Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

VUá# proletárjai ogyesüljetek: mujnjei^ MUNKÁSOK. PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1957. AUGUSZTUS 19., HÉTFŐ Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM Mai számunkból: Alkottuk, megvédjiik ! Mesterséges selejtgyártás Hazajöttek a VIT küldöttek ’t í * * * * * * * * * * * * Alkot Hűin viliik ünnepén Ünnep előtt három csabai üzemben Tegnap délelőtt három csa­bai üzemben jártunk, s arról érdeklődtünk, hogyan készül­tek az ünnepre. Első utunk az István Malomba vezetett. Már messziről láttuk a vörös és nemzeti színű zász­lókat, melyeket az Alkotmány napjának tiszteletére tűztek ki. De nemcsak zászlókkal köszön­tik az ünnepet a malom dolgo­zói, hanem eredményeikkel is, mert augusztus 1-től a mai na­pig 15 vagon őrleményt adtak terven felül. Ma, hétfőn délután munkás­paraszt találkozót rendeznek a malomban, s erre mintegy har­mincötén, a békéscsabai Előre Tsz tagjai és néhány csabai e- gyéni paraszt látogat el hozzá­juk. A vendégek megtekintik az országos hírű malmot, majd ezt a KISZ-szervezet kultúr­műsora követi, utána pedig vendéglátás és baráti beszélge­téssel folytatódik az ismerke­dés. A Pamutszövő is zászlódíszbe öltözött. Az ti­zem dolgozói azzal készültek az ünnepre, hogy készítményeik minőségének 93.9 százalékos júliusi átlagát az ünnepre 95.8 százalékra javították. Itt is munkás-paraszt találkozót ren­deznek ma délután. Ide a he­lyi Szikra Tsz tagjai és egyéni parasztok látogatnak el, akik­nek megmutatják az üzemet. Az üzemlátogatás után a KISZ kultúrcsoportjának műsora kö­vetkezik, majd pedig a vendé­gek az üzem dolgozóival közös vacsorán vesznek részt. A Kötöttárugyárban is kedves vendégeket várnak, csabai tsz-tagokat és egyéni pa­rasztokat. A vendégeket körül­vezetik a gyárban, megmutat­ják nekik késztíményeiket. Utána közös vacsora várja a parasztküldötteket és a gyár dolgozóit. Szórakoztatásról a KISZ kultúrcsoportja gondos­kodik, sőt este villanyfénynél villámtornát is rendeznek s ek­kor röplabda- és kosárlabda­mérkőzéseket láthatnak a sport- kedvelők. Utána pedig mi kö­vetkezhet? — Tánc, reggelig! Szovjet gyártmányú gépek segítségével előrehaladt a kenderaratás a Bél-altöldön Békés, Csongrád, Szolnok és Bács megyében 57 szov­jet gyártmányú kenderara­tó géppel vágják az állami gazdaságok a tsz-ek kende­rét. A kitűnő gépek segít­ségével ezekben a megyék­ben — a Bélmagyarországi Rostkikészítő Vállalat terü­letén — a kender aratásá­nak átlagszámítás alapján körülbelül a felénél tarta­nak, szombatig 9000 holdnál több kendert vágtak le. Csongrád, Békés és Szolnok megyében előreláthatóan augusztus 25-re már befe­jezik a kender aratását. A Mezőhegyesi Állami Gazda­ság 900 holdas kenderéből 700 holdnyit már levágtak, Mezőhegyesen, valamint a Hidasháti Állami Gazdaság­ban az alkotmány ünnepé­re végeznek ezzel a mun­kával is, amint arról Vass Lajos, a Délrostközponti fel­ügyelője tájékoztatott. A Délmagyarországi Rost­kikészítő Vállalat hatáskö­rébe tartozó négy megye területén — bár az idén ke­vesebb földterületet vetet­tek kenderrel — a termés jobb a tavalyinál, különö­sen Békés megyében, ahol 28 mázsás holdankénti me­gyei átlagterméssel számol­nak. (MTI) Négy nagy szivattyútelep földalatti építménye készült el a Körösök völgyében Ünnepelünk. Ünnepeljük alkot­mányunkat bensőséges, mély érze­lemmel. Öröm és jókedv csendül ezen a napon Záhonytól Sopronig. Lőkösháaától Balassagyarmatig. Nem azért, mert most már semmi gondunk, bajunk nincs. Akad, van még sok rendezni való dolgunk. Nagy családról, az egész népről, az egész nép kisebb-nagyobb hiányai­ról s főként a napról-napra nö­vekvő igényekről: a jobb táplál­kozásról, a jobb ruházkodásról, ta­nulásról, kultúráról kell gondos­kodnia pártunknak, kormányunk­nak. Igen, főként a növekvő igények adnak gondot, ezek hoz­nak felszínre nap, mint nap újabb és újabb hiányokat. Nem olyan már a magyar nép, mint amilyen tizenöt-húsz évvel ezelőtt volt, amikor nagy többsé­gét az állandó munka, az egyik napról a másikra való létezés gondja gyötörte. A fő gond, a fő vágy: minden nap háromszor jól­lakni és legalább vasárnap jó ru­hába öltözni. E vágyak mellett tit­kos remény volt a szép ház, a szép ‘bútor és a sok-sok kényelmi cikk, a rádió, a kerékpár, stb. Csak óhaj volt sok minden: a tanulás, a szó­rakozás, az üdülés, az emberszám­ba vevés, mert minél kevesebbje volt valakinek, annál jobban le­nézték azok, akiknek több, még több és akiknek legtöbbjük volt. Nem a jelen dicsőítése .nehézsé­geink elhomályosítása akar ez lenni. De ez az igazság. Élnek még sokan azokból a munkások­ból, akik heteken át ácsorogtak a gyárkapuk előtt. Élnek az ország­ban munka után kóborló kubiko­sokból, az emberpiacokon várako­zó agrárproletárokból, a parasz­tokból, akiknek dobra került a házuk, ingóságuk, a görnyedő cse­lédekből, a létbizonytalanságban tengődő értelmiségiekből. Élnek s párhuzamot vannak bárki előtt a múlt és a jelen között a jelent di­csérve. Vannak statisztikai ada­tok, letagadhatatlan, szépíthetetlen számok és tények is a múlt nyo­moráról, jogtalanságáról, elnyoma- tottságáról. Nem az igények elfojtása akar ez lenni, hogy a múltban jól sem lakhattál, pincékben, odúkban lak­tál, most külön lakás, lakóház, kárpitozott bútor, motorkerékpár, világvevő rádió kell? Nem akar­ja senki visszaszorítani az igénye­ket. Nem is szabad, mert ez a ter­melés, gazdasági és kulturális fej­lődésünk ösztönzője, hajtóereje. Mégis beszélni kell a múltról, most, alkotmányunk ünnepén, mert csak így tudjuk felmérni azt az utat, amit eddig megtettünk, így tudjuk értékelni azokat az eredményeket .amelyek népünk egységéből fakadtak. Mert egysé-j ges volt dolgozó népünk az elmúlt tizenkét év alatt a legtöbb politi­kai és gazdasági célkitűzés meg­valósításában, a szorgalmas mun­kában. Ez az egység és szorgalom eddigi hatalmas eredményeink, meglévő nehézségeink leküzdésé­nek, népgazdaságunk továbbfejlő­désének forrása, S minden jel ar­ra mutat, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány politiká­ja állandóan növeli a munkaked­vet, a szorgalmat, a többre és jobbra való törekvést egész né­pünkben. S kötelességteljesítés nyomán mindjobban kielégülnek az igények, megszűnnek a hiá­nyoké Van-e olyan felnőtt ember ha­zánkban, aki ezt nem tudja, vagy nem érti meg? Nincs. Az, hogy so­kan túlzott igényekkel lépnek fel. hogy egyesek óriássá kiáltják ki kisebb-nagyobb nehézségeinket, ez az egyéni önzésből, de főként a tudatos elégedetlenség szításéiból adódik. Ellenségeink egy percre sem nyugodtak bele abba, hogy munkásosztályunk átvette a há- zánk feletti hatalmat, hogy a dol­gozó parasztsággal szövetségben fokról-fokra építi a szoicializmust. Példa erre belső ellenségeink sok­sok összeesküvése az elmúlt tizen­két év alatt, s legfőképpen az el­múlt év őszén lezajlott ellenforra­dalom. A termelékenység növelését, a népgazdaságunk fejlődését, a szo­cializmus építését gátló elégedet­lenséget nemcsak belső ellensége­ink szították és szítják, hanem a nyugati s főként a tengerentúli imperialisták. Nem múlt el nap az elmúlt tizenkét óv óta, hogy sajnálkozásukat ne fejezték volna ki „a rabságban lévő magyar nép" iránt, s hogy ne uszítottak volna népi demokráciánk ellen. Mindjárt 1945-ben igyekeztek meggyőzni a magyar népet, hogy a lerombolt, elmaradott iparú és mezőgazdasá­gú országunkat csak külföldi se­gítséggel tudjuk felépíteni, fejlesz­teni. Aztán, amikor eltakarítottuk a romokat, s a három éves terv­ben új létesítmények építését tűz­tük ki célul, azt akarták elhitetni velünk, hogy az egész terv csak kommunista propaganda, hogy iparunk háború előtti színvonalá­nak eléréséhez legalább 40 évre van szükségünk. Az 1949 augusztu­sában törvénybe iktatott alkotmá­nyunkról is megjósolták, hogy minden pontja papíron marad. Minden hamis állításukra csat- tanós választ adnak eddigi ered­ményeink. Megyénkben is számos új üzem és gyár épül. Lásd a Bé­késcsabai Ruhagyárat, a Sarkadi Kendergyárat, de lásd ezek mel­lett Inotát, Kazincbarcikát, SztáJ linvárost és többi büszkeségeinket. Iparunk éppen kétszer annyit ter­mel, mint a háború előtti legutolsó békeévben. Mezőgazdaságunk is állandóan fejlődik, még ha a kí­vántnál lassabban is, de azért nem kell szégyenkeznünk miatta. S hogy alkotmányunk paragrafusai nem írott maiasztok, azt minden szónál ékesebben bizonyítja egész dolgozó népünk jelenlegi életei Mindenki dolgozhat a rátermett­sége szerinti munkakörben. Min­denki tanulhat, művelődhet, szó­rakozhat. Egyenjogúság van férfi­ak és nők között, nemre és fajrs való tekintet nélkül. S ami a leg­fontosabb, a jogok gyakorlásához megvannak a feltételek. Nem véletlenül ünnepli dolgozó népünk évről évre az alkotmány évfordulóját mély* érzelemmel és örömmel, hanem azért, mert megtestesülve látja annak parag­rafusait, az élet minden mozzana­tában. Alkotmányunk törvénybe iktatásának 8. évfordulója különö­sen nagy örömünnep számunkra mert egy véres ellenforrada lom leverése után vagyunk, amely vissza akarta állítani hazánkban a kapitalista rendszert összes tartozékaival: a jogfosztott­sággal, a kizsákmányolással, a nyomorral, a fasiszta terrorral, a nemzetiségiek kettős elnyomásá­val, egyik jelentős erőforrásunk, az internacionalizmus szellemének eltörlésével, a nacionalizmussal, a sovinizmussal, az antiszemitizmus­sal és sok más békétlenséget keltő jelenséggel. Az ellenforradalmá­rok az áruló Nagy Imre és társai — Békés megyei szekértolói is — éket akartak verni népünk és a testvéri szomszéd népek, de leg­főképpen népünk és a nagy szov-f jet nép közé. A magyar népet nem üres szavak kötik a szovjet néphez eltéphetetlen szálakkal, hanem a mélységes hálával telített szeretet 1945-ért, s mindazért, amit hazánk felvirágoztatására, népünk boldo­gulására tett az elmúlt 12 év alatt. Mindezt a sok szépet és jót, örö­met és boldogságot, amit eddig megértünk, mindazokat az ered­ményeket és a további eredmé­nyek lehetőségét is a Szovjetunió­nak köszönhetjük. Hálatelt szívvel köszönjük az életünk értelmét és célját tükröző alkotmányunk ün­nepén a szocialista Szovjetuniót, hogy másodszorra is felszabadítot­ta hazánkat, amely másként újra a grófok és tőkések, a nyugati impe­rialisták prédája, vadászterülete dolgozó népünk testi és szellemi nyomorának színhelye lenne. Ünnepelünk, mert van mit ün­nepelnünk, s ez az ünnep új erő­forrás eddigi eredményeink to­vábbfejlesztéséhez, meglévő ki­sebb-nagyobb nehézségeink leküz­déséhez, a szocializmus egységben' való építéséhez. Az országban jelenleg épülő fél­ben lévő hat nagy teljesítményű szivattyútelep közül négy a Kö­rösök völgyében készül a belvizek levezetése céljából. Mezőberény közelében, Hosszútoknál 8500, a Gyomac—Körösiadány közötti Fo­lyástéren és a Szeghalom—Fokkö­zi részen 6000—6000, a Sarkad melletti Malom-foknál 4000 liter másodpercenkénti teljesítményű szivattyútelep épül. A hat szivattyútelep közül a Hosszú-foki lesz a legnagyobb, el­készültével kb. 22 000 liter vizet szállít másodpercenként a Körös­be. Az új Békés megyei szivaty- tyú-egységek a folyáséri kivéte­lével, a magyar, román vízügyi egyezmény keretében létesülnek, A földalatti részek építését befe­jezték, a gépi alkatrészek egyré- szét is beépítették, más részét most végzik és szállítják az alkatrésze­ket. Nagyjában már emelkednek a föld feletti szivattyúházak fa­lai is, és az elgondolások szerint a jövő évre befejezik építésüket. A országgyűlés által megsza­vazott 22 millió forint belvízmen­tesítést szolgáló összegből jelen­tős rész jut Békés megyének, a- melynek megvalósításáért az elő­készítő felmérési és tervezési mun­kákat Is megkezdte a Gyulai Víz­ügyi Igazgatóság. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents