Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-03 / 180. szám
4 b£k£s MEGYEI népújság 1957. augusztus l., »sombal (Folytatás a 3. oldalról.) szélesíteni kell a különféle mező- gazdasági szaktanfolyamokat, amelyeken mezőgazdasági és szövetkezeti ismereteket is oktassanak. A vidéki általános iskolákban önálló tárgyként mezőgazda- sági és szövetkezeti ismereteket oktassanak. 5. Az állami irányító szervek mellett lehetővé kel tenni különféle termelői és tenyésztői szakegyesületek (legeltetési bizottság, cukorrépatermelők egyesülete, szőlő- és gyümölcstermelőkből létesített hegyközségek stb.) alakú- 1 lását. E szakegyesületek önkéntes alapon szerveződjenek, működési körüket alapszabály határozza meg, s a megyei tanács szakfelügyelete alatt állnak. Az állam a szakegyesületeknek a termelés, tenyésztés, értékesítés,. szakoktatás, tanácsadás területén kifejtett munkájukhoz anyagi ér —i-öicsi támogatást nyújt. IP. A mezdg'iizdaság' szocialista átépítésének irányelvei Hazánk mezőgazdaságának szerkezete túlnyomó részt kisáruter- melő jellegű. Az ország szántóterületének mintegy 78 százalékát egyénileg gazdálkodó kisparasz- tok művelik, és csak 22 százalékát szocialista nagyüzemek, szövetkezetek és állami gazdaságok. Az MSZMP, egész népünk egyetemes érdekét — beleértve a parasztság érdekét is — szem előtt tartva, a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatának tekinti annak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemü mezőgazdasággá alakuljon át. A mezőgazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes -elválaszthatatlan feladatot képez. A mezőgazdaság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem -eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők álandó fejlesztésének, a dolgozó nép, s ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének. A mezőgazdaság szocialista átalakítása csak a párt vezetésével és- dolgozó parasztságunkkal együtt hajtható végre. Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk, helyeselje és támogassa a szocialista átalakítást, meg kell szüntetnünk az elmúlt évek hibáit, a mezőgazdaság szocialista átalakításához nélkülözhetetlen nagyarányú állami támogatás jelentőségének a meg nem értését, a meglevő beruházási keretek helytelen felhasználását, az erőszakoskodásokat stb. Emellett világosan és kézzelfoghatóan be kell bizonyítani dolgozó parasztságunknak a korszerű mezőgazda- sági 'nagyüzemek fölényét a kisgazdaságokkal szemben. Csak ebben az esetben várható a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság szemléletmódjának gyökeres megváltozása, és ezzel szétaprózott mezőgazdaságunk nagyüzemivé átalakulása. Dolgozó parasztságunk teljes egyetértésének biztosítása, a szövetkezeti mozgalom kiterjedése hatalmas kultúrmunkát és helyes, célszerű gazdaságpolitikát követel. Ennek alapelvei a következők: 1. Meglévő szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinket (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) minél előbb példamutató, modern, belterjes gazdaságokká kell fejleszteni. Ennek érdekében: a) Az állam teherbíróképességének megfelelően maximálisra kell emelni a mezőgazdaság fejlesztésre fordított összegeket. Hitelt csak gazdaságos és a termelést előmozdító célokra lehet adni. b) Teremelőszövetkezeteink fejlesztésében nagy szerep vár a gépállomásokra. Elsősorban az alapvető mezőgazdasági munkák gépesítését kell időben és jó minőségben biztosítanánk (szántás, aratás, cséplés). c) A termelőszövetkezetek jövedelmükből a kombájn, cséplőgép és általában a szántótraktor kivételével minden, a termeléshez .■szükséges mezőgazdasági gépet törő- és munkagépeket) megvásárolhatnak; A gépállomások köte- esek biztosítani — a termelőszövetkezet kívánsága szerint — a szövetkezeti gépek javítását. d) Az állami gazdaságok legyenek a korszerű, szocialista nagyüzem mintagazdaságai. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek közti gazdasági kapcsolatokat általában közbeiktatott szervek nélkül kell lebonyolítani. e) Lehetővé kell tenni azt is, hogy a termelőszövetkezetek ter- melvényeiket maguk dolgozhassák fel és így értékesíthessék. f) A meglevő termelőszövetkezetek fejlesztéséhez — a fentieken kívül — jelentős szakmai segítség is szükséges. Ezt a jövőben nem a gépállomási mezőgazdászok, hanem egyrészt a szövetkezetek által alkalmazott, másrészt a tanácsapparátusban dolgozó szakemberek útján kell biztosítani. Lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezetek pályázat meghirdetésével alkalmazzanak mezőgazdászokat. Az állam -t- ahol ez szükséges — a szakemberek fizetésének egy részét vállalja magára. g) annak érdekében, hogy termelőszövetkezeteink vonzóbbak legyenek a dolgozó parasztok előtt, szükséges a termelőszövetkezetek belső rendjének megszilárdítása. így a vezetés megjavítása, a szövetkezeti tagság egységének kialakítása, a szövetkezeti demokrácia megerősítése, a tagság szocialista szellemű nevelése. 2. A mezőgazdaság szocialista átalakításának fő útja a mező- gazdasági termelőszövetkezet. M_ző gazdasági termelőszövetkezetek azok, amelyekben: a) közösek a termelőeszközök (beleértve az állatállományt is), kivéve a háztáji gazdaságokban törvényesen visszahagyható földet, eszközöket, állatokat; b) a nagyüzemi munkamegosztás előnyeit kihasználva, közösen végzik a munkát a termelés minden ágában; o) a jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján osztják el, a kisebb részét pedig p földjáradék kifizetésére használják fel; d) évről-évre a jövedelemnek legkevesebb 8 százalékával gyarapítják a közös szövetkezeti alapot és a folyamatos üzemvitelhez szükséges tartalékot képeznek; e) közösen végzik a beszerzést és értékesítést; f) a gazdálkodást éves terv alapján folytatják; g) pontos nyilvántartást vezetnek; h) szocialista szellemben nevelik tagjaikat, kizsákmányolókat nem vesznek fel a szövetkezetbe, s nem tűrik meg a kizsákmányolás semmiféle formáját sem. Bár termelőszövetkezeteink zöme szilárdan kitartott a munkaegység-rendszer mellett, nem szabad elutasítani azokat a kezdeményezéseket, új módszereket, amelyek a jövedelemelosztás szocialista elvén épülnek fel, s a munkaegység-rendszer továbbfejlesztését, megjavítását célozzák. Ezeket tanulmányozni és a gyakorlati alkalmazásukban szerzett tapasztalatokat hasznosítani kell. Lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezetek, a szocialista alapelvek betartása mellett, a helyi viszonyoknak megfelelően módosításokat eszközöl jenek az alapszabályzatukban. 3. Ahhoz, hogy dolgozo parasztságunk fő tömegei a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépjenek, szükség van az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti formák eddiginél hathatósabb felkarolására és támogatására. Az egyszerűbb szövetkezeti formák közül a legismertebb és a legelterjedtebb: az általános földművesszövetkezet. Ez elsősorban felvásárló, értékesítő, fogyasztási és hitelszövetkezeti tevékenységet fejt ki, s a nagyszámú szakcsoport útján egyre kiterjedtebb a termelési tevékenysége is. Ahhoz, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom valóban betöltse szövetkezeti funkcióit, a parasztság széles rétegeit felölelő élő tömegmozgalom legyen s alkalmassá váljék az igazi szövetkezeti közszellem kialakítására a faluban: mindenekelőtt az szükséges, hogy a földművesszövetkezeteket megszabadítsuk az évek óta rájuk rakódott bürokratikus, kincstári, hivatali boltjellegtől. Ennek érdekében az is szükséges, hogy demokratikusan választott dolgozó paraszti vezetőségük legyen. A földművesszövetkezetek keretében kel! — a jelenleginél sokkal kiterjedtebben — létrehozni a termelési szövetkezés legegyszerűbb elemeit tartalmazó társulásokat (géphasználati társulás, vízhasználati társulás stb.), valamint a különféle szakszövetkezeteket és tejszövetkezeteket stb. Ezek a termeléshez szükséges beszerzéseket és termékeik zömének értékesítését végzik közösen. Emellett bizonyos termelést elősegítő közös céltevékenységet is folytatnak (például közös gép- használat.) Ugyancsak a földművesszövet- kezetek keretében alakuljanak — de, ha kérik, önálló működési engedélyt is kaphatnak — a szakcsoportok. Ezek a társulásoknál annyival fejlettebbek, hogy a tiszta jövedelem egy részét rendszeresen a közös vagyon fejlesztésére fordítják. Végül önálló szövetkezeti üzemként működnek a termelőcsoportok, amelyek a mezőgazdasági I termelés, egy vagy néhány ágát kollektivizálták, s a termelés e területén a munkákat közösen végzik, a közös termelési ág tisz- j ta jövedelmének nagyobb részét i a végzett munka alapján osztják el„ jövedelmük egy részét rendszeresen a közös alap fejlesztésére fordítják, közös beszerző és értékesítő tevékenységet folytatnak. A termelőcsoportokat, szakcsoportokat és egyéb termelési társulásokat az állam olyan arányban támogassa, amilyen arányban a közös nagy üzemű termelés elemeit kifejlesztik, közös beruházást végezzenek. Támogatni kell a parasztság egyszerűbb szövetkezetek alakítására irányuló törekvéseit, megkell szüntetni az ezzel kapcsolatban kialakult bizonytalanságot, ügyelni kell arra, hogy ezek ne váljanak kizsákmányoló jellegűvé és ne az egyéni gazdaság konzerválására szolgáljanak, hanem valóban átmenetet képezzenek a termelőszövetkezet felé. 4. A nagyüzemi gazdálkodás fölényének bizonyításában és az új termelőszövetkezetek alakításában döntő szerepük van a gépállomásoknak. A párt a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott harcban a gépállomásokat fontos bázisnak tekinti. Világosan látni kell azonban azt, hogy jelenleg ennek a feladathak a gépállomások csak részben felelnek meg. Ezért mindenekelőtt meg kell javítani a gépállomások vezető és dolgozó kollektívájának szociális és politikai összetételét. A termelőszövetkezetekkel való jó viszony kialakítása elsősorban azon múlik, hogy a gépállomások mennyiben képesek kellő időben, jó minőségben és olcsón elvégezni a szükséges munkákat Emellett biztosítani kell, hogy a gépállomásokon korszerű erő- és munkagépek nagy számban álljanak rendelkezésre. Ezért — ha á termelőszövetkezet kéri — a gépállomások az általuk ki nem használt, felesleges munkagépeket adják bérbe a termelőszövetkezeteknek. A gépállomások jó kapcsolatukat az egyéni parasztsággal a gépi munkák kiterjesztésén a szervezett kultúrmunkán stb. túl elsősorban azzal biztosítsák, hogy a gépállomási szolgáltatásokat a jelenleginél sokkal szélesebb területre terjesszék ki. A mező- gazdasági termelőmunkához, szükséges szolgáltatásokon túl, célszerű fokozatosan áttérni az egyéb műszaki szolgáltatásokra is (kovács,- bognármunkák, kisgépjavítás, és egyébb műszaki jellegű munkák stb.) Ennek érdekében célszerű, ha a több község területén dolgozó gépállomások kihelyezett műhelyeket létesítenek. 5. A mezőgazdaság szocialista átalakításának az eredményesen működő nagyüzemek és a kis- árutermelők közötti egészséges verseny körülményei között kell végbemenni. Ebben a versenyben az újonnan alakult mezőgazdasági termelőszövetkezetek bizonyos mértékben hátrányosabb feltételekkel indulnak, mint az egyéni gazdaságok, mert üzemeik még nem épültek ki, szemben az évtizedek óta kialakult egyéni gazdaságokkal. Ezért az államnak megfelelő gazdasági politikájával, mindenekelőtt hitelpolitikával elő kell segíteni, hogy ebben a versenyben a szövetkezeti gazdaságok minél előbb jelentős főlényt harcolhassanak ki a kis- árutermelő gazdaságokkal szemben. Olyan hitelpolitikát kell kialakítani, hogy a jövőben a termelőszövetkezet a te--öleléshez szükséges forgóeszközökhöz a hitelt az általa megtermelt árualap lekötésével szerezze. Nyújtsunk a megalakuló új. kellő állóeszközökkel nem rendelkező termelőszövetkezeteknek (2—3 éven keresztül több részletben), olyan mérvű állami indítóhiteleket, hogy az a parasztságnak a nagyüzem létrehozására rendelkezésre álló saját eszközeivel együtt a nagyüzemű gazdálkodás feltételeit megfelelő színvonalon biztosítsa. A múlttal szemben e hitelek nagyobb része hosszúlejáratú legyen. 6. A korszerű szocialista nagyüzemek létrehozása a továbbiakban is szükségessé teszi a szétszórt parcellák nagyüzemi táblákba való tagosítását. Ezt azonban az elmúlt évektől eltérően úgy kell végrehajtani, hogy ne okoz* zon termelési bizonytalanságot) Ezért a nagyüzemi táblákba kei rülő egyéni paraszti földekért teU jes kártalanítást kell fizetni óbban az esetben, ha azon évelő kultúra, beruházási létesítmények stb. vannak, vagy ha cserébe gyengébb minőségű, elhanyagoU tabb földet tudnak adni. A tagosítások a jövőben csak az érintett község, vagy határrész dolgozó parasztjai többségének kérésére hajthatók végre. A jövőben tagosítások helyett sokkal kiterjedtebben kell alkalmazni az érdekeltek kölcsönös megegyezésén alapuló önkéntes földcseréket, beleértve az adás-vétel útján történő cseréket is. 7. A termelőszövetkezeti mozgalom kiterjesztése érdekében szembe kell szállni a spontánéi!ás szemléletével, amely szeriint nem kell folyamatos felvilágosító munkával segíteni a dolgozó parasztok termelőszövetkezett útra térését, magukra lehet hagyni őket. A fel- világosító munka irányuljon elsősorban a nagyüzem fölényének és szükségességének bizonyítására. 8. A mezőgazdaság szocialista átalakításának célja a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítése. Az átalakítást úgy kell végrehajtani, hogy a termelési színvonal az átalakítás időszaká ban se csökkenjen, sőt növekedjék. A mezőgazdaság szocialista átalakításának ütemét elsősorban a következő tényezők határozzák meg: a) a meglévő nagyüzemek termelési színvonala, fölényük kialakulása, az egyéni termelés felett a termelés, az árutermelés, az önköltség, az életszínvonal stb. tekintetében. b) a termelőszövetkezeti nagyüzemek megteremtésére rendelkezésre bocsátott állami eszközök és egyéb segítség mennyisége;, c) a dolgozó parasztság saját eszközeinek mennyisége, amelyek a szövetkezeti nagyüzem megteremtésére szolgálnak, beleértve az egyszerűbb szövetkezeti formák elterjedését, s az ezekben ki. alakuló szövetkezeti akkumuláció mértékét; d) a párt-, állami és egyéb szervek által végzett agitációs, felvilágosító és oktató munka eredményeként dolgozó parasztságunk kultúrszínvonalának emelkedése. A mezőgazdaság szocialista átalakítása tehát csak olyan ütemben lehetséges, amilyen mértékben a korszerű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés e négy alapi- vető feltételét biztosítani tudjuk, 11 ii l la 6 ■» r IV. A falusi pártmunkáiról Dolgozó népünk életszínvonalának további emelése, az ország gazdasági helyzetének megjavítása érdekében pártunknak a következő évek során nagy figyelmet kell fordítani a párt falusi munkájára. Ahhoz hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége erősödjön, s ezzel hazánkban a proletárdiktatúra egyre szilárdabb legyen, a mezői gazdasági termelés színvonalát emelni tudjuk és falun is sikerrel fejezzük be a szocializmus építéJ séf, szükséges a falusi pártszervezetek megerősítése, a falusi pártmunka megjavítása. Erre a munkára különösen most kell nagy figyelmet fordítani, mert falusi pártszervezeteink még gyengék, az ellenforradalmi események falun is komoly károkat okoztak és az osztályellenség tevékenysége élénk. Mindezekből kiindulva, azért, hogy a párt agrárpolitikáját sikeresen végre tudjuk hajtani, a falusi pártmunka terén a következők szerint kell eljárni: 1, A falusi kommunistáknak a megyei és járási pártbizottságok segítségével arra kell törekedniök, hogy minden faluban erős, szilárd pártszervezeteket hozzanak létre. A falusi pártszervezetek mellett mindazokban a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon, ahol a párt taglétszáma megengedi, hozzanak létre önálló üzemi pártszervezeteket is. 2. Gondosan ügyelni kell arra, hogy a falusi pártszervezetek ösz- szetétele megfelelő legyen. Elsősorban a legszilárdabb termelőszövetkezeti tagokat, ipari és mezőgazdasági munkásokat és fél- proletárokat vegyék fel a párt- szervezetekbe. Ezek képezzék a falusi pártszervezetek bázisát. Rajtuk kívül azonban nagy gondot kell fordítani a Kommunista Ifjúsági Szövetség, EPOSZ leg- öntudatosabb tagjaira, akiket szintén fel kell venni a pártba. Szakítsanak azzal az elmúlt években kialakult gyakorlattal amely szerint elhanyagloták a (Folytatás az 5. oldalon.)
