Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-19 / 194. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. augusztus 19., hétfő I^Békéssámsoni jelentés:^ a kastély, a töld, a szövetkezeté maradt, és soka nem teheti már rá kezet a földesúr No, ehhez mit szóltok, emberek?! — valami ilyesféle kérdéssel állított be néhány hónappal ezelőtt Szűcs József, a békéssámsoni tanácselnök a Vörös Csillag Termelőszövetkezet központjába. — Hajdú doktor úr, a volt föld- birtokos, visszaigényelte a kastélyát. Ezt, ami itt, most a tiétek. A szövetkezeté. Ez kellene neki újra... Az emberek először szájtátva néztek egymásra, meg Szűcs Józsefre is, aztán ketten-hárman jó hangosan elnevették magukat. — Az annyát! Még mit nem gondolt ki!... Fél perc múlva mindenki nevetett. Nevetett? Ördögöt! Ügy kacagtak, hogy a hasukat fogták. Csak egy valaki volt, aki nem vélte olyan nevetségesnek a dolgot: Szűcs József. Meg is mondta hamar, hogy miért? — Emlékezzetek csak egy kicsit vissza októberre, meg a prímás beszédére, amit a rádióból hallottatok! Ha minden úgy történik, ahogy azok elképzelik, most nem kacagtok, nem fogjátok a hasatokat, Hajdú doktor úr se igényel, hanem visz. Ti meg mentetek volna velem e- gyütt a jófenébe, a nyomorgasba, Vissza a kuköricakásához. Ném,a. csend lett, és a csend, a szótlanság Szűcs József szavainak súlyát igazolta. — Tényleg nem nevetség — n nemjóját! A kastély után a földre is fájna a foga, bizonyos! Hát ez volt október! Ezt akarták az urak!... A csendet Szűcs József• törte meg: — Nos, mi újság ezenkívül?!... A Vörös Csillagban mind:'g sokféle újság van. Persze, főként azért, mert a Vörös Csillag jó termelőszövetkezet, és akik ott tagok, azok bizony mindig tudták és tudják, hogy merről kell megfogni a dolog végét. Szilárdak is, a magukét nem adnák semmi pénzért. . Októberben is így volt. A Vörös Csillag nem ingott meg. Igaz, volt egynéhány kilépő, de azok közül Jankó Lajos 14 holdas középparaszt már vissza is tért a nagy családhoz, és olyan növénytermesztési brigádvezető lett belőle, hogy párját ritkítja nemcsak a sámsoni határban, hanem mész szebb is jól ismerik. A többi kilépett tag: Nagy Ferenc, idős és ifjú Lipcsei István, meg másokról az a hír járja, hogy azt hajtogatják: csak jobb a közös, csinálni kéne valamit. Most ott tartanak, hogy egy I-es típusú csoport megalakítását tervez- getik. Sosem volt ilyen erős a Vörös Csillag, mint most Ez mondja Szűcs elvtárs, a tanácselnök. — Hét éve vagyok tanácselnök, hát jól ismerem a Vörös Csillagot. Sose voltak iiyéti',',erős'ek, mint most, ezt állítom! Hogy miért? Egyszerű: nincs tartozásuk, semmi. A gépállomásnak mindent időben kifizettek. Most építettek egy új szint, új darálóhelyiséget, hídmérleget. Még bekötőutat is é- pí enek, ami hosszab lesz 3 kilóméternél! Ez látszik így, hirtelen, és ezt mondja mindenki a szövetkezetről, ha gyors felvilágosítást kér az újságíró. Ha azonban jobban mélyrehatói, kérdezget erről is, arról is, apróságokat, érdekességeket a szövetkezet életéről, akkor nem e olyan sok bogozás titán kiderül, hogy jó a vezetés ebben a tsz-ben. — Az biztos, hogy a tagság bírja az elnököt, nagyon — mondja Laduver József, a tanácselnök helyettese is. Kulima József, az elnök — mondhatom, ügyes ember, és mindig jó megérzései vannak. Ausztria néni fogadta lie az amerikából visszatérő magyar tíi^z’denseket Osztrák hivatalos körökben aggodalmat váltott ki az amerikai kongresszus jogi bizottságának döntése, amellyel elutasította Eisenhower elnök javaslatát, hogy engedjék meg az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező 25 ezer magyar disszidens állandó letelepedését az Amerikai Egyesült Al'amokban. Becsben attól tartanak, hogy a döntés hatása alatt sok disszidens magyar vissza akar majd térni első külföldi állomására, Ausztriába. A bécsi belügyminisztérium most nyomatékosan utalt az osztrák kormány egyik korábbi rendelkezésére, amelynek értelmében Ausztria nem fogadja be a nyugati polgárokat, mert sem lakást, sem ellátást, sem munkalehetőséget nem tud biztosítani számukra. (MTI) — Jó megérzései? — Ügy valahogy. Tudja, hogy rrpt csinálj mag vnpVjt, mi a legfontosabb. Nemcsak a saját fejével, hanemh a tagság fejével is gondolkozik. Most fizettek munkaegység-előleget. Mit gondol, mennyit? 10 forintot, 7 kiló búzát, 1 kiló árpát! Ez szép. A tagság is ezt mondja, de még más is szóbakerül. Az is ,hogy mire büszke még a Vörös Csillag? — Lehet azt sorolni, akár estig is — így kezdik, és sorolják is, de csak egyszerűen, nem hivalkodva. Ez tény, minek mondjunk hozzá többet, vagy minek mondja úgy az ember, hogy: „ugye, micsoda nagy dolog!“ Persze, hogy nem az. A becsületes munka e- rcdménye csupán, és hogy így van, az teszi még szebbé. — A szarvasmarhatenyészettel baj volt, a takarmányellátás nem sikerült úgy, ahogy kellett volna. Most már itt sincs hiba: tele van egy-110 köbméteres siló, és a sertéstenyészet! Az igen! Bárki megnézheti Ezeket a szavakat mindenki igazolja Békéssámsonban, mert a Vörös Csillag nagyon híres kitűnő sertéstenyészeiéről. Szó esik még arról is, hogy 14—15 mázsás a gabonaátlaguk, hogy minőségi kendert arattak, hogy az egész falu látja: ha jól vezetik a közöst és egységes a tagság, akkor — mi tagadás —, csodákat lehet csinálni. Más földje van talán a Vörös Csillagnak, hogy ott 15 mázsát fizetett a gabona, míg az egyéniek csak 9—10 mázsát csépeltek holdanként?! Dehogy más! Csak a közös — az közös. Jobb ott a munka, a föld is jobban megkapja amit kíván és jobban is fizet. A jó példa és még néhány apróság A jó példa a Vörös Csillag. A néhány apróság meg az, hogy sok kicsi itt is sokra megy, és látják a sámsoniak, hogy jobb a közösben, akárki akármit mond vagy mondott akkor, amikor októberben az ellenforradalom a szövetkezeteknek is nekiment acsarkod- va, bújtogatva az emberek százait. — Több I-es típusú csoportunk vau,adja Szűcs elvtájrs: — a Petőfi, a Szabad Föld, az Ezüst- kaláfiz, A fffárcius 15 az felbomlott ugyan október után, de már ők is újra a közösről beszélnek, és egy-két Vörös Csillag-kilépővel hamarosan újra összeállnak, együtt dolgoznak. A Szabad Földbe már kétszer annyi belépő jelentkezett, mint amennyi a taglétszámuk: már 160-an vannak! Békéssámsonon balul ütött ki az ellenforradalom hőzöngése, nem sikerült megtörni az emberek többségének a közös gazdálkodásba vetett bizodalmát. . Sass Ervin ************ %> WWW w a VIT küldöttek Szombaton délután, a bukaresti gyorssal érkeztek Moszkvából Békés megye V1T- küldöttei. Már jóval az érkezés előtt ott voltak az úttörők, kerületek. üzemek fiataljai, akik virágcsokorral várták a már négy hete elutazott fiatalokat. Amikor a vonat megállt, a DÍVSZ indulójától, a vendéglátó fiatalok dalából volt hangos a pályaudvar. A hazaérkezett fiatalok szinte kifogyhatatlanul beszéltek moszkvai élményeikről. Felejthetetlen marad egész é- letünkben az a két hét, amit Moszkvában töltöttünk — mondták valamennyien. Különösen emlékezetünkbe vésődött a szovjet emberek sze- retete, kedvessége, udvariassága. Nyíri Ilona, a békési területi KISZ küldötte így kezdi nyilatkozatát: — Elmondani szavakkal nem lehet azt, amit Moszkvában tapasztaltunk. Ajkunkra fagyott a szó, amikor láttuk, hogy milyen fogadtatásban részesítik a magyar küldötteket. Szinte minden ember figyelme a magyarok küldöttsége felé fordult. Nagyon sokat fogok mesélni a fiataloknak arról, hogy mit láttam, milyen élményben volt részem Moszkvában, de nem is mesélek, hanem az igazat, a szín tiszta valóságot mondom el. Varga János elvtárs, a békéscsabai MÁV KlSZ-titkára arról beszélt, hogy milyen élményben volt része akkor, a- mikor 28 ország vasutas fiataljaival találkozott. De nem is lehet szavakat találni arra, hogy milyen boldogság is volt ott járni, ahol annyi ember egy célért óhaj- tozott: az emberiség legnagyobb óhajáért: a békéért. Faragó Elek hosz- szan, szinte órákig tudna beszélni arról, hogy a megnyitó milyen volt, hogyan tapsolta meg az ötmillió ember a magyarok küldöttségét, amikor a dísz-tribün előtt elvonultak. Ezt a nagy szeretetet tapasztalták egész kintlétük alatt. Tömve volt az üteg, amerre a magyar küldöttség haladt. A mozgó autóbusz ablakain nyúltak be a szovjet fiatalok, amikor megtudták, hogy magyarok utaznak a kocsin. Szinte napokig lehetne beszélni és több száz oldalas regényt írni arról, arait Moszkvában láttak, tapasztaltak két hét alatt 4 M esőit egyen i Állami Gazdaság dolgozói kiváló terméseredményekkel köszöntik alkotmányunk ünnepét A telefon hosszan csengett. A hallgatókészüléket felvettük, Uhlár elvtárs, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság dolgozója jelentkezett. — Néhány eredményről szeretnénk tájékoztatni az elvtársakat — mondta ,— majd így folytatta: A búza és őszi árpa cséplését befejeztük, a zabot néhány nap múlva szintén elcsépeljük. Búzából 18 mázsa 16 kg, őszi árpából 17.66 mázsa átlagtermésünk lett. A zab Kamráson és Csatón (kerületekben) 14 mázsánál valamivel többet, a peregi üzemegységben több mint 16 mázsát, Ömezőhegyesen pedig az eddigi adatok alapján, 19—29 mázsás átlagtermésre számítanak. Alkotmányunk ünnepét ilyen szép eredményekkel köszöntjük. Augusztus 20-án délelőtt 10 órakor a gazdaság központjában nagygyűlést tartunk, melyen Frank Ferenc elvtárs tart ünnepi beszédet. Az ünnepség során a gazdaság szervezésében és a munkában legjobb eredményt elért dolgozókat tüntetnek ki. A kitüntetéseket a földművelésügyi miniszter és a gazdaság vezetősége ajándékozza kiváló dolgozóiknak — fejezte be telefonjelentését Uhlár elvtárs. Román művészest és zenei hét a Magyar Rádióban A Román Népköztársaság nemzeti ünnepének előestéjén, augusztus 22-én a Magyar Rádió művészestet közvetít. Másnap este ünnepi hangverseny nyitja meg a Román Zenei Hetet. A koncerten a Román Állami Filharmónia Cheorghe Enescu zenekara játszik Gheorghe Gheorghescu vezényletével, közreműködik Mindru Katz zongoraművész. Az ünnepi héten felhangzanak a román népzene, könnyűzene és szimfonikus muzsika alkotásai is. zH azautazott ettek a csípős halászléből, az ízletes rántott halból, és meg is fürediek a kristálytiszta, hűs vízben. „Milyen kicsi is a világ!“ — mondták, amikor összetalálkoztak 30 bolgár úttörővel, akik éppen Sztara Zagorából jöttek, akárcsak ők. Este ismét Siófokra utaztak, s innen vissza Budapestre. A Nyugati-pályaudvar vendégszobáiban pihenték ki fáradalmaikat. Másnap, pénteken Budapestet tekintették meg. Jártak a Városi igeiben, megcsodálták Vajdahunyad I várát, ellátogattak a VII. vasutasnapon nyílt vasúti újító k'ő1' úa- ra. Innein a Köztársaság-térre lá- ! fogattak el, mert mint mondták, sokat hallottak arról, hogy milyen nagy harcok dúltak itt a múlt év októberében és no vem bérében; Ezért saját szemükkel. akarták a budapesti pártbizottság épületét is látni. — Láttuk, saját szemünkkel győződtünk meg. arról, milyen rombolást vittek végbe az ellen- forradalmárok Budapesten — nyilatkoztak vendégeink. De azt is láttuk, hogy milyen rohamosan szépül fővárosuk, s tűnnek el az ellenforradalom okozta sebek. A küldöttség tagjai pénteken este érkeztek vissza Békéscsabára. A szombat délelőtt, de még a délután is a búcsúval telt el. Megkértük bolgár vendégeinket, mondják el, mit üzennek megyénk lakosságának, a Népújság olvasóinak az alkotmány ünnepére. Le- szov Georgiu főmérnök, a küldöttség vezetője válaszolt kérésünkre; — A küldöttség nevében — kezdte üzenetét — köszönetét mondok azért, hogy találkozhattunk a magyar vasutasokkal, a magyar néppel. Köszönjük azt a szeretetet, amellyel bármerre is jártunk, fogadtak bennünket. Kívánom, hogy eredményeikkel, újabb rmm- kasikereikkel köszöntsé'k nsay ünnepükét, az alkotmány napját; Sok sikert kívánok a szociáliséinu« építésében, a bolgár és a magyar nép barátságának elmélyítésében — A Népújság olvasóinak pedig forró üdvözletünket küldjük valamennyien, s kívánjuk, hogy a kultúra fejlesztésével, együttműködésünk és minden szocializmust építő nép barátságának megszilárdításával harcoljanak tovíbbra is a béke megőrzéséért. Délután elérkezett a búcsú • 1- lanata. Még egy forró. kézszorítás, baráti ölelés és testvéri csók. miközben kedves bolgár vendégeink bulgáriai látogatásra hívták meg csabai kollégáikat. Aztán a vasutas feleségek halmozták el őket virágcsokrokkal, s lassan elindult a gyorsvonat. Elvitte szép hazájukba, Bulgáriába felejthetetlen barátainkat, akiknek emlékét szívünkbe zártuk. Poditia Péter megkóstolták a jó balatoni bort, volna. Nem győzték csadalm: milyen szép vidéken járnak. Különösen tetszettek a Balaton melléki állomások, melyekről azt mondták: — Ezek nem is állomások, hanem virágoskertek. \ Kilenc óra tájban a VÖnat befutott Siófokra. Rövid ismerkedés a szép vidékkel, majd a „Csó1* bánc" fedélzetén Tihanyba hajóztak át. Kellemesen töltötték ,el az időt vendégeink a .magyar tengernél: (Balatoni, budapesti élményeik. Kedves vendégeink üzenete megyénk lakosságához, a Népújság j olvasóihoz az alkotmány napjára. Megható búcsú az állomáson.) A bolgár vasutas küldöttség tagjai csütörtökön 'Hajnaíbari uf^ rakeltek Békéscsabáról, hogy lá§-, sák* a Balatont, s vls^joWC Budapesten is szétnézzenek. Az utazás fárasztó volt, de mi- . helyt feltűnt a csillogó Balaton,! a bolgár vasutas küldöttség
