróbákat az üzemvezetők, hogy arról előre nem tud senki. E hasznos intézkedés eredménye már most megmutatkozik.

Csupán azon csodálkozunk, hogy miként fajulhatott ez az ügy a dolgozók szeme láttára ennyire, pontosan a Gyulai Harisnyagyárban, abban a gyárban, ahol alig néhány hónappal ezelőtt munkaversenyt indítottak az ifjú kommunisták a jobb minőségért?

Sz Zs.