Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

10

békés megyei népújság

1951. augusztus 19., bétfS

A Magyar-Szovjet

Barátsági Társaságról

— Beszélgetés az MSZtíT vezetőségével —

Szóvá teszik

az olvasók

Nemcsak a helyi hatóság, ha- | helyesek s az egészségvédelem te-*

A napokban felkerestük a Magyar-Szovjet Baráti Társaság Békés megyei, illetve városi vezetőségét, kérve őket, tájékoztassák a sajtó útján megyénk lakosságát az újjáalakult társaság munkásságáról. Erre a tájékoztatásra nagy szükség van, mert a dolgozók politikai tisztánlátásának rohamos javulásával párhuzamosan egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg mind az üzelmek, mind a dolgozó parasztság, mind pedig az értelmiség részéről a magyar—szovjet barátság ügyét illetően.

A megkérdezettek, Dobrócád Jánosné és Alexa Jánosne készséggel álltak rendelkezésre és az alábbiakban tájékoztatták lapunkat:

KÉRDÉS: Először is tudni Szerénánk, mi a helyzet a Társaság

szervezeti felépítését illetően.

VÁLASZ: A volt MSZT-hez képest alapvetően megváltozott. Függetlenített munkatársakkal, tagsági könyvkiadással, tagdíjjal, üzemi, hivatali szervezéssel, gyűlések tartásával foglalkozó szervezet helyett tömegmozgalommá vált. Olyan vezetés és tagság van kialakulóban, mely minden ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában ápolja, gondozza a magyar—szovjet barátságot. Biztosíték a jó, eredményes munkára, hogy akik részt vesznek benne, a szovjet nép iránti őszinte szeretettől és nagyrabecsüléstől áthatva teszik s legszebb fizetségük a Szovjetunió magyar barátainak naoról-nanrá ’növekvő tábora.

4nJ

KÉRDÉS: Milyen módon építik toráhh a két nén közti barátságot?

VÁLASZ: Baráti beszélgetés formájban tájékoztatni mindenkit arról, hogy mit jelent nekünk a Szovjetunió népeivel való őszinte kapcsolatunk, baráti együttműködésünk. Ennek érdekében üzemekben, tsz-ekben, hivatalokban az MSZBT valamelyik tagja, aki a felsorolt területek valamelyikén dolgozik, munkahelyén megalakítja a magyar—szovjet társaság baráti körét. Ezenkívül még sok más, a régi gyakorlattól eltérő módszerrel nyerünk híveket és adunk tájékozódást a Szovjetunióról. Ismeretterjesztő előadásokat, klubesteket, valamint a Szovjetunióban járt dolgozók bevonásával élménybeszámolókat tartunk üzemekben, termelőszövetkezetekben, hivatalokban és mindenütt, ahol hallgatóságra találunk.

KÉRDÉS: A megye székhelyén mind ennek a megoldása aránylag könnyűnek látszik, de mi a helyzet vidéken, a járásokban?

VÁLASZ: Minden járás székhelyén Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak van egy írási jellegű vezetősége s minden járásból egy- egy személy egyben a megyei vezetőségnek is tagja. — Mivel mind többen fordulnak hozzánk nemcsak Békéscsabáról, hanem Gyuláról, Orosházáról, de nemcsak a városokból, hanem a községekből is azzal, hogy meg szeretnék alakítani a baráti kört helységükben .forduljanak bizalommal a járási székhelyükön működő járási vezetőséghez.

KÉRDÉS: Mi az oka annak, hogy a Magyar—Szovjet Barátsági Társaság még a közszereplésben nem visz olyan erős szerepet, mint például más tömegszervezetek?

’ráT.ASZ: Már említettük, hogy

nem szervezet, hanem a legteljesebb önkéntesség elvén együttműködő baráti társaság vagyunk. Teljesen vezetőségünk és tagságunk lelkes tevékenységére vagyunk utalva. Semmiféle anyagi erőforrásra nem támaszkodunk. Ebből következik, hogy munkánk nem könnyű s azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ellenforradalom a párt mellett, a magyar—szovjet barátságot vette legerősebb tűz alá, azt igyekezett szétrombolni veszett dühvei, mert jól tudta, micsoda veszedelmes erő, ha a népek kéz a kézben haladnak előre s vállvetve küzdenek minden ellenforradalom elindítója és irányítója ellen.

KÉRDÉS: Közeli és távolabbi terveik?

VÁLASZ: Alkotmányunk ünnepére, augusztus 20-ra már segítettük a tömegszervezeteket Jo- kumentáeiós anyaggal. Készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 éves évfordulójának méltó megünneplésére, illetve az errekészülő kulturális szervek és együttesek segítésére. A kultúr- csoportok megfelelő műsoranyaggal való ellátása érdekében a megyei művelődési osztállyal közösen kidolgozunk egy műsorfüze- et, melyben igyekszünk minden kultúrszak (zene, tánc, ének, színjátszás) részére jó, szép, értékes műsoranyagot összeáUitani. A tömegek mozgósítása érdekében pedig összefogunk a KISZ-szel, a Hazafias Népfronttal és a Nőtanáccsal. A Moziüzemi Vállalattal megbeszéltük, hogy október elejétől kezdődően műsorukba munkásmozgalmi vetítettképes előadásokat iktatnak.

Huszár Rezső

nem az egész lakosság, minden ember saját ügye védekezni és mindent megtenni a betegségek terjedése ellen.

Ha Békéscsabán szétnézünk, láthatjuk, hogy a tanács sok mindent megtesz a város tisztaságául betartására. Pár hónappal ezelőtt rendeletileg szabályozták, hogy a Munkácsy, az Irányi, a Ságvári, a Lenin utcában és a Körös által határolt területen tilos az állattartás. Továbbá a Hunyadi téren és a Rákóczi utcában táblát álítottak fel, hogy kocsival megállni és ott etetni nem szabad.

Azonban az említett körzetben továbbra is tartanak állatokat. Nagyon kirívó eset például a Balassi művelődési otthon, amelynek alig néhány négyzetméter az udvarterülete, ahol jelenleg is malacokat nevelnek. Ugyanott egy nyitott szemétgödör is díszük, a- hol minden szemétfajta megtalálható. Ez a kis udvar valósággal légytenyésztő telep. A WC körül is sok tennivaló volna. De a Hunyadi téren épp úgy, mint a Rákóczi utcában, piaci napokon a fogatosokat nem zavarja a tábla felirata, hogy ott nem szabad kifogni és etetni. A piac elmúltával továbbra is ottmarad az állati ü- rülék és légytenyésztő teleppé válik.

Ezeket látva úgy gondolom, hogy a városi tanács helyesen tenné, ha érvényt szerezne a VB határozatának, mert azok nagyon

kintetében megvalósítására várnak.

Zlaczki István

Békéscsaba, SzL István u. 14.

j KÖNYV

Gerő János:

A PARTIZÁN

(Móra Ferenc). (KISZ-so. ózd). Kb. 48 oldal, fűzve 1 forint.

GerŐ János.: A partizán című kötetből

Ihász-Kovács Sándor arcképe

Ihász-Kovács Sándor, Zala megyei parasztfiú a Horthy-hads g katonájaként jutott el 1942- b n Ukrajnába. A szovjet hadifogságban tanulta meg, hogy kik a magyar nép igazi ellenségei: a kapitalisták és a földbirtokosok. Parti-- zásként harcbaszéllt a magrar szabadságért, de csak a Kárpát k- ig jutott el — a fasisztákkal vívott harcban hősi halált halt.

| ROCSKÁR JÁNOS:

/T\

I 4

\UUm úJíőh

!f

I, Vasárnap van. Ilyenkor át- | alakul a falu, a város ünnepi ■! díszt ölt. A heti serény mun- i kában kifáradt emberek is I: ünneplőbe öltöznek, maguk I mögött hagyják a hétközna- ! pokat.

i' Némelyek a templomba

mennek, különösen azok, a- •f kiknek lába már a sír szélén ( van; akiknek mutatnivaló új, 1 szép ruhájuk van; csókra ger- ( jesztő szájuk; sok vagyonuk van és semmi imádságuk *: nincs a pénzen kívül.

■; Itt gyülekeznek, itt talál<: koznak, hogy utána jó üzle- I tét kössenek.

I A városi lakosság legtöbbI je — különösen a szegény nép — kívül marad. Ügy van vele ,hogy az ő kérésüket leg- j feljebb csak a pap hallja meg,

I az meg nem sokat ér, mert . pénz nékül még el sem temeti

a szegény embert. Ügy vanII nak vele, ha istené a világ,

( akkor meg úgyis mindegy, a I gazdagok nem harapják meg \: egymást, azokból pedig, akik- I nek sok vásári portékájuk i van, éppen elegük van. így az

év bármely vasárnapján meg- 1 hagyják a templomot az em- I Illetteknek, akik fürödhetnek < bármennyi ivével, a rájuk rakodó szennyet nem mossák le soha.

Szóval a vasárnap a szegényeknek pihenőt, a gazdagoknak további szórakozást jelent. Megtelnek a kávéházak, szórakozóhelyek, megkezdődnek az effvezkedések; a flört, a csábítás, hogy valami leimátkozni való bűn mégis csak legyen a következő vasárnapra.

*

De ne menjünk sehova, maradjunk ennél a vasárnapnál, úgy alkonyattájon a Körös oartján, ott. ahol a szomorú fűz szárnyait füröszti sárgás-zöldes vizében.

Maradjunk a ligeti fadapon, ahol a szerelemnek kezdeti magja csírázik. Itt játszódik le lovagi szerelem, diák szerelem, itt kezdődik a csábítás, talán itt lépnek rá sokan kacagva, vidáman a titkos útra.

Persze, hosszú az út attól a szerelemtől, amely itt a fa- padon rügyezik, a házasságig, de rövidebb út az elválásig.

Mi is történik?

Nesztelen selyem suhogásba vesző lépések, jön az egyik, mögötte egzótik illat. Elevens nagyvilági nő, mellette

egyszerűbben öltözött lány, kisasszony mellette gentri.

Ez itt mind boldog akar lenni a maga módja szerint. Valamennyinek van egy kí- vánata, amelyet elérni vágyik, s ígéri, hogy beéri vele.

Bizonyosan sokan nem tudják még, hogy nem arra a boldogság, amerre ők sietnek, hanem a másik úton, nem a titkoson, de az igaz úton. Nem akkor kezd igazán könnyű lenni az élet, amikor már elfásult a lélek, a szív értéktelen lesz és nem reagál semmire sem, hanem amikor küzd boldogan, diadalmasan, szeret és soha nem szűn meg szeretni az életet és azt, akit egyszer igazán megszeretett!

És mit tesz a sétálók közül sok ifjú?

Könnyen, nevetve játszik az életnek azzal a sok tüzet szikrázó drágakővel, hogy szerelem. Könnyen váltja fel azzal, aminek gyűlölet, fájdalom, feledés a neve. Eljut odáig, de, amíg eljut odáig, homlokát, könnyező szemétigen. Ide indult. Vera is, a város túlsó részéről, egyedül, alig 16 évével. Nővére, Teca már férjnél van. A vele egy- korúak, érettségizett lány társai már „nagylányok“, fiúkkal járnak, csak ő..., csak ő még kislány.

— „Anyuka“ (így szólítja), óvja, inti, nem kell még fiúkra nézni kislányom, ráérsz még. Én is húszéves koromban mentem férjhez, apádhoz.

Ilyenkor apa mély lélegzetet vesz, sóhajt... Miért? Nem tudom... Talán az irodai munka fárasztja ki, vagy... De ma a méltóságos úr, apát ügyeinek intézőjét magához kérette Budapestre, anya is vele utazott. így én ma... Igen ma, kimegyek a ligetbe...

Mélyet sóhajtott, világoskék blúzát alig észrevehetően megmozgatta két kis pihegő- je. Bedörzsölte magát kölnivízzel, kilépett az utcára. Visszanézett, mintha arra várna, hogy megkérdezik: Hová mész?

Lassan, majd egyre gyorsabban lépdelt. Rég elhagyta már a kerületüket, amelyben lakott. Most látta, hogy valami pallón lépdel, víz csillog alatta a mélyben: a Körös. Fölötte összehajolnak az á- gak, s mintha a levelek is mosolyognának rá... i

Kiért a sétányra. Leült az első pad végére. Kacagó párok haladtak el előtte... Nagyokat szippantott a friss szabad levegőből. így teltek a percek, az órák.

Erősen alkonyodott. Összerezzent. Félelem töltötte el. Az esti homály eszébe jutatta otthonát: anyját, mi lesz, ha mégis megtudja, hogy későn tért haza. Félelemmel gondolt rá, de mégis maradt. Ki tudja, miért? A nyúl sem tudja, miért fordul szembe a vadásszal, miért néz szembe két lábon állva a puska csövével? Talán mert gesztit érzi?

Vera maradt. Egy férfi sétált el előtte. VisszaforduL Kezét nadrágja zsebébe süly- lyeszti, vállát felvágja, enyhén meghimbálja magát minden lépésnél, s fejét hajtogatja jobbra, balra, majd csak előre a padra, s szolmyás, a búlzos lány szemébe...

Végül letelepszik a lány mellé, keresztbeveti lábát, karját kinyújtja a pad támláján. Egy ideig dobol az új- jával, s hangtalanul fütyül valami rögtönzött, hamis dallamot.

Verán valami félénk nyulacska báj ömlik el.

A férfi nézte, s gyermeklány számba vette a hamvas, finom leányt. Majdhogy nem tegezte. Az meg csak titokban ráemelte állát, s komoly arccal nézte, a hosszúra hagyott, gesztenye hajú férfi, kerek, szabályos arcát. Hu- szoflfkilenc esztendejével az ő szemében már nagyon-na- gyon komoly férfi volt.

Most meg a férfi vette jobban szemügyre a kislányt és akkor vette észre, hogy szinte meglett nő ül mellette. Már formálódik kis nyaka, hosszúkás arcán mély fekete szemek feketélledtek, ajka vastag, húsa friss, rózsás, piros, mint az érő gvümöics.

Szürke szoknya... kék blúz... És az alkonyaiban is úgy vélte, hogy a leány bőre a napsütéstől arany fényű.

Egy pillanatig szembenézve hallgatta’-