Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. augusztus 19., hétfő I^Békéssámsoni jelentés:^ a kastély, a töld, a szövetkezeté maradt, és soka nem teheti már rá kezet a földesúr No, ehhez mit szóltok, embe­rek?! — valami ilyesféle kérdés­sel állított be néhány hónappal ezelőtt Szűcs József, a békéssám­soni tanácselnök a Vörös Csillag Termelőszövetkezet központjába. — Hajdú doktor úr, a volt föld- birtokos, visszaigényelte a kasté­lyát. Ezt, ami itt, most a tiétek. A szövetkezeté. Ez kellene neki újra... Az emberek először szájtátva néztek egymásra, meg Szűcs Jó­zsefre is, aztán ketten-hárman jó hangosan elnevették magukat. — Az annyát! Még mit nem gondolt ki!... Fél perc múlva mindenki neve­tett. Nevetett? Ördögöt! Ügy ka­cagtak, hogy a hasukat fogták. Csak egy valaki volt, aki nem vélte olyan nevetségesnek a dol­got: Szűcs József. Meg is mondta hamar, hogy miért? — Emlékezzetek csak egy kicsit vissza októberre, meg a prímás beszédére, amit a rádióból hallot­tatok! Ha minden úgy történik, ahogy azok elképzelik, most nem kacagtok, nem fogjátok a hasatokat, Hajdú doktor úr se igényel, hanem visz. Ti meg mentetek volna velem e- gyütt a jófenébe, a nyomorgasba, Vissza a kuköricakásához. Ném,a. csend lett, és a csend, a szótlanság Szűcs József szavainak súlyát igazolta. — Tényleg nem nevetség — n nemjóját! A kastély után a föld­re is fájna a foga, bizonyos! Hát ez volt október! Ezt akarták az urak!... A csendet Szűcs József• törte meg: — Nos, mi újság ezenkívül?!... A Vörös Csillagban mind:'g sok­féle újság van. Persze, főként azért, mert a Vörös Csillag jó termelőszövetkezet, és akik ott ta­gok, azok bizony mindig tudták és tudják, hogy merről kell meg­fogni a dolog végét. Szilárdak is, a magukét nem adnák semmi pénzért. . Októberben is így volt. A Vörös Csillag nem ingott meg. Igaz, volt egynéhány kilépő, de azok közül Jankó Lajos 14 holdas középpa­raszt már vissza is tért a nagy családhoz, és olyan növényter­mesztési brigádvezető lett belőle, hogy párját ritkítja nemcsak a sámsoni határban, hanem mész szebb is jól ismerik. A többi kilépett tag: Nagy Fe­renc, idős és ifjú Lipcsei István, meg másokról az a hír járja, hogy azt hajtogatják: csak jobb a kö­zös, csinálni kéne valamit. Most ott tartanak, hogy egy I-es típu­sú csoport megalakítását tervez- getik. Sosem volt ilyen erős a Vörös Csillag, mint most Ez mondja Szűcs elvtárs, a ta­nácselnök. — Hét éve vagyok tanácselnök, hát jól ismerem a Vörös Csilla­got. Sose voltak iiyéti',',erős'ek, mint most, ezt állítom! Hogy mi­ért? Egyszerű: nincs tartozásuk, semmi. A gépállomásnak mindent időben kifizettek. Most építettek egy új szint, új darálóhelyiséget, hídmérleget. Még bekötőutat is é- pí enek, ami hosszab lesz 3 kiló­méternél! Ez látszik így, hirtelen, és ezt mondja mindenki a szövetkezet­ről, ha gyors felvilágosítást kér az újságíró. Ha azonban jobban mélyrehatói, kérdezget erről is, arról is, apróságokat, érdekessé­geket a szövetkezet életéről, ak­kor nem e olyan sok bogozás ti­tán kiderül, hogy jó a vezetés eb­ben a tsz-ben. — Az biztos, hogy a tagság bír­ja az elnököt, nagyon — mondja Laduver József, a tanácselnök he­lyettese is. Kulima József, az el­nök — mondhatom, ügyes ember, és mindig jó megérzései vannak. Ausztria néni fogadta lie az amerikából vissza­térő magyar tíi^z’denseket Osztrák hivatalos körökben ag­godalmat váltott ki az amerikai kongresszus jogi bizottságának döntése, amellyel elutasította Ei­senhower elnök javaslatát, hogy engedjék meg az ideiglenes tartóz­kodási engedéllyel rendelkező 25 ezer magyar disszidens állandó le­telepedését az Amerikai Egyesült Al'amokban. Becsben attól tarta­nak, hogy a döntés hatása alatt sok disszidens magyar vissza akar majd térni első külföldi állomásá­ra, Ausztriába. A bécsi belügyminisztérium most nyomatékosan utalt az oszt­rák kormány egyik korábbi ren­delkezésére, amelynek értelmében Ausztria nem fogadja be a nyu­gati polgárokat, mert sem lakást, sem ellátást, sem munkalehetősé­get nem tud biztosítani számuk­ra. (MTI) — Jó megérzései? — Ügy valahogy. Tudja, hogy rrpt csinálj mag vnpVjt, mi a leg­fontosabb. Nemcsak a saját fejé­vel, hanemh a tagság fejével is gondolkozik. Most fizettek mun­kaegység-előleget. Mit gondol, mennyit? 10 forintot, 7 kiló búzát, 1 kiló árpát! Ez szép. A tagság is ezt mond­ja, de még más is szóbakerül. Az is ,hogy mire büszke még a Vö­rös Csillag? — Lehet azt sorolni, akár estig is — így kezdik, és sorolják is, de csak egyszerűen, nem hival­kodva. Ez tény, minek mondjunk hozzá többet, vagy minek mondja úgy az ember, hogy: „ugye, mi­csoda nagy dolog!“ Persze, hogy nem az. A becsületes munka e- rcdménye csupán, és hogy így van, az teszi még szebbé. — A szarvasmarhatenyészettel baj volt, a takarmányellátás nem sikerült úgy, ahogy kellett vol­na. Most már itt sincs hiba: tele van egy-110 köbméteres siló, és a sertéstenyészet! Az igen! Bárki megnézheti Ezeket a szavakat mindenki igazolja Békéssámsonban, mert a Vörös Csillag nagyon híres kitű­nő sertéstenyészeiéről. Szó esik még arról is, hogy 14—15 mázsás a gabonaátlaguk, hogy minőségi kendert arattak, hogy az egész falu látja: ha jól vezetik a közöst és egységes a tagság, akkor — mi tagadás —, csodákat lehet csinál­ni. Más földje van talán a Vörös Csillagnak, hogy ott 15 mázsát fi­zetett a gabona, míg az egyéniek csak 9—10 mázsát csépeltek hol­danként?! Dehogy más! Csak a közös — az közös. Jobb ott a munka, a föld is jobban megkap­ja amit kíván és jobban is fizet. A jó példa és még néhány apróság A jó példa a Vörös Csillag. A néhány apróság meg az, hogy sok kicsi itt is sokra megy, és látják a sámsoniak, hogy jobb a közös­ben, akárki akármit mond vagy mondott akkor, amikor október­ben az ellenforradalom a szövet­kezeteknek is nekiment acsarkod- va, bújtogatva az emberek szá­zait. — Több I-es típusú csoportunk vau,adja Szűcs elvtájrs: — a Petőfi, a Szabad Föld, az Ezüst- kaláfiz, A fffárcius 15 az felbom­lott ugyan október után, de már ők is újra a közösről beszélnek, és egy-két Vörös Csillag-kilépő­vel hamarosan újra összeállnak, együtt dolgoznak. A Szabad Föld­be már kétszer annyi belépő je­lentkezett, mint amennyi a tag­létszámuk: már 160-an vannak! Békéssámsonon balul ütött ki az ellenforradalom hőzöngése, nem sikerült megtörni az embe­rek többségének a közös gazdál­kodásba vetett bizodalmát. . Sass Ervin ************ %> WWW w a VIT küldöttek Szombaton délután, a bukaresti gyorssal érkeztek Moszkvából Békés megye V1T- küldöttei. Már jóval az érkezés előtt ott voltak az úttörők, ke­rületek. üzemek fia­taljai, akik virágcso­korral várták a már négy hete elutazott fiatalokat. Amikor a vonat megállt, a DÍVSZ in­dulójától, a vendég­látó fiatalok dalából volt hangos a pálya­udvar. A hazaérke­zett fiatalok szinte kifogyhatatlanul be­széltek moszkvai él­ményeikről. Felejthe­tetlen marad egész é- letünkben az a két hét, amit Moszkvában töltöttünk — mond­ták valamennyien. Különösen emlékeze­tünkbe vésődött a szovjet emberek sze- retete, kedvessége, udvariassága. Nyíri Ilona, a bé­kési területi KISZ küldötte így kezdi nyilatkozatát: — El­mondani szavakkal nem lehet azt, amit Moszkvában tapasz­taltunk. Ajkunkra fa­gyott a szó, amikor láttuk, hogy milyen fogadtatásban része­sítik a magyar kül­dötteket. Szinte min­den ember figyelme a magyarok küldöttsé­ge felé fordult. Na­gyon sokat fogok me­sélni a fiataloknak arról, hogy mit lát­tam, milyen élmény­ben volt részem Moszkvában, de nem is mesélek, hanem az igazat, a szín tiszta valóságot mondom el. Varga János elv­társ, a békéscsabai MÁV KlSZ-titkára arról beszélt, hogy milyen élményben volt része akkor, a- mikor 28 ország va­sutas fiataljaival ta­lálkozott. De nem is lehet szavakat talál­ni arra, hogy milyen boldogság is volt ott járni, ahol annyi em­ber egy célért óhaj- tozott: az emberiség legnagyobb óhajáért: a békéért. Faragó Elek hosz- szan, szinte órákig tudna beszélni arról, hogy a megnyitó mi­lyen volt, hogyan tapsolta meg az öt­millió ember a ma­gyarok küldöttségét, amikor a dísz-tribün előtt elvonultak. Ezt a nagy szeretetet ta­pasztalták egész kint­létük alatt. Tömve volt az üteg, amerre a magyar küldöttség haladt. A mozgó au­tóbusz ablakain nyúl­tak be a szovjet fia­talok, amikor meg­tudták, hogy magya­rok utaznak a kocsin. Szinte napokig lehet­ne beszélni és több száz oldalas regényt írni arról, arait Moszkvában láttak, tapasztaltak két hét alatt 4 M esőit egyen i Állami Gazdaság dolgozói kiváló terméseredményekkel köszöntik alkotmányunk ünnepét A telefon hosszan csengett. A hallgatókészüléket felvettük, Uhlár elvtárs, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság dolgozója jelent­kezett. — Néhány eredményről szeretnénk tájékoztatni az elvtársakat — mondta ,— majd így folytatta: A búza és őszi árpa cséplését be­fejeztük, a zabot néhány nap múlva szintén elcsépeljük. Búzából 18 mázsa 16 kg, őszi árpából 17.66 mázsa átlagtermésünk lett. A zab Kamráson és Csatón (kerületekben) 14 mázsánál valamivel töb­bet, a peregi üzemegységben több mint 16 mázsát, Ömezőhegyesen pedig az eddigi adatok alapján, 19—29 mázsás átlagtermésre számí­tanak. Alkotmányunk ünnepét ilyen szép eredményekkel köszönt­jük. Augusztus 20-án délelőtt 10 órakor a gazdaság központjában nagygyűlést tartunk, melyen Frank Ferenc elvtárs tart ünnepi be­szédet. Az ünnepség során a gazdaság szervezésében és a munká­ban legjobb eredményt elért dolgozókat tüntetnek ki. A kitünte­téseket a földművelésügyi miniszter és a gazdaság vezetősége aján­dékozza kiváló dolgozóiknak — fejezte be telefonjelentését Uhlár elvtárs. Román művészest és zenei hét a Magyar Rádióban A Román Népköztársaság nemzeti ünnepének előestéjén, au­gusztus 22-én a Magyar Rádió művészestet közvetít. Másnap este ünnepi hangverseny nyitja meg a Román Zenei Hetet. A koncer­ten a Román Állami Filharmónia Cheorghe Enescu zenekara ját­szik Gheorghe Gheorghescu vezényletével, közreműködik Mindru Katz zongoraművész. Az ünnepi héten felhangzanak a román nép­zene, könnyűzene és szimfonikus muzsika alkotásai is. zH azautazott ettek a csípős halászléből, az ízle­tes rántott halból, és meg is fü­rediek a kristálytiszta, hűs víz­ben. „Milyen kicsi is a világ!“ — mondták, amikor összetalálkoztak 30 bolgár úttörővel, akik éppen Sztara Zagorából jöttek, akárcsak ők. Este ismét Siófokra utaztak, s innen vissza Budapestre. A Nyu­gati-pályaudvar vendégszobáiban pihenték ki fáradalmaikat. Más­nap, pénteken Budapestet tekin­tették meg. Jártak a Városi igei­ben, megcsodálták Vajdahunyad I várát, ellátogattak a VII. vasutas­napon nyílt vasúti újító k'ő1' úa- ra. Innein a Köztársaság-térre lá- ! fogattak el, mert mint mondták, sokat hallottak arról, hogy mi­lyen nagy harcok dúltak itt a múlt év októberében és no vem bérében; Ezért saját szemükkel. akarták a budapesti pártbizottság épületét is látni. — Láttuk, saját szemünkkel győződtünk meg. arról, milyen rombolást vittek végbe az ellen- forradalmárok Budapesten — nyi­latkoztak vendégeink. De azt is láttuk, hogy milyen rohamosan szépül fővárosuk, s tűnnek el az ellenforradalom okozta sebek. A küldöttség tagjai pénteken este érkeztek vissza Békéscsabára. A szombat délelőtt, de még a dél­után is a búcsúval telt el. Meg­kértük bolgár vendégeinket, mondják el, mit üzennek megyénk lakosságának, a Népújság olvasói­nak az alkotmány ünnepére. Le- szov Georgiu főmérnök, a küldött­ség vezetője válaszolt kérésünkre; — A küldöttség nevében — kezdte üzenetét — köszönetét mon­dok azért, hogy találkozhattunk a magyar vasutasokkal, a magyar néppel. Köszönjük azt a szerete­tet, amellyel bármerre is jártunk, fogadtak bennünket. Kívánom, hogy eredményeikkel, újabb rmm- kasikereikkel köszöntsé'k nsay ünnepükét, az alkotmány napját; Sok sikert kívánok a szociáliséinu« építésében, a bolgár és a magyar nép barátságának elmélyítésében — A Népújság olvasóinak pedig forró üdvözletünket küldjük va­lamennyien, s kívánjuk, hogy a kultúra fejlesztésével, együttmű­ködésünk és minden szocializmust építő nép barátságának megszilár­dításával harcoljanak tovíbbra is a béke megőrzéséért. Délután elérkezett a búcsú • 1- lanata. Még egy forró. kézszorí­tás, baráti ölelés és testvéri csók. miközben kedves bolgár vendége­ink bulgáriai látogatásra hívták meg csabai kollégáikat. Aztán a vasutas feleségek halmozták el őket virágcsokrokkal, s lassan el­indult a gyorsvonat. Elvitte szép hazájukba, Bulgáriába felejthe­tetlen barátainkat, akiknek emlé­két szívünkbe zártuk. Poditia Péter megkóstolták a jó balatoni bort, volna. Nem győzték csadalm: mi­lyen szép vidéken járnak. Külö­nösen tetszettek a Balaton mel­léki állomások, melyekről azt mondták: — Ezek nem is állomá­sok, hanem virágoskertek. \ Kilenc óra tájban a VÖnat befu­tott Siófokra. Rövid ismerkedés a szép vidékkel, majd a „Csó1* bánc" fedélzetén Tihanyba hajóz­tak át. Kellemesen töltötték ,el az időt vendégeink a .magyar tenger­nél: (Balatoni, budapesti élményeik. Kedves vendégeink üzenete me­gyénk lakosságához, a Népújság j olvasóihoz az alkotmány napjára. Megható búcsú az állomáson.) A bolgár vasutas küldöttség tagjai csütörtökön 'Hajnaíbari uf^ rakeltek Békéscsabáról, hogy lá§-, sák* a Balatont, s vls^joWC Bu­dapesten is szétnézzenek. Az utazás fárasztó volt, de mi- . helyt feltűnt a csillogó Balaton,! a bolgár vasutas küldöttség

Next

/
Thumbnails
Contents