Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

1951. augusztus 19., hétfő BÉKÉS MEGYÉI NÉPÚJSÁG 9 Hazafias Népfront megyei elnöksége mezőgazdasági csoportjának tanácsadó ja Otvenháromezer forint évi megtakarítás Kukoricamoly kártétele A kukorica vetésterületeinket, j ha átvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy minden második tő szára, csöve át van fúrva. A levelek hó­naljában a csövek csuhéjlevelén mákszem nagyságú ürüléket talá­lunk. A mostani nyári meleg, sze­les, napos idő hatására az ilyen; tövek száradnak el. De több olyan tövet is lehet találni, amelyik de­rékon törött. Ez a jelenség a kuko­ricamoly kártételét jelenti. Törvényes rendelettel köteles volna mindenki a kukoricaszárat (izéket) május hó 10-ig elégetni, illetve leszalmázni, leföldelni. U- gyanis a kukoricamoly rajzási ide­Aranka je május 10-től kezdődik. A kiraj­zó lepkék a kukorica zöld töveire rakja petéit és fertőzi ezen keresz­tül az egészséges töveket. Ez a rendelet gyakorlatilag nincs vég­rehajtva. Eredménye a fentiekben rögzítve van. Az idei tapasztala­tokból, amit mindenki leszűrhet, ha a kukorica vetését átvizsgálj^, sokat kell tanulni. Tanulság, hogy a rendeletet végre kell hajtani. A törvénysér­tők ellen saját érdekében minden ember lépjen föl. A hatósági szer­veken keresztül szerezzünk ér­vényt a törvénynek. irtása A Népújságban is olvastuk en­nek jelentőségét. A múlt hónap folyamán Szarvason lucernater- mesztési ankétot rendezett a Bé­kés megyei Hazafias Népfront me­zőgazdasági bizottsága. Ezen az ankéton szó volt többek között az arawkairtás gyakorlati megvalósí­tásáról is. Az ankétem résztvevőit, Kovács Gábor kutató, lucerna kí­sérleti telepén láthatták az aran­kairtás különféle módszerét. Az a helyes, ha egy ilyen tapasz­talatcserén a látottakat a részvevők saját munkaterületükön kipróbál­ják és bevezetik a gyakorlatba. E- zen a tapasztalatcserén én magam ds résztvettem. Láttam, hogy az arankát pétisónak vizes oldatával nagyszerűen lehet irtani. Vezeté­sem alatt álló tangazdaságban az­óta igen eredményesen végezzük pétisóoldattal az irtását. Módszere: az arankával fertőzött lucernafol­tot kézi kaszával le kell földig ka- j szálni. A lekaszálást úgy végezzük, j hogy a meg nem támadott lucer- j nából is a folt körül egy 50 cm-es sávon a lucernát vágjuk le. A le- •kaszált arankás lucernát kézi ge- reblyével húzzuk össze, szedjük szalmazsákba, vagy ponyvás sze­kérbe, vigyük le a lucernatáblá­ról és a tábla szélén, úton égessük el. A visszamaradó folton az aranka visszamaradhat. A vissza­maradott arankát vízben oldott pétisóval locsoljuk le. Tíz kg péti­sóhoz öntsünk 20 liter vizet. Az így nyert tömény oldatot öntsük locsoló kannába. Rózsán keresztül locsoljuk meg a foltokat. A péti­só tömény oldata egyenletes elosz­tással a folton lévő növényi része­ket teljesen kiégeti. A lucerna gyökérnyakból azonban 60—70 százalékban kihajt. Ezzel az eljá­rással a lucernából az arankát igen eredményesen tudjuk kiirtani és különleges berendezésre nincs szükség. Ezt a módszert mindenkinek ja- I vasolom, próbálja ki és eredmé- I nyesem irtsa az arankát. Nyári istállótrágyázás jelentősége Aratás és cséplés lassan befeje­ződik. A felszabaduló emberi, ál­lati és gépi erőt összpontosítsuk az istállótrágya mielőbbi kihordá­sára és alászán f ására. A nyáron augusztus, szeptemben hónapban kihordott istállóti’ágya azonnali leszántása után a talaj­ban lévő baktériumélet tevékeny munkához lát. A trágyát humusz- szá alakítja, közben a növény szá­mára vízben oldható tápanyagot miatt elmaradó baktérium tevé­kenység következtében cssk majd a tavaszi melegebb időjárás beáll­tával fog bomlásnak indulni. Víz­ben oldható növények számára tápanyagot jelentő táplálók a kul­túrnövények számára elegendő mennyiségben a nyárt és kora ősz­szel végzett lisrtáTlótrágyázásnak lesz eredménye. Helyes trágyázás készít. A későn, november, december­ben kihordott istállótrágya leszán- tás után a beálló hideg időjárás 1. Félig érett istállótrágyát hordjunk ki. 2. A kihordást nyá­lon, vagy kora ősszel végezzük el. A Szabadkígyósi Mezőgazdasági Szakiskola várja a fiatalokat A közelmúltban lapunkban a Szabadkígyósi Mezőgazdasági Szakiskola igazgatójának írását ol­vashattuk. Iskolába hívta a fia­talokat. Kérte a termelőszövetke­zetek vezetőit, hogy küldjenek 11 —21 év közötti tsz-tagokat Sza­badkígyósra, a mezőgazdasági tu­domány egyes részkérdéseinek megismerésére. A felhívás közzététele után csak néhányan jelentkeztek. Az iskola 800 plakátot készíttetett és a kör­nyező öt megyébe küldte. A nagy hirdetési kampány sem hozta meg a hozzáfűzött reményeket. — Miért a passzivitás, a beisko­láztatás iránt? Mindenki előtt ért­hetetlen. Egy fillérjébe sem kerül a tsz-eknek, sőt az intézetben ha­vonta még 30—50 forint zsebpénzt is kapnak a tanulók. Mégsem jön­nek a parasztfiatalok tanulni — mondta Timkó elvtárs, igazgató. Megyénk valamennyi szövetke­zete ,ha csak egy tanulót küldene a szabadkígyósi kétéves mezőgaz- I dasági szakiskolába, akkor néhány I év múlva a tsz-ek vezetői a szak­tudást igénylő helyekre képzett embereket tudnának állítani. Ma már idejét múlta az a gaz­dálkodási mód, hogy: „A nagy­apám is így csinálta, ha őneki megfelelt, nekem is jó.” A nagy­apák termelési módszere helyébe ma a tudományos alapokon szer­vezett és vezetett nagyüzemi gaz­dálkodás lépett. Kormányunk mindent elkövet, hogy a nagyüzemek termésered­ményei évről-évre kedvezőbben alakuljanak. Ezt a célt szolgálja a Szabadkígyósi Mezőgazdasági Szakiskola is. Azok a termelőszö­vetkezetek, melyek az adott le­hetőségeket nem akarják igénybe venni, a tagság ellen cselekednek, mert az élenjáró termelési mód­szerektől, a nagyobb jövedelem­től fosztják meg a nagyüzemben gazdálkodó parasztokat. A beiskoláztatásra tanácsot, pel- világosítást a helyi tanács ad. D, K. 3. Kupacokban a trágyát ne hagy­juk hetekig ,hanem azt azonnal teregessük szét. 4. Az egyenletesen elteregetett istállótrágyát még az­nap 15—20 cm mélyen szántsuk le úgy, hogy az földdel jól le legyen takarva. 5. A teregetést egyenlete­sen végezzük. A kupacok helyét villa fokával jól üssük széjjel. (Buja foltosság elkerülése végett.) Nyáron éretlen szalmás trágyát is kihordhatunk földünkre és azt leszánthatjuk. Ilyen esetben a pen- tozán hatás leküzdésére adagol­junk kh-ként 50 kg pétisót. Ennek hatására a baktériumélet gyor­san elvégzi a nyers, szalmás trá­gya humusszá való átalakítását és vízben oldható tápanyag készíté­sét. Későn, ősszel, télen szalmás trágyát nem szabad kihordani és leszántani a földre, mert pentozán hatás áll elő tavasszal, ami táp­anyag szegénységet jelent a kul- túrnövényzet számára. Ha a határban széttekintünk. megáHapíthajuk, hogy dolgozó pa­rasztságunk a kupacokban lévő trágyát hetekig úgy hagyja. Sőt némely helyen szétteregetett álla­potban, leszán tatlanul, láthatunk trágyát. Ez teljesen helytelen, mivel az istállótrágya tápanyag tartalmában 50—60 százalékos veszteség fog bekövetkezni. Ez igen jelentős, lássunk erre egy példát. 100 mázsa istállótrágyában van: nitrogén 50 kg, foszfor 25 kg, ká­lium 60 kg, mész 50 kg. Ha ennek 50 százaléka veszendőbe megy és ha figyelembe vesszük, hogy egy mázsa pétisóban a hatóanyag 18— 20 kg és ennek ára 95 forint, akkor a 100 mázsa istállótrágyánál csak nitrogénben 120 forint veszteséget jelent. Ezért van azután az, hogy nincs meg az istállőtrágyázásnak a várt hatása. Ezzel a helytelen eljárás­sal minden dolgozó paraszt úgy önmagának, mint népgazdasá­gunknak jelentős kárt okoz. Timkó Béla igazgató, Szabadkígyósi Mezőgazdasági Szakiskola. A Csorvási Állami Gépállomás raktárosát, Priskin Pali bácsit úgy ismerik, mint aki mindig valami­lyen ésszerűsítésen, vagy újításon gondolkozik. A közelmúltban ké­szítette el ezévi legnagyobb újítá­sát, az üzemanyagot kiszolgáló munkagépet. — Ezelőtt két embert foglalkoz­tattunk az üzemanyag telepen. Kézi szivattyúkkal nap>onta 25— 30 hordót töltöttünk fel. Később a kézi szivattyút villamosítottuk. Ekkor sok üzemanyag csöpögött és folyt el. A kárbaveszett gázolaj nagy mennyisége arra sarkalt, hogy oldjam meg az üzemanyagvé­telezést kevesebb veszteséggel. Egy automatát kellene közbeiktat­ni az üzemanyagot szívó motor és a kapcsoló közé — gondoltam. Igen ám, de hogyan? Több elgon­dolás volt a fejemben, míg végül azt mondtam: ez a mostani meg­oldás lesz a legjobb. Pali bácsi ez­után bemutatta „tudományát”, a „csodadobozt”, melybe a szíva ty- tyúmotor kapcso­lója után egy át­szerelt vekkerórát helyezett el. Az óra számlapján beállítja, hogy hányszor 170 ki­logramm üzem­anyagot szívjon a motor. A számlá­lólap beállítása után a motort bekapcsolja, mint ahogy a képen látszik. Amikor a 170 kiló gázolaj a szí­vóberendezésen keresztülhaladt — egy hordó megtelt — az auto­mata 10 másodpercre kikapcsolja a villanymotort. Ez az idő elegen­dő arra, hogy a tömlőt egyik hor­dóból a másikba helyezzék. Az automata előnye, hogy 2e hordó feltől tését mindössze 30 perc alatt végzi el, s erre a meny- nyiségre csak egyszer kell beállí­tani, bekapcsolni. Amikor az au­tomata kiszolgálta az üzemanyag­vételező t, az óraszerkezet kikap­csolja a motort. — Többen nem hitték, hogy 75 fnásodperc a'att a szivattyú 170 kiló üzemanyagot szív fel. Próba­ként lemérték a megtöliött hordót és meglepkldtek, mert az állitá-o- kát bizonyította a mérlegelés. íme egy újítás, melyet vala mennyi gépállomás, állami gazda­ság megvalósíthat. «HHWfliMiBiiiMttMwiiiiiBíiiHmiihiiiiiiiiiiiimttiwitiititiiiiNiBiiiBintnHniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHtiiaumiMmiHiiiniBiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiinnnmimiMiiuiíUu; JÓKEDV, JÁTÉK A LIKIÍÓK TAMÁJAy — Látogatás a Békés megyei úttörőtáborban a Balaton partján — A badacsonytomaji hegy olda­lán festői környezetben fekszik a Békés megyei úttörők üdülője, ahol az úttörőpajtások pihenik ki az iskolai munka fáradalmait, hogy szórakozással, pihenéssel és hasznos időtöltéssel szedjenek e- rőt az elkövetkezendő iskolaévre. Valahogy hadilábon állnak a jó idővel, mert bizony amióta itt vannak, nagyon kevés napsuga­ras, fürdésre alkalmas idő volt. Baricsa Rózsa tanárnő, aki e- gyébként a tábor veztője, azonban gondoskodik a megfelelő időtöl­tésről. Tőle kérdezzük meg, mivel is töltik az időt, hogyan telnek el a napjaik? f— Nem mondom, sokkal köny- nyebb lenne, ha a nap állandóan sütne és sokat járhatnánk füröd­ni, de azért így sem panaszkodha­tunk. Ha nem lehet fürödni, de az időjárás engedi, akkor kirándulni megyünk. így néztük meg a Sze­gedi Róza irodalmi múzeumot, a Rodostó túristaházat, melyet a II. Rákóczy Ferenc történelmi emlék- bizottság hozott létre, meglátogat­tuk a népszerű Kisfaludy-házat is. Időközben kisebb csoport vesz bennünket körül, dr. Tóthné, a népszerű Ilonka néni vezetésével. Valamennyien békéscsabaiak, Vajda Enikő, Sajti Zsolt, Kálmán András, Jós Edit, Várkonyi Mária és az örök tréfacsináló, a „da­gadt” Koller Jóska. Tőlük kérdezem meg, hogyan érzik itt magukat, milyen a koszt és elegendő-e? Koller Jóska vállalkozik a vá­laszra. — Tessék csak rám nézni. Én már alig férek a nadrágomba. Itt annyit kell enni, hogy azt már lapos gyomorral ki sem lehet bír­ni. — Napi négyszer kapunk kitű­nő és bőséges ennivalót — kap­csolódik a beszélgetésbe a két el­maradhatatlan jóbarát, a hórihor- gas Sajti Zsolt és a pöttöm Kál­mán András —, de sokkal egy­szerűbb, ha itt tetszik maradni és személyesen győződik meg a mi életünkről. Már az ebéd is jól kezdődött. Kitűnő húsleves, sok-sok zöldség­gel és hajszálvékony metélt tész­tával, töltöttpaprika és gyümölcs olyan volt, hogy jó anyám sem főzne különbet. S közben a napsugár megunta a sötét felhőtakarót, előmerészke­dett és ontani kezdte hevét. Vi­dám gyermekcsapat rohant a Ba­laton immár elcsendesedett hab­jaiba, Vidám gyermekkacajtól lett hangos a környék. Este részt vettem az „ejszanai őrségen”, de bent a házban már vidám, vacsora utáni móka folyti Koller Jóska igazán elemében é- rezte magát. Szamárkeresztelőt rendezett. Rigó volt a médium. Fehér le­pedővel letakarva négykézláb má­szott be a kíváncsi gyermeksereg közé. Jóska barátunk hatalmas hóküsz-pókusszal állt neki a szer­tartásnak. „Megkeresztellek té­ged, az állatok legokosabbját, a- tyala-patyala, irmig-dirnix, ákom- bákom, ezután egy hatalmas w:V zesvödröt kapott elő a hátamogüi és úgy rendje és módja szerint rádöntötte szegény „szamárra’‘. — Most aztán nemcsak megke­resztelt szamár, de ázott veréb is vagy — kiáltotta befejezésként, a többiek harsogó nevetése közepet­te. Aztán a különböző szobajáté­kok következtek. Ország-város: ki a karmester? Székfoglaló és még sok más. De ennek a napnak is vége lett. Elérkezett a lefekvés ideje, ágybakerültek a kis lurkók; A hold sarlója bevilágított az ablakon, fényével megöntözve az alvó gyermekfejecskéket, s a ház körül pedig az „éjszakai őrség" vigyázott a pajtások édes álmára, Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents