Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-07 / 183. szám
1#S7. augusztus 7., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 sikerült állattenyésztési nap Pusztaföldváron „Üdvözöljük kedves vendégeinket” hirdeti a nemzetiszínű és vörös zászlóval díszített díszkapu a pusztaföldvári falu végén lévő Béke-kert bejáratát. Vasárnap már kora reggel megelevenedett itt az élet: Csanádapácáról és Pusztföldvárról egymásután érkeznek a legjobb állattenyésztő gazdák s a törzskönyvezett magyartarka teheneket két-három leszármazottjával együtt a foíráló- 'zottság elé vezetik. A kert másik részében italboltok, cukrászok, fagylalt06Ok készülnek a kiszolgálásra. A bejá- at mellett a mesterséges termékenyítő állomás ütött sátrat, ahol fényképekből ismerhetik meg az érdeklődők a mesterséges termékenyítés módját s a kérdésekre szakorvosok adnak felvilágosítást. A Földművelésügyi Minisztérium kiküldöttei, a megyei és a járási {lért funkcionáriusok, szakemberek és az- állattenyésztésről híres két község lakói 90 gondosan ápolt, jó húsban lévő szarvas- marhát láthattak az állatbemutatón. A szakemberek véleménye szerint a csanádapácai állomány általában külemre szebb, tetszetősebb, a tej hozam azonban P úszta! "ld váron magasabb. — Nem értek egyet ezzel a megállapítással, — ugrott fel ülőhe- J^-ről Miszlai István pusztaföld- gazda. — Az apácaiak azt ígérték, hogy 36 tehenet hoznak, de kevesebbel jelentkeztek, az a gyanúm, hogy a két soványát nem merték elhozni. Mi pedig elhoztuk a törzskönyvezett teheneket mind úgy, ahogy vannak. Természetes, a csanádapácai tenyésztők sem hagyták magukat. Különösen az asszonyoknak „pergett a nyelvük“’: „Bizony jó az a két tehén is, csak megsántultak és nem otthon vagyunk, hogy elhajtsák őket néhány száz méterre. Jövőre nálunk redezzük meg a bemutatót, akkor meglátjuk, hogy melyik község állománya szebb. Azt hisszük, akkorra a tejhozam is nálunk lesz jobb.” A pusztaföldváriak örömmel vállalkoztak erre s megígérték, hogy minden tehenet elhajtanak. Mindjárt ki is hívták párosver- nyre az apácai termelőket s egy múlva, a kiállításon döntik él, hogy melyik községben magasabb az egy tehénre eső tejhozam, melyik községben nevelnek fel több kiváló utódot továbbtenyésztésre. A bemutató után Krisztián László, a Földművelésügyi Minisztérium szarvasmarhatenyésztési főelőadója tartott értékes előadást az állattenyésztés időszerű feladatairól. Elismeréssel nyilatBékéscsabán a Mesterséges Termékenyítő állomáson rövidesen üzembe helyezik a mélyhűtő szekrényt A Békéscsabai Legeltetési Bizottság 20 000 forintos költséggel egy mélyhűtő-szekrényt vásárol a Mesterséges Termékenyítő Állomás részére. A mélyhűtőbe a mínusz 79 fokos hőmérsékletet szénsav-hóval biztosítják. A kiváló bikák spermáját hónapokig, illetve több évre terjedően alacsony hőmérséklet konzerválja. A mélyhűtő ü- zembehelyezése után a legjobb bikák ondóját konzerválás végett összegyűjtik, és a bika kimúlása után is eredményesen termékenyítenek azokkal. Hazánkban a Békéscsabai Mesterséges Termékenyítő Állomáson elsőnek valósítják meg az ondó mélyhűtéssel való konzerválását. 1 kozott többek között a szarvasmarhatenyésztésben elért Békés megyei eredményekről. Hangsúlyozta, hogy a mesterséges termékenyítésben országosan első a megye. Az ossz tehén 23 százalékát sikerült ezzel a módszerrel jól tejelő anyától származó apaállattal párosítani. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy Békés megyében a törzskönyvezett tehenek évi tejhozama meghaladta a 3200 litert. Pusztaföldváron azonban ennél is jobb az eredmény: tehenenkint 1000 literrel fejtek többet, mint a megye más községeiben. Az előadó fehívta a gazdák figyelmét a fokozottabb pillangóstakarmány termelésre, a silózás sokoldalú előnyére, a tenyészüsző gondos nevelésre. Ezután 38 jól tejelő tehenet díjaztak: első, második és harmadik díjat, valamint dicsérő okleveleket kaptak az állatok gazdái. A hasznos szakmai vita után közös ebéden vettek részt a szakemberek és állattenyésztők s a frissen csapolt sör és muzsikaszó mellett estig együtt beszélgettek; Ary Róza Ami pénzt meg lehet fogni, fogják meg! Mintegy nagy szörnyeteg, úgy úszott a por a levegőben. Amikor a falu szélén lévő házsorokhoz ért, szertefoszlott, s csak az elcsépelt gabona sajátosan kellemes illata maradt meg. A távolban egy G. 35-ös traktor pufogásával zavarta az esti csendet. — Elcsépeltünk! — jött hazafelé jókedvűen, bajusza alatt mosolyogva az öreg Mészáros, majd így folytatta: Holnap este e nap tiszteletére vacsorát rendezünk — tette hozzá dicsekedve. Mészáros bácsi Hírverése nyomán a csanádapácai Köztrásaság Tsz szérűjére siettünk. A cséplőgép körül még ott szorgoskodott 8—10 ember, sőt a polyva és törekhardó lányok is ott tartózkodtak, várták még, hogy Pacsika Ferenc traktoros kivontassa a gépet az egyénileg gazdálkodók asztagai mellé. A traktortól távolabb 4—5 ember beszélgetett. Durajda Illés, Kovács István, Légrádi lömre, Varga András, Kajári László, majd később a két etető: Szöllősd József és Tóth Mihály is csatlakozott a társasághoz. Valamennyiük arca vidám volt. Beszélgetni kezdtek. — Elcsépelt-e valaki már a tszSzorgalmasan dolgoztak iimiiiiiiimmmiiiiimnmiiiiiiimimiiimiiiiimHmiimMmiiiiiiiiimmmiiimiiimiiiimiimmimiiimmiiiiiiiiiM A KEREKI EGYAKARAT TSZ TAGJAI A 414 kát. hold területen gazdálkodó kereki Egyakarat Tsz tagjai becsületes, szorgos munkával befejezték a közelmúltban 190 kát. hold gabonaterületeik aratását és cséplését. Termésátlaguk hű bizonyítéka jó munkájuknak annál is inkább, mivel kát. holdanként 10 és fél mázsa búza, 14 és fél mázsa őszi árpa termést takarítottak be. A 40 tagú termelő- szövetkezet előreláthatólag év végén 12 ezer munkaegységre oszt juttatást a szorgos tagoknak. Tervek szerint a közeljövőben megkezdik a munkaegységre az előleg búza kiadását, amiből év végén munkaegységenként 7 kilogramm értékben számolhatnak. Jó példamutató tszcs-tag Mráz János örménykúti dolgozó paraszt, tanya VII. kerület 637 szám alatti lakost jó példaként állíthatjuk megyénk egyénileg gazdálkodó, valamint tsz parasztjaink elé. Az örménykúti Előre Tsz tagja, 20 mázsa szabadbúzát ajánlott fel az államnak. ek közül? — így Kovács Pista bácsi, mire a többiek bizonytalankodva, de állították: Nem. — Elsők akartunk lenni — szólalt meg váratlanul Durajda Illés bácsi. Siettünk, hogy az egyénileg gazdálkodók is minél hamarabb elcsépelhessenék, majd a traktoros és a gépállomás jó munkáját dicsérték. — Nagyon jó a traktorosunk, a gép is jól volt kijavítva — 6zólt közbe Tóth Mihály. Amíg beszélgettek Légrádi Imre bácsi — a könyvelő — ceruzát, papírt vett elő és kiszámította az átlagterméseket. — Búzából 10 mázsa 20 kiló, árpából 15 mázsa, zabból 11 mázsa — mondta halkan a maga megszokott beszédmódjával, majd hozzátette: 19 vagon gabonánk termett. A termés elosztása is szóba került. — Az államnak, mint adógabonát 340 mázsát adunk be, — mondta Imre bácsi, a többit pedig beosztjuk: vetőmagnak, azután meg tartalékolunk is. A tagságnak most csak előleget adunk, búzából 5 kilót, árpából pedig 3 kilót. A többi gabonát csak a zárszámadás után osztjuk ki. Egy pillanatig csönd lett, majd a gabona szabadértékesítéséről beszélgettek. — A közgyűlés határozatát la- vwwwvwvwwvvwvv> Hetenkénti ifjúsági filmmatiné Méhkeréken A főként román nemzetiség lakta Méhkerék KISZ-szervezetének kérésére hetenként egy napon az ifjúság számára rendeznek előadást a helyi moziban, amelyen nevelő hatású ifjúsági filmet vetítenek. A külön előadásoknak — amelyek közönségét a KISZ-fia- talok biztosítják — szép sikerük van, s mintegy másfél hónapja tartják a méhkeréki moziban, a tervezett rendes műsoron kívül. (MTI) Azt hiszem egy szónok eképpen kezdené, ha a múlt hét szombatján a strandon megrendezett vizikameválról szeretne szólni: „A múlt héten futótűzként lobbant végig Bé/céscsaba utcáin a hír: a fürdő vezetősége vizikamevált rendez az úszósport megszerettetése érdekében... stb, stb.” — és mondaná, a- mit akar. Én is azt sze-1 retném ide írni, amit ott láttam és szenvedtem. így, így kedves ól- vasóm, szenvedtem. Azt a műsort, mely több volt a giccsnél, most az egyszer még elhallgatom, bár megizzadt a fülem. De a szervezés! Az már valóban szenvedtető volt a vendégnek. Sorban: (Nemcsak a magam tapasztalata, másoké is, akik szombaton este egy-két keresetlen szóval dicsérték meg a strand és vendéglője vezetőit.) Nos, tehát: a belépő ára 6 forint, mely fillérjeiben nem egy nagy ősz- szeg. De általában a magyar ember megszokta, ha belépőt fizet, helye is van. A moziban széke. fii sztam a bosszúságban a meccsen ülőkéje, stb. ladt a kiszolgáló, hozott Itt a strandon nem volt ilyen. Nem akarok kuka- coskodni, helyes, ha egy ilyen rendezvényen belépődíjat kell fizetni, hiszen költségekbe kerül a megszervezés. Szóval szedjen pénzt a rendezőség jól teszi. De hogy csak pénzt szedjen — ez nem nagyon inponáló dolog. Mert, hogy a belépődíjast kifizetővel a hat forint leguberálása után senki nem törődött, aa biztos. Van helye? Lát-e? Szórakozhat-e? — ugyan, mit számít ez. Fő, hogy „letejelt" a páciens. Valahogy úgy történhetett a megszervezés előtt, hogy az egész rendezőség legfőbb gondja ez volt; elég lesz-e a belépő cetli? Nem kell-e közbe, soron- kívül a nyomdába szaladni. Kértem ott a pultnál egy fröccsöt. És a kiszolgálás; — Tessék várni, nincs bor, rögtön hozok. (Elszakörülbelül kettő, még- egyszer kettő liter bort) (nyolc és félperc). Belemérte a pohárba a bort. — Tessék még egy pillanatra várni, nincs szóda... (Elment, hozott három, mégegyszer: három üveg szódát.) (Négy perc). Megkaptam a fröccsöt, s megittam, összesen, körítésekkel együtt húsz perc! Nem tenném szóvá, ha az a két liter bor és az a három üveg szóda örökké, vagy csak ezen az estén tart. De az utánam következő harmadik vendégnek ugyancsak húsz percébe és néhány forintjába került a fröccs. És ki tudja, ezen a szép estén még hány embernek... Elmentem, otthagytam — mondván, a fene sem idegeskedik, ha nem muszáj... De hiába, nagy vonzóereje van egy ilyen szép helyen lévő strandvendéglőnek. Friss levegő a teraszon, zöld futónövény a táncoló párok felett, a villanyfények hullámzó tükörképe a medence vizén, — csupa illúziókeltés, csupa vonzóerő. Vasárnap, engedve e vonzóerőnek, és gondolván, hogy a kamevá- losok már rég hazamentek, számítva egy meghitt, szép estre, újra elmentem. Egy üres asztali találtunk. Nagy öröm ez zsúfolt helyen. Rögtön rácsaptam. Igen, de szék nem volt mellette, helyette egy jó külsejű, zöld Pannónia kacérkodott az asztal mellett, kí- nálgatva kényelmes ruganyos nyergét. És mindez a belső terraszon az asztalok között! Azt beszélik, hogy a „főnöké” volt a motor- kerékpár. Nem tudom, minden esetre a meghittnek vélt esetből egy pohár sör utáni, nyugodt, szép álom lett. És ahogy így utólag meggondolom, talán ez egészségesebb is volt... Csak hát, hagynák, hogy az egészségemmel én magam törőd*"1' va—ti— tolgatták, mely szerint egyénen-* ként adják el a munkaegységra kiadott szükségleten felüli gabonát. Légrádi bácsi a következőkkel magyarázza a tagság határozatát: — Nálunk sok a nagy családos tsz-tag. Ezek az emberek elsősorban a család kenyérszükségletét biztosítják, s ami felesleges gabonájuk marad, azt majd később az államnak adják el. Ezek a „majd később“’ szavak mázsánként 20 forinttal rövidítik meg a tagságot. Azzal, hogy a szövetkezet az adógabonát beadja, a jövő évi vetőmagot és az egyéb tartalékokat a tagság kenyénszük- ségletét biztosítja, nincs minden elintézve. A kormány intézkedéseivel, a szövetkezet és a tagság anyagi erősödését kívánja szolgálni, s ezért hosszabbították meg augusztus 10-ig a szállítási szerződés- kötéseket. Tehát a 20 forint mázsánkénti többletbevételhez még hozzájuthatnak, csak minél hamarabb számolják össze a szabadfelvásárlásra jutó gabona mennyiségét, s a termény- forgalmival pedig kössenek szerződést. Százötven mázsa szállítás- si-szerződésre átadott gabonáiért háromezer forinttal több pénzt kapnak. Érdemes lenne a szövetkezet tagjainak ezt alaposabban megvizsgálni, s ami pénzt meg lehet fogni, azt pedig fogják meg! Dupsi Károly JHaei edel ‘•“" ’Nem rég történt.., — <fij)dó$itónktól): Amikar az újkígyósi Dózsa Tsz kivonult a békéscsabai piacra, a zöldpaprika ára általában még 5 forint volt. A tsz elárusítói ezt vagy nem tudták, vagy nem is érdekelte őket. Csak lerakták a saját gépkocsijukon ideszállítatt sok szép árut és minden teke- tóriázás nélkül kilónként 3 forintért mérték a zöldpaprikát. Volt is vevő bőven. Ki olyan bolond, hogy ugyanolyan, vagy még gyengébb minőségű áruért többet fizessen? A tsz elárusítók egyszerre csak azt vették észre, hogy megritkul körülöttük az árusok sora, a vevők száma pedig egyre szaporodik. Jól sikerült a piac, hamar elfogyott a zöldpaprika. Voltak azonban, akik ezt nem bírták el szó nélkül. Azt vetették a tsz-tagok szemére, hogy könnyű nekik, mert nem dolgoztak annyit érte, mint ők. Ezek az elhúzódó és távolabb letelepedő szomszéd árusok voltak, akiknek azonban ebben a kérdésben tényleg igazuk volt. Mert való igaz, hogy u- gy an azért a minőségű és meny- nyiségű áruért a tsz-tagok nem dolgoznak annyit, mint az egyéni termelők. De nem is kell nekik annyit dolgozunk, Hiszen éppen ezért van szükség a tsz-ekre, a nagyüzemi termelésre. És ha már a piacon el is húzódtak tőlük, próbálják meg a munkában, az életben megfigyelni őket és lessék el a titkukat. Menjenek közéjük, biztosan szívesen fognak felvilágosítást is adni. Ha aztán megfogadják a tanácsukat, akkor piaci napokon és nem piaci napokon egyaránt — ők is jól járnak. Pásztor Béla
