Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-09 / 185. szám

ISST, augusztus 9., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Külföldi hírek liiiHtiiiuiiiiiiíiíitiuuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiuiiitiiiumiiiiiHitiiiititiiiíiiiiiniiiiiiiiiittiiimimitiiHíiitiHnfmiitiiifiitiimmn Berlin. (MTI) A Kurier című nyugatberlini lap jelentése szerint az Európáiban, különösen pedig Nyugat-Németországban állomáso­zó amerikai csapatokat már e napoktól kezdve az atomhad viselés­nek megfelelően szervezik át, s szerelik fel a legkorszerűbb tűzfegy­verekkel. Ez az átszervezés a csapatok létszámának csökkentésével, de tüzéreiének növekedésével fog járni. A műveletet „Pesitomic" fe­dőnév alatt hajtják végre. BERLIN (MTI) Bonni politikai körökből származó értesülések szerint Adenauer környezetében teljesen céltalanoknak és feleslegeseknek találják a- zcikat a tanácskozásokat, amelyek a londoni leszerelés konferencián folynak az Egyesült Államok, illetve a Szovjetunió által előterjesz­tett leszerelési és légi ellenőrzési tervekről. Bonnban azt remélik — mondják e körökben —, hogy e terveket ad absurdum fogják vinnj s megállapodásra nem kerül sor. (Üj-DELHI (Reuter) Az indiai kormány rendeletet adott ki, amely megtilt és illegá­lisnak nyílvánít minden sztrájkot a postai, valamint a légiforgalom­mal kapcsolatos szolgálatokban. A rendeletet azért bocsátották ki. mert ezekben a szolgálatokban és más közhivatali ágakban mint­egy ötszázezer alkalmazott azzal fenyegetőzött, hogy csütörtökön éj­félkor sztrájkba lép. WASHINGTON (MTI) Mint az AP beszámol róla, Eisenhower elnök a szerdai sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy nem tesz további lépéseket Wilson ameri­kai miniszter és Zsukov szovjet honvédelmi miniszter találkozásá­nak létrehozására. Elmondotta, hogy amikor egyik legutóbbi sajtó- értekezletén azt kérdezték tőle: származna-e valami jó ebből a ta­lálkozóból és ő erre azt felelte, hogy véleménye szerint ez hasznos dolog volna, akkor a kérdés is «5 a válasz is feltételes módban an gzott el. Egy kérdésre az elnök azt válaszolta, hogy amióta 1946-ban Berlinben együtt volt Zsukowal, nincs közvetlen kapcsolat közöt­tük, csupán egy alkalommal váltottak levelet, amikor a szovjet nemzetvédelmi miniszter megköszönte azt a nászajándékot, amelyet Eisenhower és felesége küldtek Zsukov leányának. A leszerelésről szólva Eisenhower azt hangoztatta, a legteljesebb mértékben reméli, hogy a légi és szárazföldi felügyelet terve* az el­ső lépést jelentik a leszerelés felé. Ha a világ — mondotta az elnök — megszabadul a pusztító meglep ;tésszerű támadás nagy félelmé­től, akkor ezt majdnem automatikusan, lépésről-lépésre fogja követ­ni a leszerelés. Az elnök rámutatott, hogy míg a javaslat nem foglalja magá­ban az Egyesült Államok valamennyi külföTdi támaszpontját, addig igen sok támaszpont létezik a kommunista Kínában is. amelyeket a leszerelésnek ez az első szakasza szintén nem foglal magában. „A kommunista kínai támaszpontok — mondotta az elnök — döntő fontosságúak a leszerelési egyezmény első lépésének megvalósítása szempontjából. Elsősorban az szükséges, hogy az emberek megszok­ják az együttműködést és kiépítsék a kölcsönös bizalmat.” Eisenhower ezután ismertette, hogy milyen javaslatokat Dulles Londonban a légi ellenőrzésre. tett Tovább folynak a harcok A Reuter jelenti, hogy Robert­son dandártábornok, a hadműve­letek irányítója Izzből gyorsan előre akar tömi, hogy elfoglalja Nizvától 5 kilométerre lévő Firq-et, s onnan indul végső tá­madásra. Az előrenyomuló erők brit tisz­tek által vezetett felderítőcsapa­tokból, a szultán saját hadsere­gek ugyancsak brit tisztek által vezetett csapataiból és egy skót gyalogezredből állnak. Az egysé­geket a brit légierő Venom min­tájú lökhajtásos vadászgépei tá­mogatják. Becslések szerint a Nizva felé előrenyomuló erők létszáma, a muszkati hadsereg nélkül körül­belül 700 fő. A szultán külügy­minisztere a felkelő erők számát 600 harcosra becsüli. Külön érdekességet jelent, hogy Thilo van Reibnitz báró, Rommel marsall egykori északafrikai szárnysegéde most mint aperatőr tartózkodik Ománban, azzal a megbízással, hogy filmhíradó szá­mára a brit csapatok hadművele­teiről felvételeket készítsen. (MTI) Augusztusban három ország nemzeti ünnepéről emlékezik meg a Magyar Rádió Augusztus 15-én Korea népének ünnepén Hon Don Cser, a Koreai Népi demokratikus Köztársaság budapesti rendkívüli és meghataU mázott nagykövete mond beszédet a rádióbán. A következő 'napon 16-án A háromezer sziget országa... című nífísorban emlékéibek" fheg Indonézia nemzeti ünnepéről. Kü­lön műsorösszeállítást ad a Rádió a Román Népköztársaság nemzeti ünnepén, augusztus 23-án, s ebből az alkalomból Ion Popescu, a Ro­mán Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagyleövete mond beszédet a rá-t dióban. ^jfnnen ONNAN Hsang Minit Gián látogatása a Szépművészeti Múzeumban Hoang Minh Giám kulturálisügyi miniszter, a vietnami kor­mánydelegáció tagja vasárnap délután megtekintette a Szépmű­szeti Múzeum több gyűjteményét, Pigler Andornak, a múzeum főigazgatójának a kalauzolásával. A vietnami vendéget elkísérte Szigeti József, a művelődésügyi miniszter első helyettese is. Háztartási mindenes darálógép A Mosonmagyaróvári fémfeldolgozó Vállalat, a MOFEM, meg« kezdte olyan háztartási gép gyártását, amellyel a kávén kívül más szilárd anyagokat is, mint például cukrot, száraz zsemlyét és mást lehet darálni. A gép villannyal működik, teljesen zárt, műanyag- brrkoiatú, az egész országban kapható lesz. Az iáin elkészül az új kenyérgyár Szombathelyen Szobmathelyen már a belső szerelési munkáknál tartanak ai új kenyérgyárban. A három korszerű kemencéből eddig kettő ké­szült el. Az új sütőüzemet automatagépekkel szerelik fel és elő­reláthatólag december végén helyezik üzembe. A „Balaton szépe 1957" A „Balaton szépe 1957” szépségversenyt egy 17 éves leány, Bé­nái Margit nyerte el. A magyar tenger második és harmadik leg­szebb lánya a 19 éves Bányai Lívia és a 16 éves Gerber Éva lett. A legszebbeknek járó hatalmas virágkosorakat és ajándékokat Kis­falud! Stróbl Zsigmond adta át a közönség nagy tapsa közepette. Kincses könyvek A Szövetkezetek Országos Szövetsége a Szépirodalmi Könyv- kiadó gondozásában Kincses könyvek címmel szövetkezeti kis­könyvtár sorozatot indított, amelyben az egyszerű falusi dolgozók kulturális igényeit kielégítő olvasmányos könyveket ad ki. A Kincses könyvek sorozatában az utóbbi napokban jelent meg Mó­ricz Zsigmond ,JIem élhetek muzsikaszó nélkül", Jules Verne „Sándor Mátyás”, Veres Péter „Asszonyhűség“ című kötete. 1 miliiú 200 ezer forint postai takarékbetét negyedév alatt A posta alapvető feladatainak ellátása mellett évek óta eredményes munkát végez a takarékossági mozgalom elter­jesztésében is. Megyénkben az elmúlt hónapokban állandóan emelkedett a postai takarékbetétek összegé és növekedett a takarékoskodók száma. Az elmúlt negyedévben mintegy I 200 000 forinttal lett magasabb a dolgozók postán őrzött be­tétállománya. 500 tonna »»én terven felül A nagybátonyi bányaüzem bányásznap tiszteletére indí­tott versenyfelhívását a mizserfai bányaüzem dolgozói öröm­mel fogadták és elhatározták, hogy terven felül 500 tonna szenet adnak. így akarják köszönten! az idei bányásznapot. * «C* Wt* » A Vas megyei Sárvár község­ben október 23-át követő napok­ban a járási pártbizottság dol­gozói szinte éjjel-nappal talpon voltak. A feszült várakozás e- gyi'k napjának éjjelén a járási pártbizottságon izgatott hangon tárgyaltuk az eseményeket. Az egymásnak ellentmondó hírekből csak nehezen tudtuk a helyzetet megítélni. Azonban a megyei pártbizottsággal egyetértve fel­készültünk minden eshetőségre, arra is, hogy ellenforradalmi bandák fognak keresztül vonul­ni a községen a nyugati határ felé és feltételezhető, hogy út­jukban megtámadják a pártbi­zottságot Ezért megszerveztü k a fegyveres ellenálást A pártbi­zottság ostrom ellen készülő vár­hoz hasonlított. A járás legjobb aktivistái jöttek be és fegyvert kértek, hogy részt vegyenek a pártbizottság épületének védel­mében. A tanácsteremben a ka­tonai fegyverek egymásután bújtak ki a vastag zsírtakaróik alól, majd beolajozva kerültek a keményöklű munkáskezekbe. A kapunál kettős őrség őrködött, hogy ellenséges elemek ne köze­líthessék meg a bejáratot. Az utcára néző szoba ablakok mélyedéseiben ott voltak készen a fegyverek, mellettük a lőszer. A kommunisták nyitott szem­mel pihentek fegyvereik mellett. Gondolkoztak. Talán azon. hogy milyen hirtelen is jött minden. Alig néhány napja még Nagy Imre árulása kiütötte kezünkből a fegyvert (Dunántúli emlékezéseimből) a békésen kibontakozó ujszelle- mű politika érvényesüléséért küzdöttek és ma itt fekszenek, fegyverek, lőszerek között, el­lenséges támadást várva, mely minden pillanatban bekövetkez­het. És akkor lőni kell. Embert kell ölni, hogy megvédhessük a munkások hatalmat. De vajon emberek-e azok, akik ott Buda­pesten válogatás nélkül, a legke- gyetlenebbül lemészárolják a munkások legjobbjait? Éreztem, hogy az emberekben eltökélten ül a szándöf, hogy megvédik a pártot minden támadás el’en. Az asszonyok forró teát hordtak szét, a pihenőket kínálgatiák. Itt voltak szinte a járás valamennyi községéből a legjobbak, akik a párt emlőin nevelkedtek. És most megértették, hogy veszély­ben a párt, a munkáshatalom meg kell védeni az életük árán is. Megittam egy teát és elgon­dolkozva kinéztem az ablakon. A község utcájára sötét komor takarót húzott az éjszaka. Az ablaküvegek meg-megcsörrenve tűrték, hogy a mindég nyugta­lanul rohanó Vas megyei szél végig vágjon Fájtuk. A templom és a pártbizottság épülete kö­zött a tér fölé függesztett lámpa eszeveszett vitustáncot járt az erős szélben. Megeredt az eső, a szól felkapta az esőszemeke;, majd süvítve csapta a macska- kövekre. Elfordultam a vigazta- lan képtől, mely komonságávalt mégcsak lehangoltabbá tett. A rádió-szobába mentem híreket várni. A rádióból az akkor már jól ismert sötét színű zene áradt. Egyre azon járt a gondolatom, hogy mi lehet Budapesten? A zene hangjaiból komor választ sejtettem: halál. Igen, Budapes­ten huligánok nyugatbérencei ölik a kommunistákat, ez van a zene mögött, a hírek erre enged­nek következtetni. Mi pedig itt vagyunk állunk tétlenül, várunk. Alig kongatta el az éjfélt a toronyóra, amikor dörömböltek a pártbizottság ka­puján. Egy katonatiszt jött. A kézfogásnál szemügyre vettem. Fiatal ember, sima kerek arcára a szeme körül mély sötét kari­kát húzott a fáradság. Arcán zavart izgatottság látszott. A já­rási pártbizottság vezetőivel a gyütt kezdünk vele beszélgetni, A tiszt jelentette, hogy a köz­ség határában egy gyalogsági egység van elhelyezkedve. Mán akkor tudtunk arról, hogy a ka­tonaság egyes alegységei a pa­rancsnokok árulása folytán az elleníorradalmárokhoz csatla­koztak, így mindjárt elmondás nélkül is következtettünk, hogy az egységnél nem lehet minden rendben. Ez ki is derült azonnal. De nem volt nagy veszély, ö- römmel hallottuk, hogy az egy­ség Budapest irányába beásta magát készen arra, hogy az el­lenforradalmi csoportokra szük­ség esetén tüzeljen. Azonban egyes parancsnokok elhagyták az alakulatot, szükség van poli­tikai munkára a harcosok ké­rik, hogy valaki tájékoztassa ő~ két a helyzetről. A században nyugtalanság észlelhető, a fiatal tiszt kért bennünket, hogy se­gítsünk, menjünk beszéljünk az emberekkel. A parancsnokkal gépkocsiba ültem, átrobogtunk a sötét utcákon, elhagytuk a Rá­ba hidat a Sári hegyben meg­álltunk. Itt vagyunk — mondta a parancsnok. Én nem . láttam senkit. Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy kelepcébecsaltak. Amikor azonban ránéztem a parancsnok becsületes arcára, belül elszégyeltem magam, a gyanakvó gondolatra. Kiszáll­tunk, gyalog mentünk tovább. A zseblámpám fényében ez esö- ködön keresztül megláttam az első katonát. Majd a parancs­nok utasítására többen körénk gyűltek, ök kérdeztek, én vá­laszoltam. Leginkább a parszt- sággal szemben elkövetett bal­oldali túlzások miatt voltak egyesek felháborodva. Azonban a vita során valamennyien egyetértettek abban, hogy az elkövetett hibákat és bűnöket a | pártban senki sem kívánja újra elkövetni. Most azonban a leg- fontosabbról, a munkásihata- löm, a proletárdiktatúra megvé­déséről van szó. Most a fegyve­rek beszéljenek az elleinforra- dalmárokikal szemben, akik en­nek a hatalomnak a megdönté­sére törnek. Akkor ott ezek a katonák azt mondották, hogy a mun- káshatlmat megvédik az életük árán is. Bízzunk bennük. ígé­retet tettek, hogy amennyiben ellenforradalmárok akarnának Sárvár felé menni, elfogják vagy megsemmisítik őket. Egyetértésben távoztunk el a harcosoktól. Intézkedésünkre a közeli cukorgyárban még az éj folyamán forró rumos teát ké­szítettek a katonák számára. Ebből azt is megtudták, hogy az üzemiek is mögöttük van­nak. Miért történt mégis, hogy a sárvári járásban a felfegyver­zett munkások, a rendőrség és az említett egység nem indul­hatott harcba az ellenforrada­lom ellen. A válasz rövid: Az árulók és közöttük a legna­gyobb, Nagy Imre kiütötte ke­zükből a fegyvert. Boda Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents