Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-03 / 180. szám

1957. augusztus 3.

szombat

BÉKfiS MEGYEI NEPÜJSAG

3

A* MSZMP agrárpolitikájának tézisei

A tézisek bevezetése ez elmúlt esztendők agrárpolitikájának eredményeivel és hibáival foglalkozik. Majd tgy folytatódik:

l

A párt politikáin a parasztság egyes rétegeivel kapesolatban

A magyar parasztságot a már megváltozott falusi osztályviszo- nyak között alapvetően a következő rétegek képviselik:

1. Termelőszövetkezeti parasztság.

A termelőszövetkezeti parasztság a jövő egységes szocialista parasztosztályának magját képezi. Gazdálkodási módja elvileg és alapjaiban különbözik az egyénileg gazdálkodókétól. A termelőszövetkezeti parasztságot, a mezőgazdasági munkásokkal és félproletárokkal együtt, a párt fő falusi bázisának kell tekinteni. A tsz-tagok szocialista gazdasági helyzete és öntudata között azonban ma még sok esetben tapasztalható ellentmondás. Ezért a pártnak, a szövet ke-' zeti vezetőknek és minden öntuda-' tos termelőszövetkezeti tagnak a jövőben nagyobb gondot kell ■fordítania a termelőszövetkezeti parasztság egységének, nevelésének, öntudatának kikovácsolására, az egységes, egészséges szövetkezeti szellem kialakítására. Másik, nem kevésbé fontos feladat: a kilépett termelőszövetkezeti tagokkal való megfelelő bánásmód. Általában úgy kell bánni velük, mint leendő szövetkezeti tagokkal.

2. Mezőgazdasági munkások, fél■

szerződéses termelés site, segítségével sokat nyert: hívjuk fel figyelmét arra, hogy mindest a munkásosztálynak, a népi demokrácia államhatalmának köszönheti, Ugyanakkor kézzelfoghatóan világossá kell tenni számára azt is, hogy jövőjét nem a könéppa- raszü gazdálkodási forma, hanem a jól jövedelmező szövetkezeti nagyüzem jelenti, amellyel a középparaszti gazdaság n°m képet, felvenni a versenyt.

4. Középparasztok.

proletárok.

Számbelileg a falu legnagyobb rétege. Számuk több mint egymillió, zömmel a mezőgazdaság szocialista szektorában, az állam' gazdaságokban , gépállomásokon, erdőgazdaságokban dolgoznak, egy részük az iparban, mint bejáró, kétlakj munkás, más részük kubikmunkán, vagy a kö- zéppanasztoknál, kulákoknál, mint ■alkalmi munkás dolgozik.

~ Az október-novemberi ellen- forradalmi eseményekben e réteg lényegében véve szilárdan kiállt a népi demokrácia mellett. A mezőgazdasági munkások és fél- proletárok politikai szervezésére sokkal nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Ahhoz, hogy a párt szilárdan tudjon támaszkodni rájuk, segíteni kell anyagi nehézségeiken, fokozatosan rendezni kell kereseti viszonyaikat. A félproletárok részben a termelőszövetkezetekbe, részben az állami szektorokba fognak menni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésben a pártnak szilárdan kell támaszkodnia e rétegre és segítenie kell őket belterjes szocialista gazdaságok létrehozásában.

3. Kaparásztok. (Általában 4— 8 kát, holdas parasztok.)

Számuk több, mint negyedmillió. Hazánkban a parasztság egyik jellegzetes rétege,

A pártnak >a ki »paraszt ok kai — mint a jövő szövetkezeti parasztjaival — sokat kell foglalkoznia. Mivel e réteg a földreformmal, a? igauzsoránál olcsóbban elvégzeU gépállomási talajmunkával, a

* A párt agrárpolitikájának téziseit éppen nagy jelentőségük, fontosságuk következtében lapunkban la közöljük. Tekintettel a nagy terjedelemre, hasábjainkon nemcsak a bevezetést hagytuk el, hanem a szöveg közben is jelentősen rövidítettünk. Akik tüzetesebben ér- deklidnek a tézisek iránt, azok megtalálhatják a teljes szöveget a Társadalmi Szemle júliusi számában vagy a már megjelent brosúrában.

Hazánkban a dolgozó parasztság legtehetősebb rétege. Gazdaságuk zömében árutermelő jellegű. Életkörülményeik az IMS előttihez viszonyítva javultak. Jelenleg a középparasztság úgy érzi, hogy — főként a beadási kötelezettség eltörlése után kialakult szabad árrendszer mellett — megerősödött egyéni gazdaságé ban, s egyre inkább ezt igyekszik biztosítani. Ebben a helyzetben a középparaszti gazdaságok egy része természetes úton időnként bővített újratermeléshez juthat. Ezzel erősödnek a középparaszti gazdaságok kapitalista tendenciá. Amíg e tendenciák a mezőgazda- sági termelés fellendítését szolgálják, tehát több élelmiszert hoznak a dolgozó népnek és töb’c nyersanyagot az iparnak: a proletárdiktatúra állama célszerű árpolitikával és iparcikk-ellátássá' .számára megfelelő mederbe tudja terelni azo-kat. A proletárdiktatú- raállarn áriak azonban nem érdé, ke, hogy a kapitalista tendenciák túlzott mértékben érvényesülje nek. Ezért is szabta meg a családi munkán alapuló paraszti birtok felső határát 20—25 kát. holdban.

A pártnak a szocialista építé szakaszában a középparasztho2 való viszonya döntő jelentőségű A középparaszt árutermelésére a népgazdaságnak szüksége van, s ezért segíteni kell lehetőségeinek kihasználásában. Meg kell vele ismertetni és kedveltebb a szövetkezeti gondolatot — túlzott tulajdonosi beállítottsága miatt elsősorban az egyszerűbb társulásokon keresztül. Nem szabad félni attól sem, hogy állami szerveink kiadják a működési engedélyt csak középparasztokból alakult termelőszövetkezetnek, vagy termelési társulásnak Is.

A következő években a mezőgazdaság fellendítéséért, Szocialista átalakításáért folyó harcban a mezőgazdasági munkások, fél- proletárok, termelőszövetkezeti parasztok erőire és politikai bázisára támaszkodva mindent el kell követnünk a parasztság igazi derékhadának, a kis- és középparasztoknak a megnyeréséért,

5, A falusi kizsákmányolok.

A kulákok tőkés vállakozók a mezőgazdaságban, akik rendszerint több bérmunkással dolgoznak vagy dolgoztak, s a parasztsággal csak a falusi kultúrszínvonal. falusi életmód és a saját gazdaságukban végzett személyes fizikai munka köti össze. Jövedelmüket elsősorban kizsákmányolásiből és nem saját tisztességes munkájukból szerzik, vagy szerezték. A családi munkaerő kapacitását meghaladó földterülettel rendelkező és kizsákmányolásból élő kulákok száma hazánkban ma már igen csekély. Emellett azonban jóval nagyobb az a rétegük amely részben vagy egészben lemondott földjéről (vagy elvették tőle), s jelenleg kö?ép- vagy kisparasztiként, illetve mezőgazdasági vagy ipari mókásként dolgozik. Korábban betöltött szer-epénél fogvg és az elmúlt évek hibás politikája miatt a parasztságnak ez a rétege nem lehet híve a munkás-paraszt hatalomnak és a szociahamua építésének.

Súlyos hiba lenne tehát az „osztálybéke“ álláspontjára helyezkedni velük szemben,, s ennek megfelelően visszaadni földjeiket felszereléseiket stb. Ugyanakkor az Is súlyos hiba lenne, ha visszatérnénk az elmúlt években szokásos „likvidáló” módszerekhez és a célszerű korlátozó intézkedések helyett olyan — termelésüket lehetetlenné tevő és őket emberi méltóságúkban megalázó — módszereket alkalmaznánk, amelyekkel a dolgozó parasztság zöme, főleg a kis- és középparasztság nem értene egyet. Ezért a fő küzdelmet politikai befolyásuk csökkentésé-1 ért. kell folytatni. Fiaik, leányaik vagy egyéb közeli rokonaik természetesen más elbírálás alá esnek, A kulákok személy szerinti megítélésében legyen döntő szerepe a körülményeket jól ismerő, helyi szegényparaszti közvéleménynek.

Az október-novemberi ellen- forradalom azt bizonyítja, hogy az elmúlt évek során helytelen volt a szocializmussal szemben álló osztályellenség fogalmát falun csak a kulákok körére leszű- i kitérni. Az osztályellenség fogalma jóyal szélesebb a. kulákságnál.

A pártnak és a népi demokráciánk államhatalmának a kulákok ; mellett az egyéb ellenséges elemek ellen is kíméletlen harcot \ kell folytatnia.

H.

A mea5íís;ax«lasüg;i termelés Sejlesitésé- nek főbb irányelvei

Népgazdaságunkban a mezőgazdasági termelés igen jelentős szerepet tölt be. A nemzeti jövedelem létrehozásában a mezőgazdaság 1955.-ben változatlan (1954. évi) áron 30,1 százalékkal, folyó áron 33,4 százalékkal vett részt, az exportban 38,4 százalékkal részesedett, s az ország lakosságának ma is mintegy 44 százalékát foklalkoatatja. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségei országunkban igen nagyok, s az adottságok megközelítően sincsenek kihasználva. Éppen ezért a párt a lakosság életszínvonalának további javítása, az ipar nyersanyagbázisának jäß a mező- gazdasági exportnak növelése érdekében azt tari fa helyesnek,ha a forradalmi munkás-paraszt kormány az egészségesebb ipari szer- | kezet kialakítása mellett, a falu I szocialista átalakításának szem ! előtt tartása és egyidejű végzése mellett a mezőgazdasági termelés fokozottabb fellendítését — arccal a belterjesség felé —, fő feladatnak tekinti.

1. A nyugodt termelőmunkának, a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamai növelésének egyik alapvető feltétele, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok biztonságosan termeljenek. A párt helyteleníti, és minden erejét latbavetve megakadályozza azokat a törekvéseket, ame lyek — sokszor a törvények megkerülésével is —, a mezőgazdasági termelés bármely területén termelési bizonytalanságot igyekeznek előidézni.

A párt elutasítja az olyan törekvéseket, amelyek a termelési biztonság kihangsúlyozása címén az egyéni gazdálkodási forma konzerválását igyekeznek elérni. Az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak is növekedjék a bevétele, és emelkedjék életszínvonala annak arányában, ahogyan termelésük és árutermelésük emelkedik, termelési költségük csökken. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bevételük növekedése és életszínvonaluk emelkedése nagymértékben csak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés útján, az ott lehetséges fokozott gépi munka, szaktudás felhasználása, korszerű termelés, és ami ezekkel együtt jár, a rendszeres bővített újratermelés útján valósulhat meg.

2. Jelentősen előre kell haladni mezőgazdaságunk termelési kultu- | ráltsága ,a belterjesebb gazdálkodás kialakítása terén. Ennek érdekében:

a) Fokozni kell a talaj termőerejét azzal, hogy az eddiginél

több és szakszerűbben kezeit istállótrágyát, lényegesen több műtrágyát biztosítunk. Szükséges jelentősen növelni a belvíz-rendezett területeket, gondoskodni a meglevő berendezések felújítás-áréi, a karbantartásról, s jobban ki keli használni öntözési lehetőségeinket. A kenyérgabona-termelésben a vetésterületek mindenáron való növelésére irányuló törekvés helyett fordítsuk a fő súlyt a hozamok növelésére és a minőség javítására. Országunk megnö- vekedett állatállománya szükségessé teszi, hogy jelentősen növeljük a takarmánynövények - elsősorban a pillangósok — termelését.

' rj£fi '■r ' ■ «- A

A növénytermesztés és a kertészet területén biztosítani kell a hagyományos termelési körzeteknek megfelelő kultúrák termelését (gyümölcs, szőlő, paprika, hagyma, minőségi vetőmag stb.). Helyezzük előtérbe hazai körülményeink között holdanként legnagyobb termelési eredményt biztosító fajták és hibridek termesztését. Az alapvető agrotechnikai módszerek színvonalának emelése mellett egyre nagyobb szerepet kell biztosítani a mezőgazdasági termelésben a vegyianyagok fel- használásának. A mezőgazdasági termékek termelésén túl fontos nagy súlyt helyezni a korszerű tárolás és feldolgozás feltételeinek biztosítására és a növényvédelem részben termelői, részben állami feladatainak megoldásárai

b) Az állattenyésztés terén elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés és tartás számára kell kedvező feltételeket biztosítani. A szarvasmarha-tartásban segítsük elő helyes árpolitikával is az anyagi érdekeltség kialakulását, s azt, hogy a szarvasmarha-állományon belül a tehénállomány emelkedjék. A sertéstenyésztésben a jelenlegi állomány továbbfejlesztése nélkül fokozatosan törekedjünk az intenzívebb tartást igénylő, de a piac igényeinek megfelelőbb hússertés-állomány növelésére, főleg azokon a tájakon, ahó! ennek lehetőségei a leginkább biztosítottak. A jelenleginél nagyobb anyagi érdekeltséget kell teremteni a juhtartás számára is, főleg az egyéb állatok által fel nem használható takarmányfélék értékesítése és az ország gyapjúszükségletének nagyobb mérvű fedezése, valamint a tejellátás megjavítása érdekében. Az ország lóállományát általában csökkenteni kell olyan mértékben, ahogy azt a gépi szállítóeszközök elterjedése és az útviszonyok javulása lehetővé teszi azért, hogy az így felszabaduló takarmánytermő területek más célra legyenek hasznosíthatók; Baromfiállományunk általában fejlesztendő, főleg a nagyobb tojáshozam és jóminoségű hús irányában.

c> Mezőgazdasági gépellátásunk irányuljon a termés fokozására, a belterjesség növelésére,, a nehéz, fizikai munka megkönnyítésére; a. munka minőségének javítására, a termelési költségek csökkentésére, a munkacsúcsok csökkentésére, a munka optimális időben történő végzésére.

Fel kell számolni a mezőgaz- sági gépgyártás terén a külföldi országokhoz viszonyított nagyfokú lemaradást, s ennek érdekében korszerű,, könnyen kezelhető* kis önsúlyú, jjó anyagból készült gépeket kell előállítani. Biztosítsuk a megfelelő mennyiségű pótalkatrészt és garanciális javítószolgálatot: isii), A mezőgazdasági termelés kulturáltságának növelése és belterjes irányú fejlesztése szükségessé teszi az állami és társadalmi beruházások célszerű elosztását. Szakítani kell mindenekelőtt ' azzal az évek óta uralkodó szemc léUettel, hogy a mezőgazdaság a nemzeti' jövedelemben, való) m- ! gasfiokú részesedése ellenére is S igen alacsony arányban részesüir ! jön az állami beruházásokból. Szükséges, hogy a gazdaságpolátir ka és az ipar felelás irányítói körében olyan, szemlélet alakuljon i ki, hogy :a ipar egyik f® piaca a : mezőgazdaság.

3. A kötelező, beadás eltürtésé- i vei előállott új helyzetben olyan , mezőgazdasági felvásárlási rendszert és árpolitikát kell kialató- tani, amely egyrészről elősegíti a

1 mezőgazdasági termelés, meawy*- 1 ségi, és minőségi fejlesztését — másrészről a várható, nagyobb árufeleslegek és az egészségesebb árucsereforgalom kifejlőctéséveí a, lakosság élelmiszerellátásának, az. ipar nyersanyagbázisának megjavítását és külföldi adósságaink törlesztésének további növelését, a hagyományos és egyéb, mező- gazdasági termékek exportját teszi lehetővé.

Az állam piacszabályozó szerepének ellátásához az szükséges, hogy a legfontosabb mezőgazdasági termékekből megfelelő készletek álljanak rendelkezésre. £ készleteket az állami gazdaságok árutermelésének fejlesztése révén. állami felvásárláshői, szerződéses termeltetés útján, továbbá a földadó, a cséplési és a malmi vámnyeremények természet- szükség esetén importból kell biztosítani. Fontos előfeltétele az állam piacszabályozó szerepe érvényesítésének, hogy a falu megfelelő választékú iparcikkel legyen ellátva.

A termelési és szállítási szerződések kötésében, valamint a mezőgazdasági termékek felvásárlásában az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell juttatni a földművesszövetkezeteknek.

4. A mezőgazdaság területén dolgozó szakembereket részesítsük nagyobb megbecsülésben. A mezőgazdaság szakirányítását arra alkalmas, népi demokráciánkhoz hű, tapasztalt szakemberekre kell bízni. Ugyancsak becsüljék meg és beosztásukban erősítsék meg a munkájukat jól ellátó, rendelkező, munkaterületüket jól ismerő, párthoz és népi demokráciánkhoz hű - oklevéllel nem rendelkező — munkás- és parasztkádereket;

A mezőgazdasági termelés fejlődését elő kell segíteni a termelők mezőgazdasági szakismeretének növelésével is. Csökkentsék a mezőgazdasági főiskolákon kiképzendők számát, viszont növeljék a kiképzés színvonalát Jelentősen (Folytatás a 4. oldalon.)